by bardoczeva

PURE DESIGN

Amikor a bútor mesél...

2019. január 20. - bardoczeva

Hosszú évek óta szerettem volna egy jól megtermett, különleges tálaló szekrényt. Nézegettem mindenfélét, kisebbet-nagyobbat, újabbat, régebbit. Volt, ami tetszett, volt, ami még érdekelt is, de úgy igazán nem volt egyik sem olyan "igazi".
Sokszor idegesít a facebook a felugró ajánlataival, ám nagyjából egy héttel ezelőtt szembejött velem egy ajánlat. A marketplace-n hirdette valaki a tálaló szekrényét. Nem csoportban, hanem a piactéren.
Első látásra szerelem volt. 
Annál is inkább, mert olyan ár volt mellé írva, hogy alig hittem a szememnek.

 

Számtalan bútort láttam már életemben és ezek nagy része ónémet stílusú, vagy ónémetre hajazó bútor volt, mert valamiért ezeket egészen közel érzem magamhoz. Robosztus alakjuk, "vastag csontjuk" valahogy a stabilitást jelképezik a számomra, és bár volt időszak, amikor az igazán hozzáértők a bútortörténet "dinoszauruszainak" nevezték őket, indokolatlanul nagy méreteik miatt, mégis van bennük számomra valami vonzó állandóság.

Épp ezért volt furcsa már első pillantásra is ez a szekrény. Sehogy se jött nekem össze a kép alapján, hogy ez most mi...Azoknak az ónémet szerkényeknek, amiknek ilyen pálcás koronája van, általában vannak oszlopai és a tagolásuk nem ennyire vízszintes, sokkal inkább függőleges jellegű. A színek változásából is jól látszik, hogy ez a korona nem ennek a szekrénynek a dísze eredetileg. 

_mg_4125.JPG

_mg_4133.JPGMost arról nem is beszélek, hogy az azonos bútorokról származó dekorokon általában a motívumok is ugyanazok, vagy legalábbis hasonlóak, és itt ezek sem egyeznek. Ez volt tehát az első furcsaság.

A második pedig az üvegezett sarok volt. 
Ilyen vitrines megoldást inkább artdeco beütésű bútorokon láttam eddig, a lekerekített sarokkal, az ónémetekre ez egyáltalán nem jellemző. A színe is eltérő volt, de az igazi magyarázatra csak akkor bukkantam, amikor kinyitottam az ajtót. Valaki egészen egyszerűen kivágta a sarkon levő pilléreket (vagy oszlopokat) és akár egy panel erkélyét, beépítette üvegezettre az oldalsó polcot.

_mg_4127.JPG

_mg_4128.JPG

Ez megmagyarázza a polcok mögött levő kazetták díszítettségét is, hiszen eredetileg ezek "látszó" részek voltak.

_mg_4117.JPG

_mg_4116.JPGSzó se róla, nekem nagyon tetszik, amikor valaki a saját igényeire formál egy bútort, de ilyen formán ez a darab már bőven nem számít se "eredetinek", se az eszmei értéke alapján különösebben értékesnek a szó klasszikus értelmében. Azért erre visszatérünk még.

A polcok elrendezése teljesen lázba hozott, ugyanis nagyon rég láttam már ilyen megoldással készített szekrénybelsőt. Ezeken a kis fogakon a konzolt (és ez által a polcot is) bárhová át lehet tenni, igény szerint lehet változtatni a helyet. Ugyanez a megoldás van az egész alsó részben is.

_mg_4132.JPG

_mg_4126.JPG

Az alsó ajtós rész és a hiányzó márvány munkalap között két kihúzható rakodó rész, rendesen gyúródeszka méretű. Nyilván funkciójában nem az, mert ahhoz túl szépen van kialakítva a felület, egyszerű lerakó, de ez is teljesen logikusan és praktikusan egy kivehető ékkel van fixálva, így nem lehet túlhúzni, nem tud kiesni.

Valószínűleg rajzszögelhettek rá valamit anno, mert az egyik fél agyon van szurkálva. Mondjuk a zárcímer gyönyörű.

_mg_4119.JPG

_mg_4118.JPG

Sajnos a hozzáépítés miatt a felső szekrény teli ajtajait csak akkor lehet kinyitni sérülés nélkül, ha az üveges vagy nyitva van, vagy teljesen csukva, de akkor tényleg totál, miliméter pontosan a helyén kell legyen, különben megnyomja a másik ajtót, ahogy meg is nyomta már nem egyszer...

_mg_4123.JPG

_mg_4124.JPG

A díszítés egyébként egészen rendben van. egy-egy kisebb szegély vagy darabka hiányzik csak, de olyan gazdagon van díszítve az egész, hogy észre se venni...
_mg_4163.JPG

A fogantyúkkal a fiókokon nem tudok megbékélni...Nekem túl sok...de úgy látszik, szegény bútornak is...Nem tudom, mi kellett, hogy érje, de totál meg van csavarodva az összes...
_mg_4137.JPGDe ez csak a kisebb gond, a másik, nagyobb, hogy teljesen tönkretette maga alatt a fát. 

_mg_4138.JPG

_mg_4136.JPGEzeket biztosan le fogom cserélni.


_mg_4131.JPG

_mg_4161.JPG

_mg_4160.JPG

_mg_4135.JPGA szép kis részleteknek sincsen híján, szó se róla, rengeteg apró ínyencfalattal kecsegtet. De sajnos a hurcolászás és a kor azért ettől függetlenül meglátszik rajta. 

Amikor a hirdetésen szereplő képet megláttam, akkor már gyanus volt, hogy ez  a szekrény tömör fa lehet, ám amikor elmentem személyesen megnézni, akkor lefóliázva, szétszedve állt már és nem nagyon akartam kicsomagolni, ezért csak a munkalap helyét néztem meg alaposabban.
Mivel a korábbi tapasztalataim miatt biztos voltam benne, hogy ez fenyő korpuszos és furnérozott, nem lepődtem meg azon, hogy a körmömmel nyomot tudtam hagyni a vízszintes felületen. 
Az azonban csak itthon derült ki, hogy a látszó fa nem furnéros, hanem tömör. Ráadásul elég nagy eséllyel bükk, bár nem vagyok szakértő.

_mg_4158.JPG

_mg_4155.JPG

_mg_4140.JPG

_mg_4122.JPGHihetetlen módon egyetlen szúrágta lyukat nem találtam rajta, pedig szinte várom már, számítok rá, hogy úgyis kezelni kell. Ez a darab totálisan bogármentes. 
Ami a felületet illeti, az pedig selyemfényű lazúrral kezelt, ami szintén biztos, hogy nem eredeti megoldás.

Valószínűsítem, hogy az átépítésnél, amikor a tetejére rögzítették a lapot, ami fogadófelülete lett a koronának, egyúttal az egészet le is kezelték, gondolom azért, hogy kicsit jobban passzintsák az új részeket. Az üvegezett rész ugyanis ugyanúgy bükk, mint a szekrény többi része, de ez nyilván nem lehet tökéletes illesztés, hiszen korban azért van közöttük szerintem legalább 50-60 év. Ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy mélyebb színűvé öregedjen a fa felülete, főleg, ha napsütés is érte. Arról nem is beszélve, hogy a bükk eleve hajlamos sokszínű felületeket adni, emiatt is gőzölik, ha jól tudom, ami által egységesebbé válik a tónusa.


Az alábbi képeken jól látszik, hogy vastagon áll rajta a zsír, főleg a zárak környékén és az alsó pereménél.

_mg_4115.JPG

_mg_4120.JPG

_mg_4134.JPG

_mg_4135_1.JPG

Összességében tehát egy igen összetett és érdekes darab tulajdonosa lettem, és egyelőre nagyon nehezemre esik kitalálni, hogy mi legyen vele. Egy napja van velünk és nézegetem. 

Egyelőre az alábbiakban vagyok biztos:
Ez egy látszó felületein tömör bükk, egyéb felületein tömör fenyő, tehát mindenképpen teljes egészében tömör fa bútor, ami a sok furnéros után elmondhatatlan öröm. A hab a tortán, hogy teljesen bogármentes.

Ami az "eredetiségét" illeti, ez már nem eredeti, nem kicsit változtattak rajta, hanem gyakorlatilag három bútorból csináltak egyet, de azt kell mondanom, hogy számomra nagyon tetsző az eredmény. Sikerült ezeket a klasszikus arányokat úgy megtartani, hogy közben sokkal jobban használható a bútor, a kor igényeinek sokkal jobban megfelel és közben mégis hozza a poroszos hangulatot. 

Sokan tudjátok már, Heidinek neveztem el. Azt szokták mondani, hogy aminek az ember nevet ad, annak életet ad. Ez a célom. visszahozni őt az életbe, kicsit megszeretgetni, és még inkább megismerni. 


Heidi az elmúlt egy napban, mióta nálunk van, valami hihetetlen módon rátelepedett a nappalira. Alapvetően nagy helyem van, de ez a bútor a maga irdatlan kierjedésével és személyiségével minden más bútorra megsemmisítő hatással van. Egyszerűen nem tűr el maga mellett mást.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Olyan szépen mutat...

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Tisztában vagyok vele, hogy egy ideális világban ez a szekrény ezt az egész falfelületet meg kéne, hogy kapja, de sajnos nem lehetek ilyen nagyvonalú. A velem élő kiskorúak és a férjem nyilván kitérnének a hitükből, ha a tévét eltakarítanám a nappaliból, mert máshol sem fér el jobban egyelőre. A kábelek elvezetéséről nem is beszélve. 

Visszatérve a kényes kérdésre, mihez szeretnék kezdeni vele, a válaszom a következő.
Egyelőre azt tudom, hogy amikor eljön a jó idő, és nyitva tarthatom az ablakot, akkor az egészet át fogom törölni zsíroldóval. Ez segít majd előhozni az eredeti bükk színt, és minden zsíros kosztól megszabadítja majd. Azért nem esnék neki csiszolóval, mert nagyon sok rajta a faragott dísz, a türelmetlenségemből fakadóan pedig tuti belecsiszolnék, amiért nagyon nagy kár lenne.
A zsírtalanítás után lesz egy "meztelen" fa szekrényem, akkor lesz igazán üres az a vászon. 

Mivel ez hónapok kérdése, addig bőven lesz lehetőségem elmélkedni arról, mi lenne jó ide, mi illene HOZZÁNK. Mert ez itt a kérdés. Ezt a bútort nem kell megmentenie szakembernek, főleg tőlem nem. Épp elég lesz, ha én a saját szánk íze szerint rendbe hozom, és használom.

Az "érték" fogalma minimum kettős. Az anyagi és az eszmei érték a legritkább esetben egyezik meg ebben a szférában, és fontos tudni, hogy eszmei értéke csak a valóban eredeti bútoroknak van. Eredeti felületkezeléssel, eredeti zárakkal, fogantyúkkal, eredeti felépítményekkel. Ezen felül nyilván sokat számít, hogy a bútor sorozatgyártott-e vagy kézzel készített, mert inkább az utóbbiak azok, amikért "kár" lenne. Azonban mind tudjuk, hogy az ipari bútorgyártás előtt készített darabok jellemzően már a múzeumok gyűjteményeiben vannak és gyakorlatilag nulla eséllyel bukkannak fel ócskapiacokon. 
Én megértek mindenkit, aki szerint a bútorfestés vandalizmus, én elfogadom azt is, ha látatlanban ítélnek meg az emberek, nincsen ezzel baj. De azért azt szeretném, ha tudnátok, hogy ha mi, bútormániások ezeket a dolgokat nem hozzuk el, akkor előbb-utóbb tüzelőként végzik, mert eláznak, szétfagynak vagy megeszik őket a bogarak.
Ezeknek nincs olyan nagy eszmei értéke a szakemberek számára, mint amennyire nagy értéket hajlamosak tulajdonítani nekik az emberek.

Az anyagi érték egy teljesen más tészta. Ezt a kereslet formálja, és mivel manapság nagy divatja van ezeknek a bútoroknak, újra nagy becsülete van a tömör fának, így gyanítom, hogy ebben az esetben az anyagi érték messze túlmutat az eszmei értéken. Ha ez a szekrény nem egy "állatorvosi ló" lenne, hanem egy ikszedik ónémet tálaló, akkor is több százezer forintért adná bármelyik antik üzlet.
De ő egy patchwork bútor és épp az, ami miatt a kereskedők szerint értéktelen, adja számomra az igazi értékét. Olyan, mint egy ritka, elrontott bélyeg. Önmagában egy elrontott bútor, de a többi, átlagoshoz képest egy különlegesség, már-már kuriózum. És lefestve is az lesz. Egy teljesen egyedi darab. figyelembe véve, hogy a festett bútorok piaca is igen élénk mostanában és nem ritka a fél millió forintos ár se egyik-másik FESTETT szekrény esetében, úgy gondolom, hogy nagyon sok értelme nincsen azt taglalni, mennyit veszít azzal, ha rendbe hozom.

De eszemben sincsen eladni.
Biztos vagyok benne, hogy az enyém kellett, hogy legyen és hogy a találkozásunk sorsszerű volt. 
Egy hétfői napon találtam rá a hirdetésre, 115ezer forintért tették fel. Hihetetlen, ugye? De igazán hihetetlenné csak akkor vált, amikor megláttam, hogy Berhidán van, a szomszéd faluban és tudnak segíteni a szállításban.
Másnap már ott voltunk, hogy személyesen is megnézzem és egyeztessük a részleteket. Nekem akkor még egy forintom sem volt rá, de tudtam, hogy kell és hogy az enyém lesz. Azt mondták, hétvégén kéne elhozniuk, akkor időben is jobban belefér és nem siettettem, abban bíztam, addigra meglesz az ára is. 

Nem részletezném, hányszor jutott eszembe hét közben, hogy mi van, ha más is kiszúrja a hirdetést, odaállít egy autóval, felrakja és viszi is, én pedig még csak nem is hibáztathatok senkit, hiszen nem egyeztettünk foglalóról, vagy ilyesmiről. Csak kezet adtunk egymásnak.

Hét közben összeszedtem rengeteg apróságot, ruhát, mindent, amit összegyűjtögettem, hogy majd idővel felrakom eladásra és péntek délutánra meglett a szekrény ára. Az eddig ott levő tálalót is felraktam és az alsó szomszédom le is csapott rá, így csak házon belül kellett levinni.

Soha életemben nem ment még ilyen gördülékenyen semmi. Még akkor sem hittem el, hogy az enyém lesz, amikor felhívott az eladó, hogy húsz perc múlva nálam van.
Amikor mondtam neki, hogy rettegtem, elviszik előlem, csak mosolygott. "De hiszen megegyeztünk. Keresték, de mindenkinek mondtuk, hogy már elkelt."

Ezek után biztos vagyok benne, hogy nem csodáljátok, hogy érzelmileg már most erősen kötődöm hozzá. Hogy egy kedves ismerősömet idézzem, olyan érzés, mintha egy német nevelőnő költözött volna be hozzánk, hozta a szigort, a keménységet, de azt hiszem, valahol mélyen jól esett neki az utóbbi hideg hónapok után a fűtőtest mellé telepedni. Magamra ismerek az összetettségében, a tökéletlenségében, beleszerettem a "hibáiba".

Nem tudom még, mi lesz velünk, nem tudom még, hogy alakítom majd. Az egyik felem azt mondja, hangsúlyozzam ki a patchworkségét, a másik énem azt mondja, dolgozzam össze a részeket, gyúrjam eggyé az egészet. 
Hajlok rá, hogy megtartsam a történetét igazoló nyomokat.
Alszom még rá párat, de abban biztos vagyok, hogy hosszú távra tervezek vele.

