Az is meseszerű volt, hogy a lakásra hogy találtunk rá, de ez egy másik történet.
Amint beléptünk  ide, tudtuk, hogy KELL. Csak összenéztünk és tudtuk, hogy ez a lakás a miénk akart lenni és a miénk is lesz!

Ezzel biztosan így lenne bárki, aki meglátja ezt a hatalmas, közel 35 négyzetméteres nappalit, a sokszögbe rakott ablakokkal.
Az első dolgunk az volt, amikor megkaptuk bútorok nélkül, hogy levettük itt is a függönyöket, a karnist és mindent kipucoltunk, amit csak tudtunk. A tapéta itt is jó rég fenn lehetett, mert a fal repedéseivel együtt elrepedt a papír is, és egy-egy ilyen kialakulása nem néhány év műve.

Leszedtük a tapétát, és itt is sok helyen kellett falat javítani. Ebben a helységben elsősorban az ablakok alatt és mellett volt veszélyes a helyzet. A sokszög főfalba való bekötése például fogalmam sincsen, hogy történt, mert ott olyan szünet volt a téglák között, hogy befért a kézfejem. Azt a részt teljesen újra kellett falazni.

A további kritikus pontok az ajtófélfák körüli területek voltak, szintén ujjnyi résekkel, a tapétával együtt jött a több centi vastag vakolat.

A tapéta és a laza részek leszedése után itt is minden glettet lekapartak a fiúk és újraglettelték az egészet. Nagyon szép volt, ám izgalmas meglepetés várt másnap, mikor benéztünk, ugyanis a mennyezet újra le volt kaparva, és mint elmondták, a teljesen újonnan glettelt mennyezet egy az egyben leesett előzőt éjszaka. Ilyen is megeshet és ami megeshet, az meg is esik. Ez Murphy.

Újraglettelve egészen más arcát mutatta a szoba, óriásinak éreztem, és hirtelen meg is ijedtem, hogyan lehetne ezt majd jól berendezni. De már kezd körvonalazódni a terv...én nem az a fajta vagyok, aki milliméterpapíron előre mindent kigondol.

Jöhetett a festés.
Kaptunk (örököltünk) egy nagy vödör megmaradt, kikevert színt. Kicsit feltettem belőle a falra és nagyon lilának tűnt. Az alábbi jobb oldali képen a jobb oldali az eredeti szín. Ehhez tettünk a gyerekszobánál használt színezőpasztákból, a chiliből és a mandulából is. Tanulság, hogy csodát nem lehet tenni, mert alapvetően nem fog megváltozni az árnyalat, de sokat lehet javítani rajta. A már kikevert festéket is lehet tovább keverni a megfelelő színezővel.

Direkt úgy fényképeztem a vödör oldalát, hogy látszódjon a kód, Hérából kevert prémium, bár fogalmam sincsen, hogy forgalomban van-e még ilyen kódon bárhol bármilyen festék, egy jó módja ez a megőrzésének.

Nagyobb felületre felhordva nem voltam teljesen biztos, hogy ez lesz az ideális szín, de aztán elkezdte izgatni a fantáziám, hogy attól függően, hogy esik rá a fény, ez lilás, púderes, bézses vagy egész meghatározhatatlan...

Itt is úgy tervezem majd megoldani a mennyezet és a falak eltisztázását, ahogy a gyerekszobában készült. Nálam rutinosabbak most foghatják a fejüket, hogy vajon miért lett előbb legurítva a fal, mint a mennyezet, de egyszerűen olyan türelmetlen voltam már, annyira szerettem volna látni felhordva a színt a falra, hogy muszáj volt... a mennyezet festésénél esetleg lecseppenő fehéreket meg majd átkenem megint, ha adódna ilyen.

Az átjárók és az előszoba fehérek lesznek, mert nincsen rajtuk ablak, így a világosság lesz a cél. Ha minden jól megy, akkor a héten elkészül minden falszakasz festése a konyha és a háló kivételével, hogy a lefestett helységeken küszöb nélkül végigfutó parkettára felkerülhessen a végső két réteg lakk, ami még hátra van. Ez az akadálya annak egyelőre, hogy be tudjunk költözni, és ha ez meglesz, minden meglesz.

Az ablakkeretek és ajtókeretek eredeti színe tetszett, de a festés nincsen jó állapotban, ezért vettem az OBI-ban a 2 in 1 zománcfestékből rengeteget, KRÉMFEHÉR színben. Az nem az a hideg árnyalatú hófehér és nem is az a túl meleg, sárgás gyöngyház. Jól fog mutatni a falszínekkel.
A hatalmas karnisok is ilyen színt kapnak majd, és a padló szegélye is ilyen krémfehér lesz, hogy mindent szépen keretbe foglaljon majd ez a szín.

A nagyon nagy falat a konyha és a kamra lesz még, és ha az kész...

Na, de hogy a férjem idézzem, a ha a semminek a rokona.
Úgyhogy inkább elhallgatok és folytatom a munkát. Ha követnéd, gyere a facebookra!