A veszprémi piacról már írtam korábban ITT.

Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon sokat jártam ki. Aztán jött egy kis szünet, mert úgy éreztem, besokalltam. Minden szempontból. De a legnagyobb bajom mégis az volt a dologgal, hogy nem akartam újabb dolgokat haza hordani csak azért...olyasmire vágytam. aminek hasznát vehetem, amire szükségem van.

Így kezdtem el szépen visszacsepegtetni a dolgot az életembe, apránként.
A mostani hétvégén is gondolkodtam...nem igazán volt tervben, főleg, hogy István éjszakából jött ki hajnalban, nem tudok hat előtt indulni, akkor meg már minek...
Viszont az lebegett a szemem előtt, hogy hamarosan itt a Karácsony, én meg az elmúlt években annyira csak a fehérben gondolkodtam, hogy az idei kék-piros koncepciómhoz semmilyen díszem nincsen még.

Emiatt, ha másért nem, mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek reggel.
És cseppet sem bántam meg.

Ha végignézek a teljes "kollekción", amit ezúttal sikerült összeraknom, nem tudok nem gondolni arra, hogy mennyire a fehér ualta az életem tavaly ilyenkor. Ehhez képest most itt a kék és a piros, amire azt mondtam egy éve, hogy soha...hiába karácsonyi szín. De valahogy mélyen belül éreztem, hogy hiányzik....ha máskor nem, karácsonykor igen, mert valahol mélyen, belül érzem, hogy kell...

Így a nagy kupacban fel sem tűnik igazán, hogy vannak közöttük valódi ritkaságok, régiségek is. 
Egy ideje nem volt semmi, amiért így tudtam volna lelkesedni, de néhány éve már motoszkál a fejemben, hogy el kellene kezdeni gyűjteni a karácsonnyal kapcsolatos régiségeket. Ez a nap adta meg a végső lökést.
Az eredeti dobozos üveg díszek az igazi kedvenceim...

Ami ezeket illleti, itthon általában a szovjet díszek kerülnek elő, amíg ezen a piacon a német és osztrák árunak köszönhetően a minőségi schmuck-ok kerülnek piacra. Eleve Németországban nagyon magas a karácsonyi díszek színvonala, az eredeti, hagyományos készítési módnak, a mívességnek köszönhetően.

Egy ilyen ritka és érdekes darab ez a kb 12 cm magas, drót vázra tekert, festett, felezett kacsatollból készített kis fenyőfa. Az alapanyag és az elkészítési technika jól látszik a jobb alsó ág esetében, ahol a toll letekeredett a drótról.

A tollból készült fák az 1880-as években, a XIX. szd. végén jelentek meg Németországban, a XX. szd. elejére terjedtek el Amerikában.Az első mesterséges fák voltak ezek, melyeket az egyre növekvő erdőirtásokra és egyéb környezetvédelmi aggályokra adott válaszként vezettek be, idővel pedig áruházakban is bárki számára könnyen elérhetővé váltak.

A design alapja, hogy az ágak szándékosan messze esnek egymástól, mert a tollak igen gyúlékonyak, így a gyertyákat viszonylag biztonságosan tudták használni, és bőségesen akadt hely a díszeknek is.

Ehhez a típushoz fejlesztették ki azokat a hihetetlen vékony nyakú csúcsdíszeket, amiket biztos, hogy élő fenyőre soha nem tudnánk felrakni...sokáig nem is értettem, hogy ez vajon hogyan használható?

Aztán sikerült még ennél jóval modernebb darabokhoz is jutni, többek között ehhez a két eredeti dobozos, bontatlan, vintage hangulatú gyertyaangyalhoz.

Ezeket már egy ideje ismerem, talán még kint, Svédországban találkoztam velük, és azóta keresgéltem, de eddig nem akadtam rá. Most azonban a tökéletes verzió jött szembe:

És végül a fények...a számomra elképzelhetetlen a karácsonyi időszak a fények nélkül. Tele vagyok gyertyákkal és mécsestartókkal, ezekben pedig mindig ég egy-két gyertya.

Ezért örültem meg ezeknek a hangulatfényeknek, a mécsestartó csillagok nagyon hangulatosak meggyújtva, az üveg gömb pedig olyan, mintha mercury üveg lenne, és egy kis led pislákol benne.

Végül néhány záró gondolat...

Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy -ahogy visszaemlékszem-, mindig csodálatosak voltak a karácsonyaink. Ugyan nem éltek együtt, de mégis olyan példás módon tudták és tudják a mai napig is kezelni ezt a dolgot, ami példamutató.
Anyu hagyományőrző óvónő, mindig kitalált valamit, sokat készülődtünk, kézműveskedtünk, megvannak a magunk hagyományai, szokásai, amiket igyekszem én is tartani.

Nem nagyon tudok jobb érzést ezen a világon, mint amikor az amúgy ezer felé szakadt családunk ilyenkor össze tud gyűlni, a gyerekek izgatottak, az illatok finomak, a gondok elszállnak...
Remélem, az én kicsinyeim is így gondolnak majd a gyermekkoruk karácsonyaira...

Ha tetszett a bejegyzés és nézegetnél még hasonló lomis piacos cikkeket, kattints IDE, ha pedig a karácsony-függők körét gyarapítod, akárcsak jómagam, akkor kattints a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra! 
Naponta frissülő tartalmakkal pedig a facebookos oldalamon várlak!
Jó böngészést!