Ma volt az első nap, hogy teljesen "legálisan" mehettem "rombolni" át a lakásba, és ugyan csak pár órám volt, és kemény fizikai munka várt, minden percét nagyon élveztem.

Az volt az első dolgom, hogy felpattantam a létrára és leszedtem minden ablakról a függönyöket, hogy lássam, mit rejtenek, milyen állapotok vannak az ablakok környékén. Ezeket a lécekkel osztott ablakokat nem adnám semmi pénzért...csak, ha tényleg esély sincsen a felújításukra, ahogy a mesebeli kazettás falburkolati elemeket és az ölnyi széles ajtófélfákat se...a benne levő ajtókról nem is beszélve...

Az elkövetkezendő pár hétben a spakli és a hőlégfúvó lesz a legszorosabb barátom, ez biztos. Az ablakokkal való munkát minden valószínűség szerint kicsit melegebb időre halasztom majd, amikor az se lesz gond, ha egész éjszaka nyitva maradhat, a teljes száradásig...

Az a tervem, pontosabban az elképzelésem, hogy mindent visszacsupaszítok, amennyire csak lehet, hogy ne porladó falakra dolgozzunk, és a lehető legtöbb "hibára" fény derüljön. Mivel a ház 1932 körül épült, amiben a lakás van, ilyesmire bőven lehet számítani, de megpróbáljuk a magunk módján a lehető legtöbb értéket megőrizni és megvédeni a jövőben is.

Két dolog foglalkoztatott nagyon, pontosabban egy, mi van a tapéták és a linóleumok alatt...

A konyhában is mosható tapétával van borítva a csempézés és linóleum fedi a földet, de már nagyon fúrta az oldalam, mit találunk alatta. Így nekiestem, és egy szakaszon lehúztam a tapétát. Amit találtam, az messze felülmúlta az elképzeléseimet. 
Akinek vannak régi fajansz edényei, amik mozaikosan repedezett mázzal bírnak, emiatt pedig foltosak, tudja, miről beszélek, Itt ez az egész csempe burkolaton így van. Azonban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy valószínűleg azért volt leborítva a tapétával, hogy ne dőljön ki, mert a faltól elég sok helyen elvált, ahogy kopogtattam...egyelőre a konyha eredeti berendezésével fog megmaradni, mert minden vágyam egy IKEA konyha, de ahhoz még gyűjteni kell...
Addig készítünk majd egy peremet neki felülre, ami megfogja, bízva a cementben, ami a háta mögött tart.

A korábban étkezőként használt beugróban is lehúztuk a tapétát tegnap este, és ahogy reméltem, nagyon szép munkát találtam a glettelés alatt. Mivel több réteg mintás festés várt, így elég kemény kihívás volt ezeket a rétegeket valahogy óvatosan elválasztani...nagyon aprólékos és türelmet igénylő macera, de szeretném az egész falon megcsinálni, hogy emléket állíthassak vele a korábbi mesterek munkáinak.

Ami a parkettát illeti, gyönyörű. Az egyik sarokban felvettem egy darabot és látszik, hogy tömör fa az egész, így bőven fogja bírni a csiszolást. Az az elvetemült ötletem van, hogy az egész lakásban felcsiszol(tat)juk és dió színűre pácolva lakkozzuk vissza...hát...egyelőre még a falakkal foglalkozom és gyűjtöm az erőt és a bátorságot. De így lenne tökéletes...

A lehúzott tapétából a legnagyobb darabokat elraktam, valahol a lakásban szeretném majd még felhasználni, hogy ne vesszen el teljesen a történet, de egyelőre még nem tudom, hogy hol.

Másik nagy vágyam volt egy kamra...akármekkora is legyen és ez itt szintén adott volt...nem is akármekkora...és fantasztikus, hogy a konyhából nyílik, teljesen külön egységként, egyelőre nem tudok betelni vele...Már elképzeltem, hogy készíthetek végre finom lekvárokat, szörpöket, mert lesz hova tenni! 

A földön a szokásos metlachi van, amit egyébként nagyon szeretek, az egész konyhában ez lesz, és szerintem ezt hagyom is. A fal szerintem igényelni fogja, hogy tégláig visszabontsuk, mert az elmúlt cirka 85 év alatt szerintem megszolgálta már az idejét...A polcok tökéletesek, csak kissé viseltesek, de ha sikerülne szépen kiszedni a munkálatok idejére, én ezt raknám vissza szépen lecsiszolva, festve.

Hogy miért írtam a címben, hogy első nap az ISKOLÁBAN? Mert bár van ez meg az a hátam mögött, de biztos vagyok benne, hogy ennyit még soha nem volt módomban tanulni, mint amennyit most lesz, eme lakás által. 
Szeretem a rezgését. Úgy érzem, hogy bízik bennem, tudja, hogy jót akarok neki. Nem akarom elvenni a személyiségét és az enyémet ráerőltetni, életemben először azt szeretném, ha ő súgná meg, hogy mi hogy lenne jó.

És úgy fogom csinálni...