by bardoczeva

PURE DESIGN

PURE DESIGN

Így mentsd meg a törött kerámia kaspódat!

PENTART express ragasztó és kőpaszta

2020. augusztus 07. - bardoczeva

Számtalanszor éri baleset a kedvenceinket és ilyenkor mindig jön a tépelődés, kidobjam, nem dobjam? Mit lehet tenni, ha egy kerámia kaspó törik el? 
Lássunk egy megoldást!
Volt egy kedvencem, műkő hatásúra volt festve eredetileg is, mikor megtaláltam a veszprémi lomin, de mivel nem volt ilyen kis növényem, gyertyát öntöttem bele. A kreámia porózus anyaga miatt -vagy egyéb okokból- azonban a láthatatlan kis hajszálnyi repedéseken kifolyt a forró viasz.

_mg_8427.JPG

_mg_8426.JPGAz első feladat az volt, hogy minden darabot összeszedjek és egy puha ecsettel portalanítsam a felületeket.
Szerencsére a kerámia az egyik legkönnyebben ragasztható anyag, ehhez a sima expressz ragasztót használtam.

_mg_8425.JPG

_mg_8428.JPG

_mg_8429.JPG

_mg_8422.JPG



Alaposan tettem ragasztót az élekre és összeillesztettem a darabokat, majd maszkolószalaggal körbe ragasztva rögzítettem,amíg meg nem szárad. A túlfolyt ragasztót egy papírtörlővel letöröltem előtte természetesen, és a viaszt is lekapartam.

A további munkához a pentart kőpasztáját használtam, mészkő színben. A fém karika fogantyúkat leragasztottam maszkoló szalaggal, hogy megvédjem, gumikesztyűt húztam és nekiálltam a pasztázásnak.
A repedésekbe jó alaposan beledolgoztam, az első réteget festőkéssel vittem fel.

_mg_8436.JPG

_mg_9039.JPGAz első réteg száradása után a nagyon durva éleket lecsiszoltam P60-as, nagy szemű csiszolóvászonnal.
A második réteg kőpasztát már ecsettel vittem fel, igyekeztem eldolgozni az anyagot. 

_mg_9040.JPG

_mg_9042.JPGA második réteg száradása után újra csiszolás jött a durva csiszolóvászonnal. Ezek után portalanítás és következhettek a befejező viaszok. Aki látta korábban a kő hatású lámpa elkészítését, annak nem lesz újdonság, hogy három színt használok, a fehéret, az átlátszót és a barna befejező viaszokat.

Első körben egy vékony réteg barna viaszt tettem fel ecsettel, átlászóval "higítottam", hogy ne legyen túl "sok". Aztán rámentem még egy kis átlátszóval, és ennek segítségével amit tudtam, visszatöröltem egy puha ronggyal a barnából.

_mg_9044.JPG

_mg_9046.JPGMiután a barnát visszatöröltem, fehér befejező viasszal mentem rá, ezt is visszatöröltem, majd újra fehér réteg. 

_mg_9047.JPG

_mg_9050.JPG

Ezekkel a rétegekkel mindenki nyugodtan játszhat, amíg olyan eredményt nem kap, amit elképzelt.
Az éleket kicsit megcsiszoltam még, hogy előkerüljön az eredeti kerámia színe is, ezt is viaszoltam, így lett kész.

_mg_9062.JPG

_mg_9061.JPGAz a legjobb az egészben, hogy ez a kőpaszta tényleg vízhatlanra szárad, a viasz ehhez csak hozzátesz, így nyugodtan lehet kaspóként is használni, már nem kell félni a repedésektől és a szivárgástól.

Én így készítettem el az én verziómat, de ez az anyag számtalan színben kapható még, ahogy a viaszokkal is határtalan az elérhető lehetőségek száma, kísérletezzetek bátran, jó munkát!
alairas_4.jpg

Menő pólók keretben és egyéb nyalánkságok kiskamaszok falára

PENTART matt akril, gesso és transzfer toll

Néhány helyen már leírtam, hogy az én tündéri kislányom kilenc évesen kiskamasz korba lépett és ennek megfelelően mindenfélét hárít, ami cuki, fodros vagy csipkés. Szerencsére a babarózsaszín iránti hódolata megmaradt, így a szobát nem kell átfestenem, de masszív átalakításban vagyok.

Ennek egy apró lépése az volt, mikor ki kellett találnom, mit akasszak a falra, hogy ne legyen se égő, se kommersz, sőt, legyen menő és egyedi.

Egy ideje már elrakosgattam pólókat, amiknek olyan elejük volt, ami érdekes lehet, és az utolsó lökést az adta meg, amikor a pepcoban ráakadtam ezekre a 30x40 centis keretekre 1200 Ft-ért úgy, hogy nem akril van bennük, hanem üveg.

A kirakott kettőt rögtön be is zsebeltem és az egyiket a fiamnak, a másikat a lányomnak készítettem el. 
Első körben átfestettem őket. A műanyag fóla miatt, ami az mdf-fen van, nagyon célszerű alapozót használni, sőt, egy picikét meg is kell csiszolgatni és akkor nem szalad szét rajta a festék, hanem rendesen fed.
A fiamé fekete színt, a lányomé egy zöldest kapott.

Első lépésként a pólók visszájára felvasalható közbélést vasaltam, hogy ne deformálódjanak és könnyebben lehessen őket kezelni. Így már nem voltak rugalmasak. Nem kell textil bélés, jó a papír is, ezt a képet viszonylag kis eséllyel fogja bárki mosni.

_mg_8450.JPG

_mg_8455.JPG

_mg_8838.JPG

_mg_8844.JPG Ezzel a keret megkapta a színét, a belevaló megkapta a merevítést, jöhetett a paszpartu, ennek az egésznek a "legbonyolultabb" része. Nyilván akkora ez a méret, hogy sima A/4-es kartonból nem kivitelezhető, viszont (és pont ezért szoktam elrakni őket) az aktualitását vesztett fali naptárok lapjai tökéletesek erre a célra.

Olyanra van szükség, aminek az egyik oldala fehér, mert anyagot kasírozunk rá, ami áttetsző lehet, ha nem elég vastag.
A hátlapot rátéve méretre vágtam és széles, kétoldalú ragasztóval telibe ragasztottam a naptár lapjának fehér oldalát.

A kiválasztott anyagot kivasaltam és ráragasztottam a lapot, vagy fordítva. Ez lehet sima vagy mintás anyag is, én jobb szeretem a simát, ahogy a paszpartuban is legtöbbször a fehér papír a legelegánsabb, de Anna képénél például duplát készítettem és az első réteg ez a menta chevron volt, a keret színére reagálva.

_mg_8845.JPG

_mg_8850.JPG A paszpartuhoz az első lépés, miután  felragasztottuk a papírra az anyagot, hogy lemérjük, mekkora helyre van szükség, mennyit kell kihagyni. Általában többet hagyok rá, de mivel ez a csajos póló sajnos össze volt kenve, szorosabbra szabtam, csak 1-1 centit hagytam körben.

A lap visszáján nyugodtan lehet szerkesztgetni, itt kell majd egy kis alapfokú geometria, de kétlem, hogy kihívás lenne.
A teljes szélességből és magasságból ki kell vonni a kívánt kép méretet és elosztani kettővel, ezeket kimérni széltében is, magasságában is, és átkarcolni az ollóval.
A közepén átszúrni és átlósan a sarkokba vágni, majd hátra hajtani és leragasztani a papírt belülről. Most így nem tudom, mennyire lett érthető, de ha van kérdés, írjatok bátran! 
Lehet, hogy megérne egy videót is!

Ezek után nincsen más feladat, mint keretbe rétegezni őket, hátlap fel és kész!

_mg_8877.JPG

_mg_8465.JPG

Éles szemű és tíz év körüli leánygyermekkel rendelkező olvasóim minden bizonnyal kiszúrták a tiktok logót is, nos, az egy megkésett születésnapi ajándék.
Olyan rég terveztem, hogy elkészítem és egyszerűen nem jutott rá idő, de most már nem halogathattam tovább, hiszen lassan két hete, hogy megünnepeltük.

Egy 40x40 cm-es vászonra először is bőven vittem fel gesso alapozót, ami egy sűrűbb, paszta-szerű anyag, a festményeknek tökéletesen megágyaz, hiszen a vászon durvább struktúráját szépen tompítja, valamint rugalmasságából adódóan megakadályozza, hogy az esetleg mozgó vásznon megrepedezzen az akrilfesték.

_mg_8866.JPG

_mg_8865.JPG



A gesso után az új transzfer tollal átvittem egy tiktok logót nagyjából, ám mivel nem fért rá egy papírra, csak sorvezetőként szolgált. Hogy ne kelljen a fekete vonalakat befedni a festékkel, kicsit (sokkal) szürkébbre szerkesztettem a kontúrokat.
A hiányzó vonalakat halvány grafittal húztam meg, ez után pedig csak ki kellett festenem.

Praktikusan célszerű a világosabb anyagoktól haladni a sötétebbek felé, hogy ne legyen probléma a fedéssel, ezért első körben alaposan átfestettem a gessot fehér akrillal.
Ez alól még átlátszottak a kontúrok, de szerencsére sokat halványult, úgyhogy kézbe vettem a "magenta", az "áfonya" és a "country rózsa" árnyalatú matt akrilokat, vastagabb, vékonyabb ecseteket és nekiálltam.
Első körben elnagyolva, majd a végén finomítva készült, életem első "festménye". De olyan szinten relaxált, hogy biztosan nem az utolsó!
Végeredményben elégedett vagyok vele, a színeket kicsit átdolgoztam az eredeti logóhoz képest, ez jobban passzolt ebbe a vidám környezetbe és egyedibb is lett.

_mg_8867.JPG

_mg_8870.JPG

_mg_8872.JPG

_mg_8879.JPG

Tettem még melléjük néhány kisebb keretet, fontos, motiváló sorokat, oklevelet, igazából mindent, amiről azt gondolom, hogy segít majd megbírkózni neki az élete ezen szakaszában felmerülő nehézségekkel.

_mg_8878.JPG

_mg_8880.JPG

Mire hazaért zokogva a barátnőzésből, mert ma is csalódás érte, már készen várta a fal, egy kis szipogás az ölemben, hideg dinnye és a képek a falon, elég volt, hogy megnyugodjon.
Azt szeretném, ha a kuckója, a fészke olyan hely lenne, ahová mindig visszavonulhat megnyugodni és összekapni magát, és ezért még rengeteg a dolgom vele ebben a hónapban, iskolakezdés előtt, ezekről is be fogok számolni természetesen!

Köszönöm, hogy elolvastad, ha van kedved, tarts velem máskor is!
alairas_4.jpg

Tíz év margójára

Tanulságok és vélemény

Régóta érlelődik bennem ez az írás és könnyen lehet, hogy ez is, mint annyi írásom, megosztó lesz. De azt gondolom, hogy ha az embernek vannak elvei és azokhoz ragaszkodik, akkor büszkén vállalhatja úgy is, hogy mások nem veszik azt személyes sértésnek, hanem egy bizonyos intelligencia szint felett képesek akként kezelni, ami, egy magánember magánvéleményeként. Még akkor is, ha az nem egyezik a sajátjukkal. Sokáig voltam úgy, hogy nem állok ki dolgok mellett, mert nem akarok senkivel konfrontálódni. Bármilyen vélemény azt garantálja, hogy az ember az olvasói felével nem fog egyezni, akár feketét mond, akár fehéret, de mégis azt érzem, hogy a langyos víz, a konfliktus kerülés nem én vagyok, ez így nem hiteles.

Véleményem szerint a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest ez a virtuális tér nagyon nagyot változott. A bloggerek hozzáállása is, de az olvasók hozzáállása is. Nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, hogy az internet világa egyértelműen arra való, hogy elmondják a véleményüket, és álszent lenne tőlem, ha ezt kritizálnám, hiszen most én is épp azt teszem. De a nagy különbség az, hogy én ezt a saját felületemen teszem és nem másén. 
Amikor egy bejegyzést közzé teszek, azt nem azért teszem, mert szeretném tudni, hogy ki mit szól hozzá, bármennyire is ez lehet a benyomás. 

Az én blogom nem erről szól.
Nem a tömegízlést szolgálja ki, hanem egyedi igényeket, és elsősorban az én elképzeléseimet. 

Ha egy mondatban kell megfogalmazni, úgy fogalmaznám: megmutatom, én hogyan csinálom. Nem az az egyetlen és igaz megoldás, amit én kínálok, az csak egy lehetőség, ami nekem tetszik, ami az én ízlésem és legfőképp az én (anyagi) lehetőségeimnek megfelelői út. Senki másnak nem akarok megfelelni, csak saját magamnak.
Az egyetemen eltöltött tíz évem alatt megtanultam, hogy akkor van valaminek értelme, ha értelme van. Viccesen hangzik így, de az indokolatlan megoldások abszolút nem mozgatnak. Mindig egy adott problémára keresek megoldást és ha találok olyat, ami a lehetőségeimből kitelik, megpróbálom megvalósítani.
Én nem vagyok lakberendező és nem vagyok belsőépítész, sem végzett művész, én egy lelkes amatőr vagyok.

Nem gondolom, hogy jogom lenne bárkinek is bármit "megmondani", bárkit kritizálni, mert úgy vagyok vele, hogy ki vagyok én ehhez...ahányan vagyunk, annyifélék és ez így van jól.

Számtalan blogban olvasom, hogy a szakemberek háborút vívnak az ízléstelenség ellen, és keményen odamondják, csak az a bajom ezzel, hogy az esetek nagyon nagy százalékában ez pont hogy ellenérzéseket szül. Azt tapasztaltam, hogy nem lehet úgy ízlést formálni, ha valaki azt mondja más munkájára, hogy elfogadhatatlan, vállalhatatlan.
Azt tapasztaltam, hogy ennél sokkal inkább vezet eredményre, amikor más megoldásokat, alternatívákat hozunk fel példaképp, és talán még azt is elmondjuk mellé, miért gondoljuk mi, személy szerint a másik megoldást "jobbnak".
Napjainkra azonban mi, bloggerek, egyre többen vagyunk, és egyre magasabbak az elvárások velünk szemben. Ám van egy nagyon fontos részlet, ami felett a legtöbben nagyvonalúan elsiklanak.

A nagy nevű lakberendezők, enteriőrstylistok az esetek nagyon nagy részében nem saját képekkel dolgoznak. Nem a saját munkáikat mutatják be, hanem idegen nyelvű cikkeket hoznak, fordítanak, ollóznak, válogatnak. Nyilván akinek nem inge, nem veszi magára, de azt tapasztalom, hogy ők inkább kritikusok, mint szakemberek.

Akinek van saját munkája és azt mutatja be, az egy másik szint, ha a képeket is ő maga készíti, az már egy még magasabb. 
Miért tartom ezt fontosnak?
Mert ha én összerakok egy enteriőrt, és azt egy teljesen idegen ember fotózza be, nem tudja úgy visszaadni, ahogyan én szeretném. Nem tudja azt átadni, amit egy-egy elrendezéssel én szeretnék.

