Ennek a posztnak a szövege elég nehezen született meg, Szerettem volna valami ütős kezdést írni Nektek, mint ahogy illene az az év első kreatív posztjánál, de inkább feladtam és a lényegre térek.

Gyűlnek nálam ilyen kis "izék". A nagy részüket kapom vagy ingyen hozom el a piacról, ahogyan történt ez a kis talapzattal, amihez -állítólag- gyönyörű üveg búra tartozott, de az én érkezésemet sajnos már nem érte meg. Szilánkokra tört a lomison. Az én szívem is majdnem, amikor mesélte az ember, de cserébe odaadta ajándékba, tekintve, hogy a létjogosultsága immár legalábbis megkérdőjelezhető.
Tetszett a formája, meg hogy fém.

És hát kaptam nem olyan rég egy rakás hasonló, kiváló alapanyagot is, azok között pihent a kis fa tányér. Nem is volt másra szükség, mint egy esztergált gyertyatartóra, amit hobbiboltban szerezhettek be.

Teljesen véletlenül, bár a véletlenekben nem hiszek, a gyertyatartó alapja tökéletesen passzolt a fém talpba, így két komponensű ragasztóval össze is állítottam az elképzeléseim szerint a gyertyatartót.
Azért két komponensűvel, mert azt tartom a legerősebbnek mind közül és ebben az esetben létfontosságú, hogy ne essen darabjaira, főleg, ha ég rajta a gyertya.

A meglevő gyertyatartóim mind ugynevezett "whitewashed" technikával vannak festve, a kifejezés a fehérrel bemosott felületek sajátja. ezeket egyébként a piacon találtam, csak kb fél év eltéréssel, így is nagyon megörültem, de mivel három a magyar igazság, egy ideje már szerettem volna gyarapítani a családot.

Ehhez a hatáshoz a pentart antikoló festék szettjét használtam, aminek a működéséről remek videót találtok a penta youtube csatornáján. Lényegében két színt kell kiválasztani a kínálatból, az egyik az alapszín, a másik a "bemosás", amit a külön megvásárolható, kifejezetten ehhez a termékcsaládhoz kifejlesztett oldószerrel lehet visszatörölni.

Első lépésként tehát az egészet átfestettem az "ÓLOM" színű antikoló festékkel, majd bemostam a fehérrel, Ez úgy zajlott hogy a szürke (vagy bármilyen színű ELSŐ) réteg megszáradása után átpacsmagoltam a fehérrel, különösen ügyelve rá, hogy a mélyedésekbe alaposan kerüljön. Száradás előtt száraz ruhával visszatöröltem és ahol már megkötött, ott a flakonból egy kis oldószert kicseppentve töröltem vissza a fehérből.

Miután felkerült az ólomra a fehér, rájöttem, hogy ez még így is túl steril. Kicsit neki kéne menni, hogy izgalmasabb legyen, változatosabb, annál is inkább, mert a másik kettőn is vannak színváltások. A földbarna matt akrilt pécéztem ki erre a célra és neki is estem a szépen elkészített gyertyatartónak.
Nem akartam telibe festeni, hanem igyekeztem foltosan, csúnyán, maszatosan csinálni, főként a kiugró részeket sötétíteni, hogy a mélyedések fehérje ugorjon ki még inkább. 
Itt elvoltam egy darabig, felraktam a barnát, kicsit száradt, visszatöröltem, tettem rá fehéret, visszatöröltem, aztán az oldószeres ecsettel is megkentem, visszatöröltem, fehér és barna keverékével is, tehát minden verzióban, amit csak el tudtok képzelni. Így nem lett túl színes, mert a színek ugyanazok, csak az árnyalatok mások és egymáshoz jól harmonizálóak.
Amikor úgy éreztem, hogy már elég foltos, akkor még kicsit belecsiszoltam itt-ott és tovább rétegeztem, majd egy olyan másfél óra bohóckodás után el is készült. Olyan volt, amilyennek szerettem volna, jól ment a másik két nagyobb testvérhez.

Az a jó ezzel a technikával kapcsolatban, hogy nem lehet elrontani. Addig alakul a felület,amíg úgy nem érzitek, hogy ilyennek képzeltétek el.  Képtelenség kétszer ugyanazt létrehozni, de közben pedig egymáshoz mindig nagyon jól passzoló darabok születnek!

Érdemes hát nyitott szemmel körülnézni otthon és az egyébként "semmirejó" dolgoknak keresni valami új funkciót. Ezektől a részletektől válik aztán egy tök kommersz darab egyedivé!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló átalakításokról, technikákról, akkor tedd könyvjelzőbe a blogot vagy gyere és kövess facebookon, ahol gyakran frissülő anyagokkal várlak!
Jó munkát!