Sokszor fordul elő, hogy évek óta rakosgatott tárgyaink egyszercsak új értelmet nyernek, így történt ezzel a régi rajztáblával is. Mivel igen masszív, tökéletes alapot szolgáltatott a maradék anyagokból készített üzenőfalnak. Minden háztartásban vannak régi gombok, anyagdarabok, esetleg még szivacs is, ezek újra felhasználásával és egy kis kézügyességgel könnyen elkészíthető ez a mutatós darab.

Első lépésként válogassunk ki egymáshoz illő anyagokat. Ezekből szabjunk tetszés szerint négyzeteket és téglalapokat, melyeket változatos formában varrjunk össze az alap szélességénél kb 10 cm-rel hosszabb csíkká. Ez a megoldás nem követel olyan szintű pontosságot, ami sokakat elijeszt a patchwork munkák elkészítésétől, mert utána a csíkokat már könnyebb egymáshoz varrni. Természetesen egy megfelelő méretű anyaggal is bevonható, ha nincsen varrógép a közelben.

Ennek a táblának az alapjához az egyetemen használt farost lemez rajztáblámat használtam fel, amihez itthon rég rakosgatott szivacs maradékot szabtam. Több részletből összeállítva sikerült csak befednem a táblát, de ez nem gond, mert utána az egészre jön egy réteg vatelin és arra a kivasalt patchwork munka.

Mindenek előtt azonban át kell fúrni a táblát a leendő behúzások helyét kijelölendő. Ehhez először meghúztam az átlókat, majd azonos szélességben párhuzamosokat húztam velük és a metszéspontokat fúrtam át.

Fúrás után felragasztottam a szivacsot, ehhez a sima hobbyragasztó is jó, majd ráterítettem a vatelint és elővettem a kárpitos tűzőgépet. Ilyen gépet néhány ezer forintért lehet rendelni a neten is, de úgy tudom a barkácsáruházakban szintén eléthetőek.

A tűzésnél fontos, hogy először az oldalak közepét tűzzük le, mindig egymással szemben, az anyag gondos kifeszítésével. Utána haladjunk a széle felé, olyan távonként letűzve, hogy a színéről egyenes vonalnak lássuk a szélét és ne hullámos végeredményt kapjunk. A sarkak kialakítása az alábbi képen látható módon a legszebb.

Amikor megvan az egész felület, akkor ideje kiválasztani a megfelelő színű, méretű és számú gombot, amit használni szeretnénk a behúzáshoz. Én ehhez régi, textillel bevont gombokat választottam, nem baj, hogy nem egyformák, egy kis eltéréstől csak izgalmasabb lesz a végeredmény.

A gombok rögzítéséhez erős horgolócérnát fűztem egy hosszú tűbe, a hátoldal felől előre öltöttem a gombon át, majd alatta vissza, és a hátoldalon két gyufát tettem a csomók alá, hogy biztosan erősen ellent tartsanak. Utána már csak a gumiszalagot fűztem a gombok közé. 

Amikor minden gomb a helyére került, akkor nincs is más dolgunk már, mint a hengeres keresztmetszetű kalapgumit tetszés szerint átvezetni a gombok alatt, a varrásuk köré tekerve.

Minden elem cserélhető saját szájíz és ízlés szerint, minden variáció más eredményt ad. Tulajdonképpen nem is használtam új alapanyagot az elkészítéshez, jó érzés, hogy sok rakosgatott, majd valamire jó lesz még anyagom került így felhasználásra.

Ha tetszett a poszt, és tetszik a stílus, akkor gyere és kövess a facebokoon, ahol folyamatosan hozom az újabbnál újabb öleteket!
Ez az ötlet az A mi otthonunk magazin 2016. júniusi számában is megjelent.