Én, és bárki más, aki a saját otthonát, az intim környezetét mutatja be Nektek, meztelenül áll előttetek, mert mindent megmutatunk magunkból. Majdnem mindent. Ez sokszor félelmetes. Amit mi szeretünk, ahogy mi szeretjük, őszintén, lőrén kendőzetlenül terül elétek, és azt gondolom, hogy ezt így is kéne kezelni.
Bátorság kell hozzá, főleg a manapság elterjedt hangnem mellett.

Én -és ez az én saját, személyes véleményem- mindenkinél többre tartom azokat a bloggereket, akik saját anyagokkal dolgoznak. Saját írásaik, saját maguk készítette fotóik vannak, nincsenek fotósaik és nincsenek stylistjaik. Számomra ez a legőszintébb.
Mi ezek vagyunk, mi ilyenek vagyunk. És nem azért mutatjuk meg magunkat, nem azért vállaljuk a gyengeségeinket, az esetleges hozzá nem értésünket is, mert azt szeretnénk tudni, hogy ti mit gondoltok adott esetben, hanem azért, hogy meghozzuk azok kedvét is, akik esetleg nem bíznak magukban. Mi sem vagyunk tökéletesek.
Számos olyan esettel találkoztam már, mikor egy-egy bejegyzés után a gépszíj annyira elkapta egyik-másik ismerősöm vagy olvasóm, hogy az élete alapvetően változott meg, új szakma, új vállalkozás, új irány..Kaptam már olyan levelet is, ahol kemoterápián levő olvasóm köszönte meg, hogy erőt adtam neki a bejegyzéseimmel a harchoz.

Pont ezért...

...nem szeretem a "megmondó embereket", nem is olvasok ilyen jellegű bejegyzéseket, mert az elfogadás híve vagyok. Tőlem senki nem látott még más bejegyzése alatt kritikus hangú bejegyzést, mert azt gondolom, hogy ha nem tudok valamihez hozzátenni, ha nem tudok építeni, inkább csendben maradok.

Szeretem viszont azt, amikor komolyan összekovácsolódott közösségben, közöttetek oszthatjuk meg egymással a tapasztalatainkat, tanulhatunk egymástól, és segíthetek Nektek, hogy kicsit jobban érezzétek magatokat néha. Ezt számtalan olyan kedves üzenet bizonyítja, amit egy külön naplóba szoktam kézzel átmásolni és nehezebb napjaimon előveszem, így zárul be a kör...Az én bejegyzéseim segítenek Nektek, és a reakciók segítenek nekem.

Sokszor ért a vád, hogy nem bírom a kritikát. Én bírom, csak nem tudok vele mit kezdeni, mert amit ahogy készítek, azzal én a magam részéről elégedett vagyok, én élek vele, számomra úgy jó, ahogyan van, hiszen azért csináltam olyanra. Ha valaki azt írja, neki nem tetszik, szíve joga így gondolni, de ettől én nem fogom megváltoztatni a véleményemet, hiszen nem neki szeretnék megfelelni, hanem magamnak. Ez, hogy tudom, mit miért csinálok, sokakban ellenérzéseket kelt, nagyképűség érzetét is szokta...ezt is elfogadom.

Összességében azt gondolom, hogy sokan vannak, akik fordítva ülnek a lovon, de eszemben sincsen senkit se megváltoztatni. Már letettem róla, arról is, hogy bárkit meg akarjak győzni. 
Aki számára érték, amit létrehozok, azzal szívesen működöm együtt, aki számára nem, azt nyugodt szívvel tudom tovább engedni, hiszen mindenkinek nem felelhetünk meg és nem is lehet ez a cél.
Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb egy szoros, jó közösség, mint a számok és ezen fogok dolgozni a jövőben is, ahogy ezen dolgozom a csoportjaimban is az admintársaimmal.

Megvannak az elképzeléseink, tiszta előttünk az út, amin haladni szeretnénk. Aki ezen az úton velünk szeretne tartani, azt örömmel fogadjuk, aki másfelé tart, annak pedig jó utat kívánunk! 

Szeretettel:
alairas_4.jpg

Hálószoba képekben II.

...avagy ilyen lett.

Készült már a blogra egy korábbi bejegyzés arról, hogyan jutottunk el két év alatt oda, hogy a retro kis szobából először raktár, majd tökéletes alap legyen egy otthonos, stílusos hálószobához.
Tudom, nem volt eszement a tempó, de nagyon sok mindent magunk csináltunk meg, és a vásárlásokat se tudtuk azonnal, egy füst alatt elrendezni, főleg, hogy én magam sem tudtam, mit akarok pontosan.
Azt tudtam, hogy milyen hatást szeretnék, de az oda vezető út nem volt világos. Magamat ismerve csak abban voltam biztos, hogy sok türelemre lesz szükség és ha elérem a célt, érezni fogom, hogy ez az, amit kerestem.

Nézzük hát, miből áll egy hálószoba.
A legfontosabb az ágy és a matrac.
Én mindenképpen olyan ágyat szerettem volna, aminek nincsen saját fejvége és stabil, emellett praktikusan alá lehet pakolni, ágyneműt, téli paplanokat, párnákat, stb.
Szinte csak egyetlen ilyen ágykeretet találtam, pedig feltúrtam az egész netet, ez pedig az IKEA NORDLI ágykeret volt. Tanulva a korábbi választásaimból olyat szerettem volna, ami bírja a strapát. Ez az ágykeret bírja, pedig páros lábbal ugrálnak rajta a nem kicsi gyerekeim is.
A matrac is IKEA, HAFSLO, kemény matrac.. Azért választottunk keményet, mert van egy memóriahab fekvőbetétünk és a kettő együtt tökéletesen jól működik. 

A következő fontos rész a fejtámla, ami ugyan nem létszükséglet, de én ezzel érzem komplettnek a kompozíciót. Ezt én szerettem volna elkészíteni egy régi szekrény tömörfa hátlapjából. Alaposan megtisztítottam, és leápoltam a pentart barna színű befejező viaszával. 
22181651_1569744659753137_1728727380776882866_o.jpgMikor a helyére próbáltam, túl sötétnek éreztem, így tovább  dolgoztam vele és tettem még rá egy kis fehér befejező viaszt is. Ezzel szürkés, uszadék hatású felületet kaptam, így már tökéletes volt a szürke falhoz.

22136866_1569746536419616_8966359433171728564_o.jpg

22137294_1569766146417655_2302850854563387513_o.jpg

A falhoz rögzítését két függőleges párnafa felfúrásával oldottuk meg, ami annyit jelent, hogy két vastagabb deszkét függőlegesen felfúrtunk egymástól kb egy méter távolságra, ezekre fúrtuk rá a fejtámlát, így az ágytól független és garantáltan fix.
Az ágy ugyan csak 160 cm, körben kb 60 cm maradt, de ez pont elég a fiókokat használni és körbejárni.
31944789_1800348210026113_1251516550515523584_o.jpg
A fejtámla feletti krétatáblát is újrahasznosított alapból készítettem, ezúttal egy kazettás szekrényajtó volt a kiszemelt. A keretet ugyanúgy kezeltem le, mint a fejtámlát, a belső lapot pedig szürke táblafestékkel festettem le, így az letörölhető, újraírható bármikor krétafilccel.
40361817_1969616933099239_1554650377285009408_o.jpgVálasztottam egy kedvenc idézetet és meg is írtam:
40321157_1969631359764463_8103641262122336256_o.jpgAz ablakot nagyon szeretem, hogy ekkora, de mindenképp szerettem volna rá függönyt. Ehhez az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb és szerintem legmutatósabb karnis szintén az IKEA-tól van, ez a RACKA kombináció, amihez vettünk még két konzolt és egy rudat, így is 5000 ft alatt volt egy dupla karnis.
A tüll függöny a legolcsóbb IKEA LIL, a sötétítő függönyt turiztam az elkötővel együtt. Nem egyszerre természetesen, kb egy év eltéréssel akadt a kezembe a színben passzoló elkötő.

