by bardoczeva

PURE DESIGN

PURE DESIGN

Vattából készült díszek

avagy így eredhetünk egy régi technika nyomába...

2017. szeptember 01. - bardoczeva

Írtam már korábban a karácsonyfadíszek iránti olthatatlan tudásvágyamról. Az én számomra nagyon érdekes és felettébb inspiráló látni, hogyan alakultak a díszek az emberek történelmével párhuzamosan és hogyan használtak fel maguk körül levő teljesen átlagos dolgokat ( elsősorban a gyapjút/pamutot (vattát), drótot és a krepp papírt), hogy mesés műalkotássá formálják azokat.
Az első bejegyzésem egy magyarországi, ha nem a legnagyobb magyarországi díszgyűjteményről szólt, a második viszont számomra egy fokkal annyiban érdekesebb, hogy az igencsak magas színvonalon elkészített, német eredetű díszekről esik benne szó.
Ebben a bejegyzésben már szerepeltek a vatta alapú díszek, ám csak érintőlegesen.

Tulajdonképpen semmi bonyolultra nem kell gondolni, annyi a lényeg, hogy általában forgástestek készültek ezzel a technikával, egy drót alapra sodorták fel a vattát, majd valamilyen ragasztóval rögzítették.
Készülhet így jégcsap, pólyásbaba, hóember, és tulajdonképpen bármi más is, ami összeállítható hengerekből, kúpokból.

De hogy érthetőbb legyen, miről beszélek, íme néhány csodás darab egy antik kereskedői oldalról:

eba52c57de96e70d4e934e32b0b8ef21.jpg

l_img_0589.jpg

l_img_1381.jpg

l_img_2058.jpg

l_img_2290.jpg

Látszik a képeken, hogy ennél a technikánál aprólékos részletek kimunkálására nem igazán van lehetőség, ezt eleink is már papír arcok és egyéb kiegészítő elemek (szárnyak, egyéb díszek) hozzáadásával érték el, de az én számomra épp ettől olyan érdekesek a darabok!

Előbb-utóbb biztosan neki fogok menni egy ilyen komolyabb ember figurának is, de egyelőre egy könnyebbet választottam, ami régies, akár fazonjából adódóan is, mégis modernizálható, felfrissíthető anélkül, hogy tönkretenném az egészet.
Merthogy tulajdonképpen ez lenne a cél, itt a blogban is, ahogy a Kézzel készített karácsony nevű csoportomban is, kevéssé ismert technikák felkutatása, ezek mai formába öntése, tovább adása, hogy ezáltal is gazdagodhassunk, már ami a szellemi tőkénket illeti.

Nos, vissza a gombához!

Eredetileg is drót vázra készültek ezek a darabok, ezért ettől most sem tértem el, egy szemes szerelőpálcát választottam. Azért ezt, mert eredetileg akasztani szerettem volna a gombám, és az első példány akasztós is lett.

Ez a darab drót megad egy állandó méretet, amihez aztán lehet idomulni a többi darab készítése közben.
Mivel azonban nagyon sima a felszíne, lecsúszna róla a vatta, ezért beragasztottam a festésnél használatos papír maszkolószalaggal és rátekertem, hogy jó szabálytalan alapot adjon, annál fixebb lesz az eredmény.

img_9363.JPG

img_9364.JPG

Miután a papírszalagot feltekertem a szerelőpálcára, jöhet a vatta. Igazság szerint valószínűleg jobb lett volna, ha elmegyek a boltig, és veszek igazi vattagolyót, de nem akartam csak ezért vásárolni, megoldottam máshogy.
Mivel csak arclemosó vattakorongjaim voltak itthon, azokat vettem elő.

img_9366.JPG

img_9365.JPG
Először is ketté választottam őket, nagyjából középen, így lett az eredetihez képest fele olyan vastag korongom, kettő darab. Aztán ezeket is félbetéptem, de ezeket már keresztben és szépen, óvatosan kihúztam ezeket a félköröket nagyjából egyenes csíkra.

A papír maszkoló tetejénél bekentem egy kis pentartos matt dekupázs ragasztóval és elkezdtem ferdén, kb 45 fokban, kis átfedésekkel felekerni a vattacsíkot.

