Kaptam egy sablont a Decor Labortól, hogy mutassam meg, én mit hozok ki belőle, így hát az első ijedtség után (hogy mit is kezdhetnék én egy ilyen sablonnal...) elkezdtem gondolkodni rajta, hogy
milyen felületen használhatnám, ami nem fal és nem bútor. Ezek túlságosan adják magukat.

Ezért szerettem volna feltenni textilre.

A festéshez a Martha Stewart-féle akril festékeket használtam textil médiummal kikeverve, ami arra való, hogy minden akril festékből textil festéket  alakít. Rugalmasabbá teszi a kész felületet. Ugye az akril magában is vízálló lesz, száradás után, ám félő, hogy a textil mozgékonysága folytán letöredezne a túl sok igénybevétel hatására.

    

Sajnos úgy vettem észre, hogy ahogyan behozták hozzánk ezt a festéket, viszik is ki, mert állítólag nincsen rá kereslet. Kénytelen leszek ezentúl neten megrendelni külföldről, mert itthon is viszonylag korlátozott készlet van már csak.
Ehhez a színhez összekevertem a "ballet slipper" és a "lake fog" árnyalatokat, hogy ne legyen se túl szürke, se túl rózsaszín.

    

Aztán vettem észre, amikor kicsit jobban körülnéztem a lakásban, hogy igazából van már nekem itt ilyen jellegű mintám és/vagy felületem, úgyhogy talán ezért éreztem magamhoz ezt a legközelebb.

    

Maga a festés nem bonyolult, ha rendelkezésre áll pár dolog, és némi nyugalom...
Nálam sajnos egyik sem volt adott, úgyhogy azt használtam, amit éppen tudtam. A profi megoldás az lett volna, ha ragasztó spray-vel rögzítem az anyagra a sablont és szivacsos hengerrel végiggurítom. Akkor tuti az eredmény. Ehhez képest nekem se ragasztóspraym, se szivacsos hengerem nem volt, csak egy kis másfél centis fejű szivacsecsetem. A nyugalomről végképp nem beszélve...:D

Tehát..
Fogtam az anyagot, kiterítettem a vasalódeszkára, mert ott van egy textil huzat, amin nem csúszik el. Alá érdemes teríteni egy másik anyagot is, mert a festék kicsit átüthet, ha túl sok kerül fel.

A sablon mind a négy oldalát rögzítettem celluxszal, mert épp az volt kéznél.
Kikevertem a festéket és kevés festéket a szivacsecsetre téve függőleges mozdulatokkal bepacsmagoltam az egészet.

A ragasztóspray azért lenne sokkal jobb megoldás, mert a minta aprólékosságából kifolyólag a pacsmagolás során fel-felemelkedik a festéktől, és alá kerülhet a szín.

Amint elkészült, lehúztam róla a sablont és hagytam, hogy megszáradjon.

Amikor megszáradt, mellé illesztettem a sablont és folytattam tovább.

    

    

A párna alapja egy régi, nagyon jó esésű, nehéz vászon lepedő volt, monogrammal. A monogrammot természetesen megmentettem, bele szabtam a párna hátoldalába.
Ezért nem olyan veszélyes végereményben, hogy a festés nem egyenletes, itt-ott foltos, kopottabb, sőt, van, ahol összefolyt.
Összességében elégedett vagyok vele, nyilván, ha nem rángatta volna le rólam menet közben a nadrágot a szárába kapaszkodva és visítva a fiam, jobban tudtam volna koncentrálni rá...

 Ettől függetlenül nem adom fel, meg fogok vele próbálkozni megint, mert az asztali futó is nagyon jó ötlet, ami az egyik hihetetlen kreatív "olvasóm" fejéből pattant ki. ( Köszi, Barbi!)

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és kövess a facebookon is, ahol minden nap frissülő tartalommal és remek közösséggel várlak!