by bardoczeva

PURE DESIGN

Evőeszköztartó a szám íze szerint

Pentart "FEKETE" dekor paint + "UMBRA" színű antik paszta

2017. április 14. - bardoczeva

Biztosan sokan ismeritek ezeket a fakkos evőeszköztartókat, amiket tizenezrekért árulnak a legtöbb lakberendezési boltban. Nagyon rég szerettem volna ilyesmit, az igazi álom darabom bizonyos, hogy bádogból készült volna, ám mindeddig nem jött szembe velem.
Jött azonban helyette más.
Az egyik facebookos oldalon valaki eladásra kínált egy teljesen nyers, kezeletlen verziót belőle. És hát nem hagyhattam ki...

Azt tudtam, hogy feketére szeretném festeni, mert a konyhában a járólapom fekete-fehér sakktábla, és ezeket a színeket mindenképp meg fogom tartani akkor is, amikor a konyha maga felújításra kerül.
A Pentart dekor paintjét választottam ki, mert korábban volt már vele egy izgalmas kísérletem és nagyon bevált a hatás, amit el lehet érni, ha az umbrával párosítja az ember.

A biztonság kedvéért első lépésként az egészet jó vastagon bekentem az antik pasztával, hogy amikor visszacsiszolok, ne a világos, új fa visítson ki a fekete alól. Ez a lépés tulajdonképp annyira nem fontos, mert a végén, amikor az egészet átkenjük a pasztával, akkor is ez lesz, ami a fát befogja, de úgy voltam vele, ártani nem árt.
Miután bekentem a pasztával, hagytam egy-két napot, hogy teljesen megköthessen, és tudjak festeni rá.
A fekete dekor paint felhordás után egyértelműen grafit szürkének látszik, de nem kell megijedni tőle, ettől csak még szerethetőbb...Ha valaki szép, sötét szürkét szeretne, akkor az umbra helyett ajánlom a narancsolajas áttetsző viasz pasztát és már kész is...

img_9836.JPG

img_9834.JPG

Miután a festék felkerült két rétegben, elkezdtem azon törpölni, milyen fogantyú kéne rá.

Elég sok mindent kipróbáltam, a fehér porcelán gömbtől kezdve a fekete kerámián át a fémig, míg végül eszembe jutott ez a tök jó fogantyú, amit szintén a flying tiger-nél sikerült beszerezni a legutóbb. Négyet vettem belőle és milyen jól tettem...már tudom is, mi lesz a másik hárommal...

img_0010.JPG

img_0009.JPGHa megnézitek a bal oldali képet, jól látszik, hogy mi a különbség a pasztával már kezelt, csiszolt rész és a még kezeletlen, frissen festett, száraz felület között.


img_0011.JPGFelraktam a fogantyút és azon gondolkodtam, hogy mivel lehetne még kicsit feldobni. Transzferálni nem akartam, nem is látszódott volna rajta igazán, stencilezni nem nagyon szeretek, hát eszembe jutott, hogy vannak nekem jó kis átkaparós matricáim.


Ráadásul a felirat is nagyon passzol, mert néha elfelejtem nagy jó dolgomban, hogy higgyek magamban és abban, amit csinálok, pláne, amiért csinálom.

Tehát jött a matrica. Nagyon fontos, hogy ilyesmit mindig a viaszolás előtt tegyünk fel,  mert utána nem fog tapadni.

Miután kis szenvedés árán (ez a típusú kaparós holmi elsősorban inkább papírra megy át könnyen, a fa egyenetlenségeit nehezen tolerálja) felkerült a szöveg, egy puha ronggyal óvatosan áttöröltem a pasztával is, hogy "rögzítsem".

Messziről megnéztem és úgy döntöttem, nem kell több dekor...az egyszerűséget jobban kedvelem, ez így kerek, nem igényel mást.

Kész volt a fogantyú, kész a matrica, nem volt más dolgom, mint hogy az egészet bekenjem az umbrával. Ehhez a nagy felületeken ecsetet használtam, a kis réseknél kisebb ecsetet, a matricánál pedig rongyot, nehogy felsértsem.

img_0018.JPG

img_0017.JPG

img_0016.JPG

img_0014.JPG

A nagy fehérség után teljesen megfogott ez a patinás fekete hatás.

A paszta barnaságával együtt egy olyan érdekes árnyalat jön létre, ami igazán autentikus, régies, emiatt a nagyon modern, fehér fogantyú és a szintén modern betűtípus egyszerűen világít rajta. Az efféle ellentéteket nagyon szeretem, mert finoman jellemeznek engem is, elvégre ikrek jegyű vagyok.

img_0022.JPG

img_0023.JPG

img_0018_1.JPG

img_0020.JPG

Kezdem érezni, hogy mi az, amit most igazán szeretek... A fehér megmaradt, és szerintem örök érvényű BASIC árnyalatként jelen is lesz az életemben, de szinte egyenrangúvá vált mellette a fekete és a nyers fa. Ehhez a legszebb kiegészítő szerintem a zöld, ám semmiképpen a rikító almazöld vagy neon társai, hanem a kicsit piszkos, szürkés, vagy a teljesen természetes verzió.
A kert és a kertészet iránti új szenvedélyem bekúszott a konyhába, a lakás elég sok szegletébe és végre vannak körülöttünk növények, amit igazán élvezek!

Remélem, sikerül majd megtartanom őket és sokáig kiélvezni, hiszen főleg így tavasszal annyira kell szemnek és léleknek, akár egy falat kenyér.

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonló átalakításokról, akkor gyere és kövess a facebookos oldalamon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg

Nyári egyperces

Pentart "OLAJFAZÖLD" dekor paint + narancsolajos viaszpaszta

Ma sikerült eljutni végre a piacra, nagyon élvezetes volt...nem is a zsákmányok miatt, bár azoknak is nagyon örülök, sokkal inkább a hangulat kedvéért.

Azért álszentség lenne azt állítani, hogy semmit nem vettem, de igyekeztem csupa hasznos dolgot beszerezni. A kezembe akadt egy terrakottás-rózsaszínes-korallos kis kalaptartó állvány, legalábbis annak gondolnám...
Ehhez passzoló színű zöldes árnyalatot kerestem és rájöttem, hogy a gyerekszobában egész nagy felületen használt Pentart olajfazöld dekor paint éppen az, amit keresek.

img_9918.JPG

img_9917.JPG

Mivel kissé nyúzott volt a kosár alsó része itt-ott, gondoltam, átfestem, az jót fog neki tenni.

