Biztos nagyon sok lakásban leledzik egy vagy több MOPPE fiókos elem az IKEA kínálatából. Az elerendezésük változik időről-időre, de az alapkoncepció nem. És ez főként azért jó, mert rengeteg teret ad a kreativitásunk kiélésére.

Mivel nem ez volt az első ilyen próbálkozásom, mondhatom, hogy már megfelelő rutinnal álltam neki a feladatnak. Többek között az volt az első dolgom, hogy megfordítsam a fiókokat, hogy a lyuk a hátsó részre essen és elöl makulátlan frontot kapjak. (Ezt tőletek tanultam...)

Aztán fogtam egy ecsetet és a Pentart Dekor Paint "INDIGO" árnyalatával lefestettem az egészet. Nem volt rossz így se, csak túl unalmas. Gondolkodtam, mit lehetne vele tenni, amitől szebb lenne és eszembe jutottak azok az ikeás BILLY könyvespolcok, amiket anno úgy tettünk elegánsabbá, hogy készítettünk rájuk deszkából párkányt. Nos, itt nem kellett párkány, elég volt két lap.
A konyha építésénél az egyik kis fémvázas tárolóegység lapjait kivettem, mert farost lemezből voltak és igencsak magukba szívták már a zsírt. Ugyan a peremük katasztrófa volt, a közepük remek, úgyhogy ezekből vágtuk ki Istvánnal a megfelelő méretű bútorlapokat. Kb 8 mm-rel lógnak túl minden irányban.

De ez még mind nem volt jó, kicsit olyan esetlennek tűnt, mint az ónémet szekrényünk, aminek hiányzik a pogácsa lába és úgy fest, mintha elhasalt volna.

Láb kellett...körülnéztem és ráleltem ezekre az esztergált fa rudakra, biztos sokatoknak ismerősök azok az emeletes polcok, amiknek a polcait ilyenek tartják. Mivel minden fa elemet el szoktam tenni, egyszer még jó lesz valamire felkiáltássál, így ezek is jó ideje várták az új életüket.
Fűrésszel levágtam mindkettőnek a két végét ott, ahol szerintem mutatós volt, a középső elemeket pedig eltettem szűkösebb időkre.

Szépen kimértem a fa lapon, hol néznének ki jól a lábak, próbálgattam, illesztgettem, fontos volt, hogy az arányok ne boruljanak meg, ezért mindenképp a szekrény oldalának a középvonala tűnt a legjobb megoldásnak. Talán kicsit lehetnének még beljebb, de ez már egyéni ízlés kérdése. A lábakat csavarral rögzítettem. Mielőtt összeragasztottam volna az elemeket építési ragasztóval, mindegyiket lefestettem, a fiók előlapokon átlókat húztam és a megfelelő (általában 5-6 mm-es) méretű fúróval kifúrtam a fogantyúk leendő helyét.

A csíkokat maszkoló szalaggal és szivaccsal tettem fel, és mivel nem a legjobb minőségű papírszalagot választottam (vagy már öreg volt) szépen alá is folyt a festék elég sok helyen. Kipróbáltam azt is, milyen lenne, ha a lábak is ezt a bézses színt kapnák, de végül úgy döntöttem, jobb a kékes.

Miután megszáradt a "MANDULA" árnyalatú Dekos Paint is, egy vékony ecsettel, szabadkézzel kijavítottam az elmosódásokat, újra ráfestettem az indigóval. Miután a javítás (és a javítás javítása is) megszáradt, feltettem egy transzferált szöveget a tetejére, és bár tudom, hogy már sokan unják ezeket a feliratokat, nekem még mindig nagy kedvenceim...

A fogantyúkon sokat gondolkodtam, mivel kis fiókok, kis fogantyúk mutatnak jól rajtuk. Volt az IKEA kínálatában nagy kedvencem a LINDSDAL sorozat, ám ez az új konyhai rendszerrel megszűnt és átváltozott HISHULT-tá, ami az én esetemben azért jó, mert a hagyományos gomb fongatyú méret mellett kijöttek egy mini méretűvel is. Ennek a mérete 23 mm a korábbi 30 mm-rel szemben.

Mielőtt felkerültek volna a fogantyúk, az egész szekrényt átkentem a Lignocolor átlátszó viaszával. 

Kicsit még nézegettem az imádnivaló hibáját (nekem mindig az ilyesmik adják egy-egy tárgy báját), majd összeragasztottam az elemeket. Azért nem csavaroztam, mert félő, hogy akkor egyrészt, amilyen béna vagyok, tuti átszaladok valahol a csavarral, mert túl hosszú, másrészt pedig attól is tartottam, hogy a fiókok elakadnának a csavarfejektől, nem tudtam volna ugyanis úgy odaférni az előfúráshoz, hogy süllyesztett fejű csavart tegyek be.
És minek cifrázom, így sokkal egyszerűbb volt. Az építési ragasztó mindent megfog és aztán többet nem ereszti...

Nagyon szépen elmélyítette a krétafesték színét a wax. Mivel ezek a festékek meglehetősen porózusak, felületkezelés nélkül hamar tönkremennének, így általában két választása van az embernek, viaszol, illetve lakkoz. Én a magam részéről a viaszt szoktam előnyben részesíteni, könnyebb felvinni, és talán nem olyan tartós, de ha nem csempére vagy konyhaszekrényre kerül a festék, akkor így is megállja majd a helyét.

A konyhában lesz szükségem a kis MOPPE-ra. Mivel azonban a konyha még igencsak csatatér, egyelőre ennyit tudok mutatni belőle. Az már így is látszik, hogy nagyjából milyen lesz a hangulata, ha egyszer elkészül.

Ha tetszett a poszt, gyere és kövess a facebookos oldalamon, ahol még sok ilyen projektet tartogatok a számodra, és tarts velem a jövőben is!