Szeretem az "álcázott" díszeket, amik drágának, minőséginek tűnnek és mégsem kerülnek egy vagyonba. Ezekhez a legjobbak a hungarocell díszek vagy a műanyagok. Míg korábban nem szerettem az utóbbiakat, ma már a lehetőséget keresem bennük.

Két formát is választottam, amiket kezelésbe vettem, egy csepp alakút és egy gömböt, mindkettő bordás.
Az alapanyagokat tekintve kell egy jó ecset, mészkő színű kőpaszta, barna és fehér befejező viasz és átlátszó is jó, ha van.

A munka menete a következő: Alapozót nem használtam, mert a kőpasztát ecsettel vittem fel. Mivel az eredmény elég rücskös, struktúrált, nem szükséges alá alapozni, vagy kiglettelni a hungarocell gömböcskék közötti réseket. Elsősorban emiatt választottam ezt a technikát, bevallom.

Az alábbi bal oldali képen látszik, hogy miután három vékony rétegben felhordtam az ecsettel a kőpasztát (kb 5 ilyen nagyobb díszre elég egy adag, ha megvan mind a három réteg), jött a barna befejező viasz, vagy az umbra színű antikoló paszta. Természetesen a rétegek között meg kell várni a teljes száradást, ahogy a viaszolás előtt is!
A barna viasz felhordásához ajánlom a vastag, erős sörtéjű stencilező ecset használatát, mert tényleg rücskös...

A következő lépés pedig a barna visszatörlése az átlátszó viasszal. Ennek az eredménye látszik jobb alul. A sima visszatörlés után túl sötét maradna, ezért szoktam színtelennel visszaszedni. Úgy világosabbat kapok.

Már így is nagyon jó az eredmény és ha nem az lenne a koncepcióm, ami, akkor itt meg is lehetne állni.

De én elvarázsolt erdőt szeretnék, hóval, jéggel, hogy legalább a lakáson belül legyen ilyesmiben részünk. Emiatt az egészet átkentem még fehér viasszal is, amitől jeges-hamvas lett az eredmény, ráadásul egy nagyon picike csillámporral is megszórtam.
Bal alsó képen jól látszik a különbség, a csepp alakún már fenn van a fehér viasz is, ködösebb, hamvasabb, mint az előtérben levő gömb alakú, amin még nincsen fenn a fehér, csak a visszatörölt barna látszik.
A jobb alsón pedig már a gömbön is fenn van a fehér, meg minimális csillám.

Az akasztást simán szemescsavarral oldottam meg. A festéshez használt saslikpálcák helyére könnyen be tudtam csavarni és épp eléggé tart.

A végereményt lehet variálni ezer módon, mert nem csak mészkű árnyalatú kőpaszta kapható, ezek egymással is keverhetőek, így tényleg végtelen a színek száma, amit fel tudtok hordani a hungarocellre.

Sötétebb (pl cement) színű paszta alá érdemes lehet az alapot is sötétebbre festeni, hogy véletlenül se látszódjon ki sehol.

Nyilván a képeken is látszik, hogy a napfény nem volt tökéletes, ha kisötütt a nap, kicsit melegebbek a színek, amikor beborul, akkor hidegebbek, de a lényeg így is ott van, szerintem nagyon izgalmas struktúrát kap a hungarocell ettől az anyagtól.

Játsszatok, kísérletezzetek vele bátran, a magam részéről idén ezeket a természetes hatású felületeket részesítem majd előnyben.

Ha tetszett a poszt, akkor lesd meg EZT vagy EZT a másikat is, ahol szintén a mai nap folyamán, csak egészen más technikával készített díszekről olvashatsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonló ötletekről, technikákról, akkor tedd könyvjelzők közé a blogot, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!