Aki bolondja az "ipari" stílusnak, ami most nagyon fut, biztosan megérti különös vonzalmam a drótkosarak felé. Főleg, ha azok szép nagyok.
Tegnap a piacon jártamban-keltemben megakadt a szemem két demizsonon, amik remek drót kosarakban voltak. Korábban itthon még nem láttam ilyet, papámnál csak fonottat láttam, illetve ennek a nagyobb verzióját abban a bizonyos füles műanyag vödörben.
Névtábla is volt rajtuk, mind a kettőn, és bár nagyon hasonlóak, nem egyformák, amit külön nagyon szerettem.
Az egyiken volt egy plusz kosár, ami az üveg nyakát védhette, azért is odáig voltam...
Úgy kezdtem, hogy kiemeltem a demizsonokat a kosárból és kikeféltem ezt a préselt szálas nem is tudom mit a tűzrakóra, hogy szépen ellobbantsam. Egy pillanat műve volt kb.
Aztán hoztam a slagot és a falusi nagynyomásúval (befogott végű slag) lemostam az üvegeket.
A fogantyúk ragadtak és pirosak voltak. Ez a két dolog nekem elég volt ahhoz, hogy úgy döntsek, lecsiszolom az eredeti, nyers fáig. És milyen jól tettem. Csak a két fogantyú lecsiszolásával azonnal rengeteget változott az egész kosár karaktere. Sokkal "szebb" lett.
Utána került elő a drótkefe, és kezdtem neki a testüknek. Amikor valami ennyire rozsdás, legyen mindig ez az első lépés, így lejön az a forgács, ami amúgy is leesne előbb-utóbb. EHHEZ A MŰVELETHEZ HASZNÁLJATOK SZEMÜVEGET! A napszemüveg is jó, csak valami legyen a szemetek előtt, mert írtóra tud pattogni a fém forgács...
A drótkefés "simogatás" és a csiszolás után újabb "nagynyomású" lemosás és máris zongorázni lehet a különbséget.
Azt megmondani sem tudom, hogy mikor hagytam utoljára fát a természetes valójában, de most eszembe sem jutott, hogy fessek. Annyira gyönyörű volt a fogantyúk patinás színe már "nyersen is", a slagozás után meg pláne, hogy TUDTAM, hogy csak waxolni fogom. Úgy lesz tökéletes. És úgy is lett. Ebben a waxban nagyon szeretem azt az enyhe narancs illatot, amit hagy maga után, hiszen narancsolaj van benne.
A bónusz, az ajándék pedig ez a felső rács, ami tökéletes állapotban van.
A felújítás előtt álló konyhában lesz lámpaernyő a most fent levő rislámpa helyett, amit már nagyon sok helyen szakítottam el a partvis nyelével.
Ha tetszett a bejegyzés, gyere és tarts velem a facebook oldalamon is, ahol minden nap friss tartalmakkal várlak!
