Tart a cirkuszos őrület...Nekem meg van pár fa táblám, amiket nagyon szeretek kidekorálni, hát most is ezt tettem, sőt, térbe emeltem a dolgot.
Ehhez kiválasztottam az alap feliratot, ezt (forrás):

Kiválasztottam egy vastagabb, testesebb alapot, aminek a széle körbe van marva, hogy elegánsabb legyen, és választottam mellé egy balsa fa lapot is. Ezt főként azért, mert nem kell majd terhelésnek kitennem a vastagabbra ragasztva és könnyen méretre vágható sima sniccerrel is.

A vastagabb lapot lefestettem egy rétegben fehér dekor paint soft festékkel, nyers, kezeletlen fa felület lévén elég is volt rá az egy réteg. Aztán fogtam a maszkoló szalagot, és mivel fogalmam sem volt, hogy a szélessége kijön-e, ezért középre beragasztottam egy csíkot és onnan indultam kifelé a két oldal irányába, így biztosan szimmetrikus képet kapok.

Ha van türelmetek, mérjétek le, hogy a szalag milyen széles, és meglátjátok, hogy kijön-e, kezdhetitek-e a szélén.

A csíkokat rúzspiros árnyalatú matt akrilfestékkel festettem fel,mert egyrészt nem volt itthon, meg nincs is gyártásban ilyen élénk színű dekor paint, másrészt ha dekor paintek vannak egymáson, akkor csiszolásnál, pláne, ha nagyon finom a csiszoló, és itt P400-as, tehát elég finom vásznat használtam, egyszerűen összeépül a fehér és a szín, és rózsaszín lett volna az egész.

Ezzel szemben az akril szépen megmaradt a helyén, egészen máshogy kopott, mint a dekor paint szokott, hiszen akril festékként nem könnyen csiszolható a műanyagos, hártyás jellegű felülete.

Miután kész lett a csiszolás, méretre vágtam a balsa fát, szigorúan vágólapon, fém vonalzó mellett, éles sniccerrel dolgozzatok!

A kinyomtatott ábra alá nem tettem semmit, szivaccsal szépen, egyenletesen bevontam a balsát a matt dekupázs ragasztóval, rásimítottam a papírt, majd a szélére merőlegesen, a felülettől, magamtól elfelé egy csiszolóvászonnal lecsiszoltam körben a túl lógó részeket.

Igazából már így is, antikolás nélkül is baromi jól nézett ki, de én mindenképp régiesebbre szerettem volna, ezért mielőtt felragasztottam a csíkos alapra a fehéret, az alapon a két fázisú opál repesztót használtam, majd miután megrepedt itt-ott, bekentem az egészet umbra antikoló pasztával.

Erről a két fázisú opálrepesztőről most nem írnék többet, ha visszanéztek erre a posztra, itt nagyjából mindent leírtam, amit erről az anyagról és a használatáról tudni érdemes.
Megrepedt az alsó, tök jó, ehhez kell egy kis türelem egyébként és még napokkal később is fog repedni, dolgozni az anyag, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha mondjuk két nap múlva is áttörlitek a pasztával, megduplázódik a repedések száma nagyjából.

Tehát, amíg vártam a repedésre, kezelésbe vettem a papírt.

Nem igazán csináltam mást, mint hogy miután kicsit megcsiszolgattam, hogy ne legyen olyan új, és összemaszatoltam itt-ott a lakkal, hogy ne fogja be olyan mélyen a bitumenes paszta, lekentem az egészet umbrával. (A két utóbbi egy és ugyanaz az anyag, csak igyekeztem elkerülni a szóismétléseket.)

Így megfelelően régies hatású felületet kaptunk, ami a kasírozásnak köszönhetően nem igényelt további védelmet, tehát teljesen olyan volt, mint egykor, amikor tapétaragasztóval feltették az ilyen -és ehhez hasonló- plakátokat a falakra.

Itt már tényleg nem volt hátra más, mint felragasztani a kisebbet a nagyobbra és gyönyörködni a végeredményben.

Nagyon szerettem csinálgatni, jól elmolyoltam vele, és rengeteg további ötletem is született munka közben a témával kapcsolatban, ezért, ha érdekel, mit készítek még el a cirkuszos szülinapi bulira, gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!