Van egy lámpánk Anna ágya mellett, amit kint piacoltam Svédországban. Az ernyője később került rá, de szintén használtan. Ezért hát nem volt meglepő, hogy nem makulátlan, valaki megégette korábban. Ez alapállapotban nem látszott, csak ha felkapcsoltuk, akkor viszont eléggé feltűnő volt.

Erre szerettem volna valami megoldást jó ideje...de valahogyan mindig halasztódott...aztán tavaly nyáron valamikor a nagy fészekrakási lázban elkezdtem... Turkáltam egy fehér ruhát, és szétvágtam, mert csak így tudtam a szükséges batiszt vékonyságú vászonhoz hozzájutni. Boltban nemigen láttam még sehol méterben ilyesmit, de nagyon normális vásznat se, ez mondjuk más lapra tartozik.

    

Szóval elkezdtem csíkokra tépni az anyagot. Direkt téptem, a hatás miatt is, és azért is, mert így kevésbé foszlik majd.
A csíkokat szorosan egymás mellé ráncolva felvarrtam egy azonos anyagú alapra.
Nagyon sok csíkot, nagyon szorosan...türelem!
Akkor lesz az igazi, ha jó dús.

Amikor úgy láttam, elég lesz, ragasztópisztollyal odaragasztottam körben az ernyő aljához az anyagot, és ahol összeért, ott is ragasztóval rögzítettem, lévén az alap műanyag volt, selyemmel borítva.
Az alsó rész rögzítése után a felső peremen is ragasztópisztoly volt segítségemre, de itt figyelni kellett az ernyő alakjából adódó ráncok szép elosztására. Ha ez egy henger alakú ernyő, nincsen ilyen gond, de így volt...

    

Végeredményében a varrás a legtöbb időt igénylő rész, de az is kikerülhető, mert el tudok képzelni olyan verziót is, hogy ezeket a csíkokat csak szépen, sűrűn egymás fölé rétegezve ragasztjuk, és nem is kell varrni.