Egy maszkoló szalaggal kiragasztottam a megfelelő helyen, szerintem ez a 2/3-1/3-mad arány általában beválik, és szivacsecsettel bepacsmagoltam. Mivel sok festéket vesz fel, mint minden fonott, kicsit tovább tartott a száradás, mint amúgy szokott. 
Miután megszáradt, jó alaposan bekentem az átlátszó, narancsolajas viaszpasztával, amitől annyira jó az illata...

img_9921.JPG

img_9919.JPG

A munka nagyjából kétszer tíz perc, az első a festés, a második a viaszolás, de én nagyon szeretem a végeredményt!

Érdemes megpróbálni!
Ha tetszik a végeredmény és szívesen olvasnál ehhez hasonló átalakításokról, akkor tedd be a blogot a könyvjelzőid közé, vagy gyere és kövess facebookon!
Jó munkát!
alairas_3.jpg


Órák kérdése...

Pentart antiquing paint + uszadékfa hatás

Nálunk nagy a belmagasság, 310 cm, ebből kifolyólag nagyok a falfelületek is. Nagyok az ablakok, az ajtófélfák vastagok. Nálunk nem igazán mutatnak jól a kis finom holmik, mert egyszerűen nem látszanak...
Rég szerettem volna egy hatalmas órát a falra a nappali egyik központi helyére. Rég nézegetem már az üres helyét.
Néhány napja végre elkapott a gépszíj.

Anyósomnál rámoltunk, amikor ráakadtunk két baromi nehéz fa körre, egy egykori kábeldob két végére. Nem kicsik, 70 cm az átmérőjük és tele vannak fém megerősítésekkel, így a súlyuk is jelentős.
Vastag is, viseltes is, épp, ahogy szerettem volna. 
Ma reggel István az egyiket  lecsiszolta nekem nagyjából, hogy ne legyen életveszélyes, és hazahozta, hogy elkészíthessem.
Olyan romantikus...

img_9870.JPG

img_9869.JPG

Volt már itthon egy 40 cm átmérőjű óra alapom és mutatók, szerkezettel, de mindig túl picinek éreztem. Most azonban megkerült a méltó "alátét".

A középen levő fém hengerbe éppen belefért a szerkezet, így nem volt más dolgom, mint kidekorálni a nyers fát, hogy passzoljon az öreghez.
Első lépésként jó alaposan bemaszatoltam az egészet umbra színű sötétbarna antik pasztával. Ettől öregebb lett az alapszín és kijött az erezet.

img_9872.JPG

img_9871.JPG

Amikor a paszta kicsit megkeményedett, alaposan visszatöröltem és elnagyolva befestettem az alapot a szürke színű antikoló festékkel. Mielőtt megszáradt volna, viszonylag alaposan és egyenletesen visszatöröltem a festékhez tartozó oldószer és egy rongy segítségével. A művelethez gumikesztyűt ajánlok!

img_9874.JPG

img_9873.JPG

Miután a szürkével megvoltam, jött ugyanígy, elnagyolva a fehér szín. Tulajdonképpen az ecsetet se mostam ki, annál jobbak lettek az átmenetek. A szürke maradékával együtt dolgoztam el.

img_9877.JPG

img_9875.JPG

A fehér festéket viszont már szálirányban töröltem vissza, igyekeztem szakaszosan, de egyenesen húzni a rongyot a törlésnél. Az se baj, ha a körmünkkel is rásegítünk kicsit, mert a puha alapba belevésve csak még érzékletesebb lesz a festés. Az uszadékfa általában nagyon porózus, így a felülete is sok hasonló nyomot hordoz. Fontos, hogy mindig ugyanabba az irányba töröljünk, mert így lesz az eredmény igazán élethű. Igyekezzünk minden réteget láttatni!

Miután úgy ítéltem, hogy a rétegek rendben vannak, a helyére tettem az óralapot és a fekete antikoló festékkel, kontúrozó ecset segítségével vékony csíkokat húztam, szintén egyenetlenül, de mégis egyenesen, a meglevő csíkhoz alkalmazkodva.

img_9881.JPG

img_9878.JPG

Amikor a szerkezet is a helyre került, ki kellett gondolnom, hogy rögzítsem az előlapot a hátlaphoz.

Mivel az elemcsere miatt jó lenne, ha ki lehetne venni, a csavarozás mellett döntöttem. A csavarokat a nagy szekrény felújításakor rajtam el, totál autentikusan rozsdásak, nem én követtem el. Viszont így nagyon jól passzoltak, én pedig boldog voltam, hogy újra tudtam őket használni. (A szekrénynél erősebbekre cseréltük őket!)

Óvatosan előfúrtam egy mai, vastagabb csavarral, aztán hajtottam be a régieket. Épp eleget fognak. Mivel azonban csak tíz csavart sikerült megmentenem, két számot fából pótoltam. Ezeket a rozsda effekttel ápoltam le, hogy ne világítsanak annyira.

Apróság, de volt egy préselt 12-es szám a körön, ahhoz igazítottam az egész projektet. Egy kis szürke nyíllal ki is emeltem, hogy biztos mindenki észrevegye!

img_9884.JPG

img_9883.JPG

img_9889.JPG

img_9885.JPG

A számokat tehát javarészt rozsdás csavarokkal jelöltem, amik egyben össze is tartják az óralapokat, miközben levehetővé vált az előlap és mégis fix. Több legyet is sikerült ütni egy csapással, ennek igazán nagyon tudok örülni!

Utolsó momentumként egy hozzám illő kaparós matricát tettem fel és kész... Még a hátoldalába érkezik két szemes csavar, a kettő közé valami erősebb drót, erre fogom akasztani, és bízom benne, hogy a fal elbírja majd.

Remélem, hogy tetszett, ha szeretnétek hasonló dolgot kipróbálni és kérdésetek van, keressetek bátran itt, vagy facebookon, örömmel állok a rendelkezésetekre!
Jó munkát!
alairas_3.jpg

Életem első kis mozaikdarabkái

Pentart mozaik + mozaik ragasztó + fugázó anyag

Tudjátok, hogy van ez...az ember szeretné magát luxus hatású dolgokkal körülvenni, mert vannak azért olyan klasszikusok, amik soha nem mennek ki a divatból és mindig az értéket képviselik. Szerintem a mozaik is ilyen.

Sokszor nézegettem a mozaikozott tárgyakat, mert a kaspók is, tálcák is, képkeretek is nagyon izgatták a fantáziám, aztán van egy nagy halom törött, csorba porcelánom is, amiket nagyon szeretnék így felhasználni, de eddig még nem vágtam bele.
Eddig.

Mert tegnap végre vettem a bátorságot, némi mozaikot, alapanyagot, hungarocell tojást és nekimentem.
Néhány dologgal nem számoltam, vagy csak nem vettem elég komolyan. Kezdésnek talán jobb lett volna a fél centis kockák helyett a centiseket választani és tojás helyett valami egyenes felületet, de nem baj, ha lúd, hát legyen kövér!
Egyébként az egyenes felületekre jobbak a nagyobb, centis méretű négyzetek, mert egyrészt haladósabb is, másrészt egyenletesebbre lehet rakni, azonban az íveseket jobban követik a kisebb méretű elemek.

img_9858.JPG

img_9847.JPG

Ilyen picike mozaik felrakásához feltétlen kell a csipesz! Ennek hiányában fel se tudtam volna kaparni őket a nagy körmömmel szerintem. Az egyértelműen ehhez a technikához való ragasztón kívül tökéletesen jó a felragasztáshoz a sima, átlátszóra száradó univerzális ragasztó, vagy a kétoldalas ragasztó is, talán utóbbi a legtisztább, legegyszerűbb megoldás, bár íveken kicsit macerásabb.

Nagyon szép színű kis műgyanta kockákat találtam a pentart kínálatában, és bár alapvetően nem szeretem a műanyagokat, ezek felrakás előtt is teljesen üveg hatásúak, a minimális csillámosságtól eltekintve. 

A ragasztót mindig egyszerre csak kis helyre érdemes felvinni, mert megszárad, mire odaérnénk a csipesszel való kirakosgatás miatt, ha túl nagy részt kenünk be.
A kockák között muszáj legalább 1 mm helyet hagyni, hogy a végén mutatós legyen.

Miután kiraktuk a felületet, a fugázó anyagot a dobozon levő arányok szerint vízzel elkeverjük, 10 percig állni hagyjuk, aztán alaposan felkeverjük újra és felhordjuk a felületre, ügyelve rá, hogy minden rést alaposan kitöltsön. Én, mivel nem sima a felület, hanem íves, egyszerűen húztam két gumikesztyűt, a tenyerembe vettem a tojásokat és a másikba az anyagot, aztán szépen belesimogattam kézzel.
45 perc után vizes szivaccsal letörölhetjük a felesleget, és további száradás kell neki, én reggelig hagytam.
Utána egy puha ruhával még át lehet fényesíteni.

img_9857.JPG

img_9854blog.JPG

img_9849blog.JPG

img_9848.JPG

Két mérettel dolgoztam, ami a tojásokat illeti.
A nagyobb tojás 10 cm-es volt, a kisebb 9 cm magas. A nagyobbra 4 csomag mozaik kellett, a kisebbre 2 csomag. Úgy tapasztaltam, mindig sokkal több kell, mint ahogy az ember elképzelni...

A kis kockák kirakásának a rendje teljesen egyedi, de érdemes néhány dologra odafigyelni, ha valaki nagyjából rendezett látványra vágyik. Az első a nagy fehéres tojásom volt, ott arra törekedtem, hogy vízszintesen és függőlegesen is rendben legyenek a sorok, ez egy darabig tartható, de aztán annyira torzulnak az egyenesek az ívek miatt, hogy sokkal csúnyább lesz a vége. A rózsaszínes volt a második, ott azt a technikát követtem, hogy vízszintes sorokban tettem egymás alá a kockákat, az nagyjából rendben is lett, viszont ott is figyelni kell az elosztásnál, mert egyes sorokba már épp nem fér mondjuk be az elem, de szünetnek meg túl sok, úgyhogy a közöket kell egyenletesen elosztani.

Ez sokkal egyszerűbb, ha egyenes a felszín, mondjuk tálca, akkor húznék vonalzóval egy függőlegest, egy vízszintest és azok mentén végig kiraknám, majd a továbbiakban ehhez igazodnék.

Különösebben nem árultam el most nagy titkokat, de igyekeztem minden tapasztalatom leírni, hogy Ti ne essetek ezekbe a hibákba, amikbe én.
Talán segít valamennyire. Következő lépés az amorf mozaikozás lesz a törött porcelánokból, már nagyon várom, hogy abba is belekezdhessek, de egyelőre még kell szereznem egy megfelelő csípőfogót a daraboláshoz.
Utána hozom azt is!

Ha maradt volna még kérdésetek, akkor megtaláltok itt is, de a facebookon is örömmel állok a rendelkezésetekre!

Jó munkát!
alairas_3.jpg

Ha indulnál idén az Alkotó Energián... - és érdekel a véleményem:

Biztos vagyok benne, hogy az Olvasóim között alig van olyan ember, akinek semmit sem mond ez a bizonyos Alkotó Energia pályázat. Olyan szerencsés vagyok, hogy többed magammal a szakmai zsűrit erősíthettem, és úgy figyelhettem, hogy milyen munkák érkeznek. A pályázat nagyon összetett és nagyon hosszú időt ölel fel, tulajdonképpen a jelentkezés első napja óta majdnem fél év telt el.

A bejegyzésem most azoknak szól, akik a jövőben azt tervezik, hogy indulni szeretnének, amit egyébként mindenkinek csak ajánlani tudok! Ha már alkot egy ideje, akkor azért, hogy megmérettesse magát, ha még csak most kezdené, akkor pedig azért, mert nagyon sokat lehet tanulni belőle.

Mivel nem egyedül én döntöttem a végeredményről, így nem vállalhatok felelősséget mások véleményéért, azonban örömmel leírom Nektek, hogy én magam mi alapján pontoztam az előzsűrizés során.

A fotó.


Nagyon változó volt a tárgyak fotózása, nagyon változó volt a képek minősége. Azt tudom mondani, hogy a leggyengébb, szerintem telefonnal fényképezett képektől a legprofibb képekig a totális spektrumon végigmentek a pályázók.


Alapvetően az első és legfontosabb szempont az, hogy a kép legyen kivehető. Legyen éles, és legyen elég világos ahhoz, hogy a színek is látszódjanak. Ha a munka aprólékos, akkor annak is látszódnia kell. Ez nem a mi "hülyeségünk", ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy LÁSSUK, amit meg szeretnél mutatni nekünk.
Mindemellett lehet a kép a legművészibb, legjobban megkomponált, ha nincsen a pályázónak egyetlen olyan képe sem, ami az egész pályamunkát egyben mutatja meg. 
Azokat a pályamunkákat, amik tele voltak ugyan művészi részletfotókkal, ködbe úszó hátterekkel, cuki kiegészítőkkel, de nem volt egyetlen kép sem, ahol egyben láttam volna az EGÉSZET ugyanúgy nem tudtam sok pontra értékelni, mint azokat, amiken meg a homály miatt nem láttam semmit.


