by bardoczeva

PURE DESIGN

Alkotó sarok gyerekeknek a nappaliban

Dekor paint "MANDULA" + narancsolajos viaszpaszta

2017. június 08. - bardoczeva

Ezúttal nincsen "előtte" képem, mert halál ciki volt... De ha el tudtok képzelni káoszt...mindegy is, ez már a múlt, lépjünk tovább!

Sokat gondolkodtam, hogyan kéne a gyerekeknek használható rajzsarkot kialakítani. A nappaliban kell, mert éni s mindig ott vagyok. Az étkezőasztal nem jó, mert azt féltem, általában abrosz van rajta, és a gyerekeim kiváló érzékkel kenik össze az asztal és az alátét széle között előbújó fél centis sávot is.

Aztán eszembe jutott, hogy van egy tökre nem használt zsúrkocsim, ami félig is kinyitható és az teljesen véletlenül épp olyan széles, mint a gyerek asztal. Polckérdés megoldva, továbbra is marad majd hely a két gyerek papírjának.

Korábban letakartam csomagolópapírral az egészet, de már nem érdemes, a papírt sajnálnám...
Évek óta totális kihasználtság mellett szolgál szegény, kimaxolták a gyerekek a képességeit, és vannak lemoshatatlan foltok rajta, de ettől élő.

A ceruzák és egyéb rajzeszközök tárolásához vettem hosszúkás fa dobozokat és lefestettem mandula színű dekor painttel, aztán átlátszó, narancsolajos viasszal töröltem át. Az egyikben csak a cerkák, a másikban minden más, tollak, zsírkréták stb.

(A fenti insta képen a legalsó doboz a mandula, felette viktoriánus rózsaszín dekor paint, mellette olajfa zöld pepírzsepi tartó, amiben azóta a gumikesztyűs dobozom tanyázik.)

Festettem neki egy szintén hobbiboltos kis polcost is, ezen remekül elfér a motoros cerkahegyező, és a fiókjában az ollók, meg a ragasztók (ha majd lesznek). Ezt Pannikám már kidekorálta, majdnem infarktust kaptam, amikor megláttam, mert előtte kb negyed órával fejeztem be, aztán rájöttem, hogy ez így tökéletes, ez is ettől élő.

img_0165.JPG

img_0166.JPG

A kész rajzok olyan tempóban kerülnek ki a kezük alól, mintha az életük múlna rajta, és rengeteg elrontott példány között néha igazi kincsekre akadok. Ezeket általában begyűjtöm, a többi a papírszelektívben végzi.

img_0163.JPG

img_0162.JPG

Ezzel a rajzoló sarok témáját befejezettnek tekintem, mivel mindent ennél az asztalnál csinálnak, esznek, gyurmáznak, rajzolnak, legoznak ésatöbbi, nyilván tök rugalmasnak kell lennem. Nem könnyű, azért ezt bevallom, de már alakulok.

Ha szeretnéd látni a többi projektet is, gyere velem facebookra!
alairas_2.jpg

Blogger = ember

(Nem tökéletes.)

Felmerült mostanában bennem egy téma és egy ideje már forgatom magamban, hogy miképpen fogalmazzam meg. Aztán a megoldást JUDITU adta, akinek a bejegyzését elolvasva rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jól megfogalmazta, amit én is meg szerettem volna.

Azzal kezdeném, hogy tudom, nagyon sokan vagytok, akik hosszú évek, sőt, többen majdnem egy évtizede követtek már facebookon. Elismerem, hogy nagyon sok változás történt közben és engem is elég sok benyomás ért, amiket az idők során azt hiszem, sikerült megérlelnem. Meg mérlegelnem is.

Az első ilyen nagy változás volt, amikor elkezdtem, a pentartos cuccokkal festeni az obis helyett és megkaptam az első kommenteket, hogy márpedig mekkorát csalódtak bennem, hogy én eladtam a lelkem az ördögnek, hogy tökre üzleties lesz innentől a dolog, blablabla...az nem volt előtte baj, hogy obis festék volt, a pentás már baj volt. Persze értem én, magam kéne hogy kikeverjem a festéket itthon vagy nem tudom, hogy honnan kéne elővarázsolnom, hogy ne legyen üzleties, nem lenne szabad márkát megjelölnöm, passz... De akkor mindezek nélkül kissé nehezebb lenne megírnom a tapasztalataimat és segíteni Benneteket abban, hogy viszonylag kevés pofára eséssel megússzatok egy-egy vagyonokba kerülő hobbiboltos körutat.

Megvannak az elveim, még ha sokan úgy gondolják, hogy nincsenek. Van előttem egy kép, hogyan szeretnék élni, hogy tükörbe tudjak nézni és közben boldog lehessek. Ennek a képnek szentelem az egész életem, minden döntésem ez alapján hozom, és minden választásom ennek megfelelő.
Sokkal szívesebben vállalom fel, hogy egy teljesen magyar családi vállalkozás itthoni fejlesztésű és gyártású termékeit használom, mint bármi mást. 
quotes_madonna.pngHa valaki ismer és Ti sokan ismertek, akkor tudjátok, hogy ahogy Juditu is írta, nem megyek bele semmi olyanba, amit nem tudok hitelesen képviselni, amivel nem tudok azonosulni.

Nem fogok senkit átverni, ha valami nem jó, ugyanúgy megírom, mint amikor elégedettség van, de azt szeretném, ha tudná, aki olvas, hogy amit használok vagy amit ajánlok, az tényleg jó. Minden szempontból.
Nem minden a pénz. Néha ez a "jó"-ság a hozzáadott értékekben nyilvánul meg, néha a személyben, aki egy-egy márka mögött áll, és szerencsés esetben a jó minőségben is egyszerre, ahogyan ez például a Lignocolor esetében fenn áll.

Vannak partnereim, akikkel igyekszem mindig korrekt együttműködéseket létrehozni, ezekben a promó együttműködésekben pedig nem szokott sor kerülni semmilyen pénzmozgásra. (Ha hiszitek, ha nem, elvből nem.)
Ha valaki megkeres és ajánl nekem valamit, legyen az hobbi termék, vagy bármi más, akkor köszönettel el szoktam fogadni, kipróbálom és ha olyan, akkor meg szoktam írni a véleményemet. De soha nem fogadok el pénzt azért, hogy bármit is kitegyek az oldalamra. Mellesleg, ha megtenném, akkor sem szólhatna érte senki egy szót sem, hiszen mind pénzből élünk és mind arra törekszünk, hogy előre tudjunk lépni.

i-live-my-life-for-my-own-self-satisfaction-and-need-not-for-others-to-judge.jpgEgy blogger élete olyan mesésnek tűnhet kívülről, hogy sokakban felmerülhet, ez egy nagyon könnyű "szakma". Aki így gondolja, az vagy soha nem próbált összehozni egy 3 mondatnál hosszabb bejegyzést képekkel együtt, vagy nem törekedett se magas minőségre, se hitelességre.
Lerombolnám az illúziókat, kőkemény meló és rengeteg lemondás, hogy folyamatos szintet tudjunk tartani, és közben meg kell bírkóznunk sokszor a saját lelkünkkel is, mert ez a fajta személyesség óriási nagy támadási felület.
p486.jpegMind változunk. Ráadásul egy évtizedet felölelő történetről beszélünk esetemben, hiszen egy korábbi oldal után 2010 óta él a Pure design oldal is. Ez idő alatt sokat változott az ízlésem is és az életfelfogásom is, ám némi dilemmázás után úgy döntöttem, hogy az a hiteles, ha a változásokat is látjátok. Nem gondolom, hogy azért, mert "üzletileg" az lenne előnyös, "eljátszanám", hogy olyan maradtam.

Nem akarom, hogy magyarázkodásnak vegyétek ezt a bejegyzést, mert nem az. Egészen egyszerűen -mint mindenről- erről is megvan a véleményem és bárki előtt vállalom.

Szeretném, ha továbbra is elhinnétek, hogy nem én vagyok maga a sátán, és ugyanúgy támogatnátok, mint eddig, mert ez az egész oldal működésének a lelke. Csinálhatnék én bármit, ha Ti nem lennétek, nem reagálnátok, nem írnátok, nem lennétek JELEN.

Hozzá tartozik az igazsághoz az is, hogy számomra érthetetlen, amikor bárki számon kéri egy-egy blogger "ismerősét", hogy miért ír másról, miért változik, miért reklámoz, miért miért miért...

Fontos tudatosítani az olvasók egy részében, hogy a blogger is ember. Nem gép, hanem érző ember. Nem feladta bárkit is szolgálni, mert legtöbbször épp azért ugrik a teljes bizonytalanságba, hogy azt csinálhassa, amit szeret és ahogy szereti. Ha ez durván fog hangzani, akkor elnézést kérek, de nem kötelezhető egy író sem arra, hogy alkalmazkodjon az olvasóhoz. Ha sikeres szeretne lenni, akkor természetesen nem rossz, ha így tesz, de nem KELL neki mindenáron megfelelnie. Senkinek.

letoltes.jpgHa valaki kitesz valamit, hogy megossza az olvasóival, az -ha komolyan gondolja, amit csinál- nem feltétlen azért teszi ezt, mert bárkit is hergelni akar (kivéve, ha Vajna Timiről van szó (sic) nem hagyhattam ki, bocsánat). Sokkal inkább azért, mert az általa képviselt komplex világba illőnek érzi, ezáltal is teljesebbé és egyben árnyaltabbá is téve a képet.
Természetesen nem kenyerem senkit védeni, de Juditunál például szintén egy folyamatos változás zajlik, nem kapkod fűhöz-fához, hanem teljesen egyértelműen mindenki értésére adta és adja is folyamatosan, hogy kicsit másfelé kanyarodik, mert túl sokáig ment egy irányba. A hangsúly az életmód felé tolódik, de a DIY ettől még bőven belefér.

Mindenkinek van valamilyen célja az oldalával. Nekem az a célom az enyémmel, hogy segítsek, mert küldetésemnek érzem, hogy ami tudást megszerzek, azt átadjam, támogassam,akit csak tudok. Másnak más a célja. Ha az lenne a célom, hogy reklámozásból éljek meg, abban se lehetne semmi kivetnivaló. Magamból indulok ki, amikor azt mondom, hogy amelyik oldal tartalma nekem nem tetszik, azt nem nézem.

d6e12fbd8bf88df44a0a98a2c2c7c225.jpgAhogy én is választottam, hogy így éljek, megteheti ezt akárki más is. Nincsenek szuperképességeim, amit elértem, elérheti bárki más is. Amikor elérte és még aztán is azt gondolja, hogy ez gyerekjáték, akkor meg fogom emelni a kalapom, addig pedig sajnos nem.

Szokás "megmondóemberként" végigszáguldani a facen és mindenhol kiosztani egy-két magvas gondolatot. Kéretlen vélemények és tanácsok is szép számmal futnak be, nincs is ezzel baj. Tudom őket kezelni, már megtanultam az elmúlt tíz évben. De ettől még mindig, minden egyes alkalommal megrökönyödve állok azelőtt, amikor valaki megírja valakinek, hogy csalódott benne, mert változik. ÉS nem kéne változnia.

writing-the-story-of-your-life_daily-inspiration.jpgAki már egyszer kicsit is érezte, hogy ez az emberi élet mennyire törékeny, abban megváltoznak dolgok. Rájön, hogy mi számít és mi nem. És nem megy bele pitiáner vitákba, hanem egyszerűen tovább lép. Csak mert tudja, hogy van fontosabb. 
Ettől a külső szemlélő számára érzéketlennek és flegmának tűnhet, pedig nem az. Csak tudatosan rekeszti ki azokat a dolgokat, amik semmit nem adnak hozzá a mindennapjaikhoz.
A saját tapasztalataim alapján írom ezt nyilván, és nem az észt akarom osztani, hanem megvilágítani egy kicsit más aspektust annak, aki szeretne érteni engem vagy más "kollegát". Azoknak, akik kicsit szeretnének belátni a függöny mögé is.
im-exactly-where-i-want-to-be-quote-1.jpgNekem megvannak a magam elképzelései, megvannak a hosszú távú terveim is és ezek között nagyon komoly dolgok is szerepelnek. Az elmúlt években olyan kapcsolatok születtek az életemben, amelyek a szakmaiságon felül igaz barátokat is hoztak az életembe, és erről semmiért nem mondanék le. Igyekszem őket megbecsülni és méltónak maradni a bizalmukra.