Hallo Heidi, herzlich wilkommen bei uns!
alairas_4.jpg

Matt üveg mécsestartók

Pentart dekor metál és glass etching

Tavaly decemberben az Oázis kertészetben jártam műfenyő-nézőben, és bár azt nem találtam, kiszúrtam magamnak pár PTMD márkájú díszt. Nagyon megtetszett a színük és a kialakításuk is, és hozzájuk csaptam egy színben passzoló, szintén PTMD mécsestartót.

_mg_3920.JPG

_mg_3918.JPGValamiért nagyon becsípődött most nekem a mart, színes üvegek felülete, főleg, ha alatta a mercury hatás is látszik, amit mirror mist-tel lehet reprodukálni. Ennek megfelelően a dísztárgyaim selejtezése épp kapóra jött. 

Rengeteg, de tényleg rengeteg mécsestartóm van, amiket nem is igen használtam. Az üveg mécsestartókat nagyon szeretem, mert ha kifogytak, újra lehet tölteni a kedvem szerinti színekkel és ha a felületük még struktúrált is, az grátisz ajándék.

Két ilyen darabot vettem tegnap kezelésbe. Egy nagyobb, gömb alakút, a pepcoban 500 ft körül vettem, és egy kisebbet, ami 300 ft körül volt, szintén pepcos. A nagyobb eleve is mécsestartó volt, a kicsiben gyertya is volt.

A nagyobb darabnak a belsejébe már tavaly fújtam a mirror mist-ből, így az tükör-hatású volt, a másikat viszont alaposan kipucoltam, mert sima, átlátszó, fényes üvegre volt szükségem.
Alaposan zsírtalanítottam mindkét edényt kívülről, a kicsit belülről is.

_mg_3961.JPG

_mg_3967.JPG

_mg_3974.JPGKezdjük a leírást a kisebb edénykével, az talán egyszerűbb volt. Az alaposan zsírtalanított felületre, belülre öntöttem az "oxford kék" dekor metálból, ami egy szép, nagyon sötét, mély kék. Lassan körbefolyattam belül és a felesleget visszaöntöttem a tégelybe, amit alaposan lezártam.
A felső peremet letöröltem, hogy csak a belső oldalra kerüljön festék, majd hagytam megszáradni.

Elővettem,a nagyobb mécsestartót.
Mivel annak a belseje már le volt fújva tükörpermettel, elnagyolva, így ez a lépés most kimaradt, de ha szeretnéd ugyanezt a hatást reprodukálni, akkor ÜVEGRE VALÓ mirror mist-re lesz szükséged.
Fogtam egy szivacs ecsetet és az előtte alaposan zsírtalanított külső oldalt két vékony rétegben befestettem a metál festék "türkiz" árnyalatával.
Ezt is hagytam megszáradni.

Közben a kisebb mécsestartó nagyjából megszáradt, így a biztonság kedvéért egy fa pálcára támasztva lefordítottam fejjel lefelé. Azért támasztottam fel, hogy ha kifolyna mégis a metálból valami, ne kenődjön el, cseppenjen le.

Az egész külső felületre nagyon alaposan és vastagon felvittem a Glass etchinget, vagyis az üvegmaró pasztát. Ez egy olyan vegyszer, ami tényleg megmarja az üveg felületét, ez később nem kopik le, nem lehet eltávolítani. 

Használat előtt alaposan fel kell keverni és minimum 15 percig fenn hagyni, de én két órán át hagytam hatni a biztonság kedvéért. Nagyon javasolt a gumikesztyű használata, akkor is, amikor az idő leteltével az ember a csap alatt szépen lemossa a fehér pasztát.
Ezzel a kisebb darab kész is.

_mg_3961.JPGMire a kisebb elkészült, a nagyobb mécsestartón is megszáradt a metál festék, úgyhogy jöhetett az utolsó lépés. Mivel ez a festék egyébként egy nagyon szolid, selyemfényű felületet ad, azok számára, akik a makulátlanságot jobb szeretik, akár meg is állhat itt a munka. Ez a metál festék nem igényel további felületvédelmet, lakkot vagy ilyesmit, tehát kész.


Én azonban szerettem volna még kicsit csavarni rajta és eszembe jutottak a boltban hagyott PTMD díszek is, amik bordásak voltak és a bordák ezüsttel voltak kiemelve.

Ennek imitálásához fogtam egy kis darab textilt és transzfer oldatot csepegtettem rá, ami nagyon erős oldószer, ezzel töröltem vissza az élekről a metál festéket. Ezáltal kibújt az ezüst, tükörpermetes szín és még rusztikusabb lett az eredmény.

_mg_3960.JPG

_mg_3972.JPGJól látszik, hogy ezek a kékes-szürkés árnyalatok mennyire jól mennek egymáshoz is, meg a kép jobb szélén levő "gyári" matt mécsestartóhoz is. Számomra teljes az összhang.

_mg_3965.JPG

_mg_3966.JPG

_mg_3967.JPG

_mg_3969.JPG

_mg_3974.JPGVan valami, amit szeretnék elmondani Nektek, Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy már nem vagyok elégedett a tárgyak "fellelt" állapotával. Már nem annyira a szívem csücske a kopottság, főleg akkor, ha nem is indokolt helyen van, a sérülések pedig egyre hangosabban üvöltenek javításért. Szeretem az idő jeleit, de nem mindenáron. Egy ideje már jobban szeretem azt, ha rendben vannak a mellettem levő dolgok, és azok nem "gagyik", hanem igazi minőséget képviselnek. 
Mondhatjuk, hogy a mennyiség helyére a minőség lépett végre.

De ugyanez érvényes a kreatív alkotásokra is, amikkel idén foglalkozni szeretnék. Nem akarom a századik tálcát vagy dobozt megalkotni a sorban, olyasmi ötleteket szeretnék megvalósítani, amik elkészítésével magas minőségű, profi hatású tárgyaitok lesznek.
Tudom, hogy ez furán hangozhat pont tőlem, de megelégeltem az alkukat. Igazi minőségre vágyom. 
Remélem, ezen az utamon is velem tartotok!

P.S.:
Picit még visszatérve a mécsestartókhoz, kérdezhetitek, minek kell belül mirror mistezni...hát mutatom képen, miért érdemes...nem kell, de nagyon feldobja ez a belső fény, ha ég benne a mécses. Az első, a sötétkék kicsi nincsen befújva tükörpermettel, a körülötte levőek be vannak, jól látszik a különbség...

_mg_3982.JPG

_mg_3979.JPG



Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnátok még hasonlókat, akkor tegyétek könyvjelzőbe a blogot, vagy gyertek és kövessetek facebookon, ahol gyakran frissülő kreatív anyagokkal várlak Benneteket!
alairas_4.jpg

 

Lomos holmik új élete

Pentart antikoló szett és matt akril

Ennek a posztnak a szövege elég nehezen született meg, Szerettem volna valami ütős kezdést írni Nektek, mint ahogy illene az az év első kreatív posztjánál, de inkább feladtam és a lényegre térek.

Gyűlnek nálam ilyen kis "izék". A nagy részüket kapom vagy ingyen hozom el a piacról, ahogyan történt ez a kis talapzattal, amihez -állítólag- gyönyörű üveg búra tartozott, de az én érkezésemet sajnos már nem érte meg. Szilánkokra tört a lomison. Az én szívem is majdnem, amikor mesélte az ember, de cserébe odaadta ajándékba, tekintve, hogy a létjogosultsága immár legalábbis megkérdőjelezhető.
Tetszett a formája, meg hogy fém.

És hát kaptam nem olyan rég egy rakás hasonló, kiváló alapanyagot is, azok között pihent a kis fa tányér. Nem is volt másra szükség, mint egy esztergált gyertyatartóra, amit hobbiboltban szerezhettek be.

_mg_3926.JPG

_mg_3927.JPGTeljesen véletlenül, bár a véletlenekben nem hiszek, a gyertyatartó alapja tökéletesen passzolt a fém talpba, így két komponensű ragasztóval össze is állítottam az elképzeléseim szerint a gyertyatartót.
_mg_3928.JPGAzért két komponensűvel, mert azt tartom a legerősebbnek mind közül és ebben az esetben létfontosságú, hogy ne essen darabjaira, főleg, ha ég rajta a gyertya.

A meglevő gyertyatartóim mind ugynevezett "whitewashed" technikával vannak festve, a kifejezés a fehérrel bemosott felületek sajátja. ezeket egyébként a piacon találtam, csak kb fél év eltéréssel, így is nagyon megörültem, de mivel három a magyar igazság, egy ideje már szerettem volna gyarapítani a családot.

Ehhez a hatáshoz a pentart antikoló festék szettjét használtam, aminek a működéséről remek videót találtok a penta youtube csatornáján. Lényegében két színt kell kiválasztani a kínálatból, az egyik az alapszín, a másik a "bemosás", amit a külön megvásárolható, kifejezetten ehhez a termékcsaládhoz kifejlesztett oldószerrel lehet visszatörölni.

Első lépésként tehát az egészet átfestettem az "ÓLOM" színű antikoló festékkel, majd bemostam a fehérrel, Ez úgy zajlott hogy a szürke (vagy bármilyen színű ELSŐ) réteg megszáradása után átpacsmagoltam a fehérrel, különösen ügyelve rá, hogy a mélyedésekbe alaposan kerüljön. Száradás előtt száraz ruhával visszatöröltem és ahol már megkötött, ott a flakonból egy kis oldószert kicseppentve töröltem vissza a fehérből.

_mg_3929.JPG

_mg_3930.JPGMiután felkerült az ólomra a fehér, rájöttem, hogy ez még így is túl steril. Kicsit neki kéne menni, hogy izgalmasabb legyen, változatosabb, annál is inkább, mert a másik kettőn is vannak színváltások. A földbarna matt akrilt pécéztem ki erre a célra és neki is estem a szépen elkészített gyertyatartónak.
_mg_3931.JPGNem akartam telibe festeni, hanem igyekeztem foltosan, csúnyán, maszatosan csinálni, főként a kiugró részeket sötétíteni, hogy a mélyedések fehérje ugorjon ki még inkább. 
Itt elvoltam egy darabig, felraktam a barnát, kicsit száradt, visszatöröltem, tettem rá fehéret, visszatöröltem, aztán az oldószeres ecsettel is megkentem, visszatöröltem, fehér és barna keverékével is, tehát minden verzióban, amit csak el tudtok képzelni. Így nem lett túl színes, mert a színek ugyanazok, csak az árnyalatok mások és egymáshoz jól harmonizálóak.
Amikor úgy éreztem, hogy már elég foltos, akkor még kicsit belecsiszoltam itt-ott és tovább rétegeztem, majd egy olyan másfél óra bohóckodás után el is készült. Olyan volt, amilyennek szerettem volna, jól ment a másik két nagyobb testvérhez.

_mg_3937.JPG

_mg_3936.JPG

_mg_3941.JPG

_mg_3938.JPG

_mg_3939.JPG

_mg_3940.JPG

_mg_3943.JPG

Az a jó ezzel a technikával kapcsolatban, hogy nem lehet elrontani. Addig alakul a felület,amíg úgy nem érzitek, hogy ilyennek képzeltétek el.  Képtelenség kétszer ugyanazt létrehozni, de közben pedig egymáshoz mindig nagyon jól passzoló darabok születnek!

Érdemes hát nyitott szemmel körülnézni otthon és az egyébként "semmirejó" dolgoknak keresni valami új funkciót. Ezektől a részletektől válik aztán egy tök kommersz darab egyedivé!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló átalakításokról, technikákról, akkor tedd könyvjelzőbe a blogot vagy gyere és kövess facebookon, ahol gyakran frissülő anyagokkal várlak!
Jó munkát!
alairas_4.jpg

Sztracsatella muffin

_mg_3828_1.JPGRég volt már alkalmam receptet posztolni, pedig amúgy, ha van rá időm, én a konyhát is szeretem! A sütés-főzés az alkotás más területe, de úgyanúgy segít kiélni a bennem szunnyadó kreativitást, és ráadásul ezt a gyerekeim is nagyon élvezik!

Karácsonyra szerettem volna megsütni a következő muffint, de a betegségek miatt máshogyan alkalult az az időszak. Az ígéret azonban szép szó és mivel megfogadtam, hogy idén minden ígéretem betartom (max kevesebbet ígérek), így megsütöttem nekik a kedvencüket.

Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • egy zacskó sütőpor
  • 2 egész tojás
  • 2,5 dl (v 250 gramm) csokidarabos görög joghurt (sima is jó)
  • 10 dkg cukor
  • 2 evőkanál vanília aroma
  • 0,75 dl olaj
  • tetszés szerint csokireszelék (LIDL-ben vettem)
  • papírkapszli (PEPCO, kínai)

_mg_3824.JPG

Ebből az adagból az én módszeremmel 7-8 db lesz, mert ahhoz, hogy így kidagadjon a formából, nem elég 2/3-ig tölteni, én a tetejétől kb másfél centire állok meg. 

A tészta összekeverése se nagy ügy, eredetileg a száraz és "nedves" összetevőket külön szokás bekeverni, de én egyszerűen mindent beszórok a kézi mixer táljába és hagyom, hogy keveredjen pár percig.

A sütő 170 fokon kb 40 perc, max egy óra alatt megsüti, nem jó, ha túl gyorsan sül, mert kemény lesz a teteje. 

Habos kakaóval az igazi!
Jó étvágyat hozzá!

Ezúton kívánok minden kedves Olvasómnak jó egészséget és sok örömöt az Új Évben! 
Tartsatok velem idén is! 

Szeretettel:
alairas_4.jpg

2018. Karácsony - évzáró

Az összes utóbbi év közül az idei év karácsonya volt a legtanulságosabb számomra. Mi, akik rajongva szeretjük a Karácsonyt, hajlamosak vagyunk rá, hogy túltervezzük a dolgokat, túlvállaljuk magunkat, és túl sok elvárást támasszunk ilyentájt magunkkal szemben. Ez a "mission impossible" okozza a garantált frusztrációt, ami 24-e előtt nagyjából egy héttel meg is érkezik, menetrendszerűen. Az érkezése egyre növekvő feszültségből, stresszből, "Úristen, sehol sem tartok!"-ból ismerhető fel, és a helyzet rohamosan romlik a napok előrehaladtával.
Idén ismertem fel először azt, hogy hiába kezdem előbb, nem fogok jobban végezni. Csinálhatnám egész évben, akkor is lenne, ami nem készül el, vagy nem lesz olyan, amilyennek elképzeltem. 

Azoknak a "bloggereknek", akiknek ez az élete, más az időbeosztása, mint az átlagos embereknek. Előre kell gondolkodnunk, akár a magazinok szerkesztőségeinek, hogy időben előttetek legyenek az anyagok. Ehhez nekünk előre kell dolgozni. Előbb kell foglalkozni a témákkal, és ahhoz, hogy Nektek legyen időtök a megfelelő alapanyagokat is beszerezni és még el is készíteni, amit szeretnétek, időre van szükség. 

A készülődés időszakában ez még csak-csak működött nálam, de "élesben" minden felborult.
Ugyanis Anna lányom az utolsó tanítási napon, pénteken élete első osztálybulijára szeretett volna menni és senki sem állíthatta meg. Aznap még rendben is volt, de másnapra totálisan lerobbant és a következő négy napot lázasan, sírva töltötte. Nagyjából ma volt az első olyan napja, amikor már majdnem a régi volt. Kezdtem neki megörülni, erre ma a férjem dőlt ágynak és a fiam feje kezdett melegedni. (Ugye, mind ismerjük, milyenek a beteg férfiak, pláne, ha oroszlánok...)
Nincsen ezzel baj, csak amikor az ember éppen a karácsony előtti 2-3 napot és magukat az ünnepnapokat tölti betegápolással, átértékelődnek a dolgok. Örültem annak, hogy nem került kórházba kiszáradással senki, hogy le tudtam vinni a makacs lázat, hogy igazából komoly baj nem volt, de semmire (tényleg semmire) nem jutott időm abból, amit szerettem volna. Nem készült mézeskalács, sem szaloncukor, se kókuszgolyó, egyetlen sütemény sem. Az utolsó napokban még volt annyi lélekjelenlétem, hogy rendeltem egy tortát, hogy legyen valami édességünk, és vacsorára betoltam a tepsiben egy pulykamellett egyben. 
Szerencsére jöttek anyuék és rengeteget segítettek, így lett egy majdnem olyan esténk 24-én, amilyet én is szerettem volna. (A hasfájástól síró Annácskától eltekintve.)

Áldottam az eszem, hogy a karácsonyfát felállítottuk csütörtökön, mielőtt feje tetejére állt volna a tevezetem, és biztos vagyok benne, hogy jövőre is így fogok tenni. 

Terveztem azt is, hogy decemberben nem foglalkozom már semmi mással, csak a saját családommal és a saját dolgainkkal, ez sem jött össze. Ennek több oka van, de az egyik legfontosabb oka az, hogy mindig történt valami, ami miatt a megrendelésekkel végül folyamatos csúszásba kerültem. 
Ebből muszáj volt levonnom a megfelelő tanulságot és változtatásra kényszerülök, melynek értelmében a jövő évtől sajnos nem fogok tudni megrendeléseket teljesíteni. Ez az egyik  legnagyobb változás, ami a jövő évi terveimet illeti, a többit pedig meglátjátok majd időben, ígérem!

Szakmailag rengeteget fejlődtem, tanultam, tapasztaltam ebben az évben és ezért hálás vagyok mindenkinek, aki ezt lehetővé tette a számomra. Hálás vagyok az alkotó társaimnak, akik inspiráltak és azoknak is, akik tanítottak, köszönettel tartozom Nektek!
Igyekeztem a fotózás terén is előre lépni, a gépem automata beállításától végre elszakadva sikerült a manuális beállításokkal is megismerkednem. (Tudom, hogy ennyi év után ez nagyon ciki, de én nagy sikernek értékelem.) 

Emberileg szintén nagyon sokat tapasztaltam idén, ami talán a legnagyobb változást hozta számomra. Szembesülnöm kellett azzal, hogy sokan vannak, akik igyekeznek "fogást találni" rajtam, de nem az újdonság, sokkal inkább az, hogy a módszerek keményednek. Nem fogok neveket említeni, mert nem süllyedek le a szintjükre, de bizonyára sokan meglepődnétek a történteken és hitelét vesztené egyik-másik imádott Művésznő, ebben is biztos vagyok.

Volt egy érdekes találkozásom év végén, az egyik turiban odalépett hozzám egy hölgy, és gratulált a munkámhoz, elmondta, hogy a legtöbbet tőlem nem a kreativitást tekintve tanult, hanem arról, hogyan legyen kemény.
Pedig én nem lettem keményebb...
Nem biztos, hogy a keménység a megoldás. Nem az a megoldás, ha támadnak, hogy bezárunk és lepattintunk magunkról mindent, jót is, rosszat is. Nem megkeményedni kell, nem érzéketlenné válni, mert ezzel többet ártunk magunknak, mint amennyit használunk, főleg alkotóként, ahol az érzékenység szinte természetes tulajdonság. Ha az érzékenységünket adjuk fel, azzal azt kockáztatjuk, hogy nem tudunk megfelelően reagálni a minket érő impulzusokra, és nem tudjuk őket úgy feldolgozni, ahogy egyébként kellene. Nem biztos, hogy megértjük a miérteket, nem biztos, hogy empátiával tudunk fordulni egymás felé.
Nem megkeményedni kell, szemléletet kell váltani.

Tudomásul kell venni, hogy egyik ember sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak más. Tudomásul kell venni, hogy nem szabad mások dolgaival foglalkozni, nem verseny ez, a mi feladatunk kizárólag az, hogy a lehetőségeinkhez mérten a legjobbat és legtöbbet adjuk, amire csak képesek vagyunk. Függetlenül attól, ki mit mond, ki szerint jó vagy nem jó ez, magunkban kell biztosan tudnunk, hogy mit miért csinálunk. A bizonyosság érzésével kell végeznünk a dolgunkat és a saját lelkiismeretünkön kívül senki más felé nem tartozunk elszámolással. Az ember nem tökéletes lény, mindenki hibázik, kérdés, hogy tud-e, akar-e tanulni belőle. Megvan-e benne a jobbításra való törekvés vágya. Engem ez hajt előre. 
A karácsonyi csoport vezetéséből tanultam ilyen szempontból a legtöbbet. 156ezer ember már olyan tömeg, ahol tényleg mindenféle ember előfordul. Megtanultam, hogy nem kizárólag az én igazam a jó, nem is kizárólag csak az létezik. Megtanultam, hogy a "másság" elfogadása nem gyengeség, hanem erény, a konokság nem vezet jóra, a kotnyelesség pedig nevetséges, ha az ember már felnőtt. A tisztelet hiánya egymás felé azonban megdöbbentett. Szerencsére csupa velem egyívású lányt sodort melléma  jósorsom, akikkel teljes egyetértésben tudtuk irányítani a csoport munkáját. Érzelmileg így is eléggé kimerített ez a három hónap. (A csoport idei évéről külön bejegyzést fogok létrehozni a napokban, mert egy tavaly elkezdett hagyományt mindenképp folytatni szeretnék idén is.)

Kicsit elkalandoztam, de szerettem volna, ha tudjátok, milyen gondolatok foglalkoztatnak így, az év végén, ennyi nehéz nappal a hátam mögött. 
Természetesen a fent említett események miatt nem készült fotó idén az asztalunkról, se az ajándékcsomagolásokról, se tulajdonképpen semmiről, amiről amúgy "kellett volna" készíteni egy valamirevaló bloggernek. A családról pedig azért nem, mert ezeket a pillanatokat szeretjük igazán megélni...és ilyenkor nyűgnek érzem, hogy egyáltalán elővegyem a fényképezőgépet vagy a telefont, hiszen örülök, hogy végre "legálisan" offline lehetek.
Szép képeket szerettem volna posztolni Nektek a dekorról, azért is, mert fotózásra készültünk 28-án, de értelemszerűen azt is elhalasztottuk - ahogy a dolgok állnak, elképzelhető, hogy ebben a szezonban már nem is lesz belőle semmi-, mert esélyem sem volt felkészülni rá, most pedig már olyan fáradt vagyok, hogy energiám nincs bepótolni ezt az elmaradásomat, ijesztően sok mindent kéne megtennem most hirtelen, hogy ennek legyen értelme és ne olyan lakásban készüljenek a képek, amelyikre amúgy nem igazán lennék büszke az adott állapotában.