Azt gondolom, hogy az a legkevesebb, hogy egy ilyen feladat esetén legalább egy "egész alakos" képpel benevezek, hogy ne a zsűri tagok képzeletére legyen bízva, hogy melyik részletfotó hol van a nagy egészen. Ráadásul ha nem látom egyben, nem tudhatom, hogy kompletten hogyan mutat a darab.
A fotózás olyan tudomány, amit autodidakta módon is meg lehet tanulni annyira, hogy egy ilyen lehetőség alkalmával igazán értékelhető képek szülessenek.
Nyilván nem akarok álszent lenni, ha a kép még meg is van komponálva, ha a tárgy illeszkedik a háttérhez, ha méretben, stílusban, színben, formailag, arányaiban passzol, ha a kép "be van rendezve", akkor az jobban megfogja a szemem, mint ha csak egy vakolt fal előtt áll, de ez utóbbi is bőven jobb a "semminél".

Azt mondom, hogy érdemes eljátszani ezzel is és már a koncepció kitalálásánál gondolkodni azon, hogyan lehetne a leggusztusosabbá tenni, milyen háttér előtt, milyen formában. Ne kényszerként fogjátok fel, hanem kreatív, izgalmas feladatként!

A tárgy.

Csak a képeket nézegetve néha nem tudtam eldönteni, hogy melyik az előtte fotó és melyik készült az átalakítás után. Nem rossz szándék vezérelt, hogy ezt most leírom, egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez is egy olyan tapasztalat, amin miatt az adott munkát nézve kapásból bizonytalanná váltam.
Érdemes kiemelni a képeknél az állapotokat, amikor valami "előtte", akkor az legyen más háttér előtt, mondjuk ahhoz kiváló valami nagyon egységes felület, pl házfal.


Amikor a pályamunkához kiválasztasz egy tárgyat, akkor olyat válassz, amit látványosan meg tudsz szépíteni, természetesen a kisebb ívű munkáknak is megvan a létjogosultsága, de azokat hagyd meg inkább a mindennapok örömének. Rengeteg a beérkező pályázat, ha valami miatt megfog egy adott tárgy, bármi miatt, ha nem hagyja, hogy a huszadik munka után már lankadjon az érdeklődésem, akkor az jó!
Mindenkinek van most fél éve még szeptemberig, hogy átgondolja, lesz-e valami nagyobb munka a nyáron, amit átalakítana, átfestene, és ha lesz, érdemes előre gondolva dokumentálni a folyamatot.

Az én szempontjaim szerint nagyon fontos továbbá a tárgy önazonossága, vagyis hogy az új ruhája mennyire illik hozzá. A megfelelő stílusú tárgy stílusban tartása is lehet koncepció és lehet az is cél, hogy valami gyökeresen más legyen belőle. De az én számomra nagyon fontos, hogy értsem, hogy mi miért lett olyan, amilyen. Hogy indokoltak legyenek a változtatások, ne csak öncélú díszítgetés legyen belőle. Megvan annak is a létjogosultsága, de az én értékelésem egyik fontos alapja az volt, hogy legyen valami "mondanivaló" a külső mögött. Legyen benne valami...
Csak egy apró példa, talán úgy jobban érthető:
Ha valaki fehérre fest valamit és rózsákkal dekupázsolja, akkor az már majdnem shabby chic akkor is, ha ez nincs így kimondva. De a shabby egyik fő stílusjegye, hogy a felületei mattak, így amikor valaki magasfényű festékkel követi ezt el, akkor nem igazán mutat úgy...

Ha valaki kinyomozza, milyen lehetett az a tárgy eredeti állapotában és ahhoz hasonló új külsőt ad neki, csak mondjuk innovatívan gondolkodva új funkciót ad hozzá, jó koncepció lehet, de jó lehet az is, ha aztán a külseje lesz teljesen más és a funkciója marad a régi.


A belefektetett munka mennyisége és minősége


Nálam ez is egy sarkalatos pont. Nagyra értékelem a kitartó, alapos, precíz munkát. Leginkább azért, mert ezen a fronton nekem is bőven lenne még fejlődnöm, és csodálattal adózom azok előtt, akiknél ez megvan.
Valószínűleg épp ezért nem lenne belőlem jó restaurátor vagy kárpitos sem, de ha olyan munkát tesz valaki elém, ami nem néhány perces történet volt, tényleg fejet hajtok.
Mindemellett nem kell feltétlen nekiállni egy komplett konyha átfestésének  (ha amúgy is tervben van, akkor el ne felejtsd fotózni az előtte-utána állapotokat), mert a magam részéről az elsőre pofonegyszerűnek tűnő tárgyakért is tudok rajongani. Sokszor nehezebb kitalálni valamit, és nagy munka van benne, hogy olyan könnyűnek nézzen ki, ezt pontosan tudom,
Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretném azt látni, hogy a feladatot elejétől a végéig átgondoltan, indokoltan vezeti végig az alkotó, és hogy ahogy feljebb említettem, értem a miérteket.

A felhasznált anyagok ismerete nagyon fontos, a megfelelő technikák, technológiák alkalmazásához pedig egyenesen elengedhetetlen. Kültérre, beltérre nem mindig ugyanaz való, ahogy nagy igénybevételnek kitett területre se jó az, ami mondjuk egy képkeretre elég lehet.

A pályaművekhez mellékelni kell egy technikai leírást is, amiben a festések rétegrendje is jó, ha szerepel. Nálam plusz pont, ha valaki gondol olyan "apróságokra", hogy előkészítse az adott felületet. Ha kell csiszol, ha nem kell, akkor zsírtalanít, de tudja, hogy mit csinál.

Egyéb "részletek"

Színek harmóniája, felületek váltakozása, ezek egymáshoz való viszonya, az újrahasznosítás vagy átalakítás nálam mindig plusz pont, és hát a kedvencem...

A pályaműveteket a megfelelő kategóriában indítsátok, kérlek! Alaposan nézzétek át, milyen kategóriák állnak majd a rendelkezésetekre idén, mert volt olyan pályamű az értékelés során, ami a nevezett kategóriájában lecsúszott, de ha másik kategóriában indítják, abban, ahová valójában való volt, ott eredményesebben szerepelt volna. Nekünk kategóriánként kell döntéseket hoznunk és ezek a kategóriák a nevezés lezárultával már nem átjárhatóak.

Nagyon nem akarok tovább okoskodni a témában, azt hiszem a leglényegesebb dolgokat elmondtam, szerintem, hangsúlyozom, hogy SZERINTEM ezekre érdemes odafigyelni, persze senki nem köteles.

Valószínűleg idén is hasonló szempontok alapján fogom átnézni az első körben a beérkező darabokat, és mondanom sem kell, már most nagyon izgatott vagyok és nagyon várom!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felkínáljam a segítségem bárkinek, akinek kérdése van a dologgal kapcsolatban, vagy valami nem világos, keressen itt, vagy facebookon, esetleg mélben a not{kukac}bad.hu e-mail címen!
Jó munkát kívánok!
alairas_2.jpg

 

Gyertyaöntés level 2.

Volt már egy témába vágó bejegyzésem, amit amúgy nagyon szerettem és teljes körű újrahasznosítás volt, de voltak vele problémák, amik miatt nem éreztem azt, hogy tökéletes a dolog.
Most kissé változtattam, és szerintem profibb lett az eredmény, lássuk!

Volt egy nagy rakás gyertyám, amit már nem tettem ki, mert félig leégett, de közben elmúlt advent vagy túl koszos lett, leesett és eltörött, ilyesmik. És akkor volt még ezen felül néhány poharas illatgyertyám is, amik meg csak simán leégtek.

img_9786.JPG

img_9785.JPG

A gyertyák olvasztásához a legegyszerűbb és legpraktikusabb egy nyeles tejforraló, még jobb, ha dupla falú, és belül a víz melegszik fel, ez hevíti a viaszt, de ha közvetlen melegítjük, az is jó.

Utóbbi esetben jobban oda kell figyelni, vagy gőzfürdőbe kell tenni az edényt. Ehhez én lusta voltam, úgyhogy közvetlen a kis láng takarékjára tettem az összetördelt, kikapargatott viaszt.

img_9789.JPG

img_9787.JPG

A közvetlen láng fölött nagyon kell figyelni rá, hogy ne melegedjen túl az olvadék, mert lángra is kaphat, ezért én kicsit hagytam, hogy melegedjen, folyamatos kevergetés közben. Amikor már folyékony volt, kicsit félreraktam, hogy a forró folyadék megolvaszthassa kicsit a még szilárd részeket.

Az első gyertyát egy nagy Lidl-ös illatgyertya üvegébe öntöttem, amit előtte a többi üveggel együtt alaposan kipucoltam.
Ehhez forró vízzel töltöttem fel őket, kicsit hagytam, hogy átmelegedjen az üveg, aztán kiöntöttem a vizet és egy papírtörlővel egy mozdulattal kitöröltem kívül-belül. A szivacsot nem nagyon érdemes bevetni, mert a viasz többet nem jön ki belőle.

Amikor az üveg kész és miközben a gyanta olvad, előkészítem a kanócot.
A legutóbbi flying tigeres akcióm alkalmával beszereztem jó sokat ebből a szilikon ragasztó pöttyből, ami tényleg bivaly erős. Az ötletet maguk a gyertyák adták, amikor a poharas gyertyák talpas kanócának a fém részét akartam eltávolítani, valami iszonyat erős cuccot találtam alatta. Ez volt az.

Talpas kanóc pedig bármelyik hobbiboltban beszerezhető. Ennek az az előnye, hogy a felülről belógatott kanóccal szemben garantáltan az üveg legaljáig leér, ezáltal is segít, hogy teljesen elégjen az anyag.

A talp épp megfelelő méretű ezekhez a ragacsokhoz, amikkel üzembiztosan és olvadás-biztosan oda lehet ragasztani az üveghez is. 
72 db van egy ilyen pakkban 300 ft körül, ezer más felhasználási módja van, mondjuk a gyakran cserélődő gyerekrajzokat kis lehet vele tenni, de gyanítom, hogy a falról például vakolattal együtt lehet csak visszaszedni, Tényleg nagyon erős.

Kell még egy kis pálcika, vagy ceruza, esetleg bármi más, amire a kanócot fel lehet tekerni, hogy feszesen álljon, erre azért van szükség, mert ha az öntésnél felül nincsen rögzítve, akkor ahogy olvad a kanóc viasz bevonata, beesik.

img_9795.JPG

img_9793.JPG

Amikor minden darab elolvadt, akkor jöhet maga az öntés.

Fontos, hogy amibe öntünk vízszintes helyen álljon, ne mozogjon.

Az olvadékban lehetnek mindenféle szennyeződések, korom, égett kanóc, stb, ezek közül a nagyobbak le fognak süllyedni az edény aljára, ezért érdemes óvatosan, lassan önteni, hogy ne kerüljön az új gyertyába nagyobb kosz. Kis szemcsék így is fognak, ahogy az a jobb felső képen látszik, de nem fognak látszódni, ha kész a gyertya.

img_9800.JPG

img_9798.JPG

Ha színes darabokat keverünk, vagy színeztük a gyertyát, akkor az edény tele öntése után még egy kis anyagot célszerű meghagyni, ugyanis az alapanyag paraffin tartalmától függően a kanóc mellett mélyedés alakulhat ki, miközben zsugorodik.

Ezt után öntéssel ki lehet utána javítani.

img_9802.JPG

img_9801.JPG

A színes alapanyagok, színezett pasztell színű gyertyák a végeredményt csak minimális szinten tudják színezni, ahhoz, hogy élénkebb árnyalatú eredményt kapjunk, zsírkréta maradékokat kell bevetni.

Pirosat, kéket és hogy ne legyen olyan élénk, egy pici feketét olvasztottam a második adagba, így készült ez a szép, mély lila színű árnyalat.

img_9806.JPG

img_9804.JPG

Összefoglalva, mi a különbség, az első posztban a kanócot is újrahasznosítottam, az is megoldás, működik is, de így, hogy direkt erre kitalált "segítségeim" vannak, jóval elegánsabb az eredmény. Nem igényel nagy befektetést, filléres tételek a manapság hobbiboltban kapható alapanyagokhoz képest.

Megéri próbálkozni, érdekes játék a zsírkrétás színezés is, mert pillanatok alatt látványosan megváltozhat egy kis darabkától is a szín. Ne feledjétek, hogy rengeteg pigment van bennük, épp azért, hogy szépen lehessen velük rajzolni! Úgy bánjatok velük, mint a fűszerekkel!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlókat, gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!
alairas_2.jpg

Patinás bádog színű fenyőfa H... - hogy mi???

Pentart Antiquing paint "fekete" és "ólom", valamint a REMOVER

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha ennyi hobbi vegyszer kipróbálása után lehetne módom még egy kis kémiát tanulni, egészen biztosan szeretném, holott mindig is utáltam.És vajon ha kémia tanár lennék, hülyeség lenne ilyesmi festékekkel kísérletezteti a diákjaimat?
Na mindegy is, kicsit elkalandoztam.

A lényeg:
Már megint újdonság van.
Fel kell kötnöm a gatyám, ha szeretnék lépést tartani az épp kijövő anyagokkal, márpedig nagyon szeretnék, mert borzasztó izgalmas játék ez!

Most épp az antikoló festék került a karmaim közé, amiről egyébként a Pentart youtube csatornáján már láttam egy videót, ha szeretnétek megnézni, katt IDE!

Pár napja már itt állnak a polcon, méregettük egymást, de ma úgy gondoltam, hogy itt az ideje bevetni.

Volt egy natúr fenyő H betűm, még anyósom párja vágta ki nekem kézzel, ezért meglehetősen rusztikus lett. Ezt mondjuk egy pillanatig se bánom, tenném hozzá. Nem terveztem semmivel sem díszíteni, mert kíváncsi voltam, hogy sima fa felületen hogyan működik a dolog. A videóban láttam, hogy a térbe emelkedő stencileknél és egyéb formáknál milyen, úgyhogy olyasmit szerettem volna csinálni, ami az alap funkciókat mutatja meg egy alap struktúrán.

Első lépésként lefestettem alaposan a fekete árnyalattal az egészet. Megvártam, hogy ez megszáradjon, kb fél óra.

img_9741.JPG

img_9740.JPG

Száradás után átkentem az egész felületet az ólom színű festékkel, ami kicsit világosabb szürke. Amint befejeztem a festést, fogtam egy rongyot, visszatöröltem a festék nagy részét, és utána a rongyra csepegtetett oldószerrel még kiigazítottam egyenletesre az eredményt.

Annyira tetszett a hatása, hogy nagyon.

img_9748.JPG

img_9747.JPG

img_9756.JPG

img_9749.JPG

Joggal kérdezhetitek, hogy mi szükség erre az egészre, hiszen a kérdés bennem is felmerült.

A vízzel oldódó festékek visszamoshatóak, a vízzel nem oldódóak is, amíg meg nem száradnak. Bennem is volt nagy kérdőjel az üggyel kapcsolatban!


Mindjárt rátérek erre is, de előtte nézzétek meg a közelebbi képeket! Olyan lett az eredmény, mintha két rétegben lefestettem volna, visszacsiszoltam volna, majd a végén leviaszoltam volna, ugye? Csak épp nem a kiugró részek a világosak, hanem a mélyebben levőek.

img_9767.JPG

img_9764.JPG

img_9763.JPG

img_9774.JPG

Szóval akkor miért is jó ez a szett?
Mert gyakorlatilag két lépésben van meg négy lépés. Első réteg teljes felhordása, ez nem úszható meg, de a második réteg felhordása és egyben visszatörlése során azt tapasztaltam, hogy az oldószer és a festék összekeveredve olyasmi állagú lett, mint a viasz.

Tömítette a kisebb réseket, amik világosabbak lettek, és a kb negyed órás száradás után úgy "fel tudtam polírozni" kompletten az egész betűt, mintha viaszoltam volna.

Emiatt gondolom azt, hogy -bár személyre szabott, hogy kinek mi válik be és mi nem- megéri a próbát!
Én most csak ezt a két színt vegyítettem, de az ólom és a fekete színeken kívül még további öt színben elérhető az anyag, ahogy azt a feljebb linkelt videóban is látjátok. Emiatt azt gondolom, hogy ebben a termékcsaládban is könnyedén megtalálhatja mindenki a kedvencét.

És hogy mikre érdemes figyelni:

-Használat után azonnal mossuk ki az ecsetet, kár lenne oldószert pazarolni rá. A megszáradt festéket már nem tudod majd vízzel kimosni.
-Érdemes gumikesztyűt (vizsgálókesztyűt) húzni, mert a festék visszatörlése nagyon maszatolós, és nem tudom, mennyire kell érzékeny bőr ahhoz, hogy esetleg valakinek kikezdje a kezét az oldószer, ha úgy alakul.
-Érdemes már a munka megkezdése előtt odakészíteni azt a bizonyos rongyot, ami nem árt, ha nedvszívó, mondjuk vászon vagy pamut.
-A második réteg felhordása után azonnal el kell kezdeni a visszatörlést, ezzel is oldószert spórolunk, és a saját munkánkat könnyítjük valamelyest. Az is megoldás, ha nem festitek le egyben az egész tárgyat, ha túl nagy, hanem kisebb, egybefüggő felületenként haladtok.
-Az oldószerrel értelemszerűen a fekete festék is oldódik, így ha nagyon erősen töröljük, ki fog látszani a fa is az élek mentén, ami kifejezetten jól áll neki!
-Azonban épp a fent említett tulajdonsága miatt, hogy ti. a feketét is oldja, nem érdemes túl sokáig törölni azokon a részeken, ahol a két színt együtt szeretnénk látni.
- Szükséges, hogy legalább minimálisan struktúrált legyen a felület, mert azon fog mutatni a két szín kombinációja. Ha nincsen hova betapadnia a világosabbnak, mint mondjuk egy polírozott felületen, nem lesz látványos az eredmény.

Ha ezeket betartjátok, szerintem különösebb meglepetés nem fog érni, legalábbis a szó rossz értelmében nem. 
Ha pedig kérdés van, megtaláltok itt is, facebookon is!
Jó munkát!
alairas_2.jpg

Iratrendszerező és wifi kód kártya

Pentart dekor paint "OLAJFAZÖLD"

A tavasz beköszöntével én is egyre több területen vágyom a színekre, a frissességre, ezért ma is egy szép zöldet választottam ki a fejemben már meglevő projekthez. Az alap ötlet a WIFI kártya volt, a grafikát a neten találtam, akit érdekel, le tudja tölteni innen .

Egy aranyos, pöttyös, Stamperia scrapbook kartont levágtam A4-es méretre és átküldtem a lézernyomtatón, nagyon szép lett a végeremény! Utána a kerethez passzoló méretre vágtam, és a keretet a karton színéhez passzoló olajfazöld színre festettem.

Ezekhez a keretekhez tartozik paszpartu karton is, amire egy barátnőmtől kapott kék mintás anyagot kasíroztam, hogy még izgalmasabb legyen az organikus minta és a pöttyös találkozása. Ez egy egyébként is könnyen használható elv a dekorációban, az alap geometrikus minták (csíkos, pöttyös, stb) viszonylag egyszerűen társíthatóak az organikus mintákkal, ezzel ellentétben a virágos minták együtt nem mindig mutatnak jól.

img_9727.JPG

img_9728.JPG

A képkeretezés után kezelésbe vettem az iratrendszerezőt.A belsejét ugyanazzal az olajfazölddel festettem le, a külsejét pedig krémfehérrel.


A hálószobába szánt dekupázsolt képem alján volt még egy remek motívum, amit korábban nem tudtam felhasználni, de félretettem, nem dobtam ki. Ez méretben most tökéletesen passzolt, így dekupázs technikával felraktam a tartó elejére.
Nem vagyok nagy dekupázs guru, de ezekkel a rizspapírokkal nem lehet elrontani. Nagyon szépen kifekszik és nem lesz buborékos vagy hullámos az eredmény.

img_9729.JPG

Azokat az iratokat tettem bele, amiket a legsűrűbben használok, kísérőket, borítékokat, washi tapeket, ollót, stb. Arra törekszem, hogy minél több minden essen könnyen kézre, minél több minden legyen hozzáférhető. Épp emiatt variáltam át kicsit a drótokat és tettem pl a nyomtatót az asztalról át a mellette levő polcra.

img_9734.JPG

img_9732.JPG

img_9731.JPG

Igazán nagyon örülök neki, hogy ha csak ilyen picike lépésekkel is, de haladok előre és talán előbb-utóbb rend lesz körülöttem. Sok hasonló tervem van még, de egyelőre nem lőném le őket! ;)

Ha látni szeretnétek ezeket, gyertek és kövessetek itt, facebookon, vagy instagramon!
Jó böngészést!
alairas_2.jpg

Tavasz a tigrisnél

flying tiger - 2017. március

A flying tiger (ex TIGER) az az üzlet, ahová, ha arra árok, mindig benézek. Egy ismerősöm szerint ott csupa haszontalaság vár, ám én pont ezeket a "haszontalanságokat" szeretem igazán. Ezek azok a dolgok, amikről nem is tudom, hogy kellenek nekem, mielőtt meg nem látom őket.
Ez nem kifejezetten "A tudatos vásárlás", de úgy vagyok vele, hogy szeretem meghagyni évente 2-3 alkalommal magamnak a felfedezés örömét, és a gyerekkorom izgalmát, amikor "csak úgy" kaptam valamit, az se volt baj, ha nem volt épp szükségem rá.

Természetesen most sem jöttem el üres kézzel, de a választásaim majd egy másik posztban mutatom meg.
Addig is barangoljuk be a váci utcai boltot!

Tavasz lévén a húsvét és a kertészkedés a két kiemelt téma, és mint mindig, ezekhez a kiemelt témákhoz kapcsolódó termékekkel van tele az üzlet előtere. 
Belépéskor ez az első, amit meglát az ember, és a kirakat is (legalábbis az egyik) erről szól. 

img_9557.JPG

img_9561.JPG

img_9560.JPG

img_9559.JPG

img_9558.JPG

A két kis kedvencem, a tojás alakú aszfaltkréta és a nyuszifej forma ajándékzacskó, aminek a füleit összeköthetjük...hát imádom.
A nyuszi mintás ajándékzacskók is nagy kedvenceim, és bár ez a virágos ornamentikás és nagyon színes stílus nem egészen az enyém, tagadhatatlan, hogy igazi tavaszi, élénk hangulatot árasztanak a falak.

img_9562_1.JPG

img_9563_1.JPG

A földszinten, hátrább találhatóak a konyhai cuccok és a partydekor, valamint a sport és háziállat-szekció.
A partykellékeket töretlenül imádom, a gyerekek szülinapján fellógatott fagylalt alakú lampionok is innen vannak!

A papír szívószálak, szalvéták, ajándékkísérők, csomagolópapírok, gyertyák és még ezer más olyan klassz összhangban van egymással, hogy ha egyszer ilyen szinten beszínesedem, tuti mindent innen fogok beszerezni!

img_9565_1.JPG

Általában szerepel egy adott kollekció is a kínálatban, a rá jellemző színekkel, formákkal, szimbólumokkal, ez most ez a szintén nagyon színes, állatos formavilág:

img_9567.JPG

Az emeleten pedig a szokásos kreatív/írószer/papírbolt és kifejezetten lakber holmik, gyerekjátékok és fürdőszobai kiegészítők várnak.

img_9571.JPG

Nagy örömömre újra kapni az ecset forma jegyzettömböt, ami hobby festő barátaimnak remek ajándék, ezekből mindig van nálam.

img_9570.JPG

Vázák, gyertyatartók, gyertyák, lámpások...mindenféle színben és formában!

img_9574.JPG

img_9572.JPG

img_9573.JPG

img_9581.JPG

img_9579.JPG

img_9575.JPG

img_9576.JPG

img_9578.JPG

 Igazából itt mindig bajban vagyok, mert a gyerekeknek is ezer és ezer rajzcuccot, kreatív foglalkoztatót tudnék hazahordani...de szép lassan majd végigmegyünk, alkalmanként egy-egy aprósággal talán fenn tudom tartani az ő érdeklődésüket is!
Azért a cég weboldaláról néhány ezeknél sokkal jobb képet is le tudtam menteni, ezeket azért megmutatnám:

Ha lenne olyan helyem a lakásban, ahol nem lennének útban, akkor biztosan beszereznék párat ezekből a függő kaspókból 900 Ft-ért:
3001069.png

Gyermek esőköpeny 500 Ft-ért:
3000411.png

Kerti szerszámok cuki színekben 1000 Ft-ért:
3001130.png

Palánta nevelő tálca 600 Ft:

3001070.png

...esetleg az üveg süteményes tálak több színben? (2500 Ft)
3000996.png

De az van, hogy oldalakon át tudnám még sorolni ezeket, egyszerűbb benézni, ha arra jártok! 
Grafománoknak, írószer-imádóknak fokozott önuralomra lesz szükségük, ezt előre mondom...

A bolt facebook oldalán, instagram oldalán célszerű figyelni, mik a havi újdonságok,mert minden hónapban van valami ám!
Remélem, megbocsátjátok, hogy itt ömlengek...nekem nagyon kellemes emlékeim kötődnek ehhez a bolthálózathoz azokból az időkből, amikor anyuék még kint éltek Svédországban, így valamennyire érzelmileg is kötődöm hozzájuk, nosztalgiázni remekül tudok odabent...

Bolondozni sosem vagyunk túl öregek! ;)
Jó nézelődést!
alairas_2.jpg

Kőtojások

Pentart stone effect paste útmutató + umbra és wax paste

Idén is, mint általában a természetes hatású és natúr színű dekorációkat terveztem bevetni húsvétra. Ehhez tökéletesen jól jött, hogy a Pentacolor Kft kihozta a kő hatású pasztáját, ráadásul több színben. Kicsit próbálgattam, hogy mire és hogyan lehetne használni, ezeknek a próbálkozásoknak az eredményét szeretném megosztani Veletek, remélem, hasznotokra válik majd!

A tojásokhoz minden esetben hungarocell tojást használtam. Ha van otthon alapozótok, akkor érdemes vele lefesteni, de ha nincsen, anélkül is működik, csak kicsit nehézkesebb, mert könnyebben elcsúszik a hungarocell anyagon a kőpaszta. Alapvetően olyan felületen működik igazán jól, ami valamennyire porózus, illetve nedvszívó.

Első körben néhány hungarocell tojásra feliratos rizspapírt dekupázsoltam. Ezek alá nem kell alapozni, mert úgyis fehér az alap és utána én umbra pasztát terveztem rátenni, annál kifejezetten előny, ha nem túl élénk az alap.

img_9583.JPG

img_9518.JPG

Miután megszáradt a dekupázs, a tojás felső felére "mészkő" árnyalatú pasztát vittem fel, festőkéssel, hogy jó, struktúrált felületet kapjak. A finom felülethez ecsettel hordtam fel, az macerásabb volt, de egyenletesebb lett az eredmény. (Erről később..) 
Készült olyan tojás is, aminél csak körben kentem fel egy csíkot, keverve a "mészkő" és a "cement" színű árnyalatokat.
A zárás minden esetben "umbra" színű antik pasztával történt, mert az emeli ki igazán az egyenetlenségeket, az ad igazán élettel teli hatást a végeredménynek.

img_9588.JPG

img_9590.JPG

img_9587.JPG

img_9586.JPG

Ha a gyakorlati részleteket nézem, sok minden van, amivel játszani lehet, amikor az ember ezt az anyagot használja.
Lehet játszani a színnel és a felülettel is, a kettő kombinációja pedig végtelen lehetőséget rejt.
A mintás dekupázzsal díszített verziókon kívül a sima, egyszínű tojások is fontos szerepet kaphatnak a dekorációban, mert magukban is nagyon szépen díszítenek - legalábbis szerintem.

Az egyik kedvenc hatásom, amikor az egyszínűre festett alapot klasszul össze lehet fröcskölni. Kicsit hasonlít a fürjtojáshoz, ami amúgy is divatos ilyentájt.
Ehhez nem használtam mást, csak egy régi fogkefét és "földbarna" árnyalatú matt akrilfestéket. Úgy éreztem, a barna festék jobb, mint a fekete, természetesebb a végeredmény.
Alapvetően a két világosabb alapban gondolkodtam, hogy a pöttyök jól láthatóak legyenek, ezért a "mészkő" és a "cement" árnyalatú kőpasztákat használtam, amiket ecsettel vittem fel az alapra, két rétegben. A rétegek között a száradást meg kell várni, ami kb egy óra!

img_9604.JPG

img_9606.JPG

Miután a kőpasztát befröcsköltem, szinte azonnal jöhet az antik paszta, a kis festékpöttyök azonnal száradnak. Ezt a mosdón is tapasztaltam, ami fölött fröcsköltem, szóval gyorsan mossátok le, amint kész a munka!
Az antik pasztát takarékosabb ecsettel felvinni, mert a rücskösség miatt amúgy is rengeteg kell rá, a rongy pedig sokat magába is szív, ezért én általában ecsetet használok és körkörös mozdulatokkal haladok előre.
Ha nincs kedvetek utána a kezetek rendbetételével szívni, akkor erősen ajánlom a gumikesztyűt, vagy annak vékonyabb verzióját, a "vizsgálókesztyűt", ami patikában (is) kapható.

A bal alsó képen látszik, milyen az eredmény, amikor az umbra paszta felkerül és a felesleget visszatöröltem.
A jobb alsón pedig az látszik, hogy mennyivel finomabb, amikor az umbra pasztát még transzparens viasszal alaposan áttörlöm.

img_9609.JPG

img_9608.JPG

Fontos megjegyeznem, hogy ezek a kőpaszták egyébként egymással is keverhetőek, mint általában az egy termékcsoportba tartozó árnyalatok, sőt, stencilezni is lehet velük, ha nem túl finom a minta.
A teljes színpalettáról én csak a három hidegebb árnyalatot választottam, mert az umbra barnájával éppen azt a szép, köztes árnyalatot kaptam, amit szerettem volna. Mindig, amikor ezt a meleg árnyalatú pasztát használom, igyekszem szürkés, hideg árnyalatú alapot tenni alá. A barnás árnyalatokon a plusz barna tovább melegít, és az már nem igazán az én stílusom.

A bal alsó képen a fehér a "mészkő", a szürke a "cement árnyalatú tojást szúrtam pálcára a munka megkönnyítése érdekében, ám ahogy az majd a későbbiekben látható lesz, használtam a sötétebb szürke, "antracit" nevű anyagot is.
A jobb alsó képen pedig a már befröcskölt, umbrával bevont és visszatörölt, majd transzparens waxszal bevont és visszatörölt tojások szerepelnek.

img_9615.JPG

img_9611.JPG

A teljes színskála pedig minimum kettő, de inkább három árnyalatot ad színenként, keverések nélkül.
Az alap szín, transzparens viasszal, vagy anélkül, az alap szín umbra pasztával, visszatörölve, végül pedig az alap szín umbra pasztával, visszatörölve, majd transzparens viasszal, visszatörölve. 
Így a három féle pasztával kevergetések nélkül akár kilenc árnyalat is elérhető.

Az én színskálám így fest:

img_9617.JPG

img_9616.JPGAz árnyalatokat fentről lefelé a következőképp alakítottam ki:
-antracit, umbra paszta visszatörölve, alatta antracit, umbra pasztával és transzparens viasszal visszatörölve.
-a világosabbak: cement + umbra paszta visszatörölve, alatta cement, befröcskölve, umbra, utána transzparenssel visszatörölve, cement magában, umbra, és transzparenssel visszatörölve.
-a két alsó pedig a legvilágosabb, az utolsó előtti cement és mészkő paszta fele-fele arányban keverve, umbra, majd transzparens, a legalsó pedig mészkő, fröcskölve, umbra és transzparenssel visszatörlés.

Persze ahogy az elején mondtam, nem csak ecsettel lehet felvinni, a festőkést is szeretettel ajánlom, mert az is izgalmas, egy teljesen más világ. Jellemzően igyekeztem tartani magam a természetes hatáshoz, ezért elsősorban a mészkő árnyalatnál használtam, tekintve, hogy a cement (beton) általában sima felület.

img_9620.JPG

img_9588_1.JPG

Mivel egyébként is a natúr hatás a cél, a kiegészítő dekorációkat is ebben a stílusban választottam ki. A sima len zsinór a legjobb választás, fém gombok, sütiformák, vásznak, lenek...

Ha van kedvetek, játszhattok a mérettel is, ez egy bevett lakberendezési, dekorációs megoldás. Amikor valamilyen tárgyból több hasonlót teszünk egymás mellé, de más méretben, egy kompozíció részeként, akkor ez egy tudatos választás, hiszen ezek a tárgyak erősítik egymást, ezáltal pedig izgalmasabbá, érdekesebbé és erősebbé teszik az eredeti összhatást.

Igyekeztem mindent alaposan leírni a bejegyzésben, ha maradna mégis kérdésetek, keressetek bátran itt, vagy akár facebookon is!
Jó munkát!
alairas_2.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;