Amikor beköltöztünk ebbe a lakásba, hálószobát mindenképpen szerettünk volna. A panelban a másfél szobában erre nem volt mód, de itt adott volt egy 3x3 méteres kis szoba, éppen méretes, fészeknek való. Azonban a padlója sérült volt, mert a fala a konyháéval határos, ahol egy korábbi csőtörés folyományaképp elázhatott és ezért beszakadt a parketta.
Hogy ezt alaposan rendbe tegyük, ahhoz fel kellett volna szedetni, amit nem vállaltunk anyagi és egyéb okokból sem, de a lakás többi része prioritás élvezett, ezért ez a szegény mostoha szoba sokáig pihent lomos rumliszobaként.
Kipakolta az eladó a régi bútorokat belőle, mi meg bepakoltuk a lomjainkat...igazán mostoha eljárás volt, nem mondom...és a lomok csak gyűltek és gyűltek...ugye, ismerős?
Tavaly nyáron meguntam és nekifogtunk Dia barátnőmmel. Leszereltük a régi csillárt, kipakoltunk, és a halvány zöld falat szürkére festettük.
A mennyezet alatt kb 20 centivel húztam egy csíkot, hogy a kis szoba ne tűnjön annyira nagyon magasnak, a mennyezetet pedig fehérre festettük. Pontosabban a helyes technológiai sorrend szerint először fehérre festettük a mennyezetet, majd csíkot húztam, kimaszkoltam és szürkére festettük a falat. Maszkoló levesz és csík javít.
Miután a festés megvolt, jöhetett a mennyezetre az új csillár, aminek az átalakításáról többet írtam ITT. A tövébe pedig a galéria savarián lőtt eredeti gipsz stukkó került fel, építési ragasztó segítségével...féltem ugyanis megfogatni csavarral, rettegtem, hogy darabokra törik a kezeim közt. Hogy közös munka legyen, a férjem kötötte be és akasztotta a helyére...
Aztán pedig újabb egy évre pihenőre ment a szoba, mert valahogy mindig fontosabb volt minden, mint a padló megvásárlása és lerakása. Pitiáner dolognak tűnik 10 négyzetméter (se) laminált padló kiválasztása, de nem az...
Annyira nagy a kínálat, olyan sokrétű, hogy inkább hagytam az egészet, amíg azt nem éreztem, hogy most, ha törik, ha szakad, megveszem, ami tetszik.
Természetesen a lomok újra elkezdtek visszakúszni, észrevétlenül osontak be...és gyűltek-gyűltek újabb egy évig, mikor is a nem is olyan távoli múltban megfogtam az embert és közöltem vele, hogy mi ma padlót veszünk. És vettünk. És a barátjával két napra rá le is tették kb két óra alatt. Én szépen elbogarásztam a szegélylécek méretre szabásával, de mióta kapni ezeket a sarok elemeket, már a gérvágóval sem kell küzdeni, elég egyenesre levágni egy dekopírral a megfelelő méreteket.
Az előtte-utána kép szerintem mindent elmond...
Végül úgy döntöttem, leszedem azt a régi karnist is, lesz majd helyette másik...az nagyon gagyi volt ide...Olyan hálószobát szeretnék, ami teljesen rólunk szól, amiben még az utolsó centi is olyan, mint mi.
A képen, amit a lamináltról készítettem, természetesen még nincsenek fenn a szegélylécek és a faljavítások előtt lőttem, ezért azok is hiányoznak még, de ennek a posztnak egyelőre ennyi volt a dolga, hogy megmutassa, honnan indultunk és hogyan készült el egy olyan alap, amire aztán lehet építeni a folytatást. Az sem lesz kevésbé látványos, ha úgy sikerül, ahogy én azt elképzeltem.
Ha megnéznéd azt is, várlak vissza a blogra, vagy facebookra!
Szeretettel:
