Bizonyára sokan felkapjátok a fejeteket azon, hogy mivaaaan?? KÉK???
És igen, kérem...

Tisztában vagyok vele, hogy ez tőlem talán sokaknak új vagy túl sok...vállalom a kockázatot, hogy meglepő leszek.
Az elmúlt években úgy alakult a környezetem, hogy a főszerep a fehér színnek jutott. Lehet, hogy még soha sehol nem írtam ezt le, de -bár egész életemben erre vágytam- nagyon megborultam, amikor anya lettem. Persze nem meglepő, meg kell tudni tanulni a különböző szerepeket és ezek összehangolását, van, akinek gyorsabban megy, van, akinek lassabban, Én úgy érzem, hogy talán most, közel hat év elteltével kezd a lelkem a helyére kerülni.

Ehhez a tanulási folyamathoz kellett, hogy annak idején tiszta, fehér lappal indulhassak, ám erre a fehér lapra már nincsen szükségem. 

Nyilván nem akarom, hogy megülje a dolog a "gyomrom", ezért falatról falatra haladok az élénkebb árnyalatok felé. Így gondoltam arra, hogy az annyira imádott indigó színű dekor paint után kipróbálom az ún. "farmerkék" és a nagy mumus, a "fekete" árnyalatot.

Azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. 

Első lépésként leszedtem az amúgy kezeletlen fa varródobozról az összes fém zsanért, csavarokat kicsavartam, elemeire szedtem.
Utána lefestettem mindet kívül-belül a farmerkékkel és amikor megszáradt, végigtöröltem az umbra pasztával.
Ez utóbbi rendkívül időigényes és olykor ijesztő folyamat is, hiszen az umbra paszta felkerülése mindig komoly sokkal ér fel.
Egy alapvetően élénk színből valami nagyon barna, nagyon koszos lesz. De ne ijedjetek meg! Visszatörlés után sokkal szebb lesz, főleg, ha a végén még színtelen viasszal is áttörli az ember az egészet. (l. bal alsó kép, ahol a jobb felső elem már át van törölve színtelennel is...)

Azon gondolkodtam, hogyan kellene mégis egyedibbé tennem a dobozt, és mivel újabban nem igazán rajongom a túldíszített dolgokért, az egyszerűség jegyében csak annyit tettem, hogy feketére festettem a kis fa léceket a két oldalán.

Ezen felül a múltkor a Lidlben megvásárolható volt csomagban egy rakás scrapbook karton.Már akkor is láttam, hogy nagyon élénk színűek az én ízlésemnek, de biztos voltam benne, hogy jó hasznukat veszem majd...
Ebben a pakkban volt ez a kék mákvirágos papír. Egyszerűen tökéletesen illett ebbe a dobozba, ehhez a kékhez.

Amikor visszakerültek az arany színű fém elemek, úgy érzem, akkor került fel az ékkő a koronára, valahogy olyan elegáns lett ettől a kis csillogástól. Pedig az aranyat továbbra sem szeretem...

És hogy miért ez az egész?

Arra az elhatározásra jutottam, hogy megszűntetem az apróságos polcaimat. Igaza volt annak, aki anno azt kérdezte, hogyan portalanítom ezeket. Sehogyse portalanítottam, és most se portalanítom, annyi a különbség, hogy mostmár zavar, hogy nem teljesen tiszta.

Korábban annyit nézegettem, rakosgattam, rendezgettem ezeket, hogy nem nagyon volt ideje bekoszolódni, de az utóbbi időben nem is nyúltam hozzájuk...Más dolgokra fordítottam a figyelmem, és egyre jobban bántott, hogy az eddig összegyűjtött, varrással kapcsolatos kincseim méltatlanul hevernek mindenfelé.

Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy színek szerint fogom ezeket elrendezni, és mindegyik megfelelő színű dobozt fog kapni, hogy ha a jövőben bármikor bármit keresnék, azonnal tudjam, hol keressem.
Izgalmas lesz a pirossal is ez, ami pedig a következő lesz a sorban.

És nem utolsósorban nekem is izgalmas.
Előkerülnek a színek. Azok a színek, amik eddig is megvoltak, itt voltak velem, csak megbújtak valahol, most viszont előkerülhetnek, hogy teljes pompájukban tündököljenek.

Majd meglátjátok, hogy a legelemibb tiltakozásom ellenére is, mennyi pirosas holmim van...

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd a blogom, vagy gyere és nézd meg a facebookos oldalam és/vagy az instagram fiókom, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!