Volt nekünk egy ilyen masszív, régi ónémet szekrényünk. A családunk birtokában volt kb 15 éve, mire a napokban rájöttem, mit is szeretnék kezdeni vele.
A kisfiam ruhásszekrényét, ami eddig egy kis fehér IKEA SMADAL volt, ideje lecserélni valami nagyobbra és olyanra, amiben van akasztós rész is. Erre tökéletes lesz...-gondoltam én.
De akkor még nem tudtam, amit azóta már igen...
Első lépésként a felső betéteket kivettük, mert mindenképp szerettem volna üvegesnek, legalább felül. Kicsit könnyedebbé vált így.
Mivel sokat adok arra, hogy a gyerekek ruhái is passzoljanak a stílushoz, amit példaként szeretnék eléjük tárni, nem féltem attól, hogy rosszul fog kinézni, ha látszanak a ruhák. Ha mégis gáz lenne, még mindig lehet belülre függönyt varrni valami menő anyagból.
A már meglevő éjjeliszekrényhez passzintva terveztem meg a színt, ám azt dekor painttel festettem, és most mindenképpen a lignocolort szerettem volna használni.
Az oka nagyon egyszerű, nem tudtam volna kivinni a szekrényt a berendezett szobából és nem akartam nekiállni a festés után végigcsiszolni az egészet, mert nem kopottas hatást akartam elérni. Ezért esett a választásom ezúttal a lignora. Jól terülő, akrilos felülete miatt modernebb, frissebb hatás eléréséhez jobban szeretem.
A meglevő készletemből kevergettem, ami azt jelenti, hogy nagyjából mindent összeöntöttem, ami volt itthon. A világosabb színekből és shadesből lett kb 3 dl szürkém, ezt öntöttem a szintén kb 3 dl menta színhez. Izgatott voltam, ezért gyorsan egy kis ecsettel felvittem a színt a felületre, majd vártam, mi lesz...és ami lett, annak nem örültem. Szétrepedt az egész felület, ott is, ahol kipróbáltam, hogy az alapozó ér-e valamit ez ellen. Hát nem ért...
Az első fontos dolog tehát:
Ha megreped a festék, nem segít az alapozó sem, a blokkoló sem!
(Ezek akkor segítenek, ha az alsó rétegekből a pigment anyagok, úgynevezett tanninok szivárognának át, foltosodást vagy sárgulást okozva.)
Muszáj zsírtalanítani a felületet, mert a zsír(olaj) az oka mindennek.
A zsíros felületen nem tud megtapadni a festék és ahogy szárad, összehúzódik. Ezáltal a felülete megrepedezik.
MI A MEGOLDÁS?
Zsírtalanítás!
De nem ám ablaktisztítós, meg szappanos lemosás...sajnos az sem ér semmit ilyenkor.
Trisós, mosószódás lemosást is ajánlottak, én azonban biztosra akartam menni, ezért a hideg zsíroldó sprayhez nyúltam.
NAGYON FONTOS, HOGY GUMIKESZTYŰT HÚZZ, HA HASZNÁLOD ÉS AMENNYIRE TUDSZ, SZELLŐZTESS KÖZBEN!
De még jobb, ha szabad levegőn állsz neki, mert nagyon fullasztó.
A folyamat úgy nézett ki nálam, hogy mivel nem bírtam megmozdítani, kicsit elhúztuk a faltól, a falat körben letakartam fóliával és a parkettát is. Kisebb felületeket lefújtam, vártam kicsit, egy körömkefével, körkörös mozdulatokkal fellazítottam a korábbi festék és lakk rétegeket, aztán nedves ronggyal áttöröltem.
Egy ekkora szekrénynél ez, ha lelkiismeretes vagy, egy egész napot is elvehet az életedből, de megéri!
Miután végeztem az egész szekrénnyel, egy kis felületre felvittem a festéket és vártam, hogy ezúttal nem reped-e. Szerencsémre nem repedt meg, csak minimálisan a sarkoknál vagy ott, ahol a sötétbarna színből maradt fenn.
