Jónéhány évvel ezelőtt a lakásdekorációk piacán megjelent egy új anyag, a polirezin.Ez egyfajta műgyanta gyakorlatilag, amiből finom részleteket is lehet önteni,súlya is van, tehát ha szép a kivitelezés, egészen értékes(nek tűnő) figurális dekorunk lehet.
Ám ezzel egyidőben a gyenge minőségű, cserébe nagyon olcsó verziók is megjelentek.
Az egyik díszpéldánya is lehetne az utóbbi kategóriának ez a szegény bárány, akit most kezelésbe vettem.
A képen nem is igazán látszik, de amellett, hogy a festése igencsak elnagyolt, itt-ott sorjás is, és a hátán végig buborékos lett a felület, ezt pedig szerettem volna eligazítani.
Azt találtam ki, hogy az "arcát" kivéve bársonyporozni fogom az egész barit, hiszen mégis így lenne a legélethűbb.
Ehhez bézs és szürke bársonyport kevertem össze fele-fele arányban, és a matt bézs akril festékkel -kvázi alapozásként- lefestettem az egész barit. Miután megszáradt a festék, öntapadóra száradó ragasztóval bekentem az egészet, az "arcot" kivéve, és megvártam, hogy ez az anyag is átlátszóra száradjon. Ha bársonyport teszek fel egy felületre, akkor mindig, minden körülmények között csak az öntapadóra száradó ragasztót használom és ajánlom, mert ezzel a módszerrel lehet a legszebb, legegyenletesebb eredményt elérni.
Miután megszáradt a ragasztó, megszórtam a barit a porral jó vastagon és finom mozdulatokkal belesimogattam az anyagot a tapadós felületbe.
A patáit feketére festettem, a feketét bézzsel keverve egy kis színátmenettel árnyékoltam a lábait, és az "arcot". Szintén a bézs akrilt használva alapként egy cseppnyi pirossal rózsaszínt kevertem a fülek belsejéhez és a nózihoz, a szembogár fekete lett egy tűhegyni fehér csillanással.
Ettől költözött a szemébe az élet. Kicsit kontúroztam a szemeket is, árnyékoltam néhány helyen és ezzel el is készült.
A bársonyos kis testére kapott egy vékony bársonyszalagból masnit és ha lett volna ennyire picike csengettyűm, azt is a nyakába akasztom...(valahol egyébként van, majd ha előkerül, felrakom).
Gondolkodtam, hova fektessem és az egyik fajansz csészém mellett döntöttem, amit nagyon szeretek.Hogy védjem a portól és mindentől, üvegbúra alá akartam tenni.
Sokszor találok a lomin forgó ingás órákat, jellemzően akril búra alatt, de néha szerencsém van és kerülnek üveg búrások is a kezeim közé. Mivel ezeknek a "szerkezete" jellemzően műanyag, tömeggyártott holmi, így 1-2000 ft körül meg szoktam kapni és máris tudom használni, de nem igazán szeretem a műanyag alját se.
Szerencsére néha a dolgok összeérnek, ennek a cserép alátétnek az aljá levő perem éppen tökéletes átmérőjű volt ehhez az üveg búrához.
A kialakításából adódóan ezek a pöttyök zavartak, hiába volt szép a színe, ezért barna viasszal bevontam, ami jó, mély barna színt adott, most egy picit túl sötétet is. Ezért visszatörlés után fehér viasszal is áttöröltem és megkaptam az eredeti árnyalatot, ezúttal már pöttyök nélkül.
Óriás mázli, hogy a csésze pont befért ez alá a búra alá... kicsit üresnek éreztem az alapot, úgyhogy oda cseppentettem két cseppet az öntapadóra száradó ragasztóból és vártam, hogy átlászóra száradjon.
Közben két pici hungarocell tojást, ami eredendően szürke volt, barna befejező viasszal kentem át, amit aztán színtelennel visszatöröltem, ezeket tettem a csésze tövébe.
Így lett a zavaros tekintetű, összecsapott bárány végül az idei kedvenc húsvéti dekorációm, akit munka közben egészen megszerettem.
Felruháztam nem csak bársonyporral, de egyfajta személyiséggel is, természetessége révén minden elkövetkező Húsvét tündéri kiegészítője lehet és lesz is...Szerencsére egész kis nyájam van hasonló, esetlen darabokból, akik alig várják, hogy újjászülethessenek.
Ma már annyiféle festék és felületkezelő anyag van, hogy gyakorlatilag elég csak a tárgyak formáját figyelni, minden más megváltoztatható, sőt, a forma is, mert elég egy kis levegőre száradó gyurma, vagy hőre hajlítható fa, és egyéb rátétek ahhoz, hogy bármiből egészen más legyen!
Engedjétek szabadon a fantáziátokat és alakítsátok kedvetekre a környezeteteket!
Az alkotás boldoggá tesz!
Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek! 
