amikor...legalábbis ezt mantrázom...mert tulajdonképpen minden egyes nappal közeledik, valóban...de hogy mikor jön el, az még rejtély.

Na lássuk azt a részt, ami rendben van.

A ház az 1930-as években épült, ami szépen látszódik a felhasznált vasmunkáknál, a korlát és a bejárati ajtó védő rácsa egyértelműen hozza a korszak kedvenc stílusának, az art deconak a stílusjegyeit. Putto home Móninál volt egy garázsvásár, ahol beleszerettem ebbe a kis szívecskés gipsz táblába. Ez lesz a névtáblánk, bár tudom, nem illik a stílusba, mégis, igazán jellemző ránk. Pont jól elfér a régi csengő fölé...tudjátok, milyen csengő ez... az a régi, berregős...amilyen az iskolákban is van (volt). Odáig vagyok érte...

Megmondom őszintén, elgondolkodtam a bejárati ajtót látva, mert nem láttam még majdnem komplett üvegből ilyesmit, de aztán rájöttem, nem az utcafrontra nyílik...és ez így teljesen más. Ráadásul a házban talán csak két ajtó van modernre cserélve, az összes többi ez a régi díszes. El fogom vinni üvegeshez, hogy sima, átlátszó biztonsági üveget tegyen bele, a piros mintás függönyt pedig fehérre cserélem és felfuttatom az üveg tetejéig.
Az ajtót felújítom, csiszolom, festem, a rácsot kijavíttatom.

Gyakorlatilag így is nagyon sok apró részlet van, amikkel lehet haladni, például kihúztuk a parkettában levő szögeket, amik a linóleumot tartották, és befejeztük a falakról a tapéta leszedését. Reálisan átgondolva azt kell mondanom, hogy mindenképp tapétát kell majd felrakni. Azt hiszem, hogy valami finoman strukturált fehér papírtapétát (nem, neeeeem fűrészporos) fogunk felrakni, amit utána kedvünk szerint lehet festeni, mert olyan régi a fal és annyi a repedés, meg a javítás, hogy azt nem lehet már elég szépen megcsinálni, csak ha tégláig lebontjuk...az pedig az egész lakást tekintve kicsit túl soknak tűnik.

Ezek után gondoltam egyet és nekifogtam az ajtófélfáknak, amíg a fiúk leszedték az óriás karnist...

Elkezdtem leszedni hőlégfúvóval a festékrétegeket...de néhány óra múlva már minden lelkesedésem elment és rájöttem, hülyeséget csinálok...
A kaparással, bármilyen óvatos is voltam, több kárt okoztam, mint hasznot. A spaklival szálirányba tudtam csak dolgozni és így lépten-nyomon beleszaladtam vele a fába. Volt, ahol minden óvatosságom ellenére meg is égettem...és még így is elég sok festék maradt rajta...

Mivel alapvetően a festés nincsen rossz állapotban, megrepedezve vagy lejőve, így csak a megfolyások zavaróak, ahogy azon a barna felületen is jól látszik. Ezeket azonban elég egy sima csiszolóval egyenesbe hozni, nem kell lemenni a fáig...ezzel nagyon sok mindent spórolok, elsősorban ideget és időt, de a hőlégfúvó 2000 wattos teljesítményét és a hátralevő 9 db öles dupla ajtófélfát tekintve biztos, hogy pénzt is a villanyszámlán.

Amíg én odakint gondolkodtam ezen, a fiúk a konyhában és a kamrában álltak neki keményen bontani. Az előző bejegyzésben szereplő szép kis lyukat ember magasságig leverték a laza vakolattal együtt. És lekerült a mosható tapéta is a konyhai csempéről. Tudom, nem valami szép, nem is új, de mivel a konyha projekt egyelőre sokad rangú, hiszen használni így is lehet, egyelőre ez marad. Ez a sima fehér. Akkor szeretném majd leszedni, amikor eldől egyrészt a fűtés kérdése, másrészt az ettől függő konyhabútor formája is.

Mosható tapétát leszedni szívás...nem hatja meg a vízzel bepermetezés...érthető módon. Legalább két nekifutás, első körben le kell tépni a vékony műanyag hab felső réteget, utána lehet spriccelni a ragasztós papír részt. Aztán meg már "csak" vakarni kell.

Azt kell mondanom, megint úgy ment el a délelőtt, hogy közben azt éreztem, nem sokat haladtunk, pedig dehogynem.
A kamra előkészült a visszafalazásra, az összes tapéta lekerült, minden fal alkalmas rá, hogy alaposan végignézzük és leverjük a laza vakolatot, majd kijavítsuk és előkészítsük a tapétázáshoz.
A szögek kikerültek a parkettából, a falakból és minden ajtófélfából.
A konyhában lekerült a tapéta és minden egyéb, most már-már teljesen csupaszon várja, hogy itt is rendbe tegyük a falat és kitaláljam az "átmeneti" koncepciót a következő néhány évre. (Ez is izgalmas lesz, azt megígérhetem, mert "jobb" híján mindenféle eklektikus konyhabútorból fogok létrehozni valami vállalhatót.) Aztán ki tudja, lehet annyira megszeretjük, hogy ilyen marad...
Lejöttek a karnisok, azokat is elkezdhetem felújítani és átnézni, mire van szükség a függönyözéshez.

Az ajtók és ajtófélfák további sorsáról is határoztam és bízom benne, hogy jól döntöttem, ehhez is "csak" a festék kell már.

Holnapra a terv egy alapos felmérés, mert ki kell számolnom, miből mennyi kell majd, tapétából, ragasztóból, festékből, szegélylécből...brrr, még sorolni is sok...
És mivel nincsen még méretarányos alaprajzom sem, azt is pótolnom kell.
Tehát holnap felmérek.
És bútort festek...ez lesz a lazítás.

De azt el kell mondanom, hogy nem tudom, mikor élveztem ennyire utoljára a fizikai munkát..már nagyon hiányzott! Úgy egyáltalán a testmozgás...

Végezetül köszönetem szeretném kifejezni a két díszpintynek, a kedves férjemnek és óriáscimborájának, már-már ikertestvérének a mai munkájukat.
Köszönöm, fiúk!
Krisz, gyere máskor is!

 Ha tetszett a bejegyzés és érdekel, mire jutunk saját erőből egy közel 80 éves lakással, kövesd a munkát és az oldalam a facebookon, ahol naponta megújuló, friss tartalommal várlak!