Azért, hogy ne maradjatok képek nélkül, most este kattintottam néhányat, kizárólag a hangulat kedvéért..megspékelve a csütörtöki, fa díszítős képekkel:

_mg_3762.JPG

_mg_3642.JPG

_mg_3644.JPG

_mg_3655.JPG

_mg_3656.JPG

_mg_3657.JPG

_mg_3659.JPG

_mg_3664.JPG

_mg_3666.JPG

_mg_3696.JPG

_mg_3697.JPG

_mg_3700.JPG

_mg_3704.JPG

_mg_3713.JPG

_mg_3722.JPG

_mg_3739.JPG

_mg_3741.JPG

_mg_3743.JPG

_mg_3756.JPG

_mg_3759.JPG

_mg_3760.JPG

Mindent összevetve csodálatos Karácsonyunk volt idén is, kihoztuk a lehetőségekből a legtöbbet, megszületett nálunk a fa állítás után a fa alatt/mellett alvás hagyománya, családostul, és abban is biztos vagyok, hogy a fa díszítés napját 21-22 körülre hozom előre a jövőben is.
Életem legelegánsabb fáját hoztam össze idén, és csak az szomorít el kicsit, hogy tudom, mennyi mindent tehettem volna még a varázslatosabb Ünnep érdekében. El kellett volna jutnunk legalább egyszer egy karácsonyi vásárba, kijárt volna egy körhintázás és jó lett volna olvasgatni karácsonyi novellákat vagy leülni filmet nézni egy kakaóval...de jön még kutyára dér!:)

Végezetül pedig az év tanulsága, hátha valakinek szolgálatára válik:
A leggyengébb pontom idén is a határidők betartása volt. A tempóm a végletekig fokoztam, így be kell látnom, hogy ha még így sem sikerült magam tartanom az idópontokhoz, akkor a megoldás nem a hatékonyabb működés, hanem a kevesebb feladat. Ha a maximum tempóm sem elég, akkor a listát kell kurtítani, azoknak a teendőknek a listáját, amit adott időkereten belül meg kell oldanom. Kevesebbet kell vállalnom, de azt felelősségteljesebben, és magasabb színvonalon kell kiviteleznem.
Ez a tervem a jövő évre,

Nektek hálásan köszönöm a rengeteg támogató, jó szót, kommentet, hozzászólást, üzenetet, mindent, amiről talán nem is gondoltátok, hogy nekem mennyire sokat jelent. Amikor az ember épp rosszabb passzban van, egy mosoly is segíthet átlendülni a holtponton, egy apró, jó szó is sokat számít, olyasmi is, amiről nem gondolnád, hogy fontos. Ezért a jövőben, ha azt érzed, bárki kapcsán, hogy "ezt de megmondanám neki, de inkább nem, úgyis tudja", mondd meg, írd meg neki! Lehet, hogy épp a te üzeneted segíti majd át egy kicsit jobb lelkiállapotba.
Legyünk kedvesek, törődjünk egymással! Én erre fogok törekedni a jövő évben.

Ha úgy érzitek, tanultatok a posztjaimból, már megérte megírnom őket!
Jövőre is hozom az ötleteket, ebben biztosak lehettek, ez is tervem a következő évre. Még magasabb technikai tudás, még több tapasztalat, még hasznosabb tippek érkeznek majd! 

Remélem, velem tartotok 2019-ben is, ezennel megköszönöm a szíves figyelmet, és elköszönök, viszlát, 2018! 
Számomra a tanulás éve voltál!

Minden kedves Olvasómnak kívánok jó egészséget és békés, Boldog Új Évet!
Szeressétek egymást és akkor minden rendben lesz!

alairas_4.jpg

A karácsony tényleg a vásárlók ünnepe?

Ha a vásárlásoddal jó ügyet támogatsz, akkor mindenképp...

Számomra a kézművesség egy olyan fogalom, ami mögött rengeteg munkaóra, alapos odafigyelés, anyagba oltott szeretet, mély szakmai tudás lakozik, az igazi kézműves olyan ember, akit elsősorban nem a pénz mozgat, hanem annál valami sokkal fennköltebb célért küzd. 
A kézműves adni akar, 

Nem megszabadulni szeretne a portékájától, mindenáron, hanem büszke arra, amit létrehozott és hisz benne, hogy ezzel mások életébe is csepészhet egy kis fényt. Az igazi kézműves a tőle telhető legtöbbet és legjobbat igyekszik nyújtani, bármi áron.

Sokakkal beszélgetek kreatív életem során azok közül, akik bátran mennek és kiállnak a portékájukkal az emberek elé. Ez a "fésztufész" megjelenés olyan sok bátorságot és hitet igényel, ami bennem például soha nem volt meg. Én nem árultam a holmijaim piacokon soha és valószínűleg nem is fogom, de ez legyen az én veszteségem, ám kalapom emelem mindenki előtt, aki ezt bevállalja.

Értük, az ő érdekükben szeretnék szólni ebben a posztban.

Szeretném előrebocsátani, hogy a mondandóm szigorúan személyes tapasztalatok alapján íródott, ennek értelmében csak és kizárólag a saját véleményem tükrözi. Szerintem...

Szerintem ez a kreatív világ megérdemelné, hogy nagyobb becsben tartsuk. Megérdemelné, hogy jobban szeressük, hogy higgyünk és bízzunk az alkotókban, a kézművesekben és szeressük őket, erről pedig ne felejtsünk el nekik is beszámolni. Tudom, talán sokaknak magától értetődő, ha szép holmikat lát egy-egy vásáron, de gondoljatok bele, mennyire jól esne a készítőjüknek, ha nem is vásároltok, de legalább jó szóval megfizetitek a fáradozását. 
Az ízlésről vitatkozni nem édemes és nyilván nem azt mondom, hogy olyasmit is meg kell dícsérni, ami nem tetszik, de ha egy picit megváltozik a látószög és megpróbáltok egy-egy tárgy mögé lesni, izgalmas élményekben lehet részetek.

Sokáig az volt a többség véleménye, megint csak az én tapasztalataim szerint, hogy a kézműves holmi soha nem fog a bolti nyomába érni. Sokan gondolják a mai napig is úgy, hogy aki kézműveskedik, alkot, újrahasznosít mondjuk, az használt dolgoból készít "haszontalant". Sokak számára a kifejezett funkció nélküli tárgyak pusztán porfogók, de mi van az érzelmi töltettel?
Mi van akkor, ha kézbe veszel egy tárgyat és megérzed, milyen a kiguárzása?
Próbáltad már?
Aki alkotott életében bármit, pontosan tudja, hogy mire gondolok. Minél több ideig tart kézben valaki egy tárgyat, annál inkább átveszi a rezgését, kisugárzását az a tárgy, annál jobban meg lehet tölteni szeretettel és törődéssel.

Nyilván a kézműves áruk "piaca" is vegyes, ahogyan a minőség is változó. Keresni kell itt is a "tökéletes" tárgyat, de miért nem inkább itt keressük? Miért a boltban?
Miért utasítjuk el a kézműves vásárokat azonnal, utalva arra, hogy túl drágák? Miért a bolti, nagyipari termékek áraival vetjük össze az árakat? 

Én azt szeretném javasolni azok számára, akik erre nyitottak, hogy látogassanak ki a vásárokra, beszélgessenek az árusokkal, főleg azokkal, akik nem alkalmazottak, hanem maguk a készítők! 

Erre most hétvégén is lesz egy remek lehetőség Veszprémben, ahol garantáltan maguktól a készítőktől vásárolhattok, ha erre jártok.

47041022_1940097942770301_7412439225850658816_n.jpgA vásár kiiírását pedig hadd másoljam ide, mert elég sokat mondó:
"Nem kell sem nagy hely, sem nagy tömeg a nagy ötletekhez. Egy kis, lelkes közösség, egy barátságos zöld ház és igazi karácsonyi hangulat vár december 8-án a ZöldLakban a Zsebkendőnyi Karácsonyi Vásáron. 

Mire számíthatsz, ha eljössz? 

Egy emberléptékű rendezvényre, ahol egy pohár teával a kezedben járhatod végig a standokat egyedi, kézzel és lélekkel készült ajándékok után kutatva. 

Helyszín: 
ZöldLak - Veszprém, Diófa utca 3. 

Program: 
9.00 -14.00 Vásár - 12 Veszprém környéki alkotó kínálja szebbnél szebb portékáját az ékszerektől a gyerekjátékokig. 
11.00 Teatér - Búzás Csaba „szőnyegnyi” gyerekkoncertje
12.00 – Kerülj képbe és nyerj! nyereményjáték sorsolása. Infók: https://www.facebook.com/events/258505874809281/

Hogy lehet zöldebb a Karácsony? 
Cipősdoboz ajándékok – Arra gondoltunk adni legalább olyan jó érzés, mint kapni. A vásár ideje alatt cipősdoboz ajándékokat gyűjtünk, amit a veszprémi Családsegítő Szolgálat karácsonyi rendezvényén osztunk szét. Ha van olyan jó minőségű játékod, ruhád, könyved, ami Neked már nem kell, de úgy érzed más még örülne neki, tedd bele egy cipősdobozba és hozd el a ZöldLakba. Kérlek, figyelj rá, hogy csak tiszta, épp, használható ajándékokat tegyél a dobozba. Ha egy kis kártyára felírod, hogy kinek szánod a csomagot (fiú-lány, kor, méret) akkor könnyebben megtaláljuk az új gazdáját. Legyen mindenkinek szebb a Karácsonya! 

Bögre to go – A karácsonyi hangulat mit sem ér a gőzölgő tea illata nélkül. A vásár ideje alatt mindenkit örömmel vendégül látunk egy pohár teára, de bögrével szűken állunk. Ha van olyan bögréd, amit szívesen bedobnál a közösbe, ne habozz megtenni. Tedd a bögréd a „Bögre to go” kosárba, válassz helyette egy másikat, és kortyolj nagyot az illatos teából! Kerüljük együtt a műanyagot!"

Veszprém gyönyörű hely, megérdemel egy hétvégi kirándulást és ha nem épp anyunál lennék aznap, biztosan ott lennék én is, vásárlóként!
Mivel a szervezők alaposan felkészültek, így a vásár oldalán, az eseménynél is részletes bemutatkozást találtok a részt vevő árusokról, akikben egy dolog biztosan közös, a portékájukon kívül szívüket, lelküket kiteszik az asztalokra, hogy minket, vásárlókat elkápráztassanak.
Ne hagyjátok ki! 

Áldott Adventet és békés készülődést kívánok mindenkinek!
alairas_4.jpg

Flokkolt karácsonyfadíszek

PENTART bársony porok

A bársony por olyan holmi volt eddig, amitől igyekeztem magam a lehető legtávolabb tartani. Nem sok alkalommal találkoztunk eddig, de az mindig emlékezetes maradt. Általában kis komódok fiókjának a belsejére lőve futottam bele, és utálatos volt levakarni, nem is sikerült, átütött a festéken, átszínezte, foltosan ráadásul, egy szóval utáltam.


Azonban az utóbbi időben igyekszem szembenézni a démonjaimmal, és ebbe beletartozott ez az anyag is. A flokkolást korábban csak ipari felhasználásból ismertem, melynek során számtalan felületet vontak be vele, a kocsik műszerfalától kezdve, fiókok belsején, hűtők felületén át a kis cuki Sylvanian families játékfigurákig. A menete hasonló a házi felhasználáshoz, erős ragasztóba magas nyomással "lövik" a kis szálakat, melyek ezt a puha, bársonyos felületet adják.

De lássuk, hogyan használtam én a karácsonyi készülődés során!
Először is jó tudni, hogy ez a por nem mindenbe ragad bele megfelelően, nagyon fontos a megfelelő ragasztóanyag. Ez több minden lehet, ha van otthon pl heavy body géletek, azzal is jól működik, de a kétoldalú ragasztóval is, azonban figyelembe kell venni, hogy utóbbiba például nagyon vékonyan tapad, emiatt áttetszőbb réteget ad.

Én a  biztonság kedvéért első lépésként kerestem a bársonyporom színéhez nagyon jól illő akril festéket és az egész formát lefestettem vele. A gránátvörös bársonyporhoz például a vörösbor színű matt akril kiválóan passzol.
Nem muszáj tökéletesnek lennie a festésnek, a lényege az, hogy ne üssön át a bordó bársony alól a fehér.

_mg_3111.JPG

_mg_3112.JPGAz alap bármi lehet, műanyag, fa, hungarocell, bármi, amin a ragasztó vagy a heavy body gél "megáll". Nem baj, ha csillámos, nem baj, ha festett, repesztett, semmi akadálya annak, hogy bársonyporral elfedjük. Nagy előnye még ennek az anyagnak, hogy az apró tökéletlenségeket is elfedi, mint amilyen például a hungarocell felülete.

Ezt az akrillal való festést ki lehet hagyni, ha az alap színe hasonló a bársonyéhoz, de én azt javaslom, hogy inkább fessetek, szebb lesz, egyenletesebb lesz az eredmény.

Miután megszáradt az akril, öntapadósra száradó ragasztóval kenem be azt a felületet, amit szeretnék bevonni a bársonyporral. Ez a ragasztó fehér és ecsettel jól felhordható, száradás után átlátszóvá válik és nagyon ragadós felületet ad.
Az ecsetet sajnos még soha nem sikerült megtisztítanom tőle rendesen, ezért valami rosszabb minőségűt válasszatok, amit utána nem sajnáltok kidobni. Célszerű egyszerre mindent lekenni azzal az egy ecsettel, amire ragasztó kell.

_mg_3115.JPG

_mg_3118.JPGA száradó elemeket egyébként érdemes saslikpálcára tűzni és egy nagy darab hungarocellbe szúrni, így szépen, és biztonságosan tud száradni, valamint a festése is könnyebb, tisztább.

Kipróbáltam azért azt is, hogy a kétoldalú ragasztószalagon hogyan működik és az is szép eredményt adott, de a díszeken a ragasztóba szórt verzió sokkal mélyebb színű és egyenletesebb is lett. Ahogy az alábbi képen jól látszik, a színek szépen összedolgozhatóak, így akár ombre díszeket is készíthettek vele!

A stamperia csillámporai közül igyekeztem kiválasztani párat, amik szintén passzolnak színben, a bordóhoz egy lilás, a piroshoz a vörös csillám illik, így a harangok dekorja is összeállt a fejemben.

_mg_3117.JPG

_mg_3120.JPG

_mg_3121.JPG

_mg_3122.JPGAmikor az öntapadós ragasztó átlátszóra száradt, akkor először a harang alsó síkját szórtam be a bársony porral, csak annyira, hogy ne tapadjon a papírhoz, aztán letettem egy nagyobb papírra az egész harangot, amiről utána könnyű összegyűjteni a lehullott port és visszatenni a tubusba. A penta oktató videóján az szerepel, hogy a könnyű és pontos adagolás érdekében a csőrből le kell vágni és úgy adagolni, de én egyszerűbbnek láttam, ha leveszem az egész csőrös részt és úgy szórom. 

A harang tetejére került a több, és úgy haladtam lefelé. A rászórt port körkörös mozdulatokkal, az ujjammal dolgoztam bele a ragasztóba. Az első réteg nem biztos, hogy tökéletesen fog fedni, de arra jó lesz, hogy ne ragadjon rá minden más is a poron kívül.
Amikor körbeértem, megnéztem az egészet egyben és ahol vékonyabbnak láttam a réteget, ott újra szórtam, dörzsöltem, szórtam, dörzsöltem, így tovább addig,amíg egységesnek nem látszott a felület.
(Hozzátenném, a bársony soha nem lesz egységes felületű, mert a szálak mindig máshogy álnak, és ezzel meg kell barátkozni, az anyag sajátja.)

Amikor a külseje már nem ragadt, a belsejét újra átfestettem az akrillal és a száradás előtt beszórtam a csillámporral. Így kapott egy kis csillogást, ami nem túl feltűnő, nem giccses.

_mg_3123.JPG

_mg_3125.JPG(Ha mégis úgy látjuk, hogy foltokban nem igazán tapadt meg a bársony,utólag is javíthatunk rajta, csak még egy kis ragasztót kell tunkolni a foltra, megvárni, hogy megragadjon és újra szórni, dörzsölni.)

A végén a ragasztópisztollyal beragasztottam a milton kapcsot és kész is! 

Tulajdonképpen sokkal bonyolultabb leírni, mint megcsinálni. Nem kell hozzá nagy tudomány vagy gyakorlat, inkább csak türelem. 

_mg_3130.JPG

_mg_3141.JPG

_mg_3148.JPGAzok számára, akik szeretnék kipróbálni, a megfelelő alapanyagokat félkövérrel kiemeltem, rájuk kattintva beszerzési forrásokhoz juttok, és a hellodiy webshopjának hála mindent egy helyről tudtok beszerezni.

Semmiféle anyagi érdekem nem kötődik ahhoz, hogy Klaudia boltját ajánljam Nektek, egyedül az, hogy miután nagyon rég keresek olyan webshopot, ahol egy helyen minden hozzávalót megkaptok, amivel foglalkozom, ráadásul a szállítás se horror, nagyon megörültem neki!

Kiadósságát tekintve, én három tubus bársonyporból bevontam három nagyobb, bonyolultabb formájú függő díszt, két nagy hungarocell harangot kívülről, valamint három kisebb műanyag gömböt. Nagyjából tehát 2-3 közepes méretre elég egy tubus. 

_mg_3094.JPG

_mg_3100.JPG

_mg_3105.JPG

_mg_3106.JPG

Igyekeztem mindent leírni ezzel az alapanyaggal kapcsolatban, de ha maradt volna kérdésetek, írjatok bátran a facebookos oldalon vagy itt, kommentben, ha tudok, válaszolni fogok rá!

UPGRADE: Kipróbáltam a fekete és a bézs és a zöld színeket is:

_mg_3171.JPG

_mg_3166.JPG_mg_3187.JPG

Ha pedig tetszett az ötlet, és szívesen olvasnál még hasonlóakról, tedd könyvjelzőbe a blogot, vagy kövesd a Pure design oldalt, ahol naponta frissülő anyagokkal várlak!
alairas_4.jpg

Rozsdázás LVL 2

Az örökké változó anyag

Írtam már korábban a pentartos rozsdázó szettről.

Akkor a cél az volt, hogy hungarocell alapon érjek el öntöttvas hatást. Az, meglátásom szerint tökéletesen sikerült.
Ezúttal a "túlságosan makulátlan", túl szép, túl új fém elemeket szerettem volna az idei koncepcióba illeszteni. Ehhez pedig újra ezt a vegyszert hívtam segítségül.

_mg_2662.JPG

_mg_2661.JPG

_mg_2682.JPG

_mg_2684.JPG



Az csengettyűket és a csillagokat olcsón szereztem a pepcoból, ott minden évben kitűnő, átalakításra való alapokat találok, idén is így volt.
Első lépésként lekentem őket egy vastag rétegben földbarna matt akrillal, és száradás előtt beleszórtam a festékbe a vasport (rust effect powder).

_mg_2677.JPG

_mg_2678.JPG

_mg_2681.JPG

_mg_2689.JPG


Miután megszáradt az egész, fogtam a három reagens folyadékot és teljesen véletlenszerűen rácsepegtettem mindenhol. Hagytam egy éjszakán át hatni  és másnap reggel erre ébredtem:

_mg_2695.JPG

_mg_2699.JPGMivel a kialakult rozsdás felület nekem egy kicsit "túl sok" volt, így szerettem volna tompítani rajta, ezért elővettem a viaszokat. 
A barna és a fehér befejező viaszokkal bűvészkedtem egy kicsit, egységesebbé, visszafogottabbá váltak a tónusok.

_mg_2703.JPG

_mg_2721.JPG

_mg_2727.JPG

_mg_2731.JPG

Olyanok lettek ezek a holmik, amilyennek én szerettem volna őket, de ez nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen lefogadható és járható út ezügyben. Azt fontos tudni, hogy ez a szett és ezek a szerek önálló életet élnek. Ez azt jelenti, hogy kétszer közvetlen egymás után se lehet ugyanazt az eredményt elérni vele, így ha a cél az, hogy sok hasonló holmi legyen, inkább a rozsda  festékszettet ajánlom.

Ez az anyag folyamatosan változik, hogy Lakbear barátomat idézzem, van a kis cuki festékszett és van a nagy, gonosz t-rex, a vegyszeres rozsda effekt.

Függően a páratartalomtól, napfénytől, időtől, hőmérséklettől, gyakorlatilag kis túlzással a hold állásától is, mindig alakul, változik majd a felület. Ennek tudatában választottam ezt, mert véleményem szerint ez a legélethűbb eredmény, amit mesterségesen el lehet érni.


Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál hasonlóakat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, kattints a blogposzt alatti KARÁCSONY címkére, vagy a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra, illetve gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő kreatív anyagokkal várlak!

alairas_3.jpg

Fagyos/jeges hatás

Pentart ice effect + snow pen + snow paste

A dob díszek készítése során az utolsó lépés az, amikor a felrakott dekorációkat havas/jeges hatással dolgozom össze. Sokszor van olyan, hogy igazából csak hasonlóak az elemek, ahogy például az is előfordulhat, hogy nem sikerül két ugyanolyan formájú fa gyöngyöt találni. Ezeknél az eseteknél festek is, végül pedig a pasztákat használom.

Az alábbi képen látszik, hogy festenek a dobok, mielőtt az utolsó simítás rájuk kerülne ahhoz képest, hogy milyenek készen:

_mg_2208.JPGA jeges hatás eléréséhez a három legfontosabb anyag, amit használok, a pentart hópaszta, aminek a szemcsemérete élethű havas felületet ad, a hó toll, aminek valamivel kisebb a szemcsemérete, diszkrétebb, finomabb felületet ad, és remekül ki lehet vele tölteni a lyukakat, valamint a jég effekt, ami opál színű pasztának tűnik, ám száradás után jól látszik, hogy irizáló csillám, és opálos kis gömbök vannak benne az igazi, fagyos hatás kedvéért.
_mg_2211.JPG

_mg_2214.JPG

_mg_2216.JPG

A jég effekt pasztával nagyjából egy időben jött ki a szivárvány paszta is. A két anyag közötti különbség szemléltetésére mutatnám az alábbi képeket:

_mg_2217.JPGA "Merry Christmas" feliratos kártyán a szivárvány pasztát látjátok felrakva, surló fényben is, hogy látszódjon, ennek az anyagnak nincsen különösebben textúrája, átlátszóra szárad, csillámok és irizáló fólia darabok vannak benne.

A koszorús képre pedig a jég effektet tettem fel, ugyanolyan vastagon, mint a szivárvány pasztát. Ez egy szemcsés, textúrált felület, opálosan áttetszó, kis golyók adják a jég lényegét és ugyanúgy van benne irizáló csillám, valamint egy kis fólia.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek sima, egyszerű, mintás scrapbook kartonok, semmi mást nem csináltam velük, mint lekentem az anyagokkal. 

_mg_2219.JPG

_mg_2221.JPG

Mindkét anyag strapabíró zárást ad, további lakkozást nem igényel, és ha engem kérdeztek, a koszorús kép láttán azonnal kedvencemmé vált az ice effekt.

Most pedig megyek és behavazom a tegnap éjjel készült dobokat is!:)
Remélem, sikerült valamivel közelebb hoznom Hozzátok ezt a néhány alapanyagot, úgy hiszem, hogy a karácsonyi készülődés során nagy hasznotokra lesznek. 
Kiadós kiszerelések, szerintem egy-egy tégely egy szezonra elég.

Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál hasonlóakat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, kattints a blogposzt alatti KARÁCSONY címkére, vagy a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra, illetve gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő kreatív anyagokkal várlak!

alairas_4.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;