Nálunk nagy a belmagasság, 310 cm, ebből kifolyólag nagyok a falfelületek is. Nagyok az ablakok, az ajtófélfák vastagok. Nálunk nem igazán mutatnak jól a kis finom holmik, mert egyszerűen nem látszanak...
Rég szerettem volna egy hatalmas órát a falra a nappali egyik központi helyére. Rég nézegetem már az üres helyét.
Néhány napja végre elkapott a gépszíj.
Anyósomnál rámoltunk, amikor ráakadtunk két baromi nehéz fa körre, egy egykori kábeldob két végére. Nem kicsik, 70 cm az átmérőjük és tele vannak fém megerősítésekkel, így a súlyuk is jelentős.
Vastag is, viseltes is, épp, ahogy szerettem volna.
Ma reggel István az egyiket lecsiszolta nekem nagyjából, hogy ne legyen életveszélyes, és hazahozta, hogy elkészíthessem.
Olyan romantikus...
Volt már itthon egy 40 cm átmérőjű óra alapom és mutatók, szerkezettel, de mindig túl picinek éreztem. Most azonban megkerült a méltó "alátét".
A középen levő fém hengerbe éppen belefért a szerkezet, így nem volt más dolgom, mint kidekorálni a nyers fát, hogy passzoljon az öreghez.
Első lépésként jó alaposan bemaszatoltam az egészet umbra színű sötétbarna antik pasztával. Ettől öregebb lett az alapszín és kijött az erezet.
Amikor a paszta kicsit megkeményedett, alaposan visszatöröltem és elnagyolva befestettem az alapot a szürke színű antikoló festékkel. Mielőtt megszáradt volna, viszonylag alaposan és egyenletesen visszatöröltem a festékhez tartozó oldószer és egy rongy segítségével. A művelethez gumikesztyűt ajánlok!
Miután a szürkével megvoltam, jött ugyanígy, elnagyolva a fehér szín. Tulajdonképpen az ecsetet se mostam ki, annál jobbak lettek az átmenetek. A szürke maradékával együtt dolgoztam el.
A fehér festéket viszont már szálirányban töröltem vissza, igyekeztem szakaszosan, de egyenesen húzni a rongyot a törlésnél. Az se baj, ha a körmünkkel is rásegítünk kicsit, mert a puha alapba belevésve csak még érzékletesebb lesz a festés. Az uszadékfa általában nagyon porózus, így a felülete is sok hasonló nyomot hordoz. Fontos, hogy mindig ugyanabba az irányba töröljünk, mert így lesz az eredmény igazán élethű. Igyekezzünk minden réteget láttatni!
Miután úgy ítéltem, hogy a rétegek rendben vannak, a helyére tettem az óralapot és a fekete antikoló festékkel, kontúrozó ecset segítségével vékony csíkokat húztam, szintén egyenetlenül, de mégis egyenesen, a meglevő csíkhoz alkalmazkodva.
Amikor a szerkezet is a helyre került, ki kellett gondolnom, hogy rögzítsem az előlapot a hátlaphoz.
Mivel az elemcsere miatt jó lenne, ha ki lehetne venni, a csavarozás mellett döntöttem. A csavarokat a nagy szekrény felújításakor rajtam el, totál autentikusan rozsdásak, nem én követtem el. Viszont így nagyon jól passzoltak, én pedig boldog voltam, hogy újra tudtam őket használni. (A szekrénynél erősebbekre cseréltük őket!)
Óvatosan előfúrtam egy mai, vastagabb csavarral, aztán hajtottam be a régieket. Épp eleget fognak. Mivel azonban csak tíz csavart sikerült megmentenem, két számot fából pótoltam. Ezeket a rozsda effekttel ápoltam le, hogy ne világítsanak annyira.
Apróság, de volt egy préselt 12-es szám a körön, ahhoz igazítottam az egész projektet. Egy kis szürke nyíllal ki is emeltem, hogy biztos mindenki észrevegye!
A számokat tehát javarészt rozsdás csavarokkal jelöltem, amik egyben össze is tartják az óralapokat, miközben levehetővé vált az előlap és mégis fix. Több legyet is sikerült ütni egy csapással, ennek igazán nagyon tudok örülni!
Utolsó momentumként egy hozzám illő kaparós matricát tettem fel és kész... Még a hátoldalába érkezik két szemes csavar, a kettő közé valami erősebb drót, erre fogom akasztani, és bízom benne, hogy a fal elbírja majd.
Remélem, hogy tetszett, ha szeretnétek hasonló dolgot kipróbálni és kérdésetek van, keressetek bátran itt, vagy facebookon, örömmel állok a rendelkezésetekre!
Jó munkát!
