VIlág életemben szerettem otthon ülni, szerettem a nyugalmat, szerettem a biztonságot, a kényelmet. Szeretek utazni is, de nem túl sok időre, emlékszem, hogy egy két hetes görögországi, majd svédországi kiruccanás felénél már azon agyaltam, mi mindent fogok csinálni, mikor végre hazaérünk. Honvágyam volt. Erős honvágyam.

Most sem az utazás maga mozgatta meg a fantáziám, hanem a kis mondat a Stamperia rizspapírjának alján. Az összefogás idejét éljük /kellene élnünk, és ez nagyon jól jött most.

Nem volt kérdés, hogy ezt a papírt fogom választani még úgy is, hogy a mintája egy kerek tányéron talán jobban ütött volna.

Kiválasztottam hát a papírt, és az üvegtálat alaposan megtisztítottam. Jelen esetben az alkoholos kézfertőtlenítővel fújtam le és papírtörlővel töröltem át, hogy tutira minden zsírt feloldjak.

Miután az üveget alaposan megtisztítottam, egy széles fejű ecsettel, gyors mozdulatokkal, mert elég hirtelen szárad, bekentem a tál alját a matt dekupázs ragasztóval.

Különösen figyelni kell a peremnél, hogy oda is jusson ragasztó, és ha nem elég, akkor utólag is tegyünk még, felhajtva a papírt. Ha a papír nem jön fel, jó dolgoztunk.

Fontos továbbá, hogy ez a rizspapír nagyon erős, rostos szerkezetű, ezért célszerű az illesztést középen kezdeni, és mivel a felület nem sík, hanem íves, nyugodtan feszítsük meg, kicsit húzzuk ki sugár irányban a mintát.
Így is fog ráncolódni, de nem lesz vészes.

Hogy könnyebb legyen dolgozni vele a szélénél is, egy szélesebb tetejű gyertyatartóra tettem fel, persze a ragasztással felfele, majd a nagyja papírt le is vágtam körben, kb fél centire a peremtől.
Átkentem a ragasztóval a tetejét is, és hagytam kb fél órán át száradni.

Miután megszáradt, fogtam egy manikűrösök által előszeretettel használt habkocka csiszolót, ami nekem is nagy kedvencem, és fentről lefelé irányuló, finom mozdulatokkal körben leszedtem a felesleges anyagot. Azért szeretem az ilyen megoldást, mert ez így pont annyit szed le, amennyit kell és elronthatatlanul percíz lesz az eredmény,

Az így is jól látszik, hogy ez a fajta mintás lap nem igazán működik magában, mert nagyon áttetsző, ezért szükség van egy kis háttérre a fekete vonalaknak. Ezért fehér matt akrilfestéket vettem elő és egy szivacs ecsettel két rétegben, határozottan átmentem rajta.

A sötét hátteres képen jól látszik, hogy mutat a minta, hogy van mögötte fehér háttér, illetve hogyan mutat, ha nincsen.

(Itt a második képen jól látszik, hogy azért maradt ott ránc...természetesen ezen az íves felületen sosem lesz teljesen ráncmentes a kép, ezért nem baj, ha valami jó kis sűrű mintát választotok, ami eleve elviszi a figyelmet az ilyen kis apróságokról, ráadásul ez a tál alja lesz, tehát aligha fogja látni bárki.
Tehát, foglaljuk össze!

Miután az egész felületet alaposan zsírtalanítottam, lekentem a dekupázs ragasztóval, felragasztottam a papírt, ez száradás után kapott még két réteg ragasztót, a visszájáról immár, majd két réteg fehér akrilt, hogy garantáltan sehol ne maradjon ki lyuk.

Miután pedig a fehér akril is felkerült mindenhova, úgy gondoltam, lelakkozom az eredményt, ezzel is egy plusz réteget adva a védelemhez.
A dekor varnish soft touch, pontosabban a puha tapintású lakk lett a befutó, ha még nem találkoztatok vele, így fest a tégelye:

Ahogy látjátok, a lakkot már nem pötyögtettem, hanem emberes vastagságban lekentem az egész "fenekét", majd visszatettem a posztamensére, míg megszárad.
Miután megszáradt, el is készült.

Azt hiszem, hogy erre nagyon keményen rá lehet cuppanni, az üveg tálak, tányérok nagyon könnyen hozzáférhetőek, olcsók és igazán nagyot lehet dobni rajtuk a megfelelő papír kiválasztásával!
Igazán szép nyári témájú, tengerparti (vagy ha angolul kerestek rá "coastal") témájú dekupázs rizspapírokat lehet kapni a neten mindenfelé!

Akkor hát lássuk a végeredményt:

Ha tetszik az eredmény és szívesen kipróbálnátok, utána küldjétek el az eredményt, és a Pure design by bardoczeva facebook oldal történetébe mindenkiét örömmel kiteszem! 

Jó alkotást kívánok! Ha kérdésetek lenne, forduljatok hozzám bizalommal!