A falnak támasztott öreg létrát az anyósom kertjében találtam, szegény borzasztó állapotban volt. Picit megcsiszoltam és barna befejező viasszal leápoltam, néhány helyen megerősítettem csavarokkal.
A rajta levő vászon asztali futó , ami a mostani képeken rajta van, turkálós szintén.
Az én éjjeli szekrényem a barátnőm ajándéka, az István oldalán levő hordót pedig az egyik születésnapomra kaptam.

51249906_2193432907384306_4623539097372196864_o.jpg

13416903_1101243289936612_5409084076333124079_o.jpg



Az éjjeliszekrények feletti képek is mind újrahasznosított képkeretekkel készültek.
Az én oldalamon levő egy póló volt egykor:

57200801_2293958710665058_4226627601747148800_o.jpg

56872479_2293958673998395_2985363911261290496_o.jpg

A másik oldalon levő kép egy katalógus egyik lapja és egy legalább egy éve rakosgattam, mire a napokban végre a helyére került:
94025973_3036237516437170_2643384656510058496_o.jpg
És akkor lássuk, milyen lett a végeredmény:94021877_3038213289572926_7984205677683802112_o.jpg

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ezzel a képpel került egyensúlyba a két oldal. A keretek teljesen mások, az én oldalamon egy póló eleje került keretbe, rám jellemző felirattal és színben, a boss oldalán egy katalógus oldal, de mindkettő mi vagyunk. Végre azt érzem, "kész" van a hálószoba berendezése, semmi többet nem kíván, és nem is tudnék több dolgot elviselni magunk körül itt, az biztos. Az ágytámla egy régi szekrény hátlapja, felette a tábla szekrény ajtó. Az én éjjeli szekrényem a barátnőmtől származó second hand darab, a létra anyósom kertjében volt, onnan mentettem, mint a hordó is, ami István éjjeli szekrénye. Az ő lámpáját egy ócskapiacozott tripod állványra én raktam össze, lámpa ernyő az új egyedül. Fehér, tűzött ágytakaró ócskapiacos, a két kis szőnyeg két oldalt pepco, az ágynemű lidl, a párnahuzatok h&m home. A csillár családi örökség, csak átalakítottam, a gipsz rozetta galeria savaria. Kötött takaró h&m home. Tull függöny ikea, szürke függöny, létrán lévő asztali futó turis. Dekorok:piac, pepco Jól látszik, hány helyről gyűlt össze a szett, az egész alapja az ikea nordisk ágy. Azért ez, mert alul fiókos, doboz szerkezetéből adódóan strapabíró, és nem volt fejtámlája, direkt ilyet kerestem. Egy trendhez se passzol igazán, talán a #fleamarketstyle az, ami a legjobban leírja. #bedroomdecor #hálószoba #bedroom #livesimply #recycling #remake #hálószobadekor #újrahasznosítás #átalakítás #nemszponzoralttartalom

Hosszú-Bardócz Éva (@pure_design_by_bardoczeva) által megosztott bejegyzés,

A világítás kis hangulatfényekkel van megoldva, de természetesen nem maradhatott el a cisllár se, ami családi örökség. A körülötte levő rozettát még akkor vettem a galéria savarián, mikor a panelben éltünk.

Egy patinásodni kezdő réz csillár volt, amit kezelésbe vettem, hogy passzoljon az elképzeléseimhez, erről ITT olvashattok, ebben a bejegyzésben, A családi csillár címmel.
14053937_1150949141632693_6396355234330370431_o.jpgÉs akkor mostmár tényleg a végső fotók, amik ugyan csak gyorsak, telefonosak, de nem akartam tovább húzni az időt:

93838213_3038236502903938_4824147188588216320_o.jpg

93426685_3038246706236251_4848595654265536512_o.jpg

A gumis lepedő IKEA, az ágynemű LIDL. A kötött takaró és néhány párnahuzat is H&M home, néhányat én varrtam. A steppelt, fehér ágytakaró ócskapiacos.
Az ágy előtti kis szőnyegek, ugyanilyen van a másik oldalon is, PEPCO.

Remélem, hogy tetszik Nektek is a végeredmény, én nagyon szeretem, amilyen lett.
Igyekeztem figyelembe venni a férfias oldalt is, és minél több újrahasznosítással tenni egyedivé a pici szobát. A legtöbb részletről született bejegyzést sikerült itt most összegyűjteném, de ha maradna kérdésetek, várom szeretettel!

Ezennel kész a lakás első szobája, beköltözésünk után négy évvel...már "csak" az ablak és ajtókereteket kell átfesteni, de az az egész lakásra kiterjedő projekt lesz.

A mostani helyzet, hogy itthon vagyunk, és leszünk is még sokáig, hozza magával, hogy nem tudom tovább halogatni és nézni, mivel vagyok elmaradva, így mostanában kicsit több ilyen témájú poszt érkezik majd!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnátok még hasonlóakat, gyertek és kövessetek facebookon, ahol gyakran frissülő tartalmakkal várlak!

alairas_4.jpg

Utazás karantén idején

PENTART matt dekupázs ragasztó + matt akril + dekor varnish soft touch

VIlág életemben szerettem otthon ülni, szerettem a nyugalmat, szerettem a biztonságot, a kényelmet. Szeretek utazni is, de nem túl sok időre, emlékszem, hogy egy két hetes görögországi, majd svédországi kiruccanás felénél már azon agyaltam, mi mindent fogok csinálni, mikor végre hazaérünk. Honvágyam volt. Erős honvágyam.

Most sem az utazás maga mozgatta meg a fantáziám, hanem a kis mondat a Stamperia rizspapírjának alján. Az összefogás idejét éljük /kellene élnünk, és ez nagyon jól jött most.

Nem volt kérdés, hogy ezt a papírt fogom választani még úgy is, hogy a mintája egy kerek tányéron talán jobban ütött volna.

Kiválasztottam hát a papírt, és az üvegtálat alaposan megtisztítottam. Jelen esetben az alkoholos kézfertőtlenítővel fújtam le és papírtörlővel töröltem át, hogy tutira minden zsírt feloldjak.

_mg_7529.JPG

_mg_7531.JPG

_mg_7530.JPG

Miután az üveget alaposan megtisztítottam, egy széles fejű ecsettel, gyors mozdulatokkal, mert elég hirtelen szárad, bekentem a tál alját a matt dekupázs ragasztóval.

_mg_7532.JPG

_mg_7534.JPG

Különösen figyelni kell a peremnél, hogy oda is jusson ragasztó, és ha nem elég, akkor utólag is tegyünk még, felhajtva a papírt. Ha a papír nem jön fel, jó dolgoztunk.

Fontos továbbá, hogy ez a rizspapír nagyon erős, rostos szerkezetű, ezért célszerű az illesztést középen kezdeni, és mivel a felület nem sík, hanem íves, nyugodtan feszítsük meg, kicsit húzzuk ki sugár irányban a mintát.
Így is fog ráncolódni, de nem lesz vészes.

_mg_7537.JPG

_mg_7536.JPG

Hogy könnyebb legyen dolgozni vele a szélénél is, egy szélesebb tetejű gyertyatartóra tettem fel, persze a ragasztással felfele, majd a nagyja papírt le is vágtam körben, kb fél centire a peremtől.
Átkentem a ragasztóval a tetejét is, és hagytam kb fél órán át száradni.

Miután megszáradt, fogtam egy manikűrösök által előszeretettel használt habkocka csiszolót, ami nekem is nagy kedvencem, és fentről lefelé irányuló, finom mozdulatokkal körben leszedtem a felesleges anyagot. Azért szeretem az ilyen megoldást, mert ez így pont annyit szed le, amennyit kell és elronthatatlanul percíz lesz az eredmény,

_mg_7540.JPG

_mg_7541.JPG

_mg_7542.JPG

Az így is jól látszik, hogy ez a fajta mintás lap nem igazán működik magában, mert nagyon áttetsző, ezért szükség van egy kis háttérre a fekete vonalaknak. Ezért fehér matt akrilfestéket vettem elő és egy szivacs ecsettel két rétegben, határozottan átmentem rajta.

A sötét hátteres képen jól látszik, hogy mutat a minta, hogy van mögötte fehér háttér, illetve hogyan mutat, ha nincsen.

_mg_7544.JPG

_mg_7549.JPG

(Itt a második képen jól látszik, hogy azért maradt ott ránc...természetesen ezen az íves felületen sosem lesz teljesen ráncmentes a kép, ezért nem baj, ha valami jó kis sűrű mintát választotok, ami eleve elviszi a figyelmet az ilyen kis apróságokról, ráadásul ez a tál alja lesz, tehát aligha fogja látni bárki.
_mg_7548.JPGTehát, foglaljuk össze!

Miután az egész felületet alaposan zsírtalanítottam, lekentem a dekupázs ragasztóval, felragasztottam a papírt, ez száradás után kapott még két réteg ragasztót, a visszájáról immár, majd két réteg fehér akrilt, hogy garantáltan sehol ne maradjon ki lyuk.

Miután pedig a fehér akril is felkerült mindenhova, úgy gondoltam, lelakkozom az eredményt, ezzel is egy plusz réteget adva a védelemhez.
A dekor varnish soft touch, pontosabban a puha tapintású lakk lett a befutó, ha még nem találkoztatok vele, így fest a tégelye:

_mg_7565.JPG

_mg_7566.JPG

Ahogy látjátok, a lakkot már nem pötyögtettem, hanem emberes vastagságban lekentem az egész "fenekét", majd visszatettem a posztamensére, míg megszárad.
Miután megszáradt, el is készült.

Azt hiszem, hogy erre nagyon keményen rá lehet cuppanni, az üveg tálak, tányérok nagyon könnyen hozzáférhetőek, olcsók és igazán nagyot lehet dobni rajtuk a megfelelő papír kiválasztásával!
Igazán szép nyári témájú, tengerparti (vagy ha angolul kerestek rá "coastal") témájú dekupázs rizspapírokat lehet kapni a neten mindenfelé!

Akkor hát lássuk a végeredményt:

_mg_7552.JPG

_mg_7553.JPG

_mg_7558.JPG

_mg_7559.JPG

Ha tetszik az eredmény és szívesen kipróbálnátok, utána küldjétek el az eredményt, és a Pure design by bardoczeva facebook oldal történetébe mindenkiét örömmel kiteszem! 

Jó alkotást kívánok! Ha kérdésetek lenne, forduljatok hozzám bizalommal!
alairas_4.jpg

Heves jeges

PENTART csillogó hó- és jégpaszta, tollak

A Karácsonyban van valami misztikus, megfoghatatlan varázs. Eleve a "karácsonyi hangulat" már egy olyan lelkiállapot, ami nem folyamatos, ami nem mindenkit lep meg, de ha jön, és ehhez elég egy illat, egy dallam, egy mozdulat, egy tárgy, egy kis nosztalgia a gyermekkorunkból, akkor "mindent visz".

Így jártam, amikor megláttam ezt a lámpát.
Szerintem sokan vagyunk, akik szeretjük a hógömböket. Egy tenyérnyi tökéletesség, burokba zárt téli világ, aminek utolérhetetlen hangulata van.

Amikor kézhez kaptam, így festett. Alapvetően nem szeretem a bolti tömegcikkeket, ezért abban biztos voltam, hogy új ruhát fog kapni! A kérdés a "milyensége" volt, de hamar rájöttem, hogy a jövő évi koncepciómba -témájából adódóan- tökéletesen fog passzolni, ezért fehérbe öltöztettem.
Egyébként ebben az eredeti állapotában bárki számára elérhető, akár más formában, más belső kialakítással is az alábbi linkre kattintva:
https://brillbazar.hu/termek/karacsonyi-vilagito-zenelo-led-lampas/
73422549_2666009733459952_1575869074800377856_n.jpgEhhez első lépésként kimaszkoltam az üveget, és átfestettem az összes barnás részét fehérre. A fehér alá érdemes alapozót tenni, de elhagyható, mert különösebben nem lesz nagy igénybevételnek kitéve, amúgy is úgy bánok majd vele, mint a hímestojással a nagy üveg miatt.
_mg_6234.JPGA matt fehér alap tökéletes tiszta vászon ahhoz, hogy a penta új téli anyagait kipróbálhassam! A nagy kedvencem a hópaszta volt eddig, de most új versenyzők kerültek ringbe és ezt kell mondanom, hogy nagyon jól együtt tudnak működni.
De nézzük is, miről beszélek:
_mg_6232.JPGAz évek óta elérhető hópaszta és hó toll mellé csatlakozott a csillogó jégkristály és hókristály paszta, valamint toll.
A világrajöttüket többek között az a probléma indokolta, hogy a hópasztában levő szemcsék túl nagyok és finom munkákhoz a régi hópaszta toll ugyan alkalmasabb volt, de a nagyobb szemcsék miatt gyakran eldugult a tubus csőre.

Ezekben az anyagokban most nagyon kicsik a szemcsék és finoman csillámot is tartalmaznak.
Hogy meg tudjam mutatni, mi az igazi különbség, kikentem kicsit mindkettőből az ujjamra.
A jégpaszta átlátszó közegben tartalmazza a csillámokat, a hókristály pedig kicsit fehérebb közegben nagyon finom fehér szemcséket is a csillámok mellett.
_mg_6239.JPGMindkét paszta alkalmas rá, hogy szilikonformába kenve/nyomva a gessohoz hasonlóan rugalmas, formatartó díszítés készülhessen belőle.
Ezért gondoltam arra, hogy megpróbálok belőle mini jégcsapokat készíteni, ha már havas táj van belül, így kicsit ki is szabadul a zimankó.
Ehhez a jégtollból jégcsap alakú csíkokat húztam sütőpapírra. Azért arra, mert könnyen feljön anélkül, hogy elszakadna, a sütőpapír tapadásmentes.

_mg_6250.JPGAkkor van készen, amikor átlátszóra száradt. Szépen fel lehet húzni a papírról és a szélesebb felső részénél fogva, sőt, azt akár át is hajtva a lámpa tetején oda lehet ragasztani -ragasztópisztollyal- a peremre.

A munka során azt a koncepciót alkalmaztam, hogy a durvább szemcsemérettől haladok majd a finomabb felé, de előbb fel szerettem volna építeni, amit aztán havassá teszek, ezért kezdtem a jégcsapokkal. könnyebb így beledolgozni őket a felületbe.

_mg_6259.JPG

_mg_6256.JPG




Miután a jégcsapok a helyükön voltak, kezdődhetett a havasítás. Az egész lámpást havasnak-jegesnek képzeltem el a benne levő havas életkép miatt, így elővettem a hópasztát, az eredetit, a nagy szeműt, amiben nincsen csillám és elkezdtem felhordani.
Nagy kérdés ilyenkor, hogy hova tegyünk belőle, hol lesz élethű? Én azt a megoldást választottam, hogy oda pakoltam, ahol amúgy is megállt volna, ha hóesésben kiteszem.
A teteje, a pereme, az illesztések, csatlakozások bőven kaptak ebből az anyagból.
Miután felkerült a hó, jöhetett a jég. Az üveg és a fehér találkozásánál, mintha jégvirág lenne, megdolgoztam a jégpasztával, az ecsettel pötyögtetve tettem fel, de ehhez szivacs is tökéletes.

_mg_6255.JPG

_mg_6268.JPGEzzel a megoldással szépen sikerült eldolgozni a nagyon éles váltást a fehér és az üveg között. 
A hópasztával aztán végül a jégcsapoknál és a többi helyen is összedolgoztam a jeget a hóval. Apró szemcséivel és a kis csillámokkal szépen finomította a durva szemű hópasztát.

Dekornak zöldeket, bogyókat, mini tobozokat, bársony szalagot és csengettyűt választottam, kis csokrot kötöttem belőlük és ragasztópisztollyal illesztettem az akasztó egyik tövéhez.

_mg_6256.JPG

_mg_6270.JPG

Hogy jobban passzoljanak a koncepcióba, a zöldeket, pirosakat is átkenegettem a csillogó hópasztával, így tompítva az élénkségüket. Dekornak azért választottam a zöldet és a pirosat, mert a táncoló pár ruhái is ilyen színűek, ha ettől eltértem volna, az már túl sok lett volna, úgy érzem.

Összességében sokkal inkább hozzám passzoló lett az eredmény, és a jövő évi koncepció is alaposan körvonalazódott már ennek a kis giccsnek köszönhetően. 

_mg_6258.JPG

_mg_6267_1.JPG

_mg_6274.JPG

_mg_6279.JPGAz eltelt pár napban, ahogy figyelgettem a pentart oldalát, észrevettem egy közleményt, ami szerint gyártási hiba miatt előfordulhat, hogy a csőrös tubusok csőre letörik. Ezekben az esetekben arra kéri a Pentacolor Kft a vásárlókat, hogy az adott üzletbe vigyék vissza a hibás tubust és a boltban visszaveszik, cserélik. Ha megtennétek, hogy ilyen esetben fényképet küldötök a hibáról a penta oldalára, valamint megírjátok, hogyan történt, az segítség nekik a minőségellenőrzéseknél.

Végül jöjjön a "csattanó", ez a lámpa nem egyszerű lámpa, hanem egy hálózatról működő, folyamatosan mozgó hógömb is.
Az insta oldalamra feltöltött posztot mellékelem be ide Nektek, mert tényleg tök látványos szerintem..



Remélem, hogy hasznosnak találtátok ezt az anyagot, amennyiben igen, úgy gyertek és kövessetek  facebookon és/vagy instagramon, ahol mostantól kezdve csodásabbnál csodásabb karácsonyi ötletekkel érkezem!
A korábbi karácsonyi témájú bejegyzéseimet a "karácsony" címkére kattintva éritek el!
Szeretettel:

alairas_4.jpg

Add a szíved!

Szív varrása könnyen, kézzel vagy géppel

Alkotóként nagy a felelősségem abban, hogy a leírásaimat érthetően, követhetően, sőt, inspirálóan írjam meg, máskülönben nem fogtok kedvet kapni az elkészítéshez, ami pedig az alapvető célom lenne.
Vannak olyan dolgok, amik számomra ennyi idő után már magától értetődőek és gyakran beleesem abba a hibába, hogy azt gondolom, akkor másnak is az.

Ennél nagyobb hibát nem követhetnék el, és hálás vagyok azoknak, akik néha ráébresztenek erre!
Egy ilyen beszélgetés volt az apropója annak, hogy elkészült ez a "basic" szív varrós poszt is.

Miről is van itt szó, kérem szépen?
A szív forma egy egyetemes nyelv része, mindenki ismeri, mindenki érti, és mindenki szereti.
Remek gyakorlat kezdő, de akár haladó varróknak is, hiszen az alapok elsajátítása után a továbbfejlesztés, dekorálás, variálás már a Ti fantáziátoktól függ.
Nem feltétlen szükséges varrógép az elkészítéséhez, bár tagadhatatlan, hogy többszörösére emeli a munkaidőt a kézzel varrás, ad az egésznek egy kis extra bájt, némi esetlenséget, szabálytalanságot is, hiszen bármennyire is ügyesen varr valaki kézzel, az öltések hossza, néha az iránya is önálló életre kel.

Nézzük hát, hogyan készíthetünk szabályos, formás, ránc nélküli textil szívet, újrahasznosított anyagok felhasználásával!
_mg_5302.JPGA szép formájú szív egyik titka a szabásminta. Ezerféle elérhető szabásminta van a neten, de nem mindegy, hogy mire használjuk! Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a kitömött szíveknek vastagsága is van, ezért az alap szabáysminta szélességéből jelentősen fel fog venni a tömőanyag függvényében. 
Jelen esetben száraz levendulavirággal tömtem és csak azzal, ezért viszonylag laposak az elkészített formák.

Összességében elmondható, hogy ha rajzolunk egy szív formát, amit végereményként szeretnénk megkapni, akkor minél vastagabb lesz a végső tárgy, annál többet kell hozzáadnunk széltében. Ha szárított virággal töltjük, ami ellapítható és úgy is marad, akkor elég kb 2-2 mm-t hozzáadni, ha tömőanyag kerül bele, például úgynevezett szilikongolyó (ami nem összekeverendő a polisztirolgolyóval), akkor az rugalmasságából fakadóan mindig a gömb formához fog közelíteni, így ott szükséges lehet akár 7-8 mm hozzáadása is mindkét oldalon. 
Tulajdonképpen ez csak kis matek. Az alap formát a legszélesebb pontjánál a végső vastagság felével kell "kihúzni".
Nem tudom, hogy ez így mennyire érthető, de ha nem, akkor mindenképp kérdezzetek és beszélünk róla még!

Az én szabásmintám ilyen:
Ezt magam rajzoltam, de nyugodtan felhasználhatjátok, a teljes mérete 13 cm.
img_5294.JPGAz egyik egyenes oldalán hagytam rajta a nyílást, mert egyenest sokkal könnyebb a tömés után bevarrni, mint íves részt. Ha tehetitek, mindig egyenes szakaszra tegyétek a nyílásokat!

_mg_5256.JPG

_mg_5257.JPG

_mg_5258.JPG

_mg_5249.JPGA varráshoz én szeretek régebbi textileket felhasználni, akár ruhákat is, ingeket, de ezek gyakran túl vékonyak. Emiatt érdemes tartani otthon bevasalható közbélést, mely segítségével meg lehet kicsit erősíteni ezeket az anyagokat, ugyanis a száraz virág könnyen átbökheti, ha vékony.

Az anyagokat színével egymás felé fordítva lefektettem, a szívet körberajzoltam, kb fél centi ráhagyással körbevágtam, kivéve a nyílásnál, ahogy hagytam még rá.

_mg_5247.JPG

_mg_5260.JPGA szép forma második titka a körbevágás után következik, amikor is a belső csúcsnál becsípjük az olló hegyével az anyagot. Ez nagyon fontos, de csak annyira, hogy nehogy a varrást elvágjuk! 
Emellett az ívek külső oldalán kicsípkedjük a "felesleges"anyagot kis háromszög bevágások segítségével. Így szebben alakul az ív, mert nem gyűri meg a belül levő felhalmozódó, ráncolódó plusz anyag. 
Ha megvan a körülvágás, akkor a lyukon keresztül kifordítjuk a szívet és beletöltjük egy kiskanál segítségével a virágot.

_mg_5244.JPG

_mg_5243.JPG

_mg_5242.JPG

_mg_5241.JPG

Fontos a szép forma eléréséhez az is, hogy bármivel tömünk, bőven használjunk az anyagból, ducira tömjünk, mert csak akkor fogja szépen kitölteni a formákat, főleg, ha ívesek. Ez a textil állatok, plüssök készítésénél is fontos, a tömőanyagot nem szabad sajnálni!

Miután készen vannak a darabok, a nyílást úgynevezett rejtett öltéssel bevarrom, picike öltésekkel és a cérna szimpla szálával, hogy minél láthatatlanabb legyen az eredmény. Itt mindegyik szív a varrott felével felénk áll, láthatjátok, hogy nem igazán tűnik fel, hogy volt a nyílás.
_mg_5291.JPGMiután bevarrtam, úgynevezett szerelőkarikát veszek elő, ami ékszerkészítésnél használt kis fém karika, ezt kézzel varrom a szív belső, felső csúcsába és ezen húzom át végül az akasztó szalagot,
A szerelőkarikák hobbiboltokban vagy ékszeralkatrész webshopokban is elérhetőek!

_mg_5276.JPGNos, nem olyan bonyolult ügy ez, csak számtalan olyan apróság van, amire érdemes odafigyelni! Igyekeztem mindent leírni, de ha mégis maradna kérdés vagy bizonytalanság, keressetek bátran akár facebookon is és igyekszem megválaszolni legjobb tudásom szerint!

alairas_4.jpg

Ezüstözött tortatál és ami mögötte van

avagy így lesz a gyűjtögetőből gyűjtő

Az elmúlt év sok változást hozott az életemben. Az egyik legfontosabb talán az, hogy megfordult nálam a tárgyak útja. Eddig felém áramoltak, mostanában elkezdtek elmenni tőlem. Pontosabban én voltam az, aki végre el tudta őket engedni.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ez vajon mennyire egyedi eset és miután sok ismerősömmel beszélgettem arról, hogy hasonló folyamaton mennek keresztük, rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen természetes, így lesz a gyűjtögetőből gyűjtő.

A kezdet kezdetén, amikor még nem számított más, csak a szerzés öröme, a mennyiségre mentem rá, mint annyian...de egy idő után olyan sok lett a holmi és olyan sokan kezdtek el hasonló dolgokkal foglalkozni, hogy a lelkesedés alább hagyott. Már nem volt különleges, már nem volt ritka, "átlagos" dolog lett.
Nem akarok a pszichológiájába belemenni, mert baromira nem értek hozzá, csak magamból tudok kiindulni, én hogy éltem meg, de talán most, ez idő alatt vált a gyűjtögetőből gyűjtő, lett fontosabb a minőség a mennyiségnél.

Manapság már nem tele csomagtartóval jövök haza a piacról, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy az árak az elmúlt tíz évben nagyjából ötszörösére emelkedtek, vannak portékák, ahol megtízszereződtek. Ha ma bármit megfogok, az árát megkérdezve azt fogom hallani, hogy 1000...a néhányszáz forintos tételek eltűntek...felejtsd el, hogy 3-400 forintért megkapsz egy bögrét, vagy egy tányért. Az árusok kezében ott az okosteló és azonnal lemeozzák, ha valami olyan kerül a kezükbe, amiről gyanítható, h értékes. 
Nem szeretnék általánosítani, de az árusok egy része egyenesen sértésnek veszi, ha alkudni próbálok. Ezek miatt a kirívó esetek miatt óvatosabb lettem, és a normálisabbja, ha nem alkuszom, meglepődik. 
Ettől független nagyon élvezem a velük való együttműködést, szeretek közöttük mozogni, jól szót is értek velük szerintem, mert nagy titkuk nincs, annyi, hogy ha én normális vagyok, ők is azok lesznek.

Külön világ ez, saját szabályokkal és hierarchiával, aminek érdekes élmény a részese lenni. 

Mióta komolyabban veszem a gyűjtést, elkezdtem komolyabban képezni magam. Keresem a témába vágó magazinokat, könyveket, cikkeket, figyelem a részleteket, hallgatom a beszélgetéseket a piacon, nézem a hasonló, átalakításokkal, régiségekkel foglalkozó oldalakat a nagy világban és nagyon élvezem! Élvezem azt, hogy kinyílt a világ. Nagy célom is van, de arról majd nyilván később.

Visszatérve a tortatálra.
A régiségekkel kapcsolatban rengeteg a tudnivaló, ha az ember kicsit jobban belemélyed. A különböző szakterületek pedig teljesen eltérő módon foglalkoznak a tárgyakkal. Amíg például a numizmatikusoknál (érmegyűjtők) az érmék megtisztítása bűn, mert sokat veszíthet az értékéből egy érme, ha megtisztítják a patinájától, addig az asztalneműknél a szakszerű tisztítás szinte elvárás. Szakszerű alatt azt értem, hogy az ezüstözést nem megkarcolva, a bevonatot meg nem sértve próbálja meg az ember eltávolítani azt a feketés, oxidálódott szulfidos réteget, ami a levegő szennyezőanyagaitól alakul ki. Bevett szokás volt régen a szidolozás, ám mint minden vegyi kezelés, ez sem túl kíméletes. A szidol negatív ionokat tatalmaz, melyek hosszú távon ugyanúgy megváltoztatják a bevonat színét, ezért közömbösíteni kell kezelés után, például szódás vízben. Hasonlóan a bútorokon levő festékek eltávolításához, ha tehetem, kerülöm a vegyi megoldásokat és a fizikai módszereket próbálom előnyben részesíteni.
Van azonban olyan eset, amikor elkerülhetetlen, például, amikor olyan fokú a szennyeződés mértéke.

A tortatálat messziről kiszúrtam a földön. Felemeltem, súlyra is tetemes. Szeretem, ha valamiben van anyag. Kérdeztem a hölgyet, mennyi az ára. Azt mondta 6000.
Elgondolkodtam...a piacos árakhoz szokva soknak éreztem, de reálisan megvizsgálva, hogy mi lehet a kezemben, már pörögtek a kerekek. Megforgattam, alaposan megnéztem, nem sérült-e. Az alján levő jelzésre gyorsan rákerestem, de a világon semmit nem találtam és ez még inkább izgatott. Egyáltalán semmit, csak egy hotelt, antik képeslapokon.
Alkudozni kezdtem, végül 4500 Ft-ért hoztam el és itthon nyomozásba fogtam.
_mg_4960.JPGA jelzésen  körben az ERZHERZOG JOHANN SEMMERING felirat olvasható. Ebből így első blikkre nyilván a Semmering, mint divatos síparadicsom, ismerős volt. Az Erzherzog Johann annyiban volt fura, hogy a németeknél, osztrákoknál is a keresztnév a vezetéknév elé kerül, így a sorrend nem stimmelt, nem lehetett gyártó neve. 
Akárhányszor rákerestem, mindig pénzérméket dobott ki a google, mire leesett, hogy az erzherzog magyarul főherceget jelent. Habsburg-Lotharingiai János főherceg.

A jelzés pedig egy régi, Semmering szívében álló hotel, a  Grand Hotel Erzherzog Johann jelzése lehet. Így már érthetőbb, miért próbálta meg valaki lekaparni. Gondolom nem teljesen legális módon került ki a hotelból és igyekeztek eltűntetni az eredetére utaló nyomokat. Ám az is benne lehet a pakliban, hogy az én fantáziám túl színes.

 A hotel ezen az 1902-ben futott képeslapon már igencsak áll és nyiván egy ideje üzemel:

s-l500.jpg

s-l500_1.jpg


Ez már jó hír, hiszen 2019-ben ez nagyjából 100 éves holmit jelez, ami már antikvitás.
Mindenesetre nagyítóval megvizsgálva az alatta levő apró fémjelet, kiderült, hogy ez egy Arthur Krupp darab, Berndorf gyártmány. A jelzés igen apró, máfél-két miliméter, és felnagyítva egy sétáló medvét ábrázol:
A gyár jeleit megvizsgálva az is kiderült, hogy ebben a formában 1891 és 1927 között használták.
nikoartbmfphoto3bbis.jpgA legpesszimistább számítások szerint tehát 92, a legoptimistább szerint viszont 128 éves a tortatál. Az 1902-es képeslap azt engedi feltételezni, hogy a hotel felszerelése a megnyitásakor már megvolt, tehát én hajlamos vagyok inkább a nagyjából 120 éves kor felé hajlani.

