Ahogy változik az időjárás és egyre kevesebb olyan telünk van, amikor esik a hó, egyre jobban vágyik az ember arra, hogy legalább látszatra legyen egy kis fehér, egy kis zúzmara, egy kis fagy az Ünnepek idején. Gyanítom ez az oka annak, hogy egyre divatosabbak a havas műfenyők, és ez a "divat" bizony engem is magával sodort!

Adott volt egy alapvetően bájos, formás, különleges kis fácska, amit szerettem volna havasabbá tenni, mert a gyerekszobába szántam, és az egész csodavilágnak része a hó. Mivel a gyerekeim az idei őszi szünetben, alig néhány hónapja lettek Harry Potter fanok, ilyen témájú dekort szeretnének és ehhez is hozzátartozik a hó.
(Bár azt nem tudom garantálni, hogy a gyerekszobában is havazni fog...:)  )
A kiindulási állapot ez volt:

Ez egy alapvetően is havas fa, de inkább csak jelzés értékű rajta az a kis fehér. 
Ennél sokkal többet szerettem volna.

Segítséget kértem Anikótól, aki profi virágkötő és abszolut jártas a virágkötészeti és dekorációs alapanyagokban, hogy milyen megoldás lehetne erre, ami szép és tartós is, és szerencsémre volt is ötlete.
Már csak be kellett szerezni a hozzávalókat, amiket szintén neki köszönhetek.

Szükség volt egy bivalyerős ragasztó spray-re, és flokkoló porra ( nagyon finom szemű műhó, mint a bársonypor) .

Rákerestem, a ragasztó spray megrendelhető pl itt: http://www.anitadecor.hu/oasis-easy-color-ragaszto-spray

, de nyugodtan keressetek rá, hátha van máshol is. Oasis easy color glue spray vagy ragasztó spray.
A porhót a D&D forgalmazza DD54538 cikkszámon, itt érhető el: https://decorand.com/Dara/Muho-flock-Cotton-20x14x3cm-feher-p145912.html

Utóbbi nagykereskedés, de ezzel a termékszámmal esetleg érdemes érdeklődni a forgalmazóiknál. Nagyon finom, összeálló, egyáltalán nem szemes.
Az Oázis kertészetben is sok termékük van, hátha tartanak, vagy rendelnek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hosszú-Bardócz Éva (@pure_design_by_bardoczeva) által megosztott bejegyzés

Igazából nem tettem mást, mint áganként felülről alaposan lefújtam a ragasztóval a fát és egy szitával rászitáltam az anyagot. Az első rétegtől csak zúzmarás lesz, utána jöhet még egy réteg ragasztó és megint egy kis szórás... Nem lenne szükség a szitálásra, de én nem akartam bogyókat...

Mikor az első körrel elkészültem, összesöpörtem a lehullott port és a második rétegre elég is volt. 
Egy 150 cm-es fára egy flakon spray ment el és két zacskó flokkoló por, hogy ezt az eredményt kapjam:
Fújtam egy kis ragasztót a törzsére is, hogy az is havas legyen, de igazából semmi szabályosság nincsen benne. Kb két órás mutatvány volt és nagyo elégedett vagyok az eredménnyel! 
Hálás köszönetem a kolléganőnek a segítségért!
Igazából, hogy lássátok, mennyire "bolti" az eremény, mellé állítottam a gyárilag flokkolt másik fát,  és nincsen igazán különbség.

A ragasztónak a szokásos, közepesen erős ragasztó szaga van, elviselhető, én nem javaslom az ablaknyitást, mert ha pici huzat is van, széthordja a nagyon finom port. Inkább tegyetek fel egy maszkot, hogy ne szálljon bele az orrotokba is, mint nekem...
Érdemes alóla elpakolni és olyan helyen csinálni, ahol össze lehet húzni a leeső port, nem szőnyegen pl.
És a szabadtér se a legjobb ötlet a légmozgás miatt, túl sok anyag menne pocsékba.

Száradás után tök jól fenn marad, nem ragad, nem fog egyben leválni, és egy darabig nyilván hullik, ahogyan a gyári is, de ez ezzel jár.

Mindenkinek jó munkát kívánok! 

Az egész onnan indult, hogy mint mindig, idén is elkezdtem egymás mellé rakosgatni a díszeket, hogy lássam, mi illik mihez és mi milyen hangulatot ad együtt. Sokszor kérdezitek, hogy mit csinálok a díszekkel, ha minden évben más a koncepció, de az igazság az, hogy nem alapvető és gyökeres a változtatás, mert van néhány "basic" darabom, amikhez a kiegészítőket variálva lehet a végén teljesen más eredményt elérni.
Ez a legutóbbi ilyen válogatásom pedig nagyon tanulságos volt.

Vegyük sorra ezeket a tanulságokat:

Azok a díszek, amik jól mutatnak egymás mellett a földön vagy a dobozban, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan jól mutatnak a fán is. Ott valahogy sokkal jobban kijönnek a különbségek, az egyéniségek...mint amikor kikészítesz egy szettet, amit fel szeretnék venni, de amikor felveszed, kiderül, hogy elméletben sokkal jobban működött, mint a gyakorlatban.

Én csak arra koncentráltam, hogy az elmúlt években összegyűjtöttem rengeteg vastag falú üveg díszt. Az ócskapiacokon, januári fél áras vagy 70%-os akciókban, és egyet-egyet saját magáért is, mert rajongom értük. De ezekből kész anyagi csőd egyben megvenni egy teljes, mondjuk két méteres fára elég készletet, úgyhogy ezt eleve el is vetettem, viszont tíz év alatt nagyjából sikerült összeállítani az "álom kollekciót". Mennyiségre.
Merthogy a színekkel volt egy kis difi...

Mutatok egy képet:
Mindkettő vastag falú, üveg dísz, de a bordás, repedezett sárgásabb és ez a kép még nem is mutatja, mennyivel. Nüansznyi is lehetne a különbség, ha nem lennék ennyire perfekcionista, mint amennyire vagyok, engem ez a pici különbség kifejezetten zavart.
Ugyanígy voltam a rózsaszínekkel is, volt közöttük hideg rózsaszín, amit nagyon szeretek, a szürkés, piszkos árnyalat, de volt egy, ami melegebb rózsaszín volt, picit narancsosabb, ami nagyon elütött a többitől. 
Ezt szerettem volna kezelésbe venni elsőre, mert úgy gondoltam, hogy ha megmaratom a pasztával és matt lesz, akkor az tompít a színén, ami elég a sikerhez.
Elővettem hát a jó öreg üvegmaró pasztát és lekentem vele kívülről a gömböt. Rajta hagytam egy órán át, de győzött a kíváncsiság, meg akartam nézni, hogy sikerült...

Tulajdonképpen eglsz éjszaka rajta kellett volna hagynom az optimális cél elérése érdekében, de nem bírtam ki.

Fogtam egy nedves rongyot és letöröltem róla a pasztát. NAGYON FONTOS, HOGY EZEKET A DÍSZEKET NE TEGYÉTEK FOLYÓVÍZ ALÁ, MERT HIÁBA VAN LEZÁRVA, A KUPAK AKÁ BEFOLYIK A VÍZ ÉS A BENTI FONCSOROZÁST FELOLDJA, MEGSÉRTI!

