Kedves Olvasóim! 
Fél év telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, és már nagyon érett egy igazán tartalmas poszt. Szerettem volna olyasmiről írni, ami sokatoknak hasznára válhat, inspiráló lehet, és alapvetően olyan érték, ami megérdemli, hogy ebben a formában a gyűjtemény részévé váljon.

Az egész történet ott kezdődik, hogy idén először a székesfehérvári Otti Manufactura megrendezte az első levendula fesztiválját, ahol sikerült hozzájutnom egy banános ládányi angol levendulához. Ez a fajta sokkal karcsúbb, filigránabb és később is nyílik ki igazán, mint francia rokona. Elhatároztam, hogy megpróbálok szív alakú koszorút kötni belőle. De milyen a megfelelő alap ehhez? Önmagában a virágokból nehéz szabályos formát kötni, sokkal könnyebb, ha van egy olyan váz, amire lehet dolgozni. 

Végül úgy döntöttem, nem fogok bolti anyagokkal dolgozni, mikor itthon minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy elkészítsem a saját alapom.

Először is megrajzoltam a szív alap sablonját, ehhez hosszában félbe hajtottam egy A/4-es lapot és megrajzoltam, majd kivágtam a felét, kihajtva így garantáltan szimmetrikus lett.

Meggyötört karton dobozok vannak itthon ezerszám, ezért azokra felrajzoltam, majd kivágtam a szív formát. 

Arra érdemes figyelni, hogy mindenképp két szívet vágjunk ki, és a hullámkarton hullámai a két szívnél merőlegesek legyenek egymásra. Ez fogja garantálni a megfelelő merevséget. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyik szívet állítva, a másikat fektetve rajzoljuk fel és vágjuk ki. Mikor ezzel megvoltam, akkor papír maszkoló szalaggal egymáshoz rögzítettem, majd szorosan körbe tekertem a dupla karton vastagságú szívet.

A papír maszkoló nem túl szép látvány, így gondolkodtam, hogy mit lehetne még tenni annak érdekében, hogy a végeredmény is tökéletesebb legyen, végül a vastag, francia lenvászon mellett döntöttem, amiből még volt itthon egy csík. Felszabdaltam, és a maszkoló szalaggal rögzítve az elejét és a végét, ezzel is körbe tekertem az alapot. Ügyelni kell arra, hogy az eleje és a vége ugyanarra az oldalra essen, és a levendulák is erre az oldalra kerüljenek, így a végeredménynél nem fog látszani semmi oda nem illő. Ragasztópisztollyal is megoldható természetesen, de ebben az esetben igyekeztem úgy megoldani, hogy minél kevesebb dolog kelljen hozzá.

Amikor az alap formát kitaláljátok, fontos, hogy legyen kicsit "eltúlozva", és ne legyen túl széles. Előbbi azért fontos, mert kis levendula csokrokat fogunk drótozni rá, amik a finomságokat nem igazán tudják követni, utóbbi pedig azért, mert a keskeny alapot jobban kitakarja a virág.

Ha ez megvan, akkor kezdődik az igazi munka. 

A levendulát 20-25 szálanként kis csokrokba rendezzük, az alaphoz tartjuk, és a drótot áthajtjuk rajta, majd szorosan meghúzzuk. A túl lógó szárat levághatjátok előtte is, én drótozás után szoktam csak levágni, biztos, ami tuti. Így haladunk körbe, mindig egy kis átfedéssel, ügyelve rá, hogy egyenletes legyen a felület, amennyire lehet. 

A kritikus pontok a felső ív és az alsó csücsök, de kis gyakorlással az is menni fog. Én kicsit a vége előtt abbahagytam és a másik oldalról takartam át a virágokkal . 

Azzal érdemes számolni, hogy rengeteg virágot felvesz egy ilyen dekor, a banános láda tele volt és egy 25 cm-es szív, meg 2 db 25 cm átmérőjű kerek koszorú jött ki ennyi virágból. Egy papír zacskónyi virág jellemzően egy 20-25 cm átmérőjű koszorúra elég, ami 15 cm-es alapra készül. 

A kerek koszorúk alapja drótozott vessző, ezt bármilyen kerti nyesedékből, indából meg tudjátok kötni, csak körbe van tekerve dróttal és formára van igazítva. 
Az elkészítés egyébként ugyanaz, mint a szív forma esetében, a nehézség itt a végén van, amikor a kezdő csokor alá be kell dugni az utolsó pár csokor szárát. Ehhez érdemes a kezdő csokrot kicsit hosszabb szárral hagyni az indításkor.

Annyira megtetszett ez az újrahasznosítósdi, hogy gyorsan öntöttem néhány színben passzoló, szürkés, bordás gyertyát is a szetthez, természetesen félig leégett gyertyacsonkok újraolvasztása után. 

 Azt kell látni, hogy ahogy telik az idő, az alapanyagok árai is az egekbe szállnak, minden kész koszorú alap és ragasztópisztolyba való betét drágul, a környezetvédelmi szempontokon felül ezért érdemes saját készítésű, vagy újrahasznosított alapokban gondolkodni.

Ez a projekt, ez a három dekoráció nagyjából 5 munkaóra, de a folyamatosan érezhető, csodálatos levendula illatban ez fel sem tűnik. Igazi zen, igazi flow. 

Készítsétek el Ti is, ha kedvet kaptatok hozzá, és ha kérdés lenne, keressetek bizalommal! 
Szeretettel: