Vannak az életben a Nagy Elsők. Első legjobb barát, első szerelem, első csók, ilyesmik, amiket az ember nem felejt el, amíg él.Ez is egy ilyen Első volt most nekem. Az Első Tábor.
Azt hiszem minden résztvevő és közreműködő nevében mondhatom, hogy luxus körülmények között tölthettünk el négy napot Pakson, az Erzsébet Nagy Szállodában.
Ésszel fel nem fogható, mennyi munka és anyagi ráfordítás árán újították fel ezt az épületet,a munkát a szálloda műemléki jellegénél fogva nagyon komolyan is vették, ez minden lépésnél látszik.
Mi, akik ott voltunk, minden pillanatban azt érezhettük, hogy királyként/királynőként bánnak velünk, mert teljes ellátás és valami hihetetlen magas színvonalú konyha állt a rendelkezésünkre, arról nem is beszélve, hogy egy földre szállt angyal segítette mindenki minden lépését, bármire szükségünk volt, azonnal elintézte.
Különteremben ebédeltünk és vacsoráztunk, méghozzá ebben itt:
A reggelit a reggelizőben fogyasztottuk a többi szállóvendéggel, a teraszon kávé, a lobbyban magazinok, napilapok, a szobában és az egész szállodában légkondi, wifi, az étkezésekhez a legjobb borok, mérhetetlen üdítő és ásványvíz, és még felsorolni is sok, hogy mi minden...
A szobák előtti folyosó:
A szobánk pedig egészen pontosan így festett:
A táborban minden szobába két lakót párosítottak össze a szervezők, az első nap két vadidegen került össze, és a tábor végén két barátnő/barát búcsúzott el egymástól. Különös alapossággal tervezték meg, hogy ki kivel fog lakni, figyelembe véve kort, érdeklődési kört, célokat, személyiséget (amennyire a motivációs levél alapján erre következtetni lehet). Úgy hiszem, hogy ez igazán jól sikerült.
A csapat viszonylag gyorsan összekovácsolódott, az első, ismerkedő vacsora néhány órával az érkezés után már remekül sikerült.
Miután leültünk az asztalokhoz, a vacsorát Dr. Kovács Antal, az atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontjának kommunikációs igazgatója és Iványi Krisztina, az én kommunikációs géniusz barátnőm köszöntő beszéde nyitotta meg.
Krisztina "gyermeke" ez a pályázat és minden egyes aspektusa, ahogy az album, úgy a tábor is, ha Ő nincsen, ez az egész most nincsen.
Számomra óriási büszkeség, hogy barátomnak nevezhetem, mert elképesztően karakán, profi, a Hivatása iránti alázattal, a Munkatársai iránti tisztelettel, és ezeket a szavakat nem véletlenül kezdtem nagy betűvel.
Ő volt az, aki jobbkezével, Thuróczy Zsuzsival karba öltve -akit korábban Angyalként aposztrofáltam, minden túlzás nélkül- gondunkat viselte, aki kézben tartott mindent, vezetett minket előre az általa megálmodott, fantasztikus úton ezen a héten.
Megkövetem Takács Idát, szintén rengeteget dolgozott azért, hogy nekünk semmi problémánk ne legyen.
Talán észrevettétek, elég végletes és nagy szavakat használok, de erre, ami csodát mi itt megtapasztalhattunk, ezek illenek.
Az első este még nagyon szolidan zajlott, mindenki fáradt volt a hosszú utazástól, volt, aki Debrecenből érkezett tömegközlekedéssel, ezért viszonylag hamar nyugovóra tért a társaság, hogy másnap reggel Misurda Ágnes (alias CHAMEELEON DESIGN) előkészítő előadásával kezdődjön meg a tanulás.
Ágika az ismerkedési vacsora egyik feledhetetlen momentumaként egyszercsak hátrafordult a lányok felé az asztalnál ülve és felhívta a figyelmüket rá, hogy attól még, hogy csiszolásról, tapaszolásról, fűrészelésről lesz szó, lesz szíves mindenki csinosan megjelenni, mert senkit nem akar meglátni kitérdelt mackóban.
Bevallom, én eleddig soha nem találkoztam Vele személyesen, így én sem tudtam, hogy most ezt komolyan mondta, vagy szórakozott.
