Miért kezdtem foglalkozni ezzel a témával?
Mert életem eddigi 33 éve alatt nem volt olyan módszer, ami bevált volna, ha a rend megtartásáról van szó. 

Vallom, hogy semmi nem történik véletlenül, és épp a kórházba vonulásom előtt találkoztam életemben először a "konmarizással", azonnal behozattam a férjemmel Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyvét és odabent volt időm rögtön el is olvasni.

Ahogy hazaértem, nekiálltam a legnagyobb "viharszigetnek", a ruhásszekrényemnek, amit SOHA nem tudtam még pár napnál tovább rendben tartani...előbb-utóbb összeborultak a gondosan oszlopba hajtogatott holmik, már nem hajtogattam, amikor a frissen mosottat már nem is betettem, inkább csak bedobtam.

Aztán "megkonmariztam" a szekrényem. Magam sem hiszem el, de már lassan január vége, azaz 4 hónapja rend van odabent, könnyen hozzáférek mindenhez, nem kell keresgélni és kialakult a belső igényem arra, hogy ez így is maradjon. Tudom, ez így meseszépen hangzik, a legijesztőbb azonban ebben az, hogy tényleg működik. Szemléletváltást hoz, megváltozik az ember élete.

Nagyon egyszerűnek tűnik a dolog és az is tulajdonképpen. Két fontos feladat van:

1., Csak olyan dolgokkal vegyük magunkat körbe, amik örömet okoznak, minden mástól váljunk meg. Szeretném kiemelni, sokan és sokszor félreértelmezik ezt a részét, nem KELL kidobni semmit, ha Neked minden érzelmi értékkel bír. A lényeg az, hogy ami marad, azt szeresd, ne csak eltűrd. Jó legyen ránézni, felvenni, megérinteni.

2., Ami marad, annak alakítsuk ki, találjuk meg a helyét! Felfordulás általában akkor van, ha nem tudjuk hova tenni a dolgokat, ha nincsen helyük.

Ezzel el is mondtam mindent, mert ennyi a "titok".
De nagyon szeretném alaposabban belevetni magam a témába, ezért egy izgalmas kezdeményezés keretein belül a könyv kiadójának, a Kiskapu kiadó segítségével egyfajta "klubot" indítunk, ahová nagyon sok szeretettel várunk Benneteket!

A helyszín: