Egy korábbi posztomban ott hagytuk abba, hogy egy nagyobb átrendezés után úgy éreztem, vállalható a konyha, használható, ha valaki belép, nem fordul ki rémülten. Azóta kicsit több, mint egy év telt el, és sok minden megváltozott, elsősorban bennem. De a konyhában is.
Az előző poszt megírásakor még csak tervben volt a fűtéskorszerűsítés, ám azóta már túl is vagyunk rajta és a házközponti fűtés helyett immár egyedi fűtésünk van. A fűtőtesteket is lecserélték, a csöveket is levágták nagyjából, valamint a szemben levő falról is kikerült a lakás külső falára a gázóra, ami miatt sokkal nagyobb falfelület vált szabaddá. Maradt azonban még eltávolításra váró cső is, meg millió javítási munka, így nyilvánvalóvá vált, hogy a régi csempe cseréjéből kifolyólag is, újra kell vakolni az egész konyhát.
Nem viccelek. Lebontani a tégláig és újra vakolni, mert olyan laza, hogy ha hozzáérünk, hullik...
Ehhez szakemberre lesz szükség és egy nagyobb összegre, egyelőre azonban mindkettőnek híján vagyok. De legalább már érzem magamban a késztetést, hogy elkezdjem szervezni. Én úgy működöm, hogy ha "csak úgy" van valami cél a szemem előtt, nem tudok ráspórolni, de ha kérek egy árajánlatot és kapok egy dátumot, hogy ekkor és ekkor jövünk megcsinálni, összekapom magam és menni fog. végülis mennyi lehet egy ekkora konyhát bevakolni...néhány százezer...(Borzalmas, de muszáj.) Mindegy is, túl sokat nem akarok gondolkodni rajta, mert a végén még elbőgöm magam. Jöjjön az árajánlat, a többi szükséges elemet előkerítem, bármi áron.
Azonban érzéseim szerint a szakinak kb fél év a várólistája, és nem akartam még fél évig ilyen konyhában tenni-venni. Ma elkapott a gépszíj és nekiálltam foglalkozni vele, mert hónapok óta nyomasztott már. Mivel nem a szívem csücske a jelen állapot, és most nagyon finoman fogalmaztam, igyekeztem a nyár folyamán a lehető legkevesebbet bent lenni. Pedig szegény nagyon szerethető! És ezt ma láttam meg...
Az a régi pepita márványmozaik padló, az a hatalmas ablak, az a mindent elnyelő kamra (igen, az egy plusz nap lesz kb, mire rendbe teszem...), a nagy belmagasság, ezek mind-mind remek alapot kínálnak egy igazi álomkonyha megalkotásához.
Hogy számomra milyen lesz az álom, azt a poszt végén kifejtem még, de most nézzük, mire jutottam ma.
A fent említett poszthoz képest volt egy köztes állapot, amit azért mutatok meg, mert ezen remekül látszik a sok cső és a mérőóra:
Ehhez képest most a következő állapot volt jellemző reggel:
Szépen látszik a csöveket tartó bilincsek helye a falban, de már nem kell 30 centivel előrébb húzni mindent, hogy elférjen.
Ehhez képest gondolom nyilvánvaló a képet látva, miből lett elegem.
Kupleráj, mocsok, pókháló, és EGY RAKÁS HOLMI, AMIT SOHA NEM VESZEK ELŐ, és fogja a helyet meg a port. Főként az utóbbiakat megunva úgy döntöttem, hogy ha már úgyis csontra ki kell majd rámolni az egész kócerájt, akkor én minimalizálni fogok. Kiteszek mindent, ami nem a konyhába tartozik, mert mondjuk a fürdőben levő gyógyszeres szekrénybe való, vagy a fontos papírokat gyűjtő mappámba, a szelektív holmik a szelektív gyűjtőkbe, beleértve az elemeket is, és így tovább.
Első lépésben azonban fontos elhatározásra jutottam. Realizálva, hogy tényleg elég kevés holmit használok napi szinten, emellett pedig nagyon zavar, hogy csak oldalazva lehet bemenni a kamrába, mert az ajtót nem tudom teljesen kinyitni a polctól úgy döntöttem, hogy a fémvázast a padlásra száműzöm egyelőre, a bonanzát pedig becserélem anyósom egy régi felső szekrényére, ami a kis kerti sufniban árválkodott eddig kegyetlen körülmények között. (A sufnit nyár végére terveztem befejezni, de az azóta úgy áll, mert inkább medencéztünk, ha ott voltunk, lehet őszi projekt lesz belőle.)
Tehát első lépésként lepakoltam a polcost és kirámoltam a bonanzát, majd kivittem őket a folyosóra, és behoztam a fa felső szekrényt. Mostanában valahogy a zöld becsípődött nálam és a múltkor piacolt zöld szék óta meg különösen érdekel...apropó, erről a zöld székről van szó:
Alaposan megtisztítottam, picit kézzel átcsiszoltam a festését, azonban a belsején és a tetején géppel mentem át, hogy tutira a nyers fáig jussak. Ez után az egészet átdörzsöltem a pentás átlátszó befejező viasszal.