Aztán megismertük Őt és rájöttünk mind.
Másnap reggel megjelent 15 centis sarkakon, kisszoknyában, maga után egy vintage Louis Vuitton utazóláda méretű bőröndöt húzva, amiből szépen kipakolta az asztalra a rezgőcsiszolót, a zsíroldót, kromofágot és mindent, amiről soha nem gondolnád, hogy egy LV bőrönből elő lehet venni. Azt hiszem, ez mindenkiben erősen megmaradt.
Remek hangulatú délelőtt után következett az első gyakorlat, ahol a csapat ketté oszlott és a továbbiakban vetésforgóban dolgoztak. Két és fél órát töltöttek az egyik gyakorlati helyen Kmetyó Lászlóné Krisztinával és a Lignocolor krétafestékekkel,
két és fél órát pedig Szendrődi Enikővel és az Annie Sloan krétafestékkel:
A két forgalmazó egymástól néhány méterre, tökéletesen együttműködve, egymást segítve dolgozott a résztvevőkkel, akik ezáltal kellő tapasztalatot és megfelelő összehasonlítási alapot kaptak, hogy a jövőben biztosabb kézzel tudják kiválasztani a személyiségükhöz legjobban illő anyagokat.
Nagyon szoros volt a program, amikor egy nagyjából négy órás munka két és fél órába sűrítve vár és mindez duplán, akkor estére nem csoda, hogy mindenki kipurcan.
Az elkészült két kisszéket pedig nyilván mindenki hazavihette.
A szokásos mennyei vacsora után kis beszélgetés, kicsit tovább, kicsit lazábban, érezni lehetett, ahogy a zárkózottabbak is szép lassan feloldódnak, majd újra a pihenés.
Péntek reggel érkezett meg hozzánk Thuróczy Zoltán (alias LAKBEAR). Reggeli után busszal indultunk Dunakömlődre a LUSSONIUM-ba, mely egy római katonai erőd a dunai limes (római határvonal) mentén.
A Lussonium-beli látogatás után a társaság városnézésre indult, Makovecz Imre által tervezett templom, valamint egy passzív ház is volt a repertoáron.
(Külön megjegyezném, nagyra értékelem, hogy a táborozóknak alkalma nyílt a megújuló energiákkal felszerelt épületnél szakmai kérdéseket feltenni, utána pedig átmentek az atomerőmű látogatóközpontjába, hogy üzemlátogatáson vegyenek részt. Ennek során az erőmű területére mentek be, ahol -félkatonai szervezet lévén- a szigorú szabályoknak megfelelően végighaladtak egy látogató folyosón. Itt is feltehették a kérdéseiket és volt alkalmuk a passzív háznál tett látogatás után pro és kontra információkhoz jutni az egyes energiatermelő folyamatokról.)
A Látogatóközpont egyébként nyitva áll bárki előtt, előzetes egyeztetés után.
Ebéd az atomerőmű menzáján, természetesen szintén különteremben, meleg svédasztalos formában, mennyei ízekkel, majd indulás vissza a Szállodába, mert kezdődött a mi programunk.
Kettő órától jómagam és Lakbear Kolléga foglalkoztunk a delikvensekkel, akik a tegnap kisszékek után ma először fa lapokon gyakoroltak. Megismertettük őket a Pentart termékeivel, melyeket meg is kaptak és melyeket a rendezvény után el is vihettek magukkal haza a további gyakorláshoz.
Mivel a tábor indulása előtt bekapcsolódott a programba a Pentacolor Kft, mint szakmai támogató, minden résztvevő kapott egy általuk összeállított, a készítendő tárgyakhoz szükséges minden alapanyaggal megpakolt kezdőcsomagot:
Jómagam a dekor paint tulajdonságait (és képességeit) igyekeztem kiaknázni, amennyire tudtam, szerettem volna bemutatni, hogy miért szeretem és használom ezt a festéket, és azt hiszem, hogy ez sikerült is.
Lakbear pedig a tőle megszokott különlegességekkel készült, mint térben stencilezés, repesztés, kőpaszta és még sorolhatnám.
Gyorsan eltelt a délután és észnél kellett lennem, hogy minden beleférjen, miközben azért igyekeztem tekintettel lenni arra is, hogy megint nagyon sűrű napon vannak túl és fáradtak. Kicsit nehéz ilyenkor megtalálni a határt, ameddig lehet hajtani őket, mert félő, hogy elmegy a kedvük tőle, ha már kényszernek érzik a tennivalókat.
