A legutóbbi bejegyzésem a konyháról igencsak ijesztő lehetett egyeseknek, és elismerem, még én magam is megrémültem tőle néha.
Fontos tudni, hogy idén egyedi fűtés kerül kialakításra, ha minden jól megy, de ha idén nem, akkor jövőre már ezer százalék. Emiatt a rengeteg cső és mérőóra kikerül majd a konyhából, ez megint véséssel, új fűtőtesttel, stb fog járni, ezért a fő cél a nagy munkáig az, hogy élhető és a lehetőségekhez képest kényelmes konyhánk legyen.

Ami az elrendezést illeti, többször megváltozott menet közben, például karácsony előtt, amikor sikerült vennünk egy kis mosogatógépet, ez jelentősen megkönnyítette a helyzetünket.

Na, hát akkor ott fejeztük be, hogy a bontások, kaparások megvoltak, jöhetett az "építés".
Én úgy gondoltam, hogy a koncepcióm részévé teszem a látszó régi henger mintákat egymáson, ezért is volt olyan nagy munka úgy lekaparni a falat, hogy közben a rétegeket is figyelnem kellett.
Ez sokak számára meglehetősen furcsa volt, a mai napig vannak vendégeink, akiknek az az első kérdése a konyhába belépve, hogy "De ugye ezt még átfestitek?"-Nem....

A kezdőállapotot jól szemléltetik ezek a képek, a parketta felújítása miatt a konyha volt a raktár jó ideig.

Már akkor is nagyon tetszett a rengeteg fény, a parkra néző kilátás, álmodoztam róla, hogy ott az ablakban állva milyen jó lesz majd kávézgatni.
Abban biztos voltam, hogy a régi padlót meg akarom menteni, a falon levő csempe minden bizonnyal áldozatul fog esni a fűtésszerelés alatt, de majd megpróbálom úgy levenni, hogy ne törjön mind ripityára.

A nagy ablak fa, az elmúlt 80 évben átesett már "felújításon", ahogy láttam, és időszerű lesz majd egy újabb is. Semmiképpen nem akarom műanyagra cserélni, fára pedig nincsen keretem. 

A sok köztes állapottal most nem untatnálak Benneteket, megnézhetitek a facebookos oldalamon, a megfelelő mappában, inkább a jelenlegi végeredményt mutatnám. Nem végeredmény, mert mint ahogy jeleztem, az egészet szét kell bontani a nem is olyan távoli jövőben, de az majd másik történet lesz.
Addig is minimális anyagi ráfordítással épült meg a mi "tábori" konyhánk.

Nem így keltem reggel, hogy akkor ma gatyába rázom a helyet, menet közben kapott el a gépszíj. Kitaláltam, hogy átfestem az anno még a műhelybe nagyon pikkpakk lemázolt kis fehér asztalkát, már a koptatása sem tetszett.
Aztán rájöttem, hogy baromira zavar a rumli körülötte...

A festék, amit használtam a Lignocolor "SPANISCH GRAU" nevű árnyalata, ami nagyon nagy kedvencem, igazán szép, diszkrét szürke. Azért esett a választásom erre a színre, mert a járólap fekete-fehérjét szeretném majd megtartani a jövőben is, de nem akarom, hogy MINDEN fekete-fehér legyen. Kell valami, ami megtöri ezt.
Erre tökéletes az asztalka.
Ráadásul tudtam, hogy ezt most nem akarom koptatni és régiesíteni, úgyhogy kapóra jött, hogy ez a festék szépen terül, és a transzparens viasz sem sötétíti be.

Igazából hengerrel lett volna az igazi, de csak ecsetem volt itthon, azzal próbáltam minél egyenletesebben haladni. A viaszt is ecsettel vittem fel, majd egy puha ronggyal töröltem vissza a felesleget. A bal alsó képen látszik, hogy a viasz mennyiben változtatja meg az eredeti árnyalatot.

Amikor elkészült a kis asztal, elkezdett zavarni az ablakon a maszat, lemostam az ablakot. Amikor oda felmásztam, megláttam, mi van a szekrények tetején, így adta magát, hogy le kell mindent pakolni és letörölni. Ha meg visszarakom, akkor már csak azt rakom vissza, amit valóban használok is.

Sokkal átláthatóbb és praktikusabb lett a hely:

Természetesen ezzel még nem oldottam meg mindent, mert a tűzhely és a mosogató környéke rejt még feladatokat, de a munka neheze szerintem megvan. A kamra külön nap lesz, de az sem esélytelen, az ablakra szeretnék valami olyan vitrázst, ami nem ez a kommersz, viszont az ablakszárnyra van rögzítve, nem a fenti karnisra.

A legnagyobb kedvencem most a kis fekete polc, a legutóbbi mentésem, amiről többet a vele foglalkozó posztban olvashatsz, nagyon bevált. Élvezet ott elkészíteni a kávét minden reggel.

A tárolás kérdését is igyekeztem a meglevő dolgok felhasználásával megoldani, nem vettem új tároló edényeket.
A nagy fémvázas polcok nagyon jól működnek, ezeket érdemes volt rendbe tenni. Mindent elnyelnek, átlátható és gusztusos, amellett pedig szerintem stílusos elemei is a konyhának.

Szigoru voltam magammal, tényleg mindent kiraktam a polcokról, amit nem használok. Így is maradt rengeteg minden, amit akarok és tudok, azt el tudom készíteni. Ami elhagyhatatlan kellék, mint a botmixer vagy a kézi mixer, az a kamrában kapott helyet, vagy a bonanza fiókjaiban, ezekről is szól majd a következő témába vágó bejegyzés.

A teljesség igénye nélkül néhány példa:
A kávégépbe való filtereket egy edényalátétbe tettem, a konyhai sütőpapírokat, alufóliát, folpackot kézközelbe egy bádog tálcára.
Az ócskapiacos csatos üvegek és fedeles üvegek nagyon beváltak, a BUDAPEST feliratú öntöttvas mérlegemre pedig mindig jó ránézni.

Így végignézve az egészen, fogalmam sincsen, miért nem kezdtem el előbb. Olyan jó ez a rendezettség és praktikum, egészen megszerettem, fontolgatom, hogy amikor majd konyhabútort veszünk, akkor sem fogok megválni ezektől az elemektől, megpróbálok majd minél többet beépíteni az új rendszerbe.

Ha kicsit összeszedtem magam, haladok tovább és érkezik a folytatás is! 

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél hasonló kreatív anyagokat olvasni, akkor gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő bejegyzésekkel várlak!