Szereztem a piacon korábban ilyen fiókos szekrénykéket, és úgy gondoltam már akkor is, hogy apróságokat tárolni tökéletes lesz. Időközben úgy alakult, hogy a gyerekszoba majdnem dupla méretűvé tud alakulni, ezért az új helyét figyelembe véve alakítottam ki a napokban a végső formáját.

Volt korábból natúr, kraft papír csomagolóanyagom, amit a dm-ben vettem még karácsony előtt, már akkor is nagyon tetszett a mintája. Gondoltam, beborítom vele a fiókok előlapját.

Mielőtt elkezdtem volna dolgozni a papírral, lefestettem az egész szekrényt, először is fehér alapozóval, hogy a színbeli egyenetlenségek eltűnjenek, aztán pedig a dekor paint soft "MANDULA" árnyalatával, ami nagy kedvencem és amit használtam már más részein is a szobának, legnagyobb felületen Anna leendő szekrényén.

A dekor paint igényli a felületkezelést, ezért átlátszó viaszt vittem fel, ecsettel, körkörös mozdulatokkal, mert ez a leggazdaságosabb felhordási mód tapasztalataim szerint, majd egy puha ronggyal áttöröltem át az egészet. Megcsiszoltam az éleket is, kicsit kilátszik a fehér, ez segít hangsúlyozni az éleken a csapolásokat.
Után következett a "feketeleves".

Ehhez először is kiszedtem a fiókokat és megfordítottam, hogy az U alakú bevágás a hátlapjára kerüljön, mert semmi szükség rá, ha van fogantyú. Aztán kicsit megcsiszoltam az egészet, hogy minden egyenetlenség lekerüljön, majd a Pentart dekupázs ragasztó és lakkot vittem fel, nem túl vékonyan az egész felületre. 

Óvatosan rásimítottam a papírt, amin bőven nagyobbra szabtam, mint a fiók, majd száradás után egy csiszolóvászonnal az éleknél a hajtás irányában áthúztam, így biztosan ott "szakadt" el a papír, ahol kellett. Ezután következett még egy réteg a dekupázs lakkból, és a papír felkerült. 

A fogantyúkat a fiókok középpontjába fúrtam, amit nagyon egyszerűen megkaptam az átlók metszéspontjaként.
figyelni kell arra, hogy ez a fajta fogantyú nem kezelhető olyan könnyen, mint az anyacsavaros verzió.

Két módon szokták megoldani a fogantyúkat, az egyik verzió, ami a kellemesebb, ha a csavar bele van építve a gombba és csak egy anyacsavar van rajta, amivel könnyen variálható a meglevő anyagvastagságtól függően.

A másik verzió az ez, amikor a csavart kell egyenesen a gombba tekerni, és ennek nyilván van egy határa, amíg a menet tart a kerámiában. Ha ez a csavar túl hosszú, akkor vagy rövidebbet kell venni, vagy pedig rengeteg alátétet kell használni, ami segít stabilan megfogni az anyagvastagságot. De inkább vegyetek rövidebb csavart. Azt se nagyon merem ajánlani, hogy vágjátok le, mert félő, hogy sérül a menet és utána amúgy is venni kell majd egy másikat.

Mindenképpen szerettem volna valami címkét rátenni még, ezért nagyon megörültem, amikor megláttam a Nőicsizma Design-nál a kis kereteket és címke alakú chipboardokat. Rögtön a lelki szemeim előtt volt, hogy ez tök jó lesz.

Aztán megcsináltam, befejeztem és kitettem...és közben valahogy úgy éreztem, ok, megvan, ki lehet nyitni, működik, de nem az igazi...érkezett egy komment, ami egyenesen rákérdezett, hogy "de miért barna?", és elkezdtem gondolkodni, hogy vajon tényleg ez a bajom vele? És tényleg ez volt...valahogy a kraft árnyalat nem passzolt a mandulához és talán hozzám sem igazán. Címkének pedig túl nagyokat válaszottam elsőre.

Elölről kezdtem tehát a dolgot, leszedtem a baglyokat, címkéket, lecsiszoltam a felrakott papírt és választottam másikat. Az IKEA csomagolópapírjának a mintája nagyon tetszett már rég és volt is itthon egy kis fecni, azt választottam ki.

Felraktam, másik címkét választottam és valahogy sokkal jobban összeállt a dolog egy egésszé. Be kellett látnom, hogy az első döntésem nem volt tökéletes, és bár nagyon akartam, hogy működjön, az életben néha nem úgy festenek a dolgok, mint ahogy azt elképzeltem előre.

Felkerült hát az új papír és az új címkék, amiktől sokkal finomabb lett az eredmény.

Megosztottam a lányokkal a facebookon és ők szúrták ki, hogy nem szimmetrikusan tettem fel a mintát. Megmondom őszintén, hogy nem is gondoltam rá, hogy kimérem, eszembe sem jutott figyelni erre, ez viszont olyan szempontból megnyugtató a számomra, mert azt jelzi, tudok lazulni. Hogy már nem kell akarni, már megy magától is, hogy hanyag legyek. És ezt nem, mint követendő példát állítom elétek, hanem inkább egy olyan folyamat tapasztalataiba szeretnélek beavatni, ami során eleinte tudatosan, majd egyre ösztönösebben megpróbálom a saját falaimat, korlátaimat ledönteni. Nagyon nehéz legyőzni a korábbi beidegződéseket, de felszabadító érzés. Érdemes megtapasztalni.

Ha valaki, én értem, mi zajlik abban, aki a fehéret preferálja, minden szempontból és tudom, mennyit tud segíteni, ha minden fehér és rendezett és passzol. Megnyugtató, már-már védelmező. 
És ha eljön az ideje, akkor szép lassan bekúsznak majd a minták, utána a színek is. 
Nem kell siettetni.