Ahogy tekertem, közben mindig simogattam a ragasztóba mártott ecsettel, de csak nagyon óvatosan. Épp annyira, hogy lesimítsam a kiálló szálakat és formát adjak az egésznek. Ahol kicsit hiányosabb volt, oda téptem egy apró darabot és beillesztettem. 
Kicsit úgy működik a technika, mint a tűnemezelés vagy a papírmasé, amikor épülnek a rétegek, de egyrészt ez haladósabb, másrészt sokkal finomabb, természetesebb lesz a végeredmény.

Addig tettem fel a rétegeket, amíg úgy nem láttam, hogy elég lesz. Aki bizonytalan, keressen egy képet és másolja az első pár darabját, utána már menni fog érzésre is.

Amikor elkészült a szár, egy régi gyertyacsipeszbe fogtam és megvártam, hogy kicsit megszáradjon a dekupázs ragasztó. Amikor úgy véltem, hogy kész, kezdtem a kalap kialakítását.

img_9370.JPG

img_9369.JPG

Ehhez is ugyanazt a vattakorongot használtam, a félbetépett korong felét kicsit kihúzgáltam és igyekeztem kihasználni a korong géppel vágott élét. Ez ugyanis jóval tömörebb és szépen kiadja a kalap szegélyét több rétegben.

Hogy ez jól sikerüljön, ahhoz csak egy dolog kell, de abból rengeteg és az a valami a türelem.
Félig átfedésben illesztgettem egymás után a rétegeket, mintha dekupázsolnék, lekentem az illesztés alatt, majd áthúztam a ráillesztett darabot is a deku ragasztóval óvatosan.

img_9375.JPG

img_9371.JPG

Nem muszáj a kalapnak olyan "kövérnek" lennie, mert a kis aranyos, slank fazonú gombácskák is nagyon természetesek.

Mikor úgy éreztem, tetszik a kalap formája, akkor hagytam megint néhány órát száradni, hogy jobban bírja a strapát, ami következik.
A fő probléma ugyanis az, hogy a géppel vágott vattakorong széleket nem lehet olyan szépen eldolgozni, mint a tépett széleket. Emiatt ezzel meg se próbálkozz, el fogjuk fedni.

(Mivel a gombák lemezkéi nem koncentrikusan állnak természetes mivoltukban, hanem sugárirányban, így ez a látvány nagyon zavaró lehet és igencsak természetellenes volt a számomra. Ezért találtam ki, hogy újabb réteget építek rá.)

Ehhez pedig ugyanúgy a félkör alakú vattát használtam, ám ezúttal a gépi vágású peremét a kalap pereméhez illesztettem és lassan, óvatosan összedolgoztam az élét szintén az ecsettel simogatva. Hogy mekkora darabokat tépsz, milyen íveket alakítasz ki belőle és azokat hogyan tudod a legjobban kihasználni, ez úgyis adja majd magát ment közben, ahogy tapasztalod a folyamatot, ez a megoldás sem kőbe vésett, ahogy én csináltam.
img_9376.JPGimg_9377.JPG

img_9378.JPG

img_9380.JPG

 Arra érdemes ügyelni, hogy a kalap és a szár találkozását erősre alakítsd, különben szegény teremtés könnyen elveszítheti a fejét, ennyi munka utána marha idegesítő lenne...Érdemes, ha nagyon mozog, akár 2-3 vékony réteget is felrakni csak az illesztés helyére körben.

Olvasva a leírást és látva a képeket mindenki számára lejön szerintem, hogy ez nem az a technika, amivel százszámra lehet gyártani a díszeket, mert igencsak pepecselős, de nekem annyira megtetszett, hogy muszáj volt kipróbálnom -és biztos, hogy nem ez a darab lesz az utolsó.

Amikor megvan a nyers alap, akkor érdemes egy éjszakán át hagyni száradni és keményedni ismét, mielőtt lefestenénk. Legalább kipihenheted magad, mert ha jól sejtem, mire ide elértünk, elfáradtál...

Másnap reggel kezdődhet a festés.
Nem nagyon variáltam, azokat a festékeket használtam, amik voltak itthon, márkától, típustól is függetlenül kevertem őket. Mindegyik vizes bázisú, így nem volt velük gond.
Fontos, hogy ne adj vizet a festékekhez akkor sem, ha sűrűek, mert az alap nem bírja a nedvességet a lakkozás ellenére se igazán. Minél töményebb a festék, annál jobb!

Először is kell egy világos és egy sötét szürke a kalap megfestéséhez, valamint egy lapos ecset, aminek egyenes a széle, nem az az íves, macskanyelv fazon.
Kezdésképp világosszürkével kell lekenni az egész kalapot, kívülről, a pereméig. Mielőtt megszáradna (!!!), az ecsetet akár kimosás nélkül is épp, hogy bele kell mártani a sötétebb szürkébe és a peremhez illesztve felfelé elhúzni. Ez fogja kiadni azt az átmenetet, amire nekünk szükségünk van és ezért fontos, hogy ne száradjon meg a világosszürke, mert sokkal könnyebb a színeket így összedolgozni.

img_9387.JPG

img_9385.JPG

Nem kell félni, hogy nem sikerül, a festés tipikusan olyan dolog, amit nem lehet elrontani, mert folyamatosan alakítható, ha végképp nem tetszik, akkor fesd le pirosra és legyenek rajta pöttyök.

img_9392.JPG

img_9389.JPG

Amikor a kalap kész, akkor szükség lesz egy krémfehér és egy bézsesebb színre a szár kifestéséhez. Itt is az első lépés az, hogy a krémfehérrel a kalap alját és a szárat teljes egészében ki kell festeni, ügyelni a peremnél a szürkére, hogy ne menj rá.
Ha ez megvan, akkor a sötétebb színnel a kalap és a szár találkozásánál kezdve a kalapnál már leírt módon átmenetet érdemes képezni a kalap pereme és a gomba töve felé is. Ez egyfajta optikai hatás, árnyékolás.
Nem baj, ha az alja teljesen fehér marad, mert a valódi gombák földben levő része is fehér, de legalábbis jelentősen világosabb a száruknál.

Az, hogy hogyan fog mutatni, ha kész, jól látszik ezeken a korábban készült példányokon:

img_9348.JPG

img_9352.JPG

Ezeken látszik az is, hogy teljesen más a forma, mégis természetes a hatás, úgyhogy a formától sem kell félni ám!
Meg úgy egyáltalán semmitől, csak neki kell állni és menni fog!

Amikor megvan az árnyékolás, jöhetnek az utolsó ecsetvonások és kész!

img_9394.JPGimg_9395.JPG

Mivel élethű megoldásra törekszünk, még van egy picike dolgunk! A gombák lemezei ugyanis a már fent említett módon nem koncentrikusan helyezkednek el, hanem sugár irányban.

Azonban mivel már lefedtük és le is festettük a kalapok alsó részét, most egy nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsettel egy sötétbarna színnel vékony, finom kis fonalakat húzunk a gomba tövétől majdnem a perem széléig, de az sem baj, ha teljesen kifut addig. Így a gomba alsó része is tökéletesen élethű lesz.

Végül pedig újra a formálásnál használt dekupázsragasztó jön, mert ez átlátszóra és mattra szárad, bekenjük a gomba kalapját fentről lefelé átmenetesen a ragasztó lakkal és mielőtt megszáradna, beleszórjuk az áttetsző csillámport.
Ettől lesz végül olyan kőporos-régies hatása, ami a fő célom volt, amikor nekiláttam.
img_9400.JPGA tövéhez, aminek a megfogatása ugye történhet akár régi gyertyacsipesszel (de ha a lógós verzió készül el, akkor is megteheted) érdemes a még élethűbb hatás kedvéért egy kis szárított mohát rögzíteni.
Így tényleg olyan lesz, mintha most szedted volna fel a jó puha mohaágyról.

Ha eddig eljutottál, akkor most van egy nagyon cuki gombád, akit igazán szeretsz.
És az is lehet, hogy annyira meg fog tetszeni, hogy sorra fogod őket készíteni, de fontos, hogy tudd, egy régi, autentikus technikát használsz, ami nem túl elterjedt és igazi, míves megoldás.
Legyél büszke rá!

Ha maradna kérdés, akkor várom a facebookon, ha tetszett az ötlet, és kipróbáltad, akkor pedig kérlek, mutasd majd meg nekünk is az eredményt, hogy minél többen kedvet kapjanak ennek a tündéri gombának az elkészítéséhez!
Jó munkát kívánok!
alairas_3.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr9512795498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;