A régi (nem antik) bútorok közül a leginkább ideális alanyok a házi átalakításhoz -szerintem- az ónémet bútorok. Ezek a darabok tömör fából készültek, jellemzően nem furnérozottak, az igazán régi és eredeti darabok ráadásul tölgyből készültek, azért ilyen baromi nehezek. Az "utángyártott" példányok már fenyőből készültek, ezeket általában flóderezéssel festették keményfa hatásúra.

Ennek az asztalnak eredetileg nyitható lapja volt valamikor, ám egy ideje már ezzel a lappal üzemelt. Ez egy teljesen mezei fenyő asztallap, ami egy ideje már le volt csiszolva, így várta a folytatást.

Eltartott egy ideig, amíg eljutottam odáig, hogy kipróbálhassam azt az anyagot amit erre szántunk, de a napokban végre sikerült mindent úgy intézni, hogy sikerüljön.
A Pentart kínálatában szemeztem már egy ideje ezzel a tölgy színű befejező viasszal, most végre lehetőségem nyílt élesben is bevetni.

Ezzel a viasszal egy lépésben érhető el ez a fajta patinás, öreg fa hatás, miközben ápolja is az anyagot és víztaszítóvá (nem vízhatlanná) teszi. (Kültérre nem ajánlom magában...)

Az már tuti volt, hogy az asztallap így tökéletes lesz.

Az alsó részére a dekor paint "törtfehér" elnevezésű árnyalatát tettem fel egy rétegben az egyik oldalra, próbaképp. Nem csiszoltam, mert nem volt rajta előtte festék, csak pác, ha jól sejtem -mert nem lakk volt, az biztos.
Csiszolni vagy akkor szoktam, ha nagyon vastag az előző pár réteg festék, amit hőlégfúvóval leszedek nagyjából, vagy ha nagyon koszos, penészes, stb a fa alap. Ebben az esetben egyik sem állt fenn szerencsére, azonban még nem nyugodhattam meg.

Ahogy sejtettem, az első rétegen átütöttek a foltok. Látszik a képen is, hogy az a csepp alakú mintázat, ami az előző felületen volt, egy az egyben megjelent a festéken is.
Teljesen besárgult az egész. Szükség volt hát az alapozásra, amire egyébként számítottam, de mégis bíztam benne, hogy megúszhatom.

Ezek a foltok általában a tanninok miatt alakulnak ki, amik magyarul a fában levő csersavak. A tannin kifejezés a tölgyfa ófelnémet (tanna) nevéből ered, utalva az anyag eredetére. A csersav levegőn megsárgul, vízben pedig igen jól oldódik, ezért ezekbe a vízbázisú festékekbe is könnyen visszaoldódik.
Ez ellen nem segít az sem, ha újabb réteget teszünk fel, rövid időn belül azon is át fog ütni.

Nincs is idegesítőbb, mint amikor a drága festék és a drága időnk kárba vész,mert megjelennek ezek a foltok. 

Két dolgot tudnék javasolni ellenük. A dekor paint alá kapható az üzletekben alapozó (primer) ami egy tej színű és állagú anyag, megszáradva átlátszóvá válik és kicsit ragacsos, tapadóhídként jól funkcionál, és megköti ezeket a csersavakat.

Így néz ki egyébként:

Alternatív (lassabb, büdösebb, drágább) megoldás, ha nincsen épp ilyen alapozó a közelben, akkor bármilyen oldószeres (!!!) lakk megteszi, vízbázisú a vízben oldhatóság miatt nem!
Azonban tudjuk, hogy az oldószeres holmik jóval lassabban száradnak és szörnyen átható a szaguk.

A másik előnye az alapozásnak a tanninokon felül, hogy sokkal kevesebb festék elég, és a színe is sokkal szebb és mélyebb lesz, mert nem fog áttűnni a sötét alap.

Végigkentem tehát egy ecsettel az egész asztalt, ügyelve rá, hogy mindenhol befedje az alapozó, mérges lettem volna, ha mégis megjelenik valahol  sárgaság.

Az ónémet bútorokon kívül egyébként a másik tökéletes alany átalakításhoz a bonanza bútorcsalád, na ők tudnak még hasonlót produkálni (és szoktak is).

A feje tetejére is állítottam menet közben, hogy kicsit alaposabban be tudjam festegetni ezt a rengeteg esztergált tagozatot, elég nagy türelemjáték, a folyamathoz nagy segítséget jelent egy kis hokedli...Azon üldögélve jobban kézre esik a munka.

Miután a festés megtörtént két rétegben, hagytam száradni kicsit, mielőtt elkezdtem volna csiszolni.

A dekor paintek hiába néznek ki úgy egy réteg után is néha, mintha tökéletesen fednének, nem érdemes elspórolni a második réteget, A viasz felkerültével ugyanis átlátszóbbá válik a réteg és átüthet az alap, főleg, ha sötét. Két rétegnél ez nem fordul elő.

Azt szoktam mondani, hogy egy bútor lefestésénél a munkának csak a harmada van elvégezve akkor, amikor a festék már üzembiztosa fenn van a felületen. Ugyanekkora munka a visszacsiszolás és még egyszer ennyi a viaszolás, ha alapos munkát akarunk végezni.

A dekor paint olyan festék, ami testes, "vastag", direkt a shabby kopottas bútoraihoz lett kifejlesztve, ezért mindenképp javasolt az átcsiszolás. P120-as vagy még kisebb szemű, még finomabb papír ajánlott, én P400-assal dolgoztam, hogy még véletlenül se szedjek le túl sok festéket sehonnan..

Ott csiszoltam le, ahol amúgy is kopott volna, éleken, kiugró részeken.

A viaszolást pedig egy tiszta ronggyal és az átlátszó viasszal végeztem, érdemes kicsit kint hagyni a napon a viaszt, hogy könnyebben bedolgozható, eloszlatható legyen.

Előszedtük az alul levő díszt is, az is kapott alapozót természetesen és festéket is, ugyanígy a fiókok. A fiókra a régi fém lifegős fogantyú helyett egy szintén ónémet fiókról származó porcelán gomb került. Sokkal diszkrétebb, jobban passzol. Nem kérkedik, egyszerűen szép.

Így alakul át egy kopott, régi bútor valami újjá, valami frissé, mégis klasszikus szépséggé.

Ha tetszett az eredmény, tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó munkát!