Biztos láttátok, ha már több régi bútor megfordult a kezeitek alatt, hogy régebben nagy divatja volt a flóderozásnak, vagyis a fa hatásúra festésnek. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy kis optikai tuning, ám nagy szakértelmet és biztos kezeket igényel az elkészítése.
Talán az én szűklátókörűségem az oka, de nem szeretem, amikor fát fest valaki fa hatásúra, akkor sem, ha az a cél, hogy a "sima" fenyőt valami nemesebb anyagnak láttassa.
Tudni kell, hogy az igazi, eredeti ónémet bútorok tölgyből készültek, ami jóval súlyosabb, keményebb, minőségibb fa a későbbi fenyő utánzatokhoz képest, gondolom ezért szerették volna kicsit feldobni ezt a szekrényt is.
Mivel azonban az alapanyag nem a legjobb minőség, sok benne a hiba, a göb, egy vékony, sárga kiegyenlítő réteg került a festés alá, gyakorlatilag az egészet "leglettelték".
A hideg zsíroldó hatására a barna festékréteg egyszerűen lefolyt, ám ez az alapozás jóval nehezebb ügy volt. Nyilván, mivel alapozó, kiegyenlítő réteg, erősen kapaszkodik a fába, meg kell vele szenvedni.
A festés során kiderült számomra az is, hogy a barna miatt reped a szín, azonban a sárgát visszaoldja a festék, ha túl sokszor kenegetem át, besárgul, és ha vastagabb a réteg, akkor még össze is csomósodik, erre ügyeljetek, ha olyan lusták voltatok mint én, és nem mentetek le a nyers fáig mindenhol.
Megtehetitek azt is, hogy a letisztítás után csak viasszal kezelitek, de ebben az esetben én mindenképpen teljesen alaposan letakarítanám és többször átcsiszolnám az egészet.
Véleményem szerint ez a fenyő nem az a fafelület, amit nagyon mutogatni kéne, ráadásul a puha fák hajlamosak az UV hatására sárgulni, pirulni, melegedik a színük, én pedig azt nem szerettem volna.
(Tévedés, hogy csak a lakk sárgulna, maga a faanyag is változtatja a színét, bármivel kezelitek.)
Tehát biztos voltam benne, hogy festeni szeretném, ezért elővettem a színt és két rétegben kiválóan befedte a szekrényt.
Miután ezzel megvoltam, beragasztottam tükörragasztóval az üveglapokat, amiket korábban méretre vágattam és a biztonság kedvéért be is szegeltem őket.
A fiókot is átfestettem, sőt, a szekrény tetejére felkerült szürke katonai láda belsejét is, ugyanezzel a színnel. Abban majd az idényen kívüli ruhákat tartom majd.
Amikor megszáradt a festék, felraktam a két csillagot még az ajtókra, szabad kézzel, sablont körberajzolva, majd kifestve, de ezt lehetne stencilezni is, áttöröltem az egészet átlátszó viasszal, aztán kapott még egy fekete, pasis fogantyút és kidekoráltam a környékét.
Így alakult át az öreg szekrény, jól megdolgoztatott, de azt hiszem, teljesen megérte így is!
Új élet kezdődik a számára.
Kérdéses volt a számomra, hogy volt-e ennek a szekrénynek lába valaha és ha volt, milyen lehetett, de arra kellett rájönnöm, hogy valószínűleg nem. Abból következtettem erre, hogy semmilyen megerősítés nincsen az aljában, és így félő, hogy ha lábakra állítanám, a fiók közepénél annyira beesne a közepe a saját súlyától is, nem hogy megpakolva, hogy nem tudnám betolni a fiókot. Így se egyszerű, úgyhogy lehet, hogy abból még majd gyalulni kell.
Alapvetően nem volt nehéz munka, csak hosszú, de megfelelő mennyiségű türelemmel mindenkit arra bíztatok, hogy vágjon bele! Ha van egy régi szekrényetek, ami nem kuriózum, és amúgy nem használjátok, akkor alakítsátok át, mert a tömör fa napjainkra igazi luxuscikké vált! Ne hagyjuk tönkremenni végleg!
Jó munkát!
További felújítással kapcsolatos anyagokért gyere és kövess facebookon!