A következő időszakban, ahogy eddig is, ha olyasmibe botlok, amit szeretek, be fogom mutatni, legyen az az élet bármely területéről. Senkit nem kötelezek én sem arra, hogy kövesse a munkám. Ha a jövőben azt szeretném, hogy több követőm lássa a bejegyzéseim, ne csak az algoritmus szerinti 6-10%, akkor kiemelt bejegyzésekre lesz szükségem, mert beállíthatom, hogy csak a követőimnek jelenjenek meg ezek.
Ha olyanok vannak a listán, akiket igazából nem érdekel, hogy én milyen vagyok, akkor ezeket az értékes kiemeléseket olyanokra "erőltetem rá", akiket nem is igazán érdekel.
Ezért azt mondom, hogy ha valaki elmegy az oldalamról, az nem rossz dolog, sőt.
Aki marad, arra koncentrálok, több figyelem jut minden egyes távozóval azokra, akik kitartanak.

Sokszor visszakaptam, hogy ilyen vagyok, olyan vagyok, olyanoktól, akik nem ismernek. Olyanoktól, is, akiknek illett volna ismernie, de nem voltak rá hajlandóak, ám ez nem az én veszteségem. Aki meg szeretne ismerni, az előtt nyitott könyv vagyok és leszek is.
De a túlfejlett igazságérzetem miatt ezt most meg kellett írnom.
Elnézést kérek!
alairas_2.jpg




Egyszerűsítés a gyerekszobában

Pentart matt akrilok karton dobozon

Komolyan elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon a gyermekeim hogyan érzik magukat itthon, és hogy a kapuban a nyári szünet, ez fokozottan kezd érdekelni. 
Mostanában több helyen is szembe jött velem a Motessori-módszer, ennek az alkalmazására a gyerekszobában is lehetőség nyílik, ezért azt hiszem, hogy kicsit mélyebben is beleásom majd magam a jövőben.

Addig is az egyszerűsítés (nem minimalizmus, egyszerűsítés, nem ugyanaz) jegyében úgy döntöttem, hogy az átlátszó műanyag tárolókat kiiktatom. Ezek amúgy sem tetszettek és ugyan praktikussága tagadhatatlan, hogy azonnal látni, mi van benne, ugyanez a hátránya is. Nem kaptam általa olyan fokú rendezett látványt, amilyet szerettem volna.

Ehelyett inkább beruháztam néhány strapabíróbb papírdobozra, és úgy döntöttem, hogy a benne levő tartalmat a külsején is megjelenítem, így ugyanolyan gyorsan megtalálják majd, amit keresnek, pakolásnál pedig pontosan fogják tudni, hogy mi hova való.

Ehhez először is a két kritikus tárgycsoport logóját nyomtattam ki. Pannika ezerrel pónizik, pónikkal kel és fekszik, pónikat rajzol, azokkal fürdik, azokat nézi a tv-ben, Pistinél pedig a kocsik és a LEGO a favorit.
Tulajdonképpen ezeken kívül semmi mással nem játszanak.

A logókat méretre igazítottam egy WORD file-ban és kinyomtattam, majd tollal körberajzolva átnyomtam a körvonalakat a dobozok elejére.

img_0122.JPG

img_0119.JPG

img_0121_1.JPG

img_0120.JPG

Miután megvoltak a körvonalak, fogtam egy fehér ceruzát és nagyjából kiszíneztem, átrajzoltam, hogy lássam, hogyan kéne kifesteni. Már így is nagyon szép volt, de úgy voltam vele, hogy nem akarok fehérrel festeni kizárólag, hiszen ez mégiscsak egy gyerekszoba.A munkához a matt akrilok közül választottam, a pentart vintage szürkéjét és country rózsáját használtam kiindulási alapként.

img_0128.JPG

img_0126.JPG

img_0133.JPG

img_0134_1.JPG

A festéshez nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsetet használtam, és nagyon lassan haladtam előre, többször is javítottam persze. De a lényeg az volt, hogy legyen benne egy kis "kézzel készített", vagyis mindenképp szabad kézzel akartam feltenni a logókat.
Nyilván nem lett tökéletes és nem is ez volt a cél, sokkal inkább az, hogy a gyerekek megismerjék és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem lesz gond.

img_0141_1.JPG

img_0138_1.JPG

Puszta véletlen, hogy a kispolc épp méretes és a két doboz tökéletesen elfér egymás mellett. Emiatt is gondoltam arra, hogy ha már így belefogtam, nem kéne feladni és szépen, konzekvens módon végig kéne vinni az egyszerűsítő koncepciót az egész szobán.

Perpillanat még mindig ott alszunk mi is, mert a kis szoba továbbra is remek raktár, de ez hamarosan megváltozik és Pisti is megkapja végre a rácsos helyett a nagyfiús ágyát.
Folyt. köv.!
Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, várlak facebookon!

alairas_2.jpg

A hatalmas, robosztus szekrény

Az egyik facebookos hirdetős oldalon akadtam erre a dió furnéros, leginkabb artdecos vonásokat viselő tálaló szekrényre.

Őhatalmassága megérkezett...#hermajestyishere

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Az állapota a korának megfelelő volt, a panel levegője nem tett túl jót neki. Sok helyen szétszáradt és kinyílt az illesztés, a teteje felázott, a rajta levő furnért már nem nagyon lett volna értelme megmenteni. Fogtam egy meleg vasalót és vizes rongyon átvasaltam az egészet, hogy felolvadjon az enyv, majd egy spaklival letoltam a furnért. Végül csiszoló géppel átcsiszoltam az egészet.

Előtte/utána...

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A szétnyílt illesztéseket fapasszal kitömtem, miután megszáradt, formára csiszoltam és így újra kialakítottam az éleket.

Fedlap meghámozva, lecsiszolva, furnérhibák, szétszáradások kikenve első rétegben, ha megszárad, jön még egy majd.

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Gondolkodtam, milyen szín kéne, aztán a nappali falszínéhez igazodva úgy gondoltam, hogy legyen világos szürke, mert a rózsaszínes árnyalattal az jól fog passzolni. Vettem OBI saját márkás 2 in 1 festéket, selyemfényű zománcot gyári, világosszürke színben és legurítottam hengerrel, ami a harmadik ajtónál elfogyott. Oké, nem baj, így marad, majd befejezem, ha eljutok és veszek még festéket... Így állt ez a szegény egy éven át.

13433337_1097397853654489_4692687117444481766_o.jpg

13443268_1103772873016987_6386701149414948103_o.jpg

13580582_1114119438648997_7944187706753939266_o.jpg

13603510_1113459728714968_8538238053490057956_o.jpgPróbáltam mindig úgy fényképezni, hogy ne legyen feltűnő, mégis baromira zavaró volt. Csak hát a lustaság, vagy nem is tudom...mindig volt valami, ami fontosabb volt. Aztán néhány napja megelégeltem, hogy minden fotózásnál ügyelnem kell arra, hogy az a rész még véletlenül se látszódjon.
És nem csak ez volt az ok. Nyomasztott, és nagyon rossz érzés volt napi szinten szembesülni azzal, hogy még egy dolog, amit nem fejeztem be.

Fogtam magam és mindent lepakoltam a környékéről.

Elővettem a Lignocolor festékmaradékaimat, elsősorban a spanisch grau, a weiss és a rot volt fontos. Az alap szürkébe tettem a pirosból egy picit, hogy melegebb árnyalatú legyen, jobban passzoljon a falhoz, és a fehérből is bőven, hogy világosítsak rajta. 
Fontos, hogy a piros tényleg nagyon picike, csak néhány csepp, a fehér meg úgy viselkedik, mint valami dáma.
A színhez sokat kell adni, hogy látszódjon a változás, a fehérhez viszont csipetnyit kell adni a színből, hogyha világosabb árnyalat a cél.
Különben végtelen sok fehéret nyel el.
A maradék fa pasztával megcsináltam a még hátralevő, vagy időközben újra megrepedt javításokat, majd fogtam a szivacshengert és nekiálltam, mindenhol legurítottam két rétegben a kevert színemmel.
img_0024.JPGimg_0026.JPGimg_0027.JPG

Alapvetően nem változtattam meg nagyon az eredeti színét, nincs is mindig szükség a gyökeres változásokra, sokszor elég csak egy kis frissítés. Itt inkább azon volt a hangsúly, hogy a félbehagyott munkát méltó mód befejezzem. Csak ezúttal egészen más minőségben.
Miután megszáradt a festék, szintén lignocoloros átlátszó bútorviasszal töröltem át az egészet. Pontosabban először ecsettel felhordtam, mert szerintem az a leggazdaságosabb, majd a minimális felesleget puha ronggyal töröltem vissza.

img_0028.JPG

img_0030_2.JPG

A felépítmény belsejében meghagytam az eredeti festést, egyrészt mementoként, hogy mindig emlékeztessen a lustaságomra, meg arra, hogy miben kéne fejlesztenem magam, másrészt nagyon megtetszett a két szín együtt.

Eredetileg hiányoztak a zárcímkék, de találtam (véletlenül) épp három olyan fogantyút a gyűjteményemben, amik tökéletesen passzoltak ide. Nemes, patinás réz darabok, amik elég vékonyak voltak ahhoz, hogy az íves felületekre is rá tudjam simítani őket.

img_0034.JPG

img_0032.JPG

Végül nem volt más dolgom, mint hogy az évszakhoz passzoló dekorációkat visszapakoljam és élvezzem a munkám gyümölcsét.

Elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülés, hogy vége, befejeztem és szép lett. Az, hogy tudom, hogy végül sikerült mindent megtennem érte és nem hagytam félbe, nem adtam fel, ahogy egyébként menet közben sokszor voltam vele, bebizonyította a számomra is, hogy jól döntöttem, amikor ezt a darabot megvettem.
Emlékszem rá, hogy adta át az előző tulajdonosa, tudtam, hogy fontos neki, hogy jó kezekbe kerüljön, ne tűzifának hasogassa fel valaki. (Bevallom, játszottam a gondolattal magam is, menet közben néhányszor.)

Ilyenkor mindig arra próbáltam emlékeztetni magam, hogy ebben a bútorban annyi fa anyag van, hogy ha most újonnan kéne megvennem, soha nem lenne rá elég pénzem. Napjainkra a tömörfa bútorok újra az elérhetetlen kategóriába kerültek újonnan elég sokunk számára, ezért minden darab érték.

Mindegyikből ki lehet hozni a legjobb formáját és megérdemlik akkor is, ha közben vért izzad az ember. Nem szabad feladni, ha valaki küzdött már ilyen nagy elefánttal (2 méter széles és 80 cm mély), az tudja, hogy miről beszélek...

Idővel szépen összeáll majd és akkor tökéletes lesz.

Ha tetszett az átalakulás és szívesen olvasná még hasonló tapasztalatokról, akkor kövesd a blogom, vagy gyere a facebook oldalamra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg

Debütál a kert téma

Nálam is a spektrum home a hibás...

Az egész úgy kezdődött, hogy nagyon szerettem volna mindig is kertet, mert gyermekként családi házban éltünk és emlékszem, ahogy apai nagyapám is határtalan szenvedéllyel gondozta a saját kertjét. Olyan tudás lehet a fejében, amit úgy hiszem, nem sokan birtokolnak, ezért a közeljövőben biztosan kifaggatom a témában.

Mi nem engedhettük meg magunknak a családi házat, amikor sikerült tovább lépnünk a panelból, de ezt egy cseppet sem bánom. Anyósomnak van egy szép nagy kertje, amit korából adódóan már nem tud úgy kézben tartani, ezért úgy döntöttem, hogy "önkéntes munkában" besegítek neki, legalábbis kitakarítani. Hát ez kicsit elfajult...annyira beszippantott a téma, hogy már-már eluralkodni látszik rajtam.

A spektrum home-on fut egy angol BBC sorozat, A kertész kertje címmel. Jópár részét megtaláljátok a youtube-on is, például ebben a lejátszási listában.

Mi volt hát az én fő motivációm?
Mindenképp szerettem volna egy veteményest, aminek az ápolgatása során a gyerekek is velem lehetnek. Nem tudtam, hogy ennek mi az ideális ideje a korukat tekintve, de úgy voltam vele, hogy mostmár belevágok, aztán ha még nem köti le őket, akkor is látják, hogy én ott vagyok naphosszat,amíg ők trambulinoznak.

Szeretném előre bocsátani, hogy nem vagyok szakértő, sőt, semmit nem tudok a kertekről. Ez is egy szakma, aminek a művelői előtt fejet hajtok, én biztosan megbuknék az első félév után növényismeretből,mert ennyi latin nevet és növénycsaládot, fajt, fajtát megtanulni...nem az én fejemnek való ez. Ugyanígy vagyok az anatómiával, de ez más tészta.

Amit itt olvashattok, az egy teljesen kezdő kontár próbálkozásainak a története, bizonytalan lépésekkel próbálok előre haladni, aztán meglátjuk, hogy mire jutok vele.

Az első területe a kertnek egy igen elhanyagolt rész volt, ahol általában nem is történt más az utóbbi években, mint hogy a levágott zöldek álltak halomban, felásva sem volt 4-5 éve, a tyúkok itt kapirgáltak maradékokból készült kerítés mögött, ami semmit sem ért, a szemét gyűlt, a zöldet se vágtuk apróra, hogy a komposztra tegyük vagy elégessük, így nagyon szembetűnő volt az elhanyagoltság.

17554117_1385564531466432_7372537011155768642_n.jpg

17458407_1385564544799764_4422377515762490905_n.jpg

Az első lépés az volt, hogy egy fém hordóban szépen elégettük a zöldet, ami gyújtósnak is vékony volt, felvagdostam a szőlő kacsokat, hogy nyáron azon füstöljünk halat, és külön rajtuk azt, ami gyújtósnak való.

Alapos gereblyézés, a kerítés beljebb rakása után már nagyjából átláttam, hogy mivel állok szemben.
Bal oldalt 4 sor málna, és a negyedik sor elején egy szépséges labdarózsatő. Jobbra egy sor szőlő a málnára merőlegesen. A komposzt jobbra fenn, előtte egy giga nagy csalán bokor.

Jöhetett az ásás. Több éve nem mozdított földnél nem túl kellemes kihívás, de jó edzés.
A szoliter (szabadon, önmagában álló) eperfát a gyökerei miatt kicsit nagyobb ívben kerülöm majd el, de a cél az volt, hogy legyen egy folyosó a komposzt és a "bejárat" között.
Ennek a kijelöléséhez a tyúkólban raktározott, "patinás" tégla és egyéb építőanyag maradékokat használtam, ezek közét majd murvával szeretném kitölteni, a murván a bontott járólap lépőkövekkel (vagy más néven tipegőkkel).

18301961_1436063069749911_8281983249997312328_n.jpg

17499347_1387661244590094_2809688684597813551_n.jpg

Jelen pillanatban ez az állás, amit folytatni fogok, amint sikerül még kérnem innen-onnan néhány maradék kisméretű téglát, az a célom, hogy mások és a saját "lomjaink" nyerjenek új életet ebben a formában. Addig is a növényekkel foglalatoskodom, mert most abban az időszakban vagyunk, amikor minden percet ki kell használni még a nyári meleg beköszönte előtt.

Tudom, hogy ez tapasztalt kerteseknek baromira nem nagy szám, de nekem nagyon is az...igyekszem a kertben is a már megszokott szellemiség alapján használt holmikkal boldogulni, nem akarok semmit kidobni, de az is nagyon zavar, amikor halomban állnak az ilyen anyagok. 
Az újrahasznosítás egy nagyon érdekes téma és a kertben is alkalmazható.
Nyilván az, hogy egy ilyen lehetőség adott, azt is magával hozta, hogy a lakásban is szeretnék minél több zöldet, ezért a jövőben olyanoknak is szeretnék írni, akiknek nincsen kertjük, vagy a közelükben sincsen módjuk kiélni az ilyen irányú indíttatásaikat.

Remélem, hogy ez a téma is érdekes lesz sokatoknak, rengeteg a tervem, aztán meglátjuk, mire jutok velük...

Ha érdekel Benneteket, hogy honnan inspirálódom még, akkor gyertek és kövessetek a pinteresten is, ahol elég sokat garázdálkodom, a kert tematikán felül is elég sok anyag összegyűlt már...
alairas_3.jpg

HYGGE

- a dánok boldogságának titka

img_9980.JPG

Az egész úgy kezdődött, hogy megrögzött PEPCO-rajongó vagyok, és sokat böngészem az oldalukat. Az egyik ilyen olvasgatás alkalmával megakadt a szemem egy cikken, történetesen EZ volt az.
Elolvastam a cikket, megtetszett a dolog, rágugliztam és nem sokkal később kidobta a rendszer nekem ezt a könyvet. Gyorsan meg is rendeltem a bookline-nál 20% kedvezménnyel, pikkpakk pontra kértem és ma át is vettem, sőt, el is olvastam azonnal.

Igazság szerint szerintem őszintén mondhatom, hogy még nem volt a kezemben ennyire az ízlésem szerinti könyv. Most elsősorban a külsőségekre gondolok, ha megnézitek a képeket, meg fogjátok érteni...

img_9982.JPG

img_9981.JPG



Kemény kötésű, minőségi, matt belső oldalak, szépen tagolt lapok, vizuális desszert a szememnek. Jó kézbe venni és kinyitni.

img_9985.JPG

img_9984.JPG

A képek letisztultak, egyszerűek, a lapok vastagabbak, matt felületűek. Olyan az egész, mint egy szépen kivitelezett emlékkönyv, értékes kívül-belül.

Ami a tartalmat illeti.
Személyes véleményem szerint manapság dübörög a boldogság-ipar. Ez így durván hangzik, de mindenki a boldogságot hajtja, csak mindenkinek más jelenti a boldogságot. A coachok, életvezetési tanácsadók, pszichológusok, önsegítő könyvek korát éljük és ezzel nincsen baj, Ha az ember szeretne magáról többet megtudni, akkor kérdezzen, olvasson, tanuljon, de úgy gondolom, hogy közben szem előtt kell tartani azt is, hogy ez üzlet.

Ha alapvetően nincsen baj az életeddel, de meglátva egy ilyen könyvet, sőt egy halom ilyen könyvet a könyvesboltban lehet, hogy elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon ELÉG boldog vagy-e, nem lehetnél-e még boldogabb, akkor épp az történik, amit el akartál kerülni, a markodban tartott pillangót semmi perc alatt töröd össze és vége. Mert onnantól folyamatosan ott lesz a kisördög, és nem lesz elég, ami korábban elég volt.

Nem azt mondom, hogy meg kell alkudni és ha lehetne jobb is, akkor is maradni kell a langyosban, de közben TUDNI kell, tudatosan kell érezni, hogy ez ÜZLET is.Reálisan kell látni, hogy manapság többek között a konmarizás, a minimalizmus mind-mind divat. Amíg ez segít valaki életében rendszert építeni, addig tök jó. De én azt vallom, hogy ahogy egyik szélsőség sem jó, ebben a témában is vannak dolgok, amik számomra nem elfogadhatóak. 

Célom az egyszerűsítés, de soha nem leszek minimalista.
Célom a rendrakás, de soha nem lesz nálam minden élére hajtva.
De sokáig folytathatnám a sort.

