Biztosan sokan vagytok, akik még nem merték vagy nem akarták kipróbálni a dekupázsolást, mert vagy nem éreztétek magatokhoz illőnek, vagy ijesztő volt, esetleg már próbáltátok, csak épp nem sikerült jól. Most egy olyan leírást akartam összeállítani, amivel meghozom a kedvetek egy próbához.
Szeretném előre vetíteni, hogy nem vagyok dekupázs művész, ennek a technikának megvannak a mesterei, szimplán laikusként és olyan emberként írom ezeket a sorokat, aki a fent említett okokból még nem igazán mélyült el az alkotásnak ebben a formájában.

Az alap egy sima egyszerű, hobbiboltos fa doboz.

Első körben lefestettem a dobozt egy réteg fehér dekor painttel, mert a szalvéta legfelső, mintás rétegét terveztem használni, az pedig nagyon vékony. Ez azt jelenti, hogy a mintája ugyan élénk, de az alapszín is fehér, ez fehér alapon adja ki magát a legjobban. Ha valami sötétbarna fára tenném fel, alig látszódna belőle valami.

Az első javaslatom tehát ez, hogy lehetőség szerint minél világosabb (ideális esetben fehér) alapra dekupázsolj, ha rizspapír alapú vagy szalvétán van a minta.

Második tipp, felületenként haladj, ha az egészet szeretnéd beborítani, így könnyebb egyenletesen dolgozni és javítani is, ha valami gikszer beütne. Érdemes a minta illesztésének figyelembevételével 1-1 cm-rel nagyobb darabot szabni, mint az egyes lapok, áthajtani sehol sem kell majd.

(A fehér dekor paint festéknek az az egyik jellemzője, ahogy általában a világosaknak is, hogy így, magukban felrakva már úgy tűnik, elég jó a fedés, de ha viasz vagy lakk kerül rá, átlátszóvá válik. Dekupázsolásnál ez nem probléma, de bútornál meglepő lehet és kellemetlenséget okozhat, ezért ahol teljes fedésre van szükség, nem elég az egy réteg.)

A dekupázs lakkal úgy lehet spórolni kicsit, ha az ember a szalvétát vagy a rizspapírt a második, még friss festékrétegbe fekteti.A festékben levő nedvesség teljesen átitatja a papír szövetét és ugyanolyan jól működik, mint a külön lakk rétegbe fektetett verzióval.

Azt fontos megjegyeznem, hogy ezek az anyagok pille könnyűek és hártya vékonyságúak, emiatt nagyon kényesek. Nekem is a harmadik vagy negyedik próbálkozásra sikerült az első alkalommal szakadás és ráncolódás nélkül kifektetni a szalvétát, de az pont egy olyan módszer, ahol semmi gond nincsen, le lehet szedni, vissza lehet csiszolni és elölről lehet kezdeni a munkát.

Dühítő, persze, de arra kell gondolni, hogy ezzel is tapasztalunk, tanulunk, ezért a kidobott anyag nem ment kárba mégsem. tudásként beépítettük, a jövőben pedig ennyivel is előrébb leszünk.
Emiatt azt javaslom, ha valaki most próbálja először, akkor ne egy szalvétát vegyen a megfelelő motívummal, érdemes még 2-3 tartalék darabot beszerezni, hátha javítani kell.

A felületek szélénél a legegyszerűbb, legszebb és legtisztább megoldás, ha egy kis csiszolóvászonnal az élekre merőlegesen lecsiszoljuk a felesleges, túl lógó papírt. Tiszta, szép éleket fogunk kapni.
Kell egy kis rutin, mire ráérez az ember, de egy ilyen doboz végére már remekül fog menni.

Amikor minden oldal megvan, akkor az egészet át kell kenni a matt dekupázs lakkal, az esetleges buborékokra vagy feljövő részekre különös tekintettel, mert azokat alaposan le kell dolgozni, szükség esetén egy tűvel kiszúrni és egy kis ragasztó lakkot juttatni a papír alá, majd lesimítani.

Végül jöhet a dísznek szánt fém zár rá, amikből már nagyon sokféle elérhető webshopokban is, hobbiboltokban is, én ezúttal egy ezüst színűt választottam.

Foglaljuk hát össze még egyszer, hogy mik a legfontosabb tapasztalataim:

• Logikusan a dekupázs úgy néz ki, hogy egy réteg ragasztóba kerül a minta ív és utána lakk kerül rá. Emiatt hívják ragasztó lakknak ezt az anyagot, mert mindkét feladatra alkalmas. Ám nem szükséges külön réteget felvinni, a frissen felrakott festék is használható ragasztó rétegként. A lakkozás persze akkor sem maradhat el.
• A szalvétát a szükséges felületnél néhány centivel nagyobb darabra érdemes szabni, a minták illesztéséhez szükséges elrendezés figyelembevételével. Így nem kell túl nagy darab papírral "szenvedni", épp elég nagy feladat ezt is szépen leteríteni. 
• A szalvétát lerakás után oldal irányban már nem igazán lehet mozgatni, mert gyorsan elázik és szakad, ezért leginkább függőleges mozdulatokkal érdemes az esetleges kisebb ráncokat eldolgozni.
• Ha mégis kiszakadna, akkor tuti megoldás (én is így jártam), ha megvárjuk, hogy megszáradjon a hibás rész, majd kicsiszoljuk és egy mintájában passzoló résszel befoltozzuk. Nem lehet majd észrevenni a javítást.
• A munkához kb két centi széles ecsetet használtam, érdemes nagyon puha sörtéjűt választani, hogy szintén ne tépje fel a vékony papír réteget lakkozásnál (se).
• Ha nem sikerül elsőre, kitartás!

És végezetül az anyagról.

A csomagoláson az alábbi pár sor szerepel:
"Dekupázs ragasztólakk - matt. Vízbázisú, gél állagú ragasztó és lakk egyben.Különösen előnyös szalvéták ragasztásához." Ez pedig szóról szóra igaz. Korábbi tapasztalataimmal ellentétben gyorsan szárad, de nem túl gyorsan. Jártam már úgy, hogy nagyobb felületet igazán egyenletesen szerettem volna bevonni ecsettel, de mire a végére értem, az eleje már megszáradt. Itt most ez a helyzet nem állt fenn, öröm volt dolgozni vele.

Remélem, kipróbáljátok és az eredményt meg is mutatjátok majd nekem akár itt, akár a facebookon!
Jó munkát, ha kérdés lenne, megtaláltok!