 És itt jött a meglepetés.
A gömb színe egy az egyben lejött, mert mint utólag kiderült, a színét adó fólia meglepő módon kívülről volt rajta. Eddig jellemzően olyanokat találtam, amikben belül volt a színes fólia, ami egyben a tükör hatást is adta, de most nem így jártam és ebből következik a következő tény: ha találtok ilyen díszt, de nem tetszik a formája, nem kell kétségbe esni, könnyedén leoldható róla a fólia, üvegmaró pasztával (is).

Természetesen nem így terveztem, dehát ember tervez, kétségbe meg nem esünk...
Nyilván a fólia miatt nem marta meg a paszta az üveget, úgyhogy miután alaposan megtisztítottam, visszakentem rá a pasztát és hagytam, hogy hasson.

Ezúttal sikerrel jártam, hiszen már nem a fóliát "marattam" az anyaggal, hanem a valódi üveget és már majdnem tökéletes volt az eredmény, de szerettem volna egy picit még csavarni rajta, ezért elővettem a country zöld matt akrilt, és picit, de tényleg nagyon picit bemaszatoltam vele az immár matt gömböt. Ettől lett egy kis halvány zöld beütése és hogy még egy kicsit jegesebb legyen, ugyanígy maszatoltam rá a hópasztából is egy nagyon picit, végül pedig a velúr repesztő szettel kezeltem. Ez egy két lépéses repesztő lakk, az eredmény pedig puha, bőrszerű, varázslatos és tompa lesz.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hosszú-Bardócz Éva (@pure_design_by_bardoczeva) által megosztott bejegyzés

Gondoltam, teszek egy próbát a másik dísszel is, aminek szintén nem szerettem az aranyos árnyalatát, elütött az ezüstöktől, és tulajdonképpen mindentől, ezért kezelésbe vettem. Alul kicsit megkapargattam, és láttam, hogy ezen is kívül van a fólia, ezért meg se próbáltam se maratni, de más oldószerrel nekimenni, mert csak egyetlenné tettem volna a felületet, ha megsértem.

Ezeken a képeken jól látszik, hogy mekkora a különbség a vágyott barna (kisebb gömb) és a rendelkezésre álló szín (nagyobb gömb) között, és mivel azt a rózsaszínnél már láttam, hogy a sima mattítás nem fog működni, elővettem a country zöld matt akrilom. Alapozás és minden nélkül festettem, mert nem voltam benne biztos, hogy nem akarom-e majd visszakoptatni az éleket. Végül nem így döntöttem, de mivel a végén lakkoztam, így nem volt gond, hogy kimaradt az alapozás.

Természetesen én is látom, hogy semmi katasztrófa nem történt volna akkor se, ha nem megyek neki, de azért ha megnézitek a képet, látszik, hogy a matt hideg rózsaszíntől és a matt hideg barnától azért elüt...És mivel alapvetően az az elvem, hogy egyszerre max 2-3 színt használok, ez így "túl sok volt".
Ugyanúgy festettem le, mint bármi mást és igazából itt már sima műanyag gömb is lehetne, mert teljesen átfestettem. Mégis, valahogy a formája, az arányai, a míves kupakja sejteti, hogy ez egy komolyabb darab.

Miután megszáradt rajta a dupla réteg matt akril, jött a velúr repesztő ide is, az első réteget feltettem, miután átlászóra száradt MAGÁTÓL, jött rá a második réteg, és azt már lehet hajszárítózni. Végül pedig fehér befejező viasszal kentem át alaposan.

Jól látszik, hogy a fagyosra maszatolt kis zöld miatt milyen jól passzolnak, ez is egy olyan kis apró nüansz, ami segíti az összhang kialakítását.
Természetesen előfordulhat olyan is, hogy most valaki a fejéhez kap, hogy te jó isten, miért kellett átfesteni, de számomra sokkal szebb lett így, zöldesen mindkettő.
Viszonyításképp egy fotóra tettem az előtte/utána állapotot és szerintem zongorázni lehet a különbséget:

Az összhangot illetően fontos szempont, hogy mi alapján választunk színeket egy-egy kompozícióhoz. 
A színkört biztosan nagyon sokan ismeritek, nagyjából így fest:
Úgy tanítják, hogy egy helységben, egy kompozícióban maximum 2-3 színt érdemes használni, és ezt célszerű úgy kiválasztani, hogy rábökünk egy színre, ami a legjobban tetszik, lágyítjuk a mellette levővel és kiegyensúlyozzuk a szemben levővel. Nyilván most borzasztóan leegyszerúsítettem, mert a színtan egy végtelen téma, de így talán érthetőbb.
Nálam ez úgy festett, hogy ráböktem a country zöldnek megfelelő fehéres, világos zöldre a havas fa miatt, ez a legnagyobb felület. "Mellette" a barna a "rokon" szín, amivel lágyítani tudom, a sárgát kihagytam, túl meleg nekem, és a rózsaszín a komplementer (vagy kiegészítő) szín, amivel ellensúlyozhatom a zöldet.
Nem szakmai és biztos, hogy sírógörcsöt kap, aki diplomázott színtanból, de ez egy jó mankó, amikor az árnyalatokon gondolkodtok.
Az összhang pedig máris sokkal jobb lett:

Láthatjátok, hogy sokszor hibázok én is, sokszor "véletlenül" sikerülnek tök jó dolgok, ezért mondom mindig, hogy nem kell félni! Nem baj, ha ront az ember, mert benne van a pakliban, de könnyen lehet, hogy egy sokkal jobb dolog sül ki belőle, mint az elején gondoltad.

Tudom, macera ez, alapozni  és/vagy maratni egy rétegben, festeni két rétegben, velúr repesztő 1. komponens, majd velúr repesztő 2. komponens, és ezek között mind kivárni a száradást, de szerintem annyira megéri! 

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló ötletekről, esetleg botladozásokról, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot és/vagy kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak! 

Korábban volt már egy bejegyzésem a mirror misttel (vagy magyarul a tükörpermettel) kapcsolatban, ezt nagyon sok szeretettel ajánlom, ha eddig nem találkozták ezzel az anyaggal. Már akkor is nagyon szerettem az eredményt, de ezt most megpróbáltam egy kicsit tovább fejleszteni, az idei fagyos, havas dekorhoz illeszteni.

A hétvégén talált 200 ft-os üveg poharat alakítottam át, mégpedig a következő módon: a belseje mirror mistet, a külseje üvegmaró pasztát és hópasztát kapott.

Első lépésként alaposan elmosogattam a poharat, zsírtalanítottam, ez alapvető fontosságú. Mivel a pohár külsejére a glass etching, avagy üvegmaró pasztát akartam felrakni, muszáj volt a lehető legalaposabban megtisztítani, különben a reakció nem indul be és nem sikerül a mattítás.

Az üvegmaró paszta ható ideje a leghosszabb, ezért ezzel kezdtem a munkát. Felvettem egy gumikesztyűt a biztonság kedvéért, amit a termék dobozában meg is találtok, mivel egy erősen maró vegyszerről van szó. Nagyon erősen javaslom, hogy -ha eddig nem is- ezúttal alaposan olvassátok el a használati útmutatót, amiben szerepel, hogyan lehet semlegesíteni az esetleg irritációt okozó anyagot!

A tiszta üvegfelületre egyenletes rétegben kell felvinni és a papírja szerint minimum fél órán át rajta kell hagyni, de azt javaslom, hogy hagyjátok hatni egy egész éjszakán át, a biztonság kedvéért,
Az üvegmaró hatása kémiai jellegű, tehát nem bevonatot képez, hanem magát, az üveg felületét marja meg, mattítja.

