Van az a kis fa láda, aminek a fogantyúi is fából készültek, és ami szinte minden háztartás része volt egykor...tudjátoooook...
Egy ilyet szerettem volna átalakítani az előszobába szánva, a cipőpucolós holmiknak. Egyszer csak az ölembe hullott egy, és nekiláttam.

Első lépésként hőlégfúvóval leégettem róla a festék nagyját, majd excenter (kör alakú) rezgő csiszolóval leszedtem a maradék festéket és alapozót is. A korra és a stílusra jellemzően ezek a fa holmik rendesen alá vannak alapozva, mert viszonylag csúnya és rossz minőségű fából készültek, javítások és egyebek is vannak rajtuk. 
Miután a festék réteg lekerült, a fogantyúkat is levettem, és a meztelen valóság arcon vágott:

Eleinte nem voltam benne biztos, hogy festeni szeretném vagy csak viaszolni, de ezt a fát látva egyértelművé vált, hogy nem az a kategória, amit mutogatni lenne érdemes, így lefestettem.
Ehhez a Lignocolor "MOON GREY" árnyalatát használtam, ami egy nagyon minimális kékes beütésű szürke szín. 

Két rétegben került fel, és nem koptattam vissza. A doboz elején valahogyan szerettem volna jelezni, hogy a cipős holminak szánom, így az egykori cipőkrémeket idéző méretű és formájú folt került fel "CREAM" színű lignocolorral. A felirat adta magát, elkészítettem wordben és a házikónál írt módszerrel felraktam a doboz elejére a feliratot is.

A doboz két oldalára feltétlen szerettem volna fogantyúkat, de nem olyasmit, mint ami volt, hanem valami ütősebb darabra vágytam, ami stílust ad az egész elképzelésemnek. Ezért döntöttem ezek mellett az öntöttvas verziók mellett. (Természetesen a részletekre ügyelve a csavarok fejét is átfestettem színben passzolóra.)

A fedelével más célom volt. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez zsámolynak jó lesz, jó a magassága, masszív, de idővel feltettem az új szerzeményemre, a kis asztalra, amit az előszobába szánok és elbizonytalanodtam.

Együtt pont ideális magasságot adnak, hogy lerakóként szolgáljon...-no, de elnézést a kitérő miatt.

A lényeg a lényeg, a tetejére csak barna viaszt tettem.
Így alakult ki a végeredmény, miután az egészet áttöröltem az átlátszó viasszal is.

az alatta levő kis asztal is nyilván meg fog újulni, a vezér elv a szürke és árnyalatai mentén, és nagyon fáj a szívem érte, hogy nem fogom tudni meghagyni ezt a fa színt rajta, annyira hiányos a furnérozása. Gyakorlatilag több nincs rajta, mint amennyi van.
A kihívásokat meg szeretem, mint tudjuk..

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló átalakulásokról, kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, és/vagy gyere és kövess facebookon!