Izgalmas részlet, nem igaz? Gondoltad volna, hogy ez egy nagyon sokak (nem is túl kedves) emlékében élő tükör felhasználásával készült?

A lakásban sok olyan régi holmi volt, amiket nem szerettem volna kidobni, hanem mindenképp meg akartam próbálni megmenteni. Ilyen volt többek között ez a jó kis retró tükör, vesszőből fonva, műanyag szalaggal...

Első lépésként kimaszkoltam a tükröt, és lefestettem az egészet dekor paint "mandula" árnyalattal. A további lépéseket adta a forma, mindenképp a "kosárfonást" akartam befejezni, mert amúgy is nagyon szeretem a széles keretes tükröket, főleg, ha kerek a formájuk.

Ehhez előkerestem textil maradékokat, anyag és tüll darabokat. Ezeket csíkokra téptem és összecsomóztam. Aztán elkezdtem a fonást, egy előre, egy hátra....szerencsére pont jól jött ki a száma a sugaraknak. Vagyis mit beszélek, dehogyis szerencsére...hiszen előtte is stimmelnie kellett a folyamatos haladáshoz, Megvolt az átfedés, úgyhogy már csak az anyagokat kellett válogatni és a csomózásokat a hátoldalra rendezni.

Van rengeteg régi szegélyem egy hagyatékból, amit sajnos valamilyen olajkár ért, és a fehérítés sem tudta helyrehozni őket, de mivel nem maiak, nem akartam megválni tőlük ennek ellenére. Nos, az ő idejük most jött el, ahogyan a lezáró sávot adó filccel bevont zsinór is, amit egy éve vettem kb az aldiban, mert megtetszett a színe...fogalmam sem volt, hogy mire fogom használni...

Tüll réteggel kezdtem, hogy a vesszővel való ellentéte kiemelje az eredeti sávot. Utána jött egy ekrü színű pamut, majd megint tüll, utána a foltos szegély, utána megint valamilyen krém len és a lezárás, a filces.
Arra ügyeltem, hogy nagyon szoros legyen az egész, mert így a mutatós...viszont rengeteg anyagot elnyel, mert vékony anyagokkal néz ki jól (szerintem) és ezeket a vékony anyagokat zárja le olyan mutatósan a vastag filc.

Hányszor, de hányszor jártam már úgy, hogy megvettem valamit, mert megtetszett és valahogy "éreztem", hogy meg kell vennem és csak hosszú hónapokkal azután lett meg a tökéletes helye. De ennek a helyére most semmi mást nem tudnék elképzelni, ami jobban mutatna.

A lezáró sornál minden második pálcikánál megragasztottam ragasztópisztollyal, hogy nehogy meginduljon az egész, ez stabilan fogja.

Annácskám már ki is szúrta magának, úgyhogy adódik a következő feladat, egy kis fésülködő asztalt szerezni (vagy építeni) hozzá...
Ha annak a kialakítását is szívesen követnétek, gyertek és csatlakozzatok a facebook oldalamhoz, ha még nem tettétek!