Ezt a nyomozást, kutatást szeretem igazán ebben a szakmában, hogy a tényeket nem elég megismerni, össze kell tudni kapcsolni és ki kell alakítani logikai kapcsolatokat is.

Ha egy jelzésre nem ad eredményt a google, akkor annak két oka lehet, vagy hamis a tárgy, vagy ritka. az egyéb tulajdonságait megvizsgálva (súly, ezüstbevonat, méret, arányok, minőség) azt kell gondolnom, hogy ez nem a hamis, hanem a ritka kategória. Az, hogy egy hotel felszereléséhez tartozott, nagyban megmagyarázza, miért nincsenek tömegesen hasonlóak a piacon, ám érdekes, hogy más ezüstneműt sem találtam az erzherzog pecsétjével.
Sajnos a hotel megnyitásáról semmi információt nem találtam egyelőre, de folytatom a kutatást. Kb akkorra datálom a tortatál születését is.

Egy másik dolog, ami miatt kedves a szívemnek ez a darab, hogy a kaparás mélysége ellenére nem sárga az a felület, ami az ezüstözés alól kilátszik. Az ezüstözött tágyak jellemzően alpakka anyagúak, mely különböző fémek ötvözete. Az ezüstös szín a nikkeltől, a nyújthatósága a réztől, az olcsósága a cinktől ered. Számtalan alpakka evőeszköznél láttam már, hogy a lekopott ezüstözés alatt sárgás anyag van, ám itt ettől nem kell tartanom, és ez örömmel tölt el.

_mg_4951.JPG

_mg_4952.JPGA tisztításhoz én egy Svédországban vásárolt tisztítószert használtam, ami ugyan vegyi, mégis kíméletes.

Az összetétele alapján víz, kaolin és kevesebb, mint 5% felületaktív anyagot tartalmaz. A víz ártalmatlan, a kaolin egy agyag szerű ásvány, melyet évszázadok óta használnak a tisztítószerekben, kozmetikumokban elsősorban olajfelszívó, mélytísztító tulajdonsága miatt. Oldhatatlan fehér por, melynek kiváló felszívó tulajdonsága van és így képes a felületeket megtisztítani a felesleges olajtól és kosztól.
 
A felületaktív anyagoknak sok típusa van, ezek olyan anyagok, melyek nagyban megváltoztatják egy felület tulajdonságait és ezek azok, amik a negatív ionos tulajdonságaik miatt szódás semlegesítést igényelnek. Anélkül, hogy mélyebben belemennék, a szódabikarbóna, vagy nátrium-hidrogén-karbonát a környezetre ártalmatlan anyag, mellyel szén-dioxid felszabadulása mellett sikerrel semlegsíthetünk savakat.

_mg_4954.JPG

_mg_4959.JPGTisztítás után körülnéztem itthon és egy méretben  "véletlenül" pont passzoló üvegbúrára leltem. Így, összerakva mindkét tárgy fényén emelni tudtam és örömmel fogom használni a jövőben.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam, mert alapvetően ritkán kapni itthon, de különben külföldön is, ezüstözött, talpas tortatálat, nekem pedig nagy gyengém. Fából sok hasonlót halmoztam fel az elmúlt években, de szerintem most soktól megválok, mert ezúttal is érvényesül az a szabály, a kevesebb több.
Inkább legyen kevesebb holmim, de az mind meséljen és mind képviseljen egyfajta értéket a számomra. 

Ha kedvet kaptatok az ócskapiacok világához, figyeljetek oda nagyon, mert hamar függőséget okoz!:) 
Jó böngészést!
alairas_4.jpg


Vászon anyag átmenetes (ombre) festése

PENTART fabric&leather paint

Az előző bejegyzésben szereplő tégelyes textilfesték egy kicsit más módon alkalmazva tökéletesen alkalmas átmenetes, úgynevezett ombre festés készítéséhez. Hibás, foltos anyagok újrahasznosításához is tökéletes megoldás!

Ehhez a vásznat nagyjából méretre vágtam, kb 2-2 cm ráhagyással, hogy legyen mozgásterem. 
Az anyagot 2/3-ad részig vízbe mártottam, és egy kartonra fektettem, de ez lehet fólia, viaszosvászon, bármi, ami nem ázik át.
Az ecsettel a higítatlan festéket a bemártott végétől indulva, lendületes, párhuzamos vonásokkal vitttem fel a vászonra. 

_mg_4901.JPG

_mg_4915.JPGA vízbe mártásra azért volt szükség az elején, hogy a festéket egyenletesebben tudjam eloszlatni. Száradás után a festéket vasalóval tudjátok rögzíteni. Fontos, hogy a teljes száradást várjátok ki, küldönben a festék a textil helyett a vasaló aljára fog fixálódni! 

_mg_4919.JPG

_mg_4922.JPG

_mg_4923.JPG

_mg_4933.JPGMivel ez a festék nem a hagyományos, főzős történet, így egy kicsit megkeményíti az anyagot. Emiatt elsősorban olyan felületeken ajánlom bevetni, ahol ez nem zavaró,

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlóakról, gyere és kövess facebookon, vagy instagramon, ahol gyakran frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_4.jpg

Foltos csipkék megmentése

PENTART textil-, és bőrfesték

Aki valaha foglalkozott régi csipkék gyűjtésével, vagy van a háztartásában ezekből a kis terítőkből egy jelentősebb mennyiség, az biztosan találkozott már a kimoshatatlan foltok problematikájával. Ezekre kínálnak megoldást a különböző textilfestékek, ezek közül is a Pentart textil és bőr festéke.

_mg_4894.JPG

_mg_4895.JPGA forró vízben feloldott és főzéssel tartóssá tett textilfestékekkel szemben ezt az anyagot úgy kell elképzelni, mint egy akril festéket, ám az akrilnál rugalmasabbra szárad.

A színei adottak, a színskála széles, tudjuk, hogy mit kapunk. 
A vízzel való higítását csak nagyon óvatosan ajánlom, mert könnyen túl híg lehet és az a fedőképesség kárára válik.

A csipkéket higítás nélkül egy puha szőrű ecsettel festettem be, alaposan ügyelve rá, hogy minden kis résbe jusson az anyagból, ennek érdekében meg is fordítottam a csipkéket, hogy mindkét oldalról átitathassam a színnel, amennyire csak tudtam.

_mg_4899.JPG

_mg_4907.JPGSzáradás után minimálisan besötétedett ez az olajfazöld szín, de szerintem ettől csak szebb lett. Miután teljesen megszáradt, vasalóval átvasaltam, így fixálva a színt, és  könnyebbé téve a filcre öltögetést.

_mg_4917.JPG

_mg_4918.JPGMiután felöltögettem apró öltésekkel, a cérna szimpla szálával a csipkét a filcre, körbevágtam, majd egy filc hátlapot is varrtam hozzá. Mielőtt körbeértem volna a férc öltésekkel, megtöltöttem a magam termesztette, szüretelte, szárította, morzsolta (de jó ezt így leírni) levendula virággal, bevarrtam, díszítettem és kész is.

Ha bármilyen kérdésed lenne akár az anyaggal, akár a levendulás elkészítésével kapcsolatban, akkor megtalálsz a facebookon, ahol hasonló, gyakran frissülő anyagokkal várlak.


alairas_4.jpg

süti beállítások módosítása
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;