Aztán elkezdtem visszahordani azokat a dolgokat, amiket használok. Nekem ez a módszer vált be, a kérdéses szobából mindent ki kell vinnem és szépen visszahozni azokat, amik kellenek. Ha minden ott van, összezavarodom.
Természetesen minden egyes darabot külön kézbe kellett vennem, ezért bejátszott egy kis konmari is, éreztem, mi tetszik, mi okoz még örömet és mi az, ami már nem. Nyilván, hogy nem kerülhette el a figyelmem, mennyire ragad minden a kosztól, ezért a tárolókat kiürítettem egy papírzsákba, alaposan elmosogattam mindent és a tartalmukat leszitálva visszaöntöttem. Jó mulatság volt, csak kissé időigényes.
Viszont ha már csinálom, csináljam alaposan, nem igaz?
Közben volt némi kis kreatívkodás is, mert volt egy menthetetlen szekérnyből mentett ajtóm, amiből már rég krétatáblát szerettem volna csinálni, ma módom nyílt erre is.
Ehhez először hideg zsíroldóval lesikáltam az egész felületet, majd pedig -stílusosan- a lignocolor "BACK TO SCHOOL " fantázianevű sötétzöld táblafestékével kifestettem a kazettás belső részt.
Tudom, ezek ilyen kis értelmetlennek tűnő molyolások, de nekem ez a szenvedélyem, megmenteni, amit meg lehet, főként, ha az a valami tömör fa.
Egy rakás régi konyhai holmit gyűjtöttem be anno, mert ilyesmiket láttam a magazinokban, de rájöttem, hogy eredeti rendeltetésük szerint úgysem fogom használni őket, ezért a nagy részüknek új funkciót kellett kitalálnom. Így vált például az őzgerinc az íves alja segítségével a poháralátéteim tárolóhelyévé. Ennél ideálisabb feladatot aligha kaphatott volna ez a régi fém darab.
A fűszereket beköltöztettem a kamrába, mert olvastam, hogy jobb nekik a hűvös és a napfény teljes hiánya, az lesz az ideális helyük. A polc aljában levő fa ládába betettem a parti dekorokat és a szalvétákat, szívószálakat, papírkapszlikat, a nagy két füles kosarat pedig kineveztem kenyeres kosárnak, varrtam bele egy szőttest és abba bugyoláltam az összes kenyérfélénket.
Összességében alaposan el és lemostam mindent, amihez csak hozzáértem, kiválogattam a dolgokat, megpróbáltam rendszert vinni az egészbe és ezek mellett fő célom volt, hogy kigondoljam, milyen konyhát tudnék igazán szeretni.
Ha ezeket a képeket átnézitek, néhány dolog azonnal szembetűnik majd.
Ez a zúzmózöld árnyalat most nagy szerelem, biztosan használni fogom. A pepita padló marad, a fő irányvonal tehát a zöld lesz natúr fával, kis fekete kiegészítéssel és a lehető legtöbb természetes alapanyaggal.
Nézegettem az IKEA konyháit.
No, nem azért, mintha lenne most másfél millió forintom (kb ennyire jön ki a bútor, a belső rendszerezők és miegyebek nélkül), de nagyon kedvező annak a lehetősége, hogy a saját tempómban vehetem meg az elemeket és legózhatok velük kedvem szerint.
A fő irányvonal tehát tulajdonképpen egy IKEA hack lesz, basic darabok a svédtől, kombinálva a régi, igazi, tömör fa elemekkel.
Ennek a költséghatékonyság mellett az is az oka, hogy nem bírnám elviselni a katalógus-konyhát. Ezek az ikeás konyhák nekem egyrészt túl modernek, másrészt pedig túl makulátlanok az én "elferdült" ízlésemnek. Én szeretném azt érezni, hogy engem mutat meg az eredmény, hogy az én stílusom jelenik meg benne és rám van szabva.
Emiatt tehát arra jutottam, hogy a (terveim szerint fekete kazettás) alsó szekrények onnan jönnek majd, ahogy a pult is, ami reményeim szerint tömör fa lesz (nem kell sok szerencsére), a felső szekrények közé pedig beékelődik majd az a néhány darab, amit már begyűjtöttem és átalakítottam. Természetesen a dupla fehér kerámia mosogató KELL. Az tizenéve az álmom.
Természetes alapanyagok, egyszerűség, már-már minimál, de inkább csak ésszerű mennyiségű cucc, könnyű tisztántarthatóság, minél több újrahasznosítás. Ezek a terveim..
Ha összehasonlítom a reggeli és az esti képet, azt kell mondanom, hogy most így, ebben az állapotában szeretem. Elégedett vagyok. Kihoztam a nulla forint költségvetésből a legjobbat, amit a saját szám íze szerint ki tudtam hozni belőle.
Azt érzem és ez jó érzés, hogy a következő bejegyzést már csak akkor fogom megírni konyha témában, ha nekiállnak szétbontani és felépíteni az én álom konyhámat.
Ha kíváncsiak vagytok a fejleményekre, tegyétek könyvjelzőbe a blogot, vagy gyertek és kövessetek facebookon, ahol mindenről beszámolok majd!