Miután másnap hideg vízzel lemostam a paszta maradékát kívülről, elővettem a mirror mistet, de szigorúan az üvegre valót. Érdemes nagyon odafigyelni, mert két kivitelben érhető el, egy zöldes csomagolás a műanyag (akril) felületekre, és egy kékes az üveg felületekre. Nekünk az utóbbira van szükségünk.
Feltettem az üvegcsére a spray fejet és a bejegyzés elején említett posztban szereplő módon, egyenletesen befújtam a pohár belsejét.
Nagyon jó szolgálatot tesz, ha kimaszkoljuk azokat a felületeket, amiket szeretnénk megkíméli a tükörpermettől, mert az bizony száll.
Alapvetően lakk sprayvel tartósítani kéne, azonban itt most a pohár belsejében nincsen erre szükség, mert nem lesz kitéve semmiféle behatásnak. Ha oxidálódni kezdene, azt se bánnám, azonban ha ezt szeretnénk megakadályozni, akkor azért javasolt a lakkozás és mindenképpen spray kivitelben, hogy ne sérüljön a mist bevonat.

A belső fényes rétegen nagyon szépen tompít a külső matt réteg, amit egy kicsit még megdolgoztam a hópasztával, hogy fehéresebb, fagyosabb legyen.
Gyakorlatilag száraz ecsettel tettem fel, nagyon keveset, alaposan bedolgoztam körkörös mozdulatokkal a mélyedésekbe, és utána egy puha ronggyal visszatöröltem itt-ott.

Alapvetően nem nehéz egyik lépés sem, de mindenképpen alaposan oda kell figyelni, mert komoly vegyszereket használtam az eredmény eléréséhez és a biztonság az első,
Összefoglalva, megtisztítottam, marattam a külsejét, fényesre fújtam a besejét és kívül kicsit bekentem még a külsejét a hópasztával, amit visszatöröltem

Az anyagokkal kapcsolatban találtok videókat a Pentart youtube csatornáján, a tükörpermetről az alábbi linken:
https://www.youtube.com/watch?v=SeqgsXR86gw

 HA tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlókat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot, és gyere, kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

Alapvetően egy tárgynak két fő tulajdonsága számít, mikor elsőre ránézünk, a színe és a formája. Kis gyakorlással révezethetjük a szemünket, hogy külön tudja választani a kettőt és el tudjon vonatkoztatni a színtől.
Ha ez sikerül, szó szerint új dimenziók nyílnak meg.
Ezúttal konkrét tervem volt, van a lányom szekrénye tetején két kis fa ház, ezek lesznek a manók házai,amíg nálunk laknak karácsony előtt, hogy jelentsenek a Jézuskának a gyerkek minden csínytevéséről. (Tudom, van benne kis képzavar, de nálunk nagyon bevált, elég csak azt mondanom ilyenkor, hogy a manók mindent látnak ám...)

Ezekhez a házikókhoz méretben tökéletesen passzolt a két nagyobb fenyő, amit  a kikben vettem készen. Látványra azonban többet szerettem volna. Más méretű, kicsit más formájú fákat is, amik mégis passzolnak az összképbe.
Próbáltam polirezint keresni, de jellemzően kisebbek vannak vagy megfizethetetlenek, tudjátok a polirezin az a súlyos műanyag, amiből mostanában rengeteg dekortárgyat készítenek, mert könnyű apró részleteket kialakítani belőle és mégis tartós. A koszorúkra és a fákra kerülő figurális díszek nagyon jelentős része is ebből az anyagból készül.

Egy idő után feladtam a keresést és elkezdtem csak a formára koncentrálni.Így találtam ezekre a fenyőkre a pepcoban néhány hete.

Formára tökéletesen passzoltak, méretre is nagyjából, csak a színük...És az is zavart, hogy ennyire fényesen csillognak, szerettem volna mattítani rajtuk.

Szükségem volt az átfestéshez egy alapozóra, ami gyakorlatilag bármin megtapad, mázon, műanyagon, üvegen, ezért elővettem a penta bonding primerét, azaz kötőhídját, alapozóját, ami dirket az ilyen -egyáltalán nem nedvszívó- felületekhez lett kifejlesztve.
Korábban a harzo16 és társai voltak szolgálatomra a hasonló feladatok megoldásában, de jóval barátibb, ha kis felületekhez kell, egy ilyen kisebb kiszerelésű anyag.
Az alkalmazásáról a pentart youtube oldalán is van fenn egy videó, amit az alábbi linkre kattintva érhettek el:
https://www.youtube.com/watch?v=MsbMjYjPHns&feature=emb_title

Az egyenletesebb és biztosabb, jobb fedés érdekében nem sima ecsettel, hanem szivacsecsettel, tunkoló mozdulatokkal vittem fel az anyagot a felületekre. Ezzel azt is garantáltam, hogy még véletlenül se tud megfolyni a sok dudor és völgy között, mert az nem lenne szép. 
Nem az a lényeg, hogy a színt tökéletesen befedje, sokkal inkább, hogy a felületet mindenhol tapadásbiztossá tegyük.

Nagyon-nagyon fontos megvárni a tökéletes száradást, ennek érdekében egy egész napon át hagytam száradni őket. A következő lépés a szín hozzáadása volt, amihez a "FENYŐZÖLD" pentart matt akrilt használtam, ezúttal sima, lapos ecsetet vettem a kezembe a munkához.

Miután ez is teljesen megszáradt, "szárazecset" technikával átsimogattam az egészet egy kis fehér akrilfestékkel, szintén matt. Aki nem biztos a módszerben, vagy a kezében, az erősen felhigított fehér matt festékkel is átkenegetheti a kiugró részeket.
Különben nem ördöngősség, az ecsetre nagyon kis festék kerül, azt is le szoktam kicsit ütögetni egy papírtörlőn, utána fentról lefelé, függőleges, nagy mozdulatokkal, finoman végighúztam a fákon az ecsetet. Inkább menj vissza többször, és legyen halvány, mert vissztörölni nehezebb, mindenesetre célszerű egy nedves ruhát kézközelben tartani, és nagyon finoman megpróbálni felitatni a még nedves festéket, ha túl sok lett. Dörgölni nem javaslom, nehogy megsérüljön az alapozott, festett rész és tönkremenjen az eddigi munka.

Kicsit gyenge a fény az alsó, bal oldali képen, de nagyjából látni, milyen hatás elérése a cél. Szép, deres, finom fehér.

A szárazecsetes kezelés után már csak a csillogás hiányzott.

Ehhez két módszert tudok ajánlani, az egyik, ha van otthon a jegkristály pasztából, akkor azzal szépen végig lehet kenni telibe az egészet, vagy csak az ágak csúcsait, kinek hogy tetszik. A másik megoldás, ha van otthon fehér vagy ezüst csillámpor, bár én a fehéret sokkal jobban szeretem, mert finomabb, akkor a még nedves festékbe szórjatok belőle finoman. Célszerű a tenyeretekbe kiszórni először, és onnan csipegetni és adagolni, mint a sót, hogy ne boruljon rá még véletelenül se az egész tégely. Az eredmény nem ugyanolyan, de nagyon hasonló és én nagyon szeretem:

A kisebb fa 750 ft volt, a nagyobb 1200 ft, így a felhasznált (itthon rendelkezésre álló) festékekkel kicsit több, mint 2000 ft-ból lett két egyedi, és visszafogott, de mégis csillogó dekorom, amit gyakorlatilag egész télen tudok használni, mert nem kifejezetten ünnepi, mégis nagyon hangulatos.

Az alapozót és a matt festékeket is megtaláljátok pl a kosárboltban ( https://www.kosarbolt.hu/tapadohid_100)  is, mint ahogy annyi minden mást, de elvileg a hobbiboltok is tartanak belőle mindig. Nagyon jó hasznát veszi mindenki, aki régi műanyag vagy kerámia, esetleg üveg díszeit szeretné átfesteni, ezáltal újrahasznosítani. Mindig gondban vagyok, mikor kérdezitek, hol érhetőek el ezek az anyagok, mert én a nagykerből hozom, de igyekszem mindig körülnézni, hogy a neten hol a legkedvezőbb az ára. Ti is nézzetek  körül, mielőtt megrendelitek!:) 
A viszonteladók listáját megtaláljátok a https://viszonteladok.pentart.eu/ oldalon, megyénként.

Ha maradt esetleg kérdés, megtaláltok a facebookon, mindenkinek jó munkát, nyugodt, békés készülődést kívánok!

Az ünnepi asztalok, büféasztalok, sőt a forrócsoki-pultok nagy kedvence az emeletes kínáló, ami szűkös helyen is jó szolgálatot tesz, hiszen gyakorlatilag dupla helyet kínál a hagyományos tálcákhoz képest, ráadásul látványnak is mesések.
Ezúttal egy kisebb és egy nagyobb fa tálcát dolgoztam össze két fa gyertyatartó és egy fa fogantyú felhasználásával.

Express ragasztót használtam, miután kibányásztam a gyertyatartókból a fém betétet, mert fát a fához könnyebb ragasztani, mint fát a fémhez, utóbbi ugyanis nem elég porózus, hogy összeépülhessenek az anyagok. Simán jó az egyszerű fa ragasztó, sőt, talán a ragasztópisztoly is. A lényeg, hogy próbáljatok fát fához ragasztani, ha nem jön ki a fém betét, akkor elég, ha a pereméről befelé hajtjátok. 

Ne feledjétek, hogy ezt csak egy egymásra pakolt oszlop gyakorlatilag, nincsen felfűzve erre a központi tengelyre, mint ahogyan ezek általában lenni szoktak, így nagy súlyt nem ajánlok pakolni rá, nehogy leboruljon az egész felső szint. Alulra természetesen bármit tehettek.

Összeillesztve is megnéztem, tetszettek az arányok, úgyhogy nekiálltam a felületkezelésnek. Azért javaslom az összeragasztás előtt felületkezelni, mert sokkal könnyebben hozzáférhetőek a felületek, mint ha összeragasztva kezditek el viaszolni, vagy esetleg festeni.

Én nem festettem, csak befejező viaszokkal játszottam, mert szerettem volna természetes, fa hatást. Az első lépés a barna viasz volt, ami, ahogyan a képen is láthatjátok, gyönyörűen antikol, de nekem kicsit sötét lett az eredmény.
A barna visszatörlése után (amikor egy puha ronggyal áttörölve leszedjük a "felesleget") felvittem a fehér befejező viaszt és nagyon szép, szürkés, uszadék jellegű lett az eredmény.

Az alábbi képen láthatjátok is az eredményt és a különbséget a két viasz között, pontosabban a barna és a rátett fehér viasz együttese és a sima barna közötti különbséget: a felső a sima barna, az alsó az "uszadék" hatás.

Ezek a viaszok a natúr fán hoznak ilyen eredményt, amennyiben egy lakkozott, pácolt, vagy bármilyen módon felületkezelt fával van dolgotok, akkor azt először a nyers fáig kell csiszolni, de ilyen esetben inkább azt javasolnám, fessétek, főleg, ha ilyen bonyolultabb a pereme. 

Az ünnephez közeledve szeretném majd kekszekkel, forrócsokihoz való kis finomságokkal megpakolni, addig azonban jó szolgálatot tesz a dekorokkal.
Ez is tipikusan olyan holmi, amit mindenki maximálisan a saját otthona és a saját ízlése szerint alakíthat ki és dekorálhat, ráadásul szerintem nagyon jól mutat.

Ha tetszett az ötlet és szívesen látnátok hasonlót vagy esetleg kérdésetek lenne a felhasznált anyagokkal, esetleg a módszerekkel kapcsolatban, keressetek bátran a facebookon vagy itt, örömmel segítek, amiben tudok!
Mindenkinek örömteli munkát és békés készülődést kívánok!

Régen volt már "tutorial" a blogon, ideje volt egy hosszabb munkaleírásnak. Ez pont egy olyan macerás holmi, amivel sokáig kell bíbelődni, így próbáltam időben közzé tenni, hogy ha belevágnátok, ne kelljen összecsapni.
Műanyag kávékapszulák kapnak ezúttal új életet, karácsonyi égősor formájában. Felkerülhet a fára is, maradhat hangulatvilágítás is, abszolut tőletek függ, milyen módon használjátok fel, ahogyan az is, hány izzós égősorra teszitek fel ezeket a kis kalapokat.

Ami az alapanyagokat illeti, én 10-es vagy max 20-as LED-es izzósort ajánlok, 20 db elkészítése is bőven elég kihívás, higgyétek el.
Szükség lesz ezen felül alapozóra, mert a lágy műanyagon nehezen tapad meg bármilyen festék, kell matt akril, vagy fényes, ha azt szeretitek jobban.
Ragasztóra is szükség van a belső oldalra a galaxy pelyhekhez, és a hatást én sima fehér csillámporral is finomítottam. Bármilyen ragasztó alkalmas, ami folyékony, az express is, az öntapadóra száradó is. 

Az első lépés az ,hogy a kapszulákat alaposan el kell mosni, zsírtalanítani, ha van mosogatógép otthon, akkor egy magas hőfokú mosásba bele lehet forgatni, hogy garantáltan zsírmentes legyen.
Ha az alján, a peremén maradtak fólia darabok, azokat meg kell próbálni teljesen eltávolítani.

A belső oldalakkal kezdem a munkát, ecsettel bekenem vastagon a ragasztóval, ha sima folyékony ragasztó, akkor mielőtt megszáradna, bele szórom a galaxy pelyheket, és a csillámot, ha öntapadóra száradó a ragasztó, akkor ugyanez a menet, csak száradás után.

A további munkával várjuk meg, hogy ez a belső oldal megszáradjon, elkészüljön, aztán szórjuk ki egy lapra a felesleget, hogy fel tudjuk használni a többi belsejéhez, így spórolhatunk. Kezdődhet a festés. Én saslik pálcákra tűztem őket, hogy könnyebb legyen velük bánni, ezt tudom javasolni. Hungarocellbe, vagy egy műanyag dobozba szórt homokba szépen bele lehet őket állítani. A mosókapszulák doboza erre pl hibátlanul megfelel.
Első lépésként az alapozó kell majd, ezen az alábbi képen látszik, hogy még így is szétfutott kicsit a barna műanyagon, ezért a biztonság kedvéért az első réteg száradása után egy második réteget is feltettem, erre jött az akril két rétegben.

Nagyon sok türelemre lesz szükség, ezen nincsen mit tagadni, mert a jó munkához, mint általában, itt is idő kell.
Nagyon fontos, hogy a száradási időket betartsuk! Tudom, hogy sokszor az ember haladna, de bosszantó hibák csúszhatnak be, ha türelmetlenek vagyunk, megindulhatnak, elválhatnak rétegek és akkor kárba vész az addigi munka.
Foglaljuk össze még egyszer:
Teljes zsírtalanítás,
Ragasztó belülre ecsettel bőségesen, folyékony ragasztónál (express, technokol, sulifix, nemtom mi van még, bármi...) rögtön a felvitel után szórjuk bele a galaxy pelyhet (és a csillámot), öntapadóra száradónál száradás után.
2 réteg alapozó a rétegek között száradási idő betartása, erre két réteg akril, a rétegek között szintén a száradási idő betartása. Akinek van még türelme, idegrendszere, kapacitása, lakkozhatja is, én nem tettem. Biztosan meg fogom bánni, mert lakk nélkül azért sérülékenyebb, a tárolás megviselheti.

Ha elkészültek a kis "ernyők", akkor nincs más hátra, mint a rögzítés. Ehhez a tetejükön levő lyukat, amit a gép nyomott rá, kicsit ki kell bővíteni. Ennek a módja pedig nem más, mint hogy egy X formát, egy keresztet vágunk kisollóval a lyukból átlós irányban. Leírni bonyolultabb, mint megcsinálni, az a lényeg, hogy négy átlót vágunk a lyukból kifelé, hogy ne legyen nagyobb a rés.

Hogy teljesen érthető legyen, megmutatom menet közben, hiszen korábban már foglalkoztam a témával EBBEN A VIDEÓBAN a 18. perc környékén (katt a linkre):
https://www.facebook.com/pentartofficial/videos/310044110364157/

Mint olyan sokszor, most sem a munka bonyolultsága az, ami miatt inkább haladó szintűként aposztrofálnám ezt a projektet, sokkal inkább amiatt, mert kitartást, türelmet igényel és nem ígérhetek villámgyors sikerélményt sem. Mégis olyan különleges az eredmény, ami miatt szerintem megéri, akár ajándékba is mesés.

Ami a színeket illeti, teljesen szabad a kombinációs lehetőségeket tekintve a pálya. A külseje lehet akár fekete is, a belseje pedig réz, az is egy nagyon modern, bár inkább halloween-i hangulat, de rózsaszínnel, pinkkel, csajos, akár szülinapi dekor is lehet belőle, nyárestéken teraszfény, stbstb...
Engedjétek szabadon a fantáziátokat!

Jó munkát kívánok, ha kérdésetek adódna, várom itt vagy a faceboook oldalamon is, ha tudok, örömmel segítek!

Van egy kérdés, ami minden évben motoszkál a fejemben, de biztos vagyok benne, hogy nem csak az én fejemben. Úgy gondoltam, ideje utánajárni, hogy ha valaki a karácsony előtti időszakot alkotással szeretné tölteni, mire számíthat, ami az anyagiakat illeti, ezért egy cikksorozatot szeretnék indítani a témában, bejegyzésenként más-más aspektust boncolgatva.
Az itt közöltek csak és kizárólag a saját tapasztalataim alapján kerültek rögzítésre és a személyes véleményemet képviselem, ezért ne kezeljétek egyedüli és kizárólagos tényekként, inkább érdekességként, esetleg inspirációként.

Abban egyetérthetünk, hogy karácsonykor nincsen olyan, hogy "túl sok". Az ember hajlamos -még az is, aki alapvetően nem szokott összevásárolni mindenfélét- ilyenkor kicsit lazábban kezelni ezt és könnyebben elcsábul.
Ami az üzletek készáru kínálatát illeti, halmokban állnak a szebbnél szebb tárgyak, sokszor irreális összegekért, pontosan az előbb említett okból, hiszen ilyenkor mindent megvesznek a vevők.
A minőségi portéka azonban árát tekintve abszolut veri a felső határt, ami egyébként a csillagos ég. Csodálatosan szép mozgó, zenélő dekorokat lehet kapni, akár ember méretűeket is, néhány havi fizetésünkért cserébe, ha ilyesmire adjuk a fejünket. Az elmúlt években gombamód szaporodtak a kifejezetten karácsonyi dekorra szakosodott kisebb-nagyobb üzletek, karácsonyházak, a virágboltosok nagy része is átrendezi az üzletet ebben az időszakban.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, amit egyébként is igyekszem észben tartani, hogy sok pénzből könnyű szépet összehozni, ha amúgy van hozzá jó ízlés is, az igazi kihívás, amikor ugyanezt valaki kevés pénzből szeretné megtenni.

Ahogy mondani szokták, nincsen olyan, hogy minőségi, olcsó és gyors valami, mert a három közül az egyiket mindig ki kell húzni. Ha olcsó és gyors, nem minőségi, ha minőségi és gyors, akkor meg nem olcsó. 

"Eredet" szempontjából három kategóriába sorolnám a karácsonyi dekorokat:

• boltban vásárolt 
• saját készítésű
• más alkotótól vásárolt kézműves termék

Ha a három szempont szerint szeretném értékelni, akkor a boltban vásárolt a leggyorsabb, legkevésbé egyedi, az árakat tekintve a teljes spektrum játszik. A saját készítésű a leglassabb, a leginkább egyedi és a tudatosság szintjétől függően a bolti ára körül mozog az eredmény, vagy olcsóbb. A más alkotótól vásárolt dekor néha kis szériás, ezért sok hasonló darab is készülhet, a szó szoros értelmében mind egyedi, nem túl gyors ez sem, főleg, ha személyes megrendelésre készül és biztosan ez a legdrágább.
Kérdés az, hogy a három tényező közül kinek melyik a legfontosabb.

Azt gondolom, hogy a kézműves dekoroknál egyébként nem létezik az a tétel, hogy "túl drága". Ha valaki az idejét, a tudását, a kézügyeségét, a korábbi évtizedek tapasztalatait, a lelkét teszi bele valamibe, akkor az eredmény sosem lehet túl drága. Én se tudok megengedni magamnak nagyon sok mindent, ami kézműves, ezért vagyok nagyon boldog, hogy sok dolgot viszont magam is el tudok készíteni. Sosem úgy gondoltam rá, hogy túl drága, hanem úgy, hogy én perpillanat nem engedhetem meg magamnak, de ha ennyi az ára, annak biztosan van oka.
Ezt a kategóriát azoknak ajánlom, akik hajlandóak áldozni az egyediségre, a másik személyiségének egy szeletére, aki tud azonosulni az adott alkotóval, aki számára egy ilyen tárgy többet jelent puszta tárgynál. Én is vagyok olyan szerencsés, hogy birtokolhatok néhány alkotótársamtól egy-egy kincset és nagy becsben tartom őket.

Ebben a bejegyzés-sorozatban -a fentiek miatt- most elsősorban a bolti és az otthon készült dekorokat szeretném összehasonlítani.

A saját tapasztalataimon felül a  Kézzel készített karácsony nevű csoportomban tapasztaltakat is átgondolva arra jutottam, hogy az emberek nagy része egyáltalán nem tudatos, mikor dekort vagy dekorhoz alapanyagot vásárol. Míg a ruha vagy cipő vételénél legalább egy tényező van (a méret), ami szűrőként működik, a dekoroknál semmi ilyen nincs. Impulzusvásárlások történnek, meglátom, akarom, mindegy, hogy illik-e a többihez, kell. Ezek a beszerzések okozzák a legnagyobb "bajt", mert ilyenkor sok olyasmi becsúszik, ami lehet, hogy simán beszerezhető olcsóbban vagy elkészíthető otthon, sőt, lehet, hogy soha elő se lesz véve, mert otthon kiderül, hogy nem passzol.

Ezt elkerülendő, első lépésként azt javaslom, hogy még most, advent előtt fogja magát mindenki és nézze át, hogy milyen alapanyagai, dekorjai vannak otthon.

Tudom, hogy nagyon nagy meló, de egyszer érdemes megcsinálni. Szelektálni, válogatni, és külön tenni azokat a dekorokat, amik úgy, ahogyan vannak, tökéletesek, külön azokat, amik egy kis átalakítással lehetnek tökéletesek. 
Érdemes csoportosítani őket színek szerint, ha több stílus is van, stílus szerint.

Nekem van egy viszonylag nagy alap szettem fehér és mercury/ezüst üveg díszekkel, és ezt használom alapként, de ha valaki szereti a pirosat, kialakíthat egy piros bázist is, a lényeg, hogy tudatában legyünk, mink van.
Sokan vagyunk, akik szeretünk minden évben variálni egy kicsit, és sokan vannak, akik viszont ragaszkodnak minden évben a meglevő készlethez. Nyilván a változtatókat fenyegeti inkább a túlvásárlás, nekünk kell jobban észnél lenni.
Épp emiatt nem javaslom és nem támogatom az évről-évre való teljes cserét, én is mindig csak apránként variálok az amúgy meglevő "basic" készletekhez.

Ha a rendszerezés megvolt, a második lépés az, hogy érdemes megtervezni, milyen hangulatra vágyunk az adott évben. Elfogadom, hogy ez esetleg "értelmetlennek" tűnhet, de ha van egy irányvonal, egy fogódzó, ami végigvezet minket az advent során, akkor kisebb eséllyel kalandozunk el a boltban is.
Ehhez segítséget nyújthat, ha nézegetünk kész dekorokat, feldíszített fákat, tökéletes terep hozzá a pinterest. HA van kedvetek, nyissatok egy kis noteszt is, jegyzeteljétek le, melyik képben mi tetszik és az alapján térjetek vissza a meglevő holmikhoz, így egyszerűen eldönthető, hogy mi az ,amire még szükség van ahhoz, hogy az álmotok valósággá válhasson.

Ha el tudjátok választani egymástól a színt és a formát, akkor sokkal könnyebben meglátjátok a lehetőséget egyes tárgyakban, hiszen szerencsére manapság már nagyon könnyen elérhetőek a különféle hobbi vegyszerek, festékek, ragasztók , amik segítségével egészen könnyen átalakíthattok gyakorlatilag bármilyen anyagot.

A  másik nagyon fontos tapasztalatom, hogy ha mindent boltban szeretnétek megvenni egy adott tárgyhoz, mondjuk egy koszorúhoz, akkor egyértelműen drágábban fogtok kijönni, mint ha megveszitek készen valahol. Számtalan esetben olvasom, hogy a kézzel készített dolgok esetében az egyik nagyon fontos tényező az idő, ezt kell megfizetni, ezért mindig drágább a kézzel készített, mint a bolti. Ez nem feltétlenül igaz. Mindig drágább, ha más idejét kell megfizetni, de ha Te szánsz rá időt, hogy elkészítsd, ez korántsem annyira egyértelmű már. 
Egy egyszerű példa mondjuk egy keresztszemes hímzés, ahol gyakorlatilag a vászon, a hímzőfonal, a tű meg a keret -és néha a minta- a költség. Ezt egy kézműves jó eséllyel megkapja nagykeráron, hiszen nagyobb mennyiségben vásárol, viszont meg kell fizetni az idejét, ami a felmerülő költség legnagyobb hányada. Te megveszed ezeket az eszközöket kiskeráron, valamivel (30-50%-kal) drágábban viszont nem kell megfizetned a ráfordított időt, csak rá kell szánnod, ráadásul a lelkednek is jót tesz.
Ez ugyanígy működik az átfestett műanyag díszekkel, a filcből, textilből készített díszekkel, gyakorlatilag bármivel.

Összefoglalva tehát az első és legfontosabb a tudatosság. 
Tudd, hogy mi áll rendelkezésdre és mire van még szükséged és ismerd a célt, amit el szeretnél érni, így a legkisebb az esély rá, hogy letévedj az útról, hogy elcsábulj. Nem attól lesz szép az eredmény, hogy minden is van benne!

A következő részben arról szeretnék írni, hogy mi az az alap készlet, amire szerintem szükséged van otthon az alkotáshoz, különös tekintettel az eszközöre és a hobbi vegyszerekre.
Ha úgy érzed, hogy hasznos volt a számodra ez a bejegyzés, akkor kövesd a facebookos oldalam, ahol minden további részt is belinkelek majd, így biztosan nem maradsz le egyikről sem! 
Folyt. köv.!

Számtalanszor éri baleset a kedvenceinket és ilyenkor mindig jön a tépelődés, kidobjam, nem dobjam? Mit lehet tenni, ha egy kerámia kaspó törik el? 
Lássunk egy megoldást!
Volt egy kedvencem, műkő hatásúra volt festve eredetileg is, mikor megtaláltam a veszprémi lomin, de mivel nem volt ilyen kis növényem, gyertyát öntöttem bele. A kreámia porózus anyaga miatt -vagy egyéb okokból- azonban a láthatatlan kis hajszálnyi repedéseken kifolyt a forró viasz.

Az első feladat az volt, hogy minden darabot összeszedjek és egy puha ecsettel portalanítsam a felületeket.
Szerencsére a kerámia az egyik legkönnyebben ragasztható anyag, ehhez a sima expressz ragasztót használtam.

Alaposan tettem ragasztót az élekre és összeillesztettem a darabokat, majd maszkolószalaggal körbe ragasztva rögzítettem,amíg meg nem szárad. A túlfolyt ragasztót egy papírtörlővel letöröltem előtte természetesen, és a viaszt is lekapartam.

A további munkához a pentart kőpasztáját használtam, mészkő színben. A fém karika fogantyúkat leragasztottam maszkoló szalaggal, hogy megvédjem, gumikesztyűt húztam és nekiálltam a pasztázásnak.
A repedésekbe jó alaposan beledolgoztam, az első réteget festőkéssel vittem fel.

Az első réteg száradása után a nagyon durva éleket lecsiszoltam P60-as, nagy szemű csiszolóvászonnal.
A második réteg kőpasztát már ecsettel vittem fel, igyekeztem eldolgozni az anyagot. 

A második réteg száradása után újra csiszolás jött a durva csiszolóvászonnal. Ezek után portalanítás és következhettek a befejező viaszok. Aki látta korábban a kő hatású lámpa elkészítését, annak nem lesz újdonság, hogy három színt használok, a fehéret, az átlátszót és a barna befejező viaszokat.

Első körben egy vékony réteg barna viaszt tettem fel ecsettel, átlászóval "higítottam", hogy ne legyen túl "sok". Aztán rámentem még egy kis átlátszóval, és ennek segítségével amit tudtam, visszatöröltem egy puha ronggyal a barnából.

Miután a barnát visszatöröltem, fehér befejező viasszal mentem rá, ezt is visszatöröltem, majd újra fehér réteg. 

Ezekkel a rétegekkel mindenki nyugodtan játszhat, amíg olyan eredményt nem kap, amit elképzelt.
Az éleket kicsit megcsiszoltam még, hogy előkerüljön az eredeti kerámia színe is, ezt is viaszoltam, így lett kész.

Az a legjobb az egészben, hogy ez a kőpaszta tényleg vízhatlanra szárad, a viasz ehhez csak hozzátesz, így nyugodtan lehet kaspóként is használni, már nem kell félni a repedésektől és a szivárgástól.

Én így készítettem el az én verziómat, de ez az anyag számtalan színben kapható még, ahogy a viaszokkal is határtalan az elérhető lehetőségek száma, kísérletezzetek bátran, jó munkát!

Néhány helyen már leírtam, hogy az én tündéri kislányom kilenc évesen kiskamasz korba lépett és ennek megfelelően mindenfélét hárít, ami cuki, fodros vagy csipkés. Szerencsére a babarózsaszín iránti hódolata megmaradt, így a szobát nem kell átfestenem, de masszív átalakításban vagyok.

Ennek egy apró lépése az volt, mikor ki kellett találnom, mit akasszak a falra, hogy ne legyen se égő, se kommersz, sőt, legyen menő és egyedi.

Egy ideje már elrakosgattam pólókat, amiknek olyan elejük volt, ami érdekes lehet, és az utolsó lökést az adta meg, amikor a pepcoban ráakadtam ezekre a 30x40 centis keretekre 1200 Ft-ért úgy, hogy nem akril van bennük, hanem üveg.

A kirakott kettőt rögtön be is zsebeltem és az egyiket a fiamnak, a másikat a lányomnak készítettem el. 
Első körben átfestettem őket. A műanyag fóla miatt, ami az mdf-fen van, nagyon célszerű alapozót használni, sőt, egy picikét meg is kell csiszolgatni és akkor nem szalad szét rajta a festék, hanem rendesen fed.
A fiamé fekete színt, a lányomé egy zöldest kapott.

Első lépésként a pólók visszájára felvasalható közbélést vasaltam, hogy ne deformálódjanak és könnyebben lehessen őket kezelni. Így már nem voltak rugalmasak. Nem kell textil bélés, jó a papír is, ezt a képet viszonylag kis eséllyel fogja bárki mosni.

 Ezzel a keret megkapta a színét, a belevaló megkapta a merevítést, jöhetett a paszpartu, ennek az egésznek a "legbonyolultabb" része. Nyilván akkora ez a méret, hogy sima A/4-es kartonból nem kivitelezhető, viszont (és pont ezért szoktam elrakni őket) az aktualitását vesztett fali naptárok lapjai tökéletesek erre a célra.

Olyanra van szükség, aminek az egyik oldala fehér, mert anyagot kasírozunk rá, ami áttetsző lehet, ha nem elég vastag.
A hátlapot rátéve méretre vágtam és széles, kétoldalú ragasztóval telibe ragasztottam a naptár lapjának fehér oldalát.

A kiválasztott anyagot kivasaltam és ráragasztottam a lapot, vagy fordítva. Ez lehet sima vagy mintás anyag is, én jobb szeretem a simát, ahogy a paszpartuban is legtöbbször a fehér papír a legelegánsabb, de Anna képénél például duplát készítettem és az első réteg ez a menta chevron volt, a keret színére reagálva.

 A paszpartuhoz az első lépés, miután  felragasztottuk a papírra az anyagot, hogy lemérjük, mekkora helyre van szükség, mennyit kell kihagyni. Általában többet hagyok rá, de mivel ez a csajos póló sajnos össze volt kenve, szorosabbra szabtam, csak 1-1 centit hagytam körben.

A lap visszáján nyugodtan lehet szerkesztgetni, itt kell majd egy kis alapfokú geometria, de kétlem, hogy kihívás lenne.
A teljes szélességből és magasságból ki kell vonni a kívánt kép méretet és elosztani kettővel, ezeket kimérni széltében is, magasságában is, és átkarcolni az ollóval.
A közepén átszúrni és átlósan a sarkokba vágni, majd hátra hajtani és leragasztani a papírt belülről. Most így nem tudom, mennyire lett érthető, de ha van kérdés, írjatok bátran! 
Lehet, hogy megérne egy videót is!

Ezek után nincsen más feladat, mint keretbe rétegezni őket, hátlap fel és kész!

Éles szemű és tíz év körüli leánygyermekkel rendelkező olvasóim minden bizonnyal kiszúrták a tiktok logót is, nos, az egy megkésett születésnapi ajándék.
Olyan rég terveztem, hogy elkészítem és egyszerűen nem jutott rá idő, de most már nem halogathattam tovább, hiszen lassan két hete, hogy megünnepeltük.

Egy 40x40 cm-es vászonra először is bőven vittem fel gesso alapozót, ami egy sűrűbb, paszta-szerű anyag, a festményeknek tökéletesen megágyaz, hiszen a vászon durvább struktúráját szépen tompítja, valamint rugalmasságából adódóan megakadályozza, hogy az esetleg mozgó vásznon megrepedezzen az akrilfesték.

A gesso után az új transzfer tollal átvittem egy tiktok logót nagyjából, ám mivel nem fért rá egy papírra, csak sorvezetőként szolgált. Hogy ne kelljen a fekete vonalakat befedni a festékkel, kicsit (sokkal) szürkébbre szerkesztettem a kontúrokat.
A hiányzó vonalakat halvány grafittal húztam meg, ez után pedig csak ki kellett festenem.

Praktikusan célszerű a világosabb anyagoktól haladni a sötétebbek felé, hogy ne legyen probléma a fedéssel, ezért első körben alaposan átfestettem a gessot fehér akrillal.
Ez alól még átlátszottak a kontúrok, de szerencsére sokat halványult, úgyhogy kézbe vettem a "magenta", az "áfonya" és a "country rózsa" árnyalatú matt akrilokat, vastagabb, vékonyabb ecseteket és nekiálltam.
Első körben elnagyolva, majd a végén finomítva készült, életem első "festménye". De olyan szinten relaxált, hogy biztosan nem az utolsó!
Végeredményben elégedett vagyok vele, a színeket kicsit átdolgoztam az eredeti logóhoz képest, ez jobban passzolt ebbe a vidám környezetbe és egyedibb is lett.

Tettem még melléjük néhány kisebb keretet, fontos, motiváló sorokat, oklevelet, igazából mindent, amiről azt gondolom, hogy segít majd megbírkózni neki az élete ezen szakaszában felmerülő nehézségekkel.

Mire hazaért zokogva a barátnőzésből, mert ma is csalódás érte, már készen várta a fal, egy kis szipogás az ölemben, hideg dinnye és a képek a falon, elég volt, hogy megnyugodjon.
Azt szeretném, ha a kuckója, a fészke olyan hely lenne, ahová mindig visszavonulhat megnyugodni és összekapni magát, és ezért még rengeteg a dolgom vele ebben a hónapban, iskolakezdés előtt, ezekről is be fogok számolni természetesen!

Köszönöm, hogy elolvastad, ha van kedved, tarts velem máskor is!

Régóta érlelődik bennem ez az írás és könnyen lehet, hogy ez is, mint annyi írásom, megosztó lesz. De azt gondolom, hogy ha az embernek vannak elvei és azokhoz ragaszkodik, akkor büszkén vállalhatja úgy is, hogy mások nem veszik azt személyes sértésnek, hanem egy bizonyos intelligencia szint felett képesek akként kezelni, ami, egy magánember magánvéleményeként. Még akkor is, ha az nem egyezik a sajátjukkal. Sokáig voltam úgy, hogy nem állok ki dolgok mellett, mert nem akarok senkivel konfrontálódni. Bármilyen vélemény azt garantálja, hogy az ember az olvasói felével nem fog egyezni, akár feketét mond, akár fehéret, de mégis azt érzem, hogy a langyos víz, a konfliktus kerülés nem én vagyok, ez így nem hiteles.

Véleményem szerint a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest ez a virtuális tér nagyon nagyot változott. A bloggerek hozzáállása is, de az olvasók hozzáállása is. Nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, hogy az internet világa egyértelműen arra való, hogy elmondják a véleményüket, és álszent lenne tőlem, ha ezt kritizálnám, hiszen most én is épp azt teszem. De a nagy különbség az, hogy én ezt a saját felületemen teszem és nem másén. 
Amikor egy bejegyzést közzé teszek, azt nem azért teszem, mert szeretném tudni, hogy ki mit szól hozzá, bármennyire is ez lehet a benyomás. 

Az én blogom nem erről szól.
Nem a tömegízlést szolgálja ki, hanem egyedi igényeket, és elsősorban az én elképzeléseimet. 

Ha egy mondatban kell megfogalmazni, úgy fogalmaznám: megmutatom, én hogyan csinálom. Nem az az egyetlen és igaz megoldás, amit én kínálok, az csak egy lehetőség, ami nekem tetszik, ami az én ízlésem és legfőképp az én (anyagi) lehetőségeimnek megfelelői út. Senki másnak nem akarok megfelelni, csak saját magamnak.
Az egyetemen eltöltött tíz évem alatt megtanultam, hogy akkor van valaminek értelme, ha értelme van. Viccesen hangzik így, de az indokolatlan megoldások abszolút nem mozgatnak. Mindig egy adott problémára keresek megoldást és ha találok olyat, ami a lehetőségeimből kitelik, megpróbálom megvalósítani.
Én nem vagyok lakberendező és nem vagyok belsőépítész, sem végzett művész, én egy lelkes amatőr vagyok.

Nem gondolom, hogy jogom lenne bárkinek is bármit "megmondani", bárkit kritizálni, mert úgy vagyok vele, hogy ki vagyok én ehhez...ahányan vagyunk, annyifélék és ez így van jól.

Számtalan blogban olvasom, hogy a szakemberek háborút vívnak az ízléstelenség ellen, és keményen odamondják, csak az a bajom ezzel, hogy az esetek nagyon nagy százalékában ez pont hogy ellenérzéseket szül. Azt tapasztaltam, hogy nem lehet úgy ízlést formálni, ha valaki azt mondja más munkájára, hogy elfogadhatatlan, vállalhatatlan.
Azt tapasztaltam, hogy ennél sokkal inkább vezet eredményre, amikor más megoldásokat, alternatívákat hozunk fel példaképp, és talán még azt is elmondjuk mellé, miért gondoljuk mi, személy szerint a másik megoldást "jobbnak".
Napjainkra azonban mi, bloggerek, egyre többen vagyunk, és egyre magasabbak az elvárások velünk szemben. Ám van egy nagyon fontos részlet, ami felett a legtöbben nagyvonalúan elsiklanak.

A nagy nevű lakberendezők, enteriőrstylistok az esetek nagyon nagy részében nem saját képekkel dolgoznak. Nem a saját munkáikat mutatják be, hanem idegen nyelvű cikkeket hoznak, fordítanak, ollóznak, válogatnak. Nyilván akinek nem inge, nem veszi magára, de azt tapasztalom, hogy ők inkább kritikusok, mint szakemberek.

Akinek van saját munkája és azt mutatja be, az egy másik szint, ha a képeket is ő maga készíti, az már egy még magasabb. 
Miért tartom ezt fontosnak?
Mert ha én összerakok egy enteriőrt, és azt egy teljesen idegen ember fotózza be, nem tudja úgy visszaadni, ahogyan én szeretném. Nem tudja azt átadni, amit egy-egy elrendezéssel én szeretnék.

Én, és bárki más, aki a saját otthonát, az intim környezetét mutatja be Nektek, meztelenül áll előttetek, mert mindent megmutatunk magunkból. Majdnem mindent. Ez sokszor félelmetes. Amit mi szeretünk, ahogy mi szeretjük, őszintén, lőrén kendőzetlenül terül elétek, és azt gondolom, hogy ezt így is kéne kezelni.
Bátorság kell hozzá, főleg a manapság elterjedt hangnem mellett.

Én -és ez az én saját, személyes véleményem- mindenkinél többre tartom azokat a bloggereket, akik saját anyagokkal dolgoznak. Saját írásaik, saját maguk készítette fotóik vannak, nincsenek fotósaik és nincsenek stylistjaik. Számomra ez a legőszintébb.
Mi ezek vagyunk, mi ilyenek vagyunk. És nem azért mutatjuk meg magunkat, nem azért vállaljuk a gyengeségeinket, az esetleges hozzá nem értésünket is, mert azt szeretnénk tudni, hogy ti mit gondoltok adott esetben, hanem azért, hogy meghozzuk azok kedvét is, akik esetleg nem bíznak magukban. Mi sem vagyunk tökéletesek.
Számos olyan esettel találkoztam már, mikor egy-egy bejegyzés után a gépszíj annyira elkapta egyik-másik ismerősöm vagy olvasóm, hogy az élete alapvetően változott meg, új szakma, új vállalkozás, új irány..Kaptam már olyan levelet is, ahol kemoterápián levő olvasóm köszönte meg, hogy erőt adtam neki a bejegyzéseimmel a harchoz.

Pont ezért...

...nem szeretem a "megmondó embereket", nem is olvasok ilyen jellegű bejegyzéseket, mert az elfogadás híve vagyok. Tőlem senki nem látott még más bejegyzése alatt kritikus hangú bejegyzést, mert azt gondolom, hogy ha nem tudok valamihez hozzátenni, ha nem tudok építeni, inkább csendben maradok.

Szeretem viszont azt, amikor komolyan összekovácsolódott közösségben, közöttetek oszthatjuk meg egymással a tapasztalatainkat, tanulhatunk egymástól, és segíthetek Nektek, hogy kicsit jobban érezzétek magatokat néha. Ezt számtalan olyan kedves üzenet bizonyítja, amit egy külön naplóba szoktam kézzel átmásolni és nehezebb napjaimon előveszem, így zárul be a kör...Az én bejegyzéseim segítenek Nektek, és a reakciók segítenek nekem.

Sokszor ért a vád, hogy nem bírom a kritikát. Én bírom, csak nem tudok vele mit kezdeni, mert amit ahogy készítek, azzal én a magam részéről elégedett vagyok, én élek vele, számomra úgy jó, ahogyan van, hiszen azért csináltam olyanra. Ha valaki azt írja, neki nem tetszik, szíve joga így gondolni, de ettől én nem fogom megváltoztatni a véleményemet, hiszen nem neki szeretnék megfelelni, hanem magamnak. Ez, hogy tudom, mit miért csinálok, sokakban ellenérzéseket kelt, nagyképűség érzetét is szokta...ezt is elfogadom.

Összességében azt gondolom, hogy sokan vannak, akik fordítva ülnek a lovon, de eszemben sincsen senkit se megváltoztatni. Már letettem róla, arról is, hogy bárkit meg akarjak győzni. 
Aki számára érték, amit létrehozok, azzal szívesen működöm együtt, aki számára nem, azt nyugodt szívvel tudom tovább engedni, hiszen mindenkinek nem felelhetünk meg és nem is lehet ez a cél.
Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb egy szoros, jó közösség, mint a számok és ezen fogok dolgozni a jövőben is, ahogy ezen dolgozom a csoportjaimban is az admintársaimmal.

Megvannak az elképzeléseink, tiszta előttünk az út, amin haladni szeretnénk. Aki ezen az úton velünk szeretne tartani, azt örömmel fogadjuk, aki másfelé tart, annak pedig jó utat kívánunk! 

Szeretettel: