Folytatódott délelőtt a nappali "tapétalanítása", úgyhogy ezzel is készen vagyunk, a kis szobában, az átjáróban és a nappaliban vége a tapétának, van még bőven az előszobában és a konyhában, ez a holnapi nap kihívása. Holnap jön István és egy barátja is, nekik komplett feladatlistát állítok össze, mert ez volt az elvárásuk...jönnek ők, ha leírom, mit kell csinálniuk. Úgy próbálok logisztikázni, hogy mindig haladjuk előre valamennyit, ha épp csak egy kicsit, akkor is.
Nem igazán hagyott nyugodni a lyuk a kamra falán, úgyhogy amikor a karjaim már totál elfáradtak a kaparástól, egy kicsit átmentem bontani...
Jól látszik, hogy a bejárathoz képest a szemben levő fal kisméretű téglából készült, amíg a balra eső falazó blokkból. Ennek az az oka, hogy ott kémény fut. Nézegettük, hogy ez a kilógó cső mi lehet és arra jutottunk, hogy mivel felettünk már csak a padlás van, ez egy eresz ejtőcső lehet. Mellette a kis vékony még talány, de majd azt is megfejtjük...
Látszik, hogy ebbe a porlós habarcsba van ágyazva, a falazó blokkokba és a téglákba kis fém hurkok vannak kötve, abba pedig a rács rögzítve, ami tartotta az egészet. Mivel a rács is totál rozsda, azt látom célszerűnek, ha mindent lebontunk. Ez lehetőséget is rejt, mert akkor így a szemben levő falat le lehetne pucolni teljesen tégláig és akkor látványra is tök jó lenne. Menne a kamrai léthez, az a fal amúgy is a belső folyosóra esik. Oda is szellőzik.
Tulajdonképp a kémény falát vissza lehetne vakolni, a csövet el lehetne fedni egy gipszkarton lappal, a szemben levő pedig lehetne a pucér tégla.
Megpróbáltam lekaparni a festéket az ajtófélfákról, de ha valaki próbált már régi, retro konyhabútort megkopasztani, az tapasztalta, hogy milyen iszonyat ez a nyúlós-ragacsos olajfesték és alapozó, ami van ezeken...mivel a kromofággal nem szívesen önteném nyakon, mert van a lakásban 9 ilyen, azt fontolgatom, hogy kölcsönzök egy kis homokfúvót és azzal megcsinálom. Szerintem a falakat is azzal fogom...