Lakást/házat venni mindig szerencsejáték kicsit. Ha az ember a legjobbat feltételezi mindenkiről, akkor főleg. Így történhetett meg velünk is az, ami egyébként rémálmaimban se jöjjön elő a jövőben...

Panelban laktunk, de annak köszönhetően, hogy édesanyám erején felül dolgozott a gyermekeit egyedül nevelve, lehetővé vált, hogy megvásároljon nekünk (kvázi örökségként) egy nagyobb lakást, amikor ő eladta az övét.
Nyilván egy szentendrei lakás árából három is kijönne itt Péten, de így is fantasztikus, amit tett értünk és ezért soha nem lehetek elég hálás neki.

Amikor megvettük a lakást, azt hittük, hogy körültekintően jártunk el, amíg el nem jött az első közös gyűlés ideje a nyolc lakásos társasházban. A házat 1932-ben építették, lassan 100 éves lesz, a múltjáról bővebben már írtam ITT és ITT. A közös gyűlésen sokkoló volt megtudni, hogy mivel a házközponti fűtés jelen állapotában lassan 60 éve üzemel és minden évben egy vödör rozsdát seper ki alóla a karbantartó (ami nyilván hiányzik belőle valahonnan), le kell állítani és minden egyes lakásnak egyedi fűtésre kell átállnia.
Mindent megkérdeztünk, legalábbis azt hittük, mielőtt aláírtuk volna a szerződést, nincsen közös költség tartozása a lakásnak, stb...de azt nem kérdeztük meg, milyen komolyabb beruházás várható a közeljövőben.

Az eladó anyunak magyarázott valamit ködösen arról, hogy kell majd valamilyen felújítás, aminek a díja kb 600 ezer ft, de erről például az adásvételi szerződésben sem esik említés, így nem vettük komolyan eléggé.

Ehhez képest a legkedvezőbb ajánlat, amit végül el is fogadott a lakóközösség, 1.200.000 Ft-ról szólt.

(Gyorsan felhívtam az ügyvédet, hogy ez történt, mit javasol...azt javasolta, hogy egyezzek meg peren kívül az eladóval valamiben, mert perre menni egy élethosszig tartó folyamat.
Ez az ügy azóta folyamatban van, erről ezért most nem írnék többet, majd ha lesz valami eredménye, tanulságképpen másoknak, de inkább térjünk most vissza a fűtés kérdéséhez!)

Egyedi fűtés kialakítása.
Először is kell hozzá egy gázterv, vízterv, elektromos terv. Előbbit nagyon komolyan veszik, és nem is olcsó. Úgy kell elképzelni ezt az egészet, mintha most építkeztünk volna és a csupasz falak elkészültével el kellene kezdeni a csövezést.
A kazán értelemszerűen kondenzációs kazán lesz, amit eddig kizárólag speciálisan kialakított kéménybe lehetett kötni, nekünk szerencsénk volt, hogy egy kis könnyítés révén, mivel felettünk nem lakik senki, ki lehet vezetni közvetlenül az oldalfalra is a kémény helyett.
A kazánhoz kell gáz és elektromosság is, ezeket oda kell vezetni a lakás másik végéből, ahol a gázcsonk pihen.

A kondenzációs kazán lényege, a korábban használatban levő cirkohoz képest, hogy nem csak a gáz elégetésével felszabaduló hőt használja fel, hanem a füstgázban lévő vízgőz hőjét is, ami a hagyományos működési elvű kazánok esetében a kéményen keresztül távozik. A kazánban létrejövő kondenzáció során napi néhány liter kondenzvíz keletkezik, amelyet a csatornába vezetünk, ha kell, speciális szennyvízátemelő segítségével.

Mik az előnyei, hátrányai?

A hagyományos gázkazán használatához képest a magasabb beszerzési árán kívül (egy jó minőségű kondenzációs fali kazán ára 240.000 Ft környékén kezdődik) mást nem nagyon lehet felsorolni, előnye viszont annál több van:

• az összes kazántípus közül a leghatékonyabban hasznosítja a fűtőanyagot
• alacsony környezet-, illetve levegőszennyezés
• hivatalos adatok szerint 15-30 %-kal kevesebb gázt használnak fel egységnyi hőenergia előállításához, de a tapasztalati adatok azt mutatják, hogy egy kondenzációs kazánnal korszerűsített közepes méretű családi háznál akár 40% megtakarítás is elérhető
• kisebb sugárzási veszteség az alacsony hőmérsékletű üzemelés miatt
• 8-10%-kal kisebb füstgáz hőveszteség

Tudni kell, hogy a mi lakásunkban a melegvizet is a kazán fogja adni, mint a régi cirko kazánok esetében. A hálózatot, a fűtéshálózatot legalábbis a legegyszerűbb zárt rendszerként elképzelni, nagyon leegyszerűsítve a kazán melegíti a vizet, kimegy a csöveken a fűtőtestbe, ahol lehűl, majd így visszatér a kazánba, ahol újra felmelegszik.
Ha ebben a rendszerben szennyeződés van, akkor az belekerülhet a kazánba. Amíg a szennyeződés minimális, addig van rá mód, hogy egy tisztítóegység segítségével (amilyen a mosógépben a szűrő) ez időnként eltávolításra kerüljön, de fél téglányi szemetet ez az alkatrész nem tud kiszűrni. Eltömődés, károsodás léphet fel, tönkremehet a több százezer forintért vásárolt érzékeny szerkezetünk. És ha a rendszer alapvetően ilyen állapotú, akkor ehhez nem kell sok idő sem.

Miért írtam most ezt le?

Mert kitettem egy képet a facebookos oldalamra, ahol megmutattam, hogy milyen "szép" régi, tagos öntöttvas fűtőtesteket vesznek le. Lapradiátorok kerülnek majd a helyére.
Többetek szerint ez szentségtörés, hiba, vétek és sorolhatnám a vonatkozó kifejezéseket, amiket írtatok.

Valamit meg kell értenetek azonban!
Van olyan, amikor egy tárgy egyszerűen megszolgálja az idejét és vége. Nincsen értelme tovább használni, mert többet árt, mint amennyit esetleg esztétikájában használ.
Ezek az öntöttvas radiátorok 60 évesek. A vas és a víz folyamatos együtthatása köztudottan korrózióval jár.
Egy 10-20 éves fűtőtestnél még van értelme esetleg átmosatni, bár ezeknek olyan súlya van, hogy ember legyen a talpán, aki leveszi, elviszi, majd vissza is hozza, pláne emeletről, de tegyük fel, van ilyen...(nekünk az egyik radiátorunk pl 200 centis volt, helyben kellett szétvágni, hogy meg tudják mozdítani.)

Van olyan, amikor el kell tudni köszönni attól, ami megszolgálta az idejét és el kell engedni. 

Aki ismer, tudja, hogy én nem vagyok az az ember, aki mindent gondolkodás nélkül eldob. De amikor egy olyan bútor kerül a kezembe, amiben több a szúnyom, mint a fa, vagy olyan korhadt, hogy olyan, mint a szivacs, nem akarom megmenteni, mert nem tudom...ilyenek voltak ezek a radiátorok is.

Felrémlett előttem, hogy egyszercsak kilyukad és nem veszem észre. Ázik hetekig a csepegő víz miatt a parketta alatta, amit tényleg nagyon sajnálnék...beázik az alattunk lakó, stbstb...pláne, ha mondjuk épp nem vagyunk itthon egy pár napig.
Tudomásul kell venni, hogy a vas erős anyag, de nem örök életű. Megeszi a rozsda.
Meg kell menteni, amit meg lehet, ezeket nem lehetett.

Lapradiátor.
Igen, nem tartja úgy a hőt, mint az öntöttvas, de sokkal gyorsabban felmelegszik. Gyorsabban le is hűl, de valamit valamiért.
Nem szép, mint a régi. Valóban nem szép, de kell. Ez a "szükséges rossz" esete, mert fűtőtest kell.

Miért nem olyan fazonút választok, mint ami volt?
Mert nem tudom megfizetni. Ez ilyen egyszerű. Az egész lakás kevesebb, mint 10 milliót ér, egy ilyen két méteres, tagos fűtőtest megközelítőleg egymillió forint. EGY DARAB! Ésszerűtlen döntés lenne ennyit rászánni, akárhogy is néz ki a lapradiátor.

Eleve az ablakaink olyan fazonúak, amik alá jól mutatna valamilyen szép, perforált takaró lap, akkor meg teljesen mindegy, hogy mi van mögötte, legalábbis látványra. El lesznek takarva.

Mivel teljesen egyedi lesz a fűtés, így kapunk egy szép kis termosztátot, amivel beállítva a hőmérsékletet az állandó lesz. Nem fogunk fázni. Ezeknél a radiátoroknál biztos jobb lesz a hőhatás, mert ezeknek a feléig volt kb langyos és gondolom eltömődés miatt a másik fele teljesen hideg volt a múlt tél nagy részében.

Mutatnék valamit...

Ez itt például a fürdőben levágott cső, amin jól látszik, mint egy jó kis érelzáródásnál, hogy bizony a belső átmérőnek több, mint a fele már lerakódás.
Ez a fűtőtest bizony szívinfarktust kapott, az alatta levő képen jól látszik egy kőkemény, rozsdás, fémes, iszapos, kikristályosodott "rög", amit a Ti kedvetekért bányásztam ki a csőből.
Mondom, kőkemény. Ezen egy átmosás semmit sem segített volna.

Mindegy, nem akarom túl hosszúra nyújtani, mert nem is lenne értelme, de szíven ütött, hogy azt írtátok, hibát követünk el, hogy kicseréltetjük őket.
Nem vagyok a magam ellensége, és nem akarok rosszat a családomnak. Higgyétek el, elölről-hátulról átbeszéltem, akivel csak tudtam. Felelősen döntöttünk a dologról.

Az, hogy lapradiátor lesz, elsősorban anyagi ok, mert ha rákerestek mennyibe kerül egy tagos radiátor, akkor számotokra is nyilvánvalóvá válik, hogy nem olcsó. Arról nem is beszélve, hogy a tagos öntöttvasnak kinéző lemezradiátorok ezek, tehát már messze nem olyanok, mint a régi öntöttvas darabok. Használtan nem vennék, mert nem tudhatom, mi van benne, újonnan meg egyszerűen ezt a minőséget már nem kapni, éppen emiatt a borzalmasan nehezen kezelhetőség miatt.

Ne haragudjatok, hogy kifakadtam, de a szívemre vettem a dolgot, mert ezzel, hogy volt, aki megkérdőjelezte a döntésem helyességét úgy éreztem, hogy az egész eszmeiségem vesztette el a hitelét a szemében annak, aki szerint ez hiba.
Persze, egy ideális világban, ahol van pénz számolatlan, minden megoldható, de mint mondtam, számolni kellett azzal is, hogy ha egyszer eladjuk ezt a lakást, akkor el tudjuk legalább annyiért adni,amennyiben nekünk volt. Nem akarnék milliókat bukni rajta, mert ha beletenném az új fa nyílászárókat, a tagos radiátorokat mindenhová, a légkondit, a lehúzható szúnyoghálót, akkor az annyi lenne, mint a lakás jelen értéke, és kétlem, hogy valaha bárki megadna itt Péten húszmilliót egy közel száz éves lakásért, amikor azért tökéletes állapotú, szigetelt, tetőcserés családi házat kapni. Persze, ez lenne a tökéletes. De meggondolatlanság lenne. 

Ennyi. Folyt. köv.