Én nem vagyok konyhatündér. Konyítok valamennyit a főzéshez, hogy éhen ne haljunk, de maga a folyamat annyira nem fog meg, mert egy tábori konyhában élünk két éve gyakorlatilag. Minden kétszer-háromszor annyi idő, mert fél méter lerakó felületem sincs, ezért mindig pakolni kell innen oda, onnan ide, emiatt pedig már előre tartok mindenféle ilyen hadművelettől. 
Na, de most elhatároztam, hogy életemben először lekvárt fogok eltenni. Ráadásul a két kedvencem, az epret és a levendulát szerettem volna összeházasítani és mivel egyedül még életemben nem főztem lekvárt, a guglihoz fordultam.
Meg is találtam Kaldenekerék témába vágó receptjét és úgy voltam vele, ez jó lesz kiindulópontnak.
Olyannyira kezdő vagyok, hogy egy befőttes üveg nem sok, de annyim se volt itthon, úgyhogy irány a tesco, befőző cukor, citrom, befőttes üveg...ha ott voltam, vettem néhány szörpnek való üveget is egyúttal.
A befőttesüvegeket betettem a mosogatógépbe egy 60 fokos mosásra és nekiláttam a főzésnek. 
Első körben megpucoltam a ládányi epret, és két kisebb doboznyit betettem a mélyhűtőbe, hogy a forró nyári napokon a smoothie-ba ne kelljen a 800 ft/fél kilós lidlis fagyott epret használnom.

Kínosan ügyeltem, hogy a 2:1 befőzőcukrot, ami magas gyümölcstartalmú lekvárokhoz van, nem jamekhez, pontosan mérjem ki, ahogy a gyümölcsöt is. Az epret nem vágtam fel, hanem egyben főztem. Nem kellett neki sok idő, de nem is akartam sokáig főzni, épp csak egy rottyantás volt a cél, így jól egyben is maradt a gyümölcs. Én meg ezt nem akartam...mit csinál ilyenkor egy anya, aki nemrég még babapempőt főzött? Előveszi a botmixert és nekiesik...hát ezt csináltam én is.

A nagyját lenyomtam vele, maradt néhány darabka is, viszont így tényleg elég volt neki az a kb tíz perc,amíg felforrt. Az eredeti recept szerint a citromot a felforralás után kell hozzáadni, ahogy a 8(!!!) szál levendulát is. Nyilván, hogy nem fogadtam szót, és én már menet közben belenyomtam az egy helyett két citrom levét, és a 8 helyett kb 24 szál levendulavirágot is. Mivel még így is nagyon édesnek éreztem ezt az arányt, így hozzádobtam még kb fél kiló epret, és így lett jó.

Ezek ismeretében nálam a folyamat így nézett ki:

Hozzávalók:
fél kg befőző cukor magas gyümölcstartalmú lekvárokhoz
1750g eper
2 citrom leve
kis maroknyi levendulavirág (friss vagy szárított, mindegy, utóbbi kicsit gyengébb aromájú)

Felraktam főni a papírforma szerinti 1250 gramm epret, és a fél kiló befőzőcukrot. Amikor már levet engedett, akkor fogtam a botmixert, kicsit átdolgoztam, aztán belenyomtam a két citrom levét, és az ízlés szerinti - nálam kis maroknyi- levendulavirágot, de még mindig nagyon édes volt, ezért tettem hozzá még fél kiló epret, majd megint átkevertem a botmixerrel. 
Folyamatos keverés mellett megvártam, hogy felforrjon és lehúztam a tűzről, üvegekbe kanalaztam, lezártam, az üvegeket pedig azonnal tetőre állítottam.
Mehetett a meleg dunsztba a kibélelt kanapé-lábtartóba.
Amikor kihűlt, kidekoráltam.

Folyékonynak tűnhet, de mire kihűl, pont tökéletes állagúvá válik. Gyanítom a befőzőcukor tartalmaz némi zselatint is. 

Az üvegek kidíszítéséhez cikkcakk ollóval szőttesből vágtam a tetőnél 6 cm-rel nagyobb átmérőjű köröket. A tető közepére tettem egy pici két oldalú ragasztót, hogy ne csússzon le,amíg kötözöm. Aztán egy hajgumit húztam rá, az alatt eligazgattam a szőttest, és megkötöttem a pamut zsinórral.
A zsinór a legegyszerűbb pamut kötöző, amit én a helyi gazdaboltban vettem, és a végétől kicsit beljebb csomót kötöttem, majd egy tupír fésűvel kifésültem. Így alakultak ki a bojtok. 

A címke pedig öntapadós "tábla matrica", amire elvileg krétával is lehet írni, én fehér zselés tollal, szabad kézzel írtam fel a fajtát és a dátumot.

Mivel nagyon kevés ideig forrt, a színe egész jól megmaradt, pláne a citrom hozzáadása után. Arányaiban egész jó, mert a gyümölcs és a cukor aránya kb 3,5:1, ez lehetett volna 4:1 is, de majd fejlődöm még, és talán nem leszek ennyire édesszájú sem.

Mindenesetre ez a kompozíció így annyira tökéletes, hogy egyedül, magában el tudnám nyalogatni a kanapén ülve mindenféle kenyér és egyéb nélkül, amire korábban még soha nem volt példa.
Én nagyon szeretem azt a kesernyés aromát, amit a levendula ad hozzá, de elképzelhető, hogy lesz, akinek ez nem ízlik majd. Meglehetősen pikáns az eredmény, de nekem nagyon ízlik!

Próbáljátok meg, nem lesz belőle sok, nekem 4 közepes üveg és egy pici lett belőle, és fél óra alatt megvolt. Nem nagy macera...

Jó munkát hozzá!:)
Szeretettel: