A vasárnapi piacon találtam egy jó kis husáng gyertyatartót, ami tömör fa, csak valamiért arra a lilás sötétbarnára volt lakkozva, amit nem bírok elviselni. Gondoltam átfestem... Korábban már kezeltem egy forgó ingás óra talapzatát az akril+viasz kombóval és nagyon szerettem, ezért itt is ezt a párost szerettem volna használni.

Mivel a fő cél a mosott, nyárias hatás, így a kis kagyló gyűjteményem színeit és árnyalatait próbáltam megidézni.

Ez kb egy tíz perces beavatkozás volt, de olyan gyökeres változást hozott, amiért megérte volna tízszer ennyit is eltölteni vele.
Viszont ha már ennek így nekiestem, akkor kezelésbe vettem az egykor sárgaréz talpat is, és átfestettem. Tudom-tudom, rezet nem festünk át, de ez egy modern darab, nem valami patinás, történelmi egyed, ezért úgy döntöttem, ha nekem jobban tetszik festve, akkor lefestem és kész.
És bizony nem bántam meg:

Sokkal struktúráltabb, sokkal jobban kiemelkednek a vésések, a formák, mint az egyöntetű réz szín esetében.

Így már sokkal jobban illeszkednek ezek a darabok is a meglévőek mellé, a kompozíciók szerintem sokkal egységesebbé váltak.

Talán nem árulok túl nagy titkot el azzal, ha bevallom Nektek, számomra ez az elfoglaltség a legkedvesebb. Ezért szeretem a piacot és ezért bolondulok az átalakításokért, mert nincsen izgalmasabb, mint látszólag egymáshoz nem illő tárgyakat végülo mégis valahogy úgy összehozni, hogy úgy nézzenek ki, mintha világ életükben egymás mellé szánták volna őket.

Eklektikus, igen.
De én nem tudom és nem is akarom elkötelezni magam egy konkrét stílus mellett, én nem stílusokba szeretek, hanem tárgyakba...és beléjük teszem, amit tudok magamból, hogy minél jobban szerethessem őket.

Remélem, Nektek is tetszik az eredmény!
Ha tetszik, nézzetek körül új szemlélettel otthon és keressétek meg azokat a tárgyakat, amiket kis átalakítás után sokkal jobban be tudnátok illeszteni a saját enteriőrötökbe!
Jó munkát!