Az egész történet ott kezdődött, hogy tagja vagyok a facebookon egy alkotói csoportnak, ahol sorsolás útján ajándékok készülnek, kinek-kinek meglett a párja, akinek alkothat, s ahogy ez lenni szokott, ez remek alkalmat adott rá, hogy a tagok kicsit jobban megismerjék egymást.

Én Vaszkó Zsoltit kaptam páromul, és rendesen be is ijedtem ott hirtelen, hiszen azon felül, hogy ő a tavalyi alkotó energiás pályázaton díjazott lett, semmit nem tudtam róla..Na meg, lányoknak olyan könnyű...ők olyan sok mindent szeretnek és még a nem feltétlen funkcionális holmiknak is tudnak örülni, de a pasik...ők olyan praktikusak...

Kérdezősködtem a tagoktól, ki ismeri, mit kell tudnom, hogy méltó ajándékot készíthessek (ami egyébként még azóta is "készül", de be fogok számolni róla, ha meglesz), de végül arra jutottam, hogy a legjobb, ha nem kertelek, hanem őt magát kérdezem ki. Alaposan.
Írtam is neki privát üzenetet, hogy szia, én vagyok, akit kaptál, de nem csak te kaptál, hanem én is téged, úgyhogy most beszélgetni fogunk. Kvázi kifaggattam, mit szeret, mik a kedvencei, színekben, zenében, stílusban, stbstb, mert nagyon nem akartam mellé lőni.
Amikor úgy éreztem, hogy már nagyjából kikerekedett a kép, akkor jeleztem, hogy bemutatkoznék, és elkezdtem a kis monológom, amit szépen hagyott is végig írni. (Nem volt rövid.) 

Majd miután befejeztem, közölte, hogy az addig rendben van, hogy én nem emlékeztem rá, de azért ő ott volt a díjátadón is, ergo mi már találkoztunk, ezen felül mindent tud rólam, mert jó ideje figyeli, mit csinálok.
(Évike szemet forgat, homlokára csap és megfogadja, hogy az idei díjátadóra legalább a díjazottakból felkészül...)

Nos hát, tegnap a zsűrizés után kint várt a meglepi...az ajándékom, amiről semmit nem tudtam és amiről semmit nem mondtak nekem azok, akik egyébként tudtak róla.
Olyan óriási meglepetés volt és olyan jól sikerült, hogy én a nyakába ugrottam örömömben.
Minél többet néztem a kis boxom, annál több olyan részletet vettem észre, ami teljesen jellemző rám.
Na, de nézzük is, miről van szó!

Ez egy régi rádió átalakításából született teljesen mai szerkezet. Az elfordítható gombok az elején a kapcsolók, az egyik az on/off, a másik a LED világítás kapcsolója. (Igen, az is van rajta...)
Rádió, mp3 lejátszó és audio line lejátszására képes, távirányítóval vezérelhető, őrületes menő!

Zsolti nagy mestere a régi rádiók bluetooth rendszerrel való átalakításának. Ezeknél a munkáknál nem csak a belső változik meg, hanem a külső is teljesen egyedi módon alakul át. Nincsen két egyforma darab, és az én szememben ezek az elkészült példányok igazi műalkotások. Minden részletnek oka és jelentése van, ahogy ezt egy rendes férfiembertől el is várjuk, nem igaz?

A doboz alapszíne a rám olyan jellemző fehér, felkerült a frontra a PURE felirat is, de úgy bele van dolgozva a látványba, hogy fel sem tűnik, az ember elhiszi, hogy az eredetileg is ott szerepelt (pedig nem).

Az élek kicsit koptatottak, a "halpikkely" minta pedig eredetileg egy nagyon egyszerűsített art deco stílusú minta, ami így, "felfelé" állva díszített rengeteg felületet, akár falakat is. A saját korában főként arany színnel használták, itt a szürke adja a modernitását, mindemellett a kapcsolók és néhány apró elem arany színűre festése azért bőven megidézi az art deco eleganciáját.
Anélkül, hogy "túl sok" lenne, túl múzeális.

A klasszikus formát megtartva szintén a múlt előtti tisztelet jeleként megmaradt az eredeti csatornakiosztás is, ami mögé fehér strucc bőr került, ahogy a hátlap is azzal van bevonva. Számomra ez is végtelenül elegáns részlet. Ahogy a LED csíkok beépítése is, ami biztos, hogy nem lehetett egyszerű történet, mert kikapcsolva annyira belesimulnak az ívekbe, hogy észre sem venni őket. 

Lehetne róla regélni még órákig, ám ahogy mondani szokták, egy kép többet mond minden szónál. Így én sem nagyon forszíroznám ezt tovább, a képek magukért beszélnek.

Akinek van kedve bogarászni, annak sok szeretettel ajánlom a Tower Street 7 nevű facebook oldalt, ahol ennek a tehetséges embernek még nagyon sok munkáját megnézhetitek, többek között azt is, hogyan újították fel a családi házukat (többek között azt is végtelenül jó ízléssel).

Összességében azt kell mondanom, hogy nagyon meghatódtam és nagyon nagyra értékelem, hogy ez az ajándék ennyire személyes lett. Amennyire ismerem magam, teljesen telitalálat, minden apróság a helyén, annak bizonyítékaként, hogy Zsolesz tényleg odafigyelt rám, amikor ecsetelgettem, mit szeretek. Ebben a világban, amiben élünk, aligha hiszem, hogy lenne ennél nagyobb kincs, mint az egymás iránti őszinte érdeklődés, figyelem és a a másik emberre fordított osztatlan figyelem, és idő.
Nagy becsben fogom tartani, ezt megígérhetem!
Még egyszer nagyon köszönöm, Művész úrnak a nagyszerű munkáját!

Imádok ilyesmiket kapni, pedig azt hittem, nem szeretem a meglepiket...
Ha kíváncsiak vagytok, mit készítek én cserébe, gyertek és kövessétek a facebook oldalam, ahol hamarosan mindenre fény derült!