Az egész onnan indult, hogy mint mindig, idén is elkezdtem egymás mellé rakosgatni a díszeket, hogy lássam, mi illik mihez és mi milyen hangulatot ad együtt. Sokszor kérdezitek, hogy mit csinálok a díszekkel, ha minden évben más a koncepció, de az igazság az, hogy nem alapvető és gyökeres a változtatás, mert van néhány "basic" darabom, amikhez a kiegészítőket variálva lehet a végén teljesen más eredményt elérni.
Ez a legutóbbi ilyen válogatásom pedig nagyon tanulságos volt.
Vegyük sorra ezeket a tanulságokat:
Azok a díszek, amik jól mutatnak egymás mellett a földön vagy a dobozban, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan jól mutatnak a fán is. Ott valahogy sokkal jobban kijönnek a különbségek, az egyéniségek...mint amikor kikészítesz egy szettet, amit fel szeretnék venni, de amikor felveszed, kiderül, hogy elméletben sokkal jobban működött, mint a gyakorlatban.
Én csak arra koncentráltam, hogy az elmúlt években összegyűjtöttem rengeteg vastag falú üveg díszt. Az ócskapiacokon, januári fél áras vagy 70%-os akciókban, és egyet-egyet saját magáért is, mert rajongom értük. De ezekből kész anyagi csőd egyben megvenni egy teljes, mondjuk két méteres fára elég készletet, úgyhogy ezt eleve el is vetettem, viszont tíz év alatt nagyjából sikerült összeállítani az "álom kollekciót". Mennyiségre.
Merthogy a színekkel volt egy kis difi...
Mutatok egy képet:
Mindkettő vastag falú, üveg dísz, de a bordás, repedezett sárgásabb és ez a kép még nem is mutatja, mennyivel. Nüansznyi is lehetne a különbség, ha nem lennék ennyire perfekcionista, mint amennyire vagyok, engem ez a pici különbség kifejezetten zavart.
Ugyanígy voltam a rózsaszínekkel is, volt közöttük hideg rózsaszín, amit nagyon szeretek, a szürkés, piszkos árnyalat, de volt egy, ami melegebb rózsaszín volt, picit narancsosabb, ami nagyon elütött a többitől.
Ezt szerettem volna kezelésbe venni elsőre, mert úgy gondoltam, hogy ha megmaratom a pasztával és matt lesz, akkor az tompít a színén, ami elég a sikerhez.
Elővettem hát a jó öreg üvegmaró pasztát és lekentem vele kívülről a gömböt. Rajta hagytam egy órán át, de győzött a kíváncsiság, meg akartam nézni, hogy sikerült...
Tulajdonképpen eglsz éjszaka rajta kellett volna hagynom az optimális cél elérése érdekében, de nem bírtam ki.
Fogtam egy nedves rongyot és letöröltem róla a pasztát. NAGYON FONTOS, HOGY EZEKET A DÍSZEKET NE TEGYÉTEK FOLYÓVÍZ ALÁ, MERT HIÁBA VAN LEZÁRVA, A KUPAK AKÁ BEFOLYIK A VÍZ ÉS A BENTI FONCSOROZÁST FELOLDJA, MEGSÉRTI!
És itt jött a meglepetés.
A gömb színe egy az egyben lejött, mert mint utólag kiderült, a színét adó fólia meglepő módon kívülről volt rajta. Eddig jellemzően olyanokat találtam, amikben belül volt a színes fólia, ami egyben a tükör hatást is adta, de most nem így jártam és ebből következik a következő tény: ha találtok ilyen díszt, de nem tetszik a formája, nem kell kétségbe esni, könnyedén leoldható róla a fólia, üvegmaró pasztával (is).
Természetesen nem így terveztem, dehát ember tervez, kétségbe meg nem esünk...
Nyilván a fólia miatt nem marta meg a paszta az üveget, úgyhogy miután alaposan megtisztítottam, visszakentem rá a pasztát és hagytam, hogy hasson.
Ezúttal sikerrel jártam, hiszen már nem a fóliát "marattam" az anyaggal, hanem a valódi üveget és már majdnem tökéletes volt az eredmény, de szerettem volna egy picit még csavarni rajta, ezért elővettem a country zöld matt akrilt, és picit, de tényleg nagyon picit bemaszatoltam vele az immár matt gömböt. Ettől lett egy kis halvány zöld beütése és hogy még egy kicsit jegesebb legyen, ugyanígy maszatoltam rá a hópasztából is egy nagyon picit, végül pedig a velúr repesztő szettel kezeltem. Ez egy két lépéses repesztő lakk, az eredmény pedig puha, bőrszerű, varázslatos és tompa lesz.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Gondoltam, teszek egy próbát a másik dísszel is, aminek szintén nem szerettem az aranyos árnyalatát, elütött az ezüstöktől, és tulajdonképpen mindentől, ezért kezelésbe vettem. Alul kicsit megkapargattam, és láttam, hogy ezen is kívül van a fólia, ezért meg se próbáltam se maratni, de más oldószerrel nekimenni, mert csak egyetlenné tettem volna a felületet, ha megsértem.
Ezeken a képeken jól látszik, hogy mekkora a különbség a vágyott barna (kisebb gömb) és a rendelkezésre álló szín (nagyobb gömb) között, és mivel azt a rózsaszínnél már láttam, hogy a sima mattítás nem fog működni, elővettem a country zöld matt akrilom. Alapozás és minden nélkül festettem, mert nem voltam benne biztos, hogy nem akarom-e majd visszakoptatni az éleket. Végül nem így döntöttem, de mivel a végén lakkoztam, így nem volt gond, hogy kimaradt az alapozás.
Természetesen én is látom, hogy semmi katasztrófa nem történt volna akkor se, ha nem megyek neki, de azért ha megnézitek a képet, látszik, hogy a matt hideg rózsaszíntől és a matt hideg barnától azért elüt...És mivel alapvetően az az elvem, hogy egyszerre max 2-3 színt használok, ez így "túl sok volt".
Ugyanúgy festettem le, mint bármi mást és igazából itt már sima műanyag gömb is lehetne, mert teljesen átfestettem. Mégis, valahogy a formája, az arányai, a míves kupakja sejteti, hogy ez egy komolyabb darab.
Miután megszáradt rajta a dupla réteg matt akril, jött a velúr repesztő ide is, az első réteget feltettem, miután átlászóra száradt MAGÁTÓL, jött rá a második réteg, és azt már lehet hajszárítózni. Végül pedig fehér befejező viasszal kentem át alaposan.
Jól látszik, hogy a fagyosra maszatolt kis zöld miatt milyen jól passzolnak, ez is egy olyan kis apró nüansz, ami segíti az összhang kialakítását.
Természetesen előfordulhat olyan is, hogy most valaki a fejéhez kap, hogy te jó isten, miért kellett átfesteni, de számomra sokkal szebb lett így, zöldesen mindkettő.
Viszonyításképp egy fotóra tettem az előtte/utána állapotot és szerintem zongorázni lehet a különbséget:
Az összhangot illetően fontos szempont, hogy mi alapján választunk színeket egy-egy kompozícióhoz.
A színkört biztosan nagyon sokan ismeritek, nagyjából így fest:
Úgy tanítják, hogy egy helységben, egy kompozícióban maximum 2-3 színt érdemes használni, és ezt célszerű úgy kiválasztani, hogy rábökünk egy színre, ami a legjobban tetszik, lágyítjuk a mellette levővel és kiegyensúlyozzuk a szemben levővel. Nyilván most borzasztóan leegyszerúsítettem, mert a színtan egy végtelen téma, de így talán érthetőbb.
Nálam ez úgy festett, hogy ráböktem a country zöldnek megfelelő fehéres, világos zöldre a havas fa miatt, ez a legnagyobb felület. "Mellette" a barna a "rokon" szín, amivel lágyítani tudom, a sárgát kihagytam, túl meleg nekem, és a rózsaszín a komplementer (vagy kiegészítő) szín, amivel ellensúlyozhatom a zöldet.
Nem szakmai és biztos, hogy sírógörcsöt kap, aki diplomázott színtanból, de ez egy jó mankó, amikor az árnyalatokon gondolkodtok.
Az összhang pedig máris sokkal jobb lett:
Láthatjátok, hogy sokszor hibázok én is, sokszor "véletlenül" sikerülnek tök jó dolgok, ezért mondom mindig, hogy nem kell félni! Nem baj, ha ront az ember, mert benne van a pakliban, de könnyen lehet, hogy egy sokkal jobb dolog sül ki belőle, mint az elején gondoltad.
Tudom, macera ez, alapozni és/vagy maratni egy rétegben, festeni két rétegben, velúr repesztő 1. komponens, majd velúr repesztő 2. komponens, és ezek között mind kivárni a száradást, de szerintem annyira megéri!
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló ötletekről, esetleg botladozásokról, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot és/vagy kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak! 