Mindegy, nem volt gond, az este remekül sikerült, hajnal volt, mire mindenki aludni tért, és itt már azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy osztálykirándulás-hangulat uralkodott.
Szombaton Zolival folytattuk a munkát, délelőtt elkezdtük és ha jól emlékszem három-négy óra körül sikerült az eltervezett projektek végére érni. Ez alkalommal már nyers fa tárgyakon alkalmaztuk a pénteken begyakoroltakat, és külön kértem a lányokat/fiúkat, hogy ne az általam hozott mintadarab reprodukcióit készítsék el, hanem engedjék szabadon a fantáziájukat és alkossák meg a maguk személyisége alapján az ízlésüknek megfelelő holmikat.
Kettő óra körül megérkezett Holczer György, a Pentacolor Kft tulajdonosa, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy láthassa munka közben is a lányokat/fiúkat. Az ő számára rendkívül fontos, hogy minél többet beszélgessen a vásárlóival, mert mindenki véleményét megfontolja, ezért azt hiszem, hogy maximálisan jól érezte magát ő is.
Én csak a magam nevében nyilatkozhatok, de számomra mindig nagyon megtisztelő. amikor Gyurival beszélhetek, mert érezni rajta, hogy minden idegszálával figyel az emberre. Ugyanolyan megszállottan szereti a kreatív embereket, amennyire én, és mivel a Pentacolor egy kis családi vállalkozásként indult (mára nagycsaláddá vált), neki amíg világ a világ, szívügye lesz, hogy elégedetté tegye az embereket.
Próbáltam a csapatoknak is elmondani, hogy én nem vagyok szerződött partnere a pentának, nem állunk semmilyen gazdasági viszonyban egymással, engem a szívem tart ott és a meggyőződésem, ezért tudok és szeretek ajánlani tőlük bármit. Mert hiszek Bennük.
Miután Gyuri megérkezett és elbeszélgetett mindenkivel, akivel csak tudott, már a többiek számára sem volt kérdés, hogy igazat mondtam-e.
A "kötelező" program végeztével akadt egy kis idő rá, hogy akinek volt kedve, kipróbálja a wellness részleget, aztán pedig a záró esthez értünk.
Mivel azért került erre a hétvégére ez a rendezvény, mert a Kávé-, Bor- és Pálinkafesztivál is most volt, az egész társaságot felvitte egy busz a Sárgödör térre, ahol mindenki megkapta a fesztiválos és a Fabro Étterembe szóló VIP (!!!) karszalagját, ahol a búcsúvacsorát rendezték.
Újabb mennyei falatok és három fogás után bóskostolás a pincében, kint a téren Kolwalsky koncert, soroljam?
Nem fájdítom tovább a szíveteket..
Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy vasárnap reggel úgy reggeliztünk és pakoltunk össze, hogy pontosan tudtuk, meghatározó pár napon vagyunk túl. Talán nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy itt biztosan több embernek örökre megváltozott az élete.
Aki nincsen benne ebben az alkotósdiban el sem tudja képzelni, hogy mi tényleg önzetlenül segítjük egymást és szeretet van. Nem csak mesebeszéd, hogy nincsen közöttünk rivalizálás, ahogyan tudjuk, mi, "oktatók" is segítjük egymást.
Nagyon bízom benne, hogy a közösség, ami itt kialakult, meg fog maradni és együtt fog működni, a jövőben pedig ők is hozzánk hasonló módon terjesztik majd az "igét".
Azt nyilván tudjátok, hogy nekem ez a közösségépítő tevékenység vesszőparipám amúgy is, de még nem volt módom rá, hogy olyanokkal osszam meg ezt, akik sokszor egyáltalán nem is értették eleinte, hogy mit mondok. Nem lehet ezt érteni egyébként sem, inkább meg kell érezni...
Szóval lényeg a lényeg.
Nem akarok túl sok szót fecsérelni ezeken túl, mert így is nagyon hosszúra nyújtottam, rengeteg képet találtok a pályázat facebookos oldalán, az én facebookos oldalamon, valamint az instagramos fiókomban is, de amit még mindenképpen szeretnék elmondