Tegnap írtam egy bejegyzést arról, miért NEM jó bloggernek lenni, de az igazságosság elve alapján itt az ideje, hogy megírjam, miért jó . Minden érdemnek két oldala van és különösen igaz ez az élet olyan területeire, melyekben érzelmileg érintettek vagyunk. 
A munkánk, a szenvedélyünk pont ilyen terület. A munka nem is jó szó rá, nevezzük inkább hivatásnak, olyan feladat, amire elhivattunk, ami az életet jelenti, ami miatt reggel örömmel kelünk, és amikor este lefekszünk, alig várjuk, hogy másnap legyen és folytathassuk.

1., Függetlenség

Ahogy tegnap is írtam, mindennek ára van. Annak, hogy nincsen az embernek főnöke, az az ára, hogy nincsen fix fizetése. Mindenkinek mérlegelnie kell, mi a fontos, a szabadság vagy a biztonság és aszerint kell döntenie, de a magam részemről a szabadságot mindennél többre értékelem. Emellett nincsenek nagy igényeim, nincsen kertes házam, se kertem, se teraszom, de még egy erkélyem se, a kocsink jövőre már nagykorú lesz, bár jól tartja magát, a 18-at tölti lassan, tizenéves korom óta nem jutottam el nyaralni a tengerhez, de ugyanolyan boldoggá tesz a Balaton part és a Bakony is. Ismerem magam, tudom, hogy nem vagyok jó utazó, pár nap után mindenhol honvágyam van, még a legszuperebb helyen is, tehát ez számomra nem nagy áldozat. Ha a saját céged vezeted, nincsenek feletteseid, de mindenért Te leszel a felelős, és onnantól kezdve nem foghatod senkire, ha nem jól alakulnak a dolgaid.

2., Kötetlen munkaidő/home office

Ahogyan az első pontban is említettem, van, akinek ez hátrány, számomra előny. Nem kell reggel nyolctól ötig egy irodai asztal mögött ülnöm, dolgozhatok otthonról, de ennek megvan az a hátránya, hogy egyrészt soha nem teszem le a munkát, másrészt pedig folyton kifogásokat keresek, ha nem érzem az ihletet. Berakok egy mosást, vagy ruhát hajtogatok, súlyosabb esetben ablakot pucolok, és a legalja az, amikor leragadok a netflix vagy az hbo go elé dokumentumfilmezni. Rajongom a dokukért...és a valós történeten alapuló sztorikért, mert hiszem és vallom, tényleg nincsen jobb rendező az életnél.  Imádok itthon lenni, nekem ez a biztonságos fészek a védőburkom, amin belül megteremtem a magam paradicsomát és ahová nagyon megválogatom, hogy mit/kit engedek be (valójában). Itt most nem a blogról van szó természetesen, hanem a való életről.
Nem vagyok túlságosan szociális, introvertált emberként sokkal jobban szeretek magam lenni, sőt...míg mást az készít ki, ha egyedül kell lennie, én akkor esek szét, ha nem lehetek magamban legalább néhány órát hetente. Optimális esetben ez néhány óra naponta lenne, de most nem ezeket az időket éljük, ugye...Itt is felmerül, hogy aki szociális lény, igényli a társaságot, annak nem biztos, hogy ez a megfelelő út.

3., Nincsenek határok

A virtuális világban nem állíthat meg semmi és senki. Nincsenek országhatárok, nincsenek falak, nincsen távolság. Minden azonnal történik, nem kell várni hetekig egy válaszlevélre, nincsenek közvetett akadályok, mindenki mindent elintézhet közvetlenül. Ugyanakkor ami az előnye, az a hátránya is, nem lehetsz meggondolatlan, mert ahogy mondani szokták: kimondott szó, kilőtt nyíl...fokozottan igaz ez az internetre, ami felkerül, örökre ott marad. Emellett azonban nincsen még egy olyan felület, ahol -ha tényleg jó vagy- ennyi embert érhetsz el ennyire könnyen és gyorsan, legfőképpen pedig többé-kevésbé ingyen. Gondolj csak azokra a művészekre, akik a youtube-nak, tiktok-nak köszönhetik az ismertségüket, mert ott énekeltek először, vagy ott kapták fel a zenéjüket. Itt tényleg nem lehet semmi sem akadály, és valahol ez egyébként ijesztő is, mert tényleg Rád tolja a teljes felelősséget. 

4., Magán vagy publikus, mindenképpen terápiás

Az írás, ahogyan a beszéd is, sokszor terápiás hatású. Ha feszült vagy, ha félsz, ha fáj, ha valami nem kerek és ezt elmondhatod valakinek, aki meghallgat, esetleg együttérzéséről, támogatásáról biztosít, vagy nem, csak küld egy ölelést, máris jobban érzed magad, nem? Egyfajta biztonsági szelepként segíthet levezetni a frusztrációt, feszültséget, és minden rosszat, ezáltal segít megkönnyebbülni, az olvasóid pedig rájöhetnek, hogy egyrészt te is ember vagy és mint olyan, esendő, márészt pedig ők sincsenek egyedül a problémáikkal. A sorsközösségek összetartó ereje megkérdőjelezhetetlen, és máris elérkeztünk a következő ponthoz, ami a

5., Közösségépítés
 
Ahogy a latin mondja similis simile gaudet, vagyis hasonló a hasonlót szereti. Különösen igaz ez egy olyan személyes és intim élethelyzetre, amikor az ember őszintén kitárulkozik és lehetőséget ad, hogy az arra nyitottak belelássanak az élete egy kis szeletébe. Abszolut hiszek a közösségek erejében és tudom, hogy együtt, összefogással gyakorlatilag mindenre képesek vagyunk, míg egyedül hajlamos az ember elbozonytalanodni. A virtuális barátaimmal körülvéve olyan könnyű dolgom van! 

Én csak teszem a dolgom, adok, mert ez a célom, ez a küldetésem, biztosan érzem és milyen érdekes, ezt a csillagok is megerősítették, tehát az utamon vagyok és jó az irány. De mint mindenki, én sem vagyok mindig a topon és olyankor, egy-egy nehezebb nap vagy egy-egy elkövetett hiba után hozzátok fordulni olyan, mint hazaérni. A Ti kedves szavaitok számtalan esetben adtak már erőt a folytatáshoz, és a legjobb ebben, hogy ezek nem üres szavak, érzem a szeretetet mögöttük. Ezt nem értheti kívülálló, de én és Ti biztosan érzitek. Számomra nagyon fájó, amikor valaki, aki ezt nem érti, Benneteket minősít vagy támad, mikor azt írja, hogy birkák vagytok és bármit teszek, akkor is engem fogtok isteníteni. Ezt abszolut nem gondolom így. Olyan a kapcsolatunk, mint egy igazi jó barátság, próbálunk segíteni, ahol és amikor tudunk, támogatjuk egymást, finoman elmondjuk, ha a másik hülyeséget csinál, és néha tényleg csak szeretünk. Kedvesen, halkan, de biztosan. Ez pedig mindennél többet jelent.

6., "Hírnév"

Ha valaki gyakorlatilag csak az online világban mozog évekig, akkor elhihetitek, hogy elképesztő élmény szembesülni azzal, hogy a való életben is léteznek azok az emberek, akikkel eddig csak billentyűzeten keresztül kommunikáltam. 
Néhány éve a metrón ültem Pesten, szemben velem egy lány nagyon nézegetett, és kezdtem kellemetlenül érezni magam. Végül megszólított, hogy szia, te vagy az Évi? Nagyon zavarban voltam, a mai napig nagyon nehezen kezelem az ilyen helyzeteket, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól...Olyan sokan meséltétek, hogy egy-egy hobbiboltba betérve kértetek alapanyagokat és az eladó megkérdezte, hogy csak nem az Évi blogján látott dekorhoz kell? A kedvenc történetem pedig az, amit anyu mesélt. 
Számára sokáig nagy szívfájdalom volt, hogy a diploma előtt ott hagytam az építész kart, így egy érettségivel akarok boldogulni az életben, sokáig nem vette komolyan, amit az építész szakma helyett választottam. Ám a sors úgy hozta, hogy hosszú évtizedek után, amit a skanzenben töltött Szentendrén, megkapta az evangélikus ovi vezetői posztját. Az ovit fel kellett újítani, hozzátoldani, ehhez építész kellett, komoly engedélyeztetés, és be kellett mennie Szentendre főépítészéhez is, aki történetesen egy nagyon kreatív nő, és aki úgy fogadta, hogy: "Szia, nem te vagy a Bardócz Éva édesanyja?" Ez volt az a pillanat, amikor neki is leesett, hogy talán többet jelent, amit csinálok, mint puszta próbálkozás, azóta pedig teljesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy én így vagyok boldog. Úgy gondolja a mai napig, hogy a nehezebb utat választottam, és ezzel nem is vitatkozom, de én így vagyok boldog. 

7., Elismerés

Mindenki, aki ilyesmibe vágja a fejszéjét, abban reménykedik, hogy egyszer nagy cégek fogják megkeresni őket, ez a cél lebeg mindenki szeme előtt, mert ez egyfajta minőséget is garantál. Én soha nem kerestem meg egy céget sem azzal, hogy ki vagyok, mit csinálok, és nem tudnánk-e együtt dolgozni, mert mindig komolytalannak éreztem magam az ilyesmihez. De minden egyes alkalommal, amikor valaki kooperálni szeretne velem, az hatalmas megtiszteltetés. Nem mindig lesz belőle konkrét együttműködés, de mindig inspiráló és élvezetes beszélgetések zajlanak, amik engem is előre mozdítanak. 
Nem szeretnék reklámozásból élni, valahol itt a határ a blogger és az influenszer között, hogy amíg az előbbi célja a minőségi tartalomszolgáltatás, utóbbi általában gyakorlatilag kereskedelmi tevékenység. Óriási, elképesztő összegek mozognak ám egy-egy ilyen fizetett bejegyzés alkalmával, az igazán nagyoknál. Az ilyen mikrobloggerek, mint én, sokkal többet nyerhetnek akkor, ha tartják magukat az eredeti utukhoz és arra koncentrálnak, hogy minél többet adjanak Nektek, olvasóknak. 
Vannak olyan cégek, akik ezt értékelik, vannak, akik nem, de ha olyan partnerre akadunk, aki minden szempontból az Igazi, akárcsak a magánéletben, arra nagyon kell vigyázni, mert óriási érték. Számomra ilyen együttműködés a Pentacolor csapat tagjának lenni, minden álmom ez volt, gyakorlatilag elértem, amit mindig szerettem volna. Nem hiszem, hogy lenne a számomra ennél ideálisabb kapcsolódás, ezért pedig végtelenül hálás vagyok és minden erőmmel azon leszek a jövőben is, hogy ez egy mindenki számára gyümölcsöző együttműködés legyen, számomra is, számotokra is és számukra is. 
Érdemes már a kezedetekkor átgondolni, hogy mi a cél, mit/kit szeretnénk elérni és ennek tudatában összeszedetten, önzetlenül dolgozni, mert az igazi munka meg fogja hozni a gyümölcsét. 

8., Folyamatos fejlődés és tanulás

Az élet számos területén, a legtöbb munkakörben tapasztaljuk, hogy az élethosszig tartó tanulás elkerülhetetlen, de nincsen a világon még egy olyan ipar, ami olyan gyorsan fejlődne és változna, mint az IT területei. Information Technology, avagy információs technológia, tehát mindenki, ami információ előállítással, tárolással, továbbítással foglalkozik, beleértve a social media meghatározó cégeit is, mint a google vagy facebook. Itt napról napra változnak a körülmények, a lehetőségek, sőt, alapvető működési elvek, szabályok, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Rengeteget tanulunk a rendszerről, az olvasókról, sőt, saját magunkról is, miközben írunk, és mivel mindenkinek az a célja, hogy egyre magasabb színvonalon állítsa elő ezt az információt, így megtanulunk fotózni, képet szerkeszteni, feliratozni, videókat felvenni, vágni, közzé tenni, ismerni kell ehhez a műszaki hátteret, és sorolhatnám. Rengeteg a lehetőség, és érdemes minél mélyebben beleásni magunkat, mert nagyon megéri. Önbizalmat ad, mélyebb önsimeretre tehetünk szert általa, megáltozik a kapcsolatunk az emberekkel, önmagunkkal, tükröt tartva egymásnak rendkívüli élményekkel gazdagodhatunk. Egyre nyitottabbá válunk a környezetünk, a társadalmat érintő kérdések iránt, és egyre nyitottabbá válunk mi magunk is. 

9., Társadalmi felelősségvállalás

A wikipédiát idézem: "A társadalmi felelősségvállalás (Corporate social responsibility, röviden CSR) egy üzleti fogalom, ami szerint a vállalatok figyelembe veszik a társadalom érdekeit, mégpedig azáltal, hogy tekintettel vannak tevékenységük üzletfeleikre, beszállítóikra, alkalmazottaikra, részvényeseikre, de ugyanígy a környezetre is kifejtett hatására. Ez a cselekvés a törvényes kötelezettségen túl is terjedni látszik, nevezetesen úgy, hogy az üzleti szereplők önkéntesen tesznek lépéseket az őket körülvevő társadalom életszínvonalának javítása céljából."

EZT NAGYON FONTOSNAK TARTOM!
Azt gondolom, hogy enélkül ma már nem is érdemes belekezdeni semmibe, hogy ne tisztáznánk, mi miért vállaljuk a felelősséget. Számomra az a fontos, hogy megismertessem Veletek az alkotás örömét, ezáltal kiutat kínáljak a mindennapok mókuskerekéből, ha csak néhány percre is. Ezekben a feszült időkben a célom egy nyugodt, biztonságos menedék kialakítása, ahol az emberek kedvesek egymáshoz, segítőkészek, támogatóak és ahol erőt nyerhetnek egymásból. Én ebben hiszek. Ezt nem kell mindenkinek elfogadnia, de mindenki előtt nyitva a lehetőség, hogy a maga módján tegyen azért, hogy ez a világ egy jobb hely legyen. Akárhogy is, jónak lenni jó.

10., Boldogság

Kislányként volt egy vágyad: szabad, független élet, ahol a nap minden pillanata egy újabb lehetőség az önmegvalósításra, ahol szabad és kell is hibázni, mert az a fejlődés alapja. Egy blog, ahol írhatsz, amiről Te szeretnél, ahol önmagad lehetsz, ahol barátokra, kapcsolatokra lelhetsz, melyek kölcsönösek, érdektől mentesek, együtt pedig létrehoztok valamit, ami jó. 

Olyat csinálsz nap, mint nap, aminek van értelme. Nyomot hagysz. Segítesz, még ha nem is tudod, talán életet is mentesz, talán valakinek Te vagy az utolsó szalmaszál. Adsz.Önzetlenül. Mert hiszed, hogy a természet egyensúlya működik, azt kapod, amit adsz, de ehhez előbb adnod kell. És talán nem ugyanattól és nem azonnal, de elkezdesz kapni...érzed, hogy jó helyen vagy, jó emberek között, a saját utad járod és elönt a hála érzése. Azt mondják, hogy a hála és a boldogság két, egymáshoz nagyon közel álló érzés, egyik sem létezik a másik nélkül. Napjainkban mindenki a boldogságot hajtja, néha azt képzeljük, hogy egy-egy megvásárolt holmi megadhatja, és talán meg is adja néhány pillanatra, de utána? Utána marad az üresség és ha folyton azt hajtjuk, hogy majd ha meglesz ez, boldog leszek, ha elérem azt, boldog leszek, soha nem leszek az...
Sokkal egyszerűbb úgy élni, úgy dönteni, úgy cselekedni, hogy megtapasztalhassuk a hála érzését. Ezért mondják, hogy jobb adni, mint kapni, ezért vannak sokan, akik nehezen tudják elfogadni, amit kapnak, mert a hála és mi ismeretlen ismerősök vagyunk. Meg kell tanulni hálásnak lenni, de higgyétek el, hogy megéri! Az emberek egész életét megváltoztathatjátok akár egyetlen mondattal.
Mert ne feledjétek, ahogy a tudás, az igazság is hatalom.

Szeretettel: