Nagy divat -és egyébként praktikus is- a lakberendezésben a különböző kialakítású, méretű, formájú üvegbúrák alkalmazása. A történetük igen régre nyúlik vissza, nem valami modern hóbortról van szó. Azonban legtöbben nem tudjuk figyelmen kívül hagyni az árukat, mert nem tartoznak a filléres holmik közé. 
Egy ideje már gyűjtöm az ócskapiacon azokat az új, műanyag forgó ingás órákat, amik egyébként műanyag talpon, de üveg búra alatt vannak. Rengeteget látni belőlük, ahogy akril kivitelt is, utóbbit azért nem ajánlom annyira, mert a sok pakolástól elég karcosak szoktak lenni.
Az, hogy üveg vagy akril, könnyen megállapítható kocogtatás után, súly alapján, vagy ha nem akartok hozzányúlni, akkor a búra tetjén levő öntésnyom, vagy annak hiánya alapján. 
Legutóbbi piacolásom alkalmával ezt a 25 cm magas darabot sikerült megvennem 1500 Ft-ért és az első dolgom az volt, hogy totálisan kibeleztem szegényt.

Amikor már minden apró darabka kikerült, átnéztem, hogy van-e olyasmi, amit a továbbiakban fel lehetne használni és lehetőleg nem műanyag, így mentettem ki ezt a két fém oszlopot, amik segítségével ebből a műanyag lóból egy körhintára való darab készül majd. (Talán karácsonyra.)

Az aranyra fújt műanyag talpat alaposan zsírtalanítottam, egyébként picit meg is lehet csiszolni, P400 körüli finomságú papírral, de ha rossz minőségű a műanyag, abba könnyen belekarcol még az is, úgyhogy azzal csak óvatosan!
Zsírtalanítás után ezt az alapot "FÖLDBARNA" matt akrillal kentem le két rétegben, száradás után pedig a fehér befejező viasszal töröltem át.

Ez a stílus egyébként nekem hozza nagyjából a nyáron olyan nagyon kedvelt uszadék-hatást, szeretem is, sokáig pont az inverzét alkalmaztam, mikor a világos tárgyakon a mélyedésekbe ült be a sötét viasz.

Volt már egy régebbi búrám, aminek réz színű alja volt, azt a földbarna helyett az "ISZAPSZÜRKE" matt akrillal kezeltem a fehérrel való "bemosás" előtt. Az is nagyon szép színt ad, sőt! Talán még szebb is, mint a földbarna, ami majdnem szürke lesz a fehérítés után.

Aztán van nekem egy nagy gipsz gyertyatartóm is, ami már elég sokszor váltott "ruhát", mindig a változásaim igyekezett követni szegény, hát most is elővettem.
Őt először a földbarna színnel festettem le, majd az iszapszürkével. (Fontos, hogy alul legyen a sötétebb szín és felül a világosabb.)

A két réteg akril száradása után jött a fehér befejező viasz, amit szakaszonként vittem fel és töröltem vissza, mert ha megszárad, macerásabb alaposan visszaszedni. Némi türelemmel sikerült előcsalnom a világosabb iszapszürke alól a földbarnát, így alakult ki az a végső hatás, amit szerettem volna. Gyakorlatilag faragott fa hatást kaptam. 

Az alábbi két képen jól látszik, mik a lehetőségek. A sötét alapot vagy fehér viasszal alaposan bekenem és visszatörlöm, ekkor a kiugró részek sötétebbek és a fehér viasz a mélyedésekbe ül, vagy "szárazecset" technikával átsimogatom, és akkor pont a kiugró részek lesznek világosabbak.

A másik oldalon pedig az a több árnyalattal elért hatás látszik, amit az imént írtam, amikor az iszapszürke alól kikandikál egy kis még sötétebb földbarna, és ehhez adódik a fehér viasz változó vastagságából adódó esetlegesség.

Lefestettem a húsvétkor még country kék talpast is, iszapszürkével, hogy passzoljon a gyertyatartó gyűjteményembe.  Ahogy így összeraktam őket és nézegetem, ahogy egy kupacban vannak, nincsen közöttük két egyforma, és emiatt nagyon jól passzoló kompozíciókat lehet a módszer segítségével összeállítani eredetileg egymáshoz egyáltalán nem illő kiegészítőkből.
Föld színek, természetes hatás, természetes anyagok...pont, ahogy szeretem.