Ebbe a boldogságkereső időszakba született bele ez a könyv is. A skandináv népek köztudottan nagyon jó színvonalon élnek, így nem meglepő, hogy az általuk megélt élmények és az általuk használt módszerek nem konvertálhatóak át egy az egyben a magyar lakosság átlagára.
Én nem fogok tudni elmenni síelni az Alpokba, hogy aztán az erdei házam pattogó kandallója előtt bújjak össze a szerelmemmel vagy a barátaimmal egy jóféle itallal. Ez így ebben a formában az én számomra nem elérhető verzió, de a lényegét talán meg tudom ragadni, elképzelhető, hogy hasonlót élhetnék át, ha a gyerekekkel kimennénk szánkózni, aztán jól átfagyva, elfáradva a kanapén bújnánk össze egy jó mese előtt. Persze ehhez kéne hó is...és már megint ott vagyok, hogy mi az, ami még KÉNE.

Hogy mi a HYGGE, azt el tudjátok olvasni mostmár számos posztban, cikkben online is.
Én a leginkább a slow life-fal tudnám azonosítani, a lényege az, hogy lassuljunk, egyszerűsítsünk, élvezzük ki.
A HYGGE segíthet hálásnak lenni a mindennapokért, a HYGGE a pillanat megragadása, a boldogság pillanatainak megtervezése és megőrzése. Önmagunk szeretete, bár ez sokaknak alapjáraton is nagy kihívás.

Mindehhez a másik kedvenc fogalmam, a mindfulness, vagyis a jelenlét szintén szorosan kapcsolódik. 
A slow mozgalmakon belül a slow life, mint életmód, a mindfulnessel (jelenléttel, a pillanat megélésének a művészetével) nagyjából lefedi a HYGGE értelmét.
De azért több is ez egy picit.
Nagyon dán.

Az északi népek közül egyedül a dánoknak van saját szavuk erre.

És hozzám nagyon közel áll.

Ha úgy érzitek, hogy felkeltette az érdeklődéseteket, rengeteg anyagot találtok a témában már magyarul is, főként a minimalista és az arrafelé tendáló blogokban, nézzetek utána, vagy rendeljétek meg a könyvet, kérjétek kölcsön valakitől, esetleg keressétek könyvtárban, mert veszíteni nem tudtok vele szerintem.
Ha pedig van kedvetek beszélgetni róla, gyerek a facebookra, szeretettel várlak Benneteket!

alairas_3.jpg

A konyha-sztori

A legutóbbi bejegyzésem a konyháról igencsak ijesztő lehetett egyeseknek, és elismerem, még én magam is megrémültem tőle néha.
Fontos tudni, hogy idén egyedi fűtés kerül kialakításra, ha minden jól megy, de ha idén nem, akkor jövőre már ezer százalék. Emiatt a rengeteg cső és mérőóra kikerül majd a konyhából, ez megint véséssel, új fűtőtesttel, stb fog járni, ezért a fő cél a nagy munkáig az, hogy élhető és a lehetőségekhez képest kényelmes konyhánk legyen.

Ami az elrendezést illeti, többször megváltozott menet közben, például karácsony előtt, amikor sikerült vennünk egy kis mosogatógépet, ez jelentősen megkönnyítette a helyzetünket.

Na, hát akkor ott fejeztük be, hogy a bontások, kaparások megvoltak, jöhetett az "építés".
Én úgy gondoltam, hogy a koncepcióm részévé teszem a látszó régi henger mintákat egymáson, ezért is volt olyan nagy munka úgy lekaparni a falat, hogy közben a rétegeket is figyelnem kellett.
Ez sokak számára meglehetősen furcsa volt, a mai napig vannak vendégeink, akiknek az az első kérdése a konyhába belépve, hogy "De ugye ezt még átfestitek?"-Nem....

A kezdőállapotot jól szemléltetik ezek a képek, a parketta felújítása miatt a konyha volt a raktár jó ideig.

13320983_1091431167584491_7806898606067912270_o.jpg

13392222_1098013580259583_3091142764154064422_o.jpg

13342912_1091431107584497_2878341888341735589_n.jpg

13320429_1091431114251163_5568847443646935515_o.jpg

Már akkor is nagyon tetszett a rengeteg fény, a parkra néző kilátás, álmodoztam róla, hogy ott az ablakban állva milyen jó lesz majd kávézgatni.
Abban biztos voltam, hogy a régi padlót meg akarom menteni, a falon levő csempe minden bizonnyal áldozatul fog esni a fűtésszerelés alatt, de majd megpróbálom úgy levenni, hogy ne törjön mind ripityára.

A nagy ablak fa, az elmúlt 80 évben átesett már "felújításon", ahogy láttam, és időszerű lesz majd egy újabb is. Semmiképpen nem akarom műanyagra cserélni, fára pedig nincsen keretem. 

A sok köztes állapottal most nem untatnálak Benneteket, megnézhetitek a facebookos oldalamon, a megfelelő mappában, inkább a jelenlegi végeredményt mutatnám. Nem végeredmény, mert mint ahogy jeleztem, az egészet szét kell bontani a nem is olyan távoli jövőben, de az majd másik történet lesz.
Addig is minimális anyagi ráfordítással épült meg a mi "tábori" konyhánk.

Nem így keltem reggel, hogy akkor ma gatyába rázom a helyet, menet közben kapott el a gépszíj. Kitaláltam, hogy átfestem az anno még a műhelybe nagyon pikkpakk lemázolt kis fehér asztalkát, már a koptatása sem tetszett.
Aztán rájöttem, hogy baromira zavar a rumli körülötte...

A festék, amit használtam a Lignocolor "SPANISCH GRAU" nevű árnyalata, ami nagyon nagy kedvencem, igazán szép, diszkrét szürke. Azért esett a választásom erre a színre, mert a járólap fekete-fehérjét szeretném majd megtartani a jövőben is, de nem akarom, hogy MINDEN fekete-fehér legyen. Kell valami, ami megtöri ezt.
Erre tökéletes az asztalka.
Ráadásul tudtam, hogy ezt most nem akarom koptatni és régiesíteni, úgyhogy kapóra jött, hogy ez a festék szépen terül, és a transzparens viasz sem sötétíti be.

IMG 9894img_0138.JPG

Igazából hengerrel lett volna az igazi, de csak ecsetem volt itthon, azzal próbáltam minél egyenletesebben haladni. A viaszt is ecsettel vittem fel, majd egy puha ronggyal töröltem vissza a felesleget. A bal alsó képen látszik, hogy a viasz mennyiben változtatja meg az eredeti árnyalatot.

img_0142.JPG

img_0141.JPG

 

Amikor elkészült a kis asztal, elkezdett zavarni az ablakon a maszat, lemostam az ablakot. Amikor oda felmásztam, megláttam, mi van a szekrények tetején, így adta magát, hogy le kell mindent pakolni és letörölni. Ha meg visszarakom, akkor már csak azt rakom vissza, amit valóban használok is.

Sokkal átláthatóbb és praktikusabb lett a hely:

img_0148.JPG

img_0147.JPG

img_0145.JPG

img_0144.JPG

Természetesen ezzel még nem oldottam meg mindent, mert a tűzhely és a mosogató környéke rejt még feladatokat, de a munka neheze szerintem megvan. A kamra külön nap lesz, de az sem esélytelen, az ablakra szeretnék valami olyan vitrázst, ami nem ez a kommersz, viszont az ablakszárnyra van rögzítve, nem a fenti karnisra.

A legnagyobb kedvencem most a kis fekete polc, a legutóbbi mentésem, amiről többet a vele foglalkozó posztban olvashatsz, nagyon bevált. Élvezet ott elkészíteni a kávét minden reggel.

img_0150.JPG

img_0115.JPG

A tárolás kérdését is igyekeztem a meglevő dolgok felhasználásával megoldani, nem vettem új tároló edényeket.
A nagy fémvázas polcok nagyon jól működnek, ezeket érdemes volt rendbe tenni. Mindent elnyelnek, átlátható és gusztusos, amellett pedig szerintem stílusos elemei is a konyhának.

img_0159.JPG

img_0158.JPG

Szigoru voltam magammal, tényleg mindent kiraktam a polcokról, amit nem használok. Így is maradt rengeteg minden, amit akarok és tudok, azt el tudom készíteni. Ami elhagyhatatlan kellék, mint a botmixer vagy a kézi mixer, az a kamrában kapott helyet, vagy a bonanza fiókjaiban, ezekről is szól majd a következő témába vágó bejegyzés.

A teljesség igénye nélkül néhány példa:
A kávégépbe való filtereket egy edényalátétbe tettem, a konyhai sütőpapírokat, alufóliát, folpackot kézközelbe egy bádog tálcára.
Az ócskapiacos csatos üvegek és fedeles üvegek nagyon beváltak, a BUDAPEST feliratú öntöttvas mérlegemre pedig mindig jó ránézni.

img_0161.JPG

img_0160.JPG

img_0154.JPG

img_0151.JPG

Így végignézve az egészen, fogalmam sincsen, miért nem kezdtem el előbb. Olyan jó ez a rendezettség és praktikum, egészen megszerettem, fontolgatom, hogy amikor majd konyhabútort veszünk, akkor sem fogok megválni ezektől az elemektől, megpróbálok majd minél többet beépíteni az új rendszerbe.

Ha kicsit összeszedtem magam, haladok tovább és érkezik a folytatás is! 

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél hasonló kreatív anyagokat olvasni, akkor gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő bejegyzésekkel várlak!
alairas_3.jpg





Selyempapír girland

...avagy egy pinteresten látott ötlet próbája

A gyerekeim szülinapjára mindig nagyon szeretek rákészülni, és ezzel a selyempapír girlanddal is rég szemeztem, de eddig nem találtam megfelelő árban megfelelő mennyiségű selyempapírt. A legutóbbi IKEA-túrám alkalmával azonban szembe jött egy szép kis csomagban, nagyon baráti áron és egy pillanatig sem tétováztam.

Ebben a csomagban 12 ív papír van, ám én ezeket félbevágtam a rövidebb oldalával párhuzamosan és máris 24 ív papírom volt.

Egy ívből 4 rojt jön ki, azt jelenti, hogy a 495 Ft-os pakkból 96 db rojt készülhet el.

Muszáj megemlítenem, hogy nagyon babra munka, akinek nincsen türelme vagy ideje, jobb, ha készen vásárol ilyesmit, de egyébként nagyon jó mulatság elkészíteni és öröm, hogy a kezünk munkája van benne.

Lássuk az eredeti inspirációt.
Pinteresten kerestem rá a "tassel garland" kereső kifejezéssel és ez az ábra nagyon megtetszett,mert igazán szemléletes. Sajnos azonban a képre kattintva az eredeti bejegyzés nem elérhető, ezért csak a saját mentésem linkjét tudom megadni, ITT találjátok.

adb469487677e753db5a48ab0b57cce8.jpg
Azoknak, akiknek nem olyan biztos az angoljuk, nagyjából a következőképpen fest a dolog:

1. Hajtsd félbe a hosszanti oldala mentén a papírt, aztán egyszer félbe a rövidebb mentén, majd még egyszer félbe ugyanúgy.

2. A szabadon álló végek felől vagdosd be, a tetejétől kb 2 cm-t hagyj meg.

3. Hajtsd szét, vágd el középen, így lesz egy olyan rész, ami két darabból áll és egy olyan, amit még szintén szét kell majd hajtani és elvágni félbe.
(Innentől számomra érthetetlen az ábra amúgy, nem értem például, hogy miért kéne elvágni  a 3. szakasz második ábrájánál a szaggatott vonal mentén, amikor utána is látszik, hogy nem szabad ott elvágni. Vagy én értettem félre valamit, de nagyon..)

A lényeg az, hogy négy egyforma darabot kapsz a végén, ami hasonlít a szaloncukor papírjához, vagyis a két végén rojtos, középen viszont egyben van.

4. Tekerd fel az így kapott darabot!

5. Kezdd el megcsavarni az egészet, majd ügyelve rá, hogy a két vége egyforma hosszú legyen, hajtsd egymás mellé őket és ragasztópisztollyal fogasd meg!
(Én ezt nem ragasztópisztollyal oldottam meg, hanem cérnát tekertem rá és megcsomóztam, ugyanolyan jól működik, nem kell felmelegíteni a ragasztópisztolyt ilyen picike munkákra, arról nem is beszélve, ha valakinek mondjuk nincsen otthon.)

Nem biztos, hogy így, első olvasásra teljesen jól érthető lesz a dolog, de ha kipróbálod, látni fogod, mit próbáltam magyarázni. Nem nehéz, csak nagyon macerás és kicsit lassú.
Viszont a végeredmény mindenért kárpótol és szerintem gyerekekkel együtt is jó móka. 

img_0137.JPG

img_0134.JPG

A bejegyzés elején említett IKEA papírcsomag elemei annyira szépen harmonizálnak egymással, hogy másmilyen színre, mintára szerintem nincs is szükség, így kerek ez, így mutat tökéletesen!

Nem igényel nagy anyagi befektetést, csak egy "kis" munkát, de egyedi és vidám dekor lesz belőle, ami nem csak születésnapokkor használható, én simán el tudom képzelni akár esküvőre is.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó hajtogatást!
alairas_3.jpg

Ha a gyertyatartó nem működik...

Néhány éve vettem egy gyertyatartót a piacon. Előfordul, hogy nem mindig sikerül jól a választás, de az ilyen esetekben is megvan a kihívás. Az például csak itthon derült ki, hogy ez a példány meg sem állt a saját lábán, a gyertyák nem maradtak meg benne, ha meg mégis, akkor a súlyuk felborította az egész konstrukciót. Ez elsősorban annak volt köszönhető -szerintem-, hogy a talp egyrészt túl könnyű volt, másrészt túl vékony, így a lomisok kezei között megnyomódott. 

Gondolkodtam, mit kéne, hogy kéne.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ilyen posztoknak a lényege elsősorban az, hogy megmutassam, kreatív hozzáállással sok minden menthető, ezek nem kőbe vésett megoldások, sőt...

Szóval gondolkodtam, hogy tegyem stabillá. világos volt, hogy a talpa íves, és a pereme nincsen egy síkban. Eszembe jutott, hogy van olyan MDF alapom, amit be tudnék ragasztani alá, és ezzel vízszintessé tudnám tenni az egészet. Ez sokat segítene.

Kipróbáltam, így is lett.

Az eredeti tervem az volt, hogy új talpat kellene valahogy szerkeszteni neki, de ez jobb megoldás volt, mert így az eredeti külleme maradt meg úgy, hogy nem is látszik a "toldás".

img_0067.JPG

img_0066.JPG

Csipesszel odafogattam a ragasztó megkötéséig, hogy ne mozduljon el, ez bevált. 


A gyertya nem maradt meg benne akkor sem, ha olvasztottam alá viaszt, mert a hideg fémben gyorsan megszilárdult, és nem tudtam eleget csepegtetni bele ahhoz, hogy elég fix legyen. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért teljesen kúp alakú a "foglalat", de sebaj.


Tettem bele levegőre száradó gyurmát, "ebbe szúrtam" bele a gyertyákat. Ha ez megköt, akkor simán bele fogom tudni állítani az összes többit is, gond nélkül és fixen fog állni, magát a gyurmát pedig mindig szezonhoz illő gyertyagyűrűvel takarhatom el.

img_0068.JPG

img_0092.JPG

img_0091_1.JPG

img_0093.JPG

Ezek csak apró kis lépések, mégis, az eredménye egy abszolut használható, biztonságos darab lett. Az itthon levő holmik közül fel tudtam használni ehhez is pár dolgot, értelmet nyert a létezésük, és hozzáadtak valamihez.

Ez is csak azt bizonyítja, hogy érdemes néha körülnézni otthon, mert könnyen lehet, hogy az orrunk előtt levő lehetőségek kerülik el a figyelmünket legkönnyebben.

Igyekszem mindent ilyen szemmel nézni, és ebben a szellemben élni, az újrahasznosítás mindenképpen egy olyan szegmense a mindennapjaimnak, amik nélkül úgy érzem, nem lenne értelme...
Ha Te is így érzed, gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

alairas_3.jpg

Sokadik élet

Pentart antikoló festékek (fehér - szürke - türkiz)

"Jó lesz az még valamire..."-ismerős?
Az egyik kedvenc mondatom, gyakran ismételgetem.


Van egy kis hátulütője, ha valaki így él, mert tele van lomokkal, persze "belülről" nyilván nem annak érzékeli ezeket a dolgokat, dehát valahol mégiscsak azok. Ezért igazán nagy öröm, amikor sikerül nekik új szerepet adni, ha egyszerre többnek is, akkor még jobb.


Ezúttal egy nagy parafa dugó került elő, ami alól kitörött az üveg, egy régi foglalat, ami alól elrohadt a lámpa és egy esztergált bútor elem, ami valószínűleg valami emeletes polc egy része volt. Ez utóbbinak az egyik végén egy furat, a másik végén egy menetes csavar van. Tökéletes alapanyag.

img_0072.JPG

img_0071.JPG

A fa részt terveztem csak festeni, mert jó kopott a lakkozása és a színe sem tetszik, de előtte azért összeillesztettem az egészet, hogy arányaiban stimmel-e a dolog. Tetszett az eredmény, ezért kipróbáltam gyertyával is, hogy elég stabil-e. Az volt. Egyelőre nem ragasztottam össze, nekiálltam a festésnek.

img_0074.JPG

img_0076.JPG

img_0078.JPG

img_0077.JPG

Elsőként azt döntöttem el, hogy mindenképpen nyári hangulatú darabot szeretnék, ezért első rétegnek a türkizt vittem fel. Utána jött egy réteg szürke és kicsit keveredett is a kettő, de ezt cseppet sem bántam. Aztán hagytam jól megszáradni és végül a fehéret tettem fel.

Amikor még nem száradt meg teljesen, cseppentettem a visszatörléshez az oldószeres folyadékból és egy puha ronggyal alaposan áttöröltem az egészet.
Ehhez a folyamathoz gumikesztyűt ajánlok, az a legtisztább, mert maga a folyamat maszatos.

img_0084.JPG

img_0082.JPG

A nyári lakok kopottasságát, a házi készítésű dekorok, a "tákolás" hangulatát szerettem volna visszahozni ezzel a darabbal és úgy érzem, hogy sikerült.

img_0088.JPG

img_0085.JPGA foglalat rozsdája a koszos porcelán betéttel nekem így tökéletes, ahogy van. A parafa talp pedig az én számomra szintén így, "fedetlenül" szép, így adja a természetes nyári hangulatot, a parafadugóból készült úszók és más vízzel/horgászattal/hajózással kapcsolatos tárgyak világából.

Nekem tetszik a sokszínűsége, hogy nem lett egyöntetű a felület, hogy van benne fa, fém, porcelán, picike a textilkábel maradékából...

img_0087.JPG

Ezennel a nyári szezont hivatalosan is megnyitom!
Ha tetszett az ötlet, a stílus, gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

alairas_3.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;