Ez nem kalandregény. Aki a Da Vinci-kód hangulatát szeretné újra olvasni, az csalódni fog. 
Ez egy csodásan megírt családtörténet. 
Melegen ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek régi nagyjaink, aki érdeklődik a régi porcelánok, fajanszok iránt, esetleg gyűjti is őket.

Én- és ezt szégyellem is- még nem jártam Pécsett a Zsolnay-negyedben, nem láttam a múzeumot, de ezt a könyvet elolvasva alig várom, hogy eljussak és komótosan megnézhessem.

Őszinte leszek, nem vagyok nagy könyv gyűjtő. A helyi könyvtárban nagy figyelmet szentelnek rá, hogy folyamatosan frissüljön az újdonságok polca, ott fedeztem fel magamnak ezt a kötetet is. És ha már felfigyeltem rá, ki is vettem.
Sokáig tartott,amíg elolvastam, mert egyrészt nagyon terjedelmes, másrészt nagyon tartalmas.

Azt azonban már most tudom, hogy amint oda jutok, meg fogom venni ezt a könyvet, hogy a könyvespolcomon mindig ott legyen. Elmondhatatlanul inspiráló, mert az az érzésem támadt, mikor leraktam, hogy én is bármit elérhetek, kérdés, hogy hajlandó vagyok-e megfizetni az árát. De egyébként az egész időszakra jellemző volt, amíg olvastam, hogy nehezemre esett letenni.

Részletekre kiterjedően tartalmaz minden részletet arra vonatkozóan, hogyan fejlődött ki a semmiből, minden szükséges eszköz és hozzávaló hiányában az a gyár, ami aztán 5 generáción át alkotott kiemelkedőt.

Zsolnay Vilmos titkos kódjának nyomában járva fedezhetjük fel, hogy mire képes a kitartó, szorgos munka, a családi összefogás. A regény végén pedig fény derül a titkos kód megfejtésére is, mely tulajdonképpen végig ott volt a szemünk előtt.

Ha van olyan ismerősötök (és az olvasóim között tudom, hogy rengeteg van), akiről tudjátok, hogy szereti, esetleg gyűjti a régi porcelánokat és ezt a könyvet még nem olvasta, ennél jobb ajándékkal nem tudjátok meglepni...
Kellemes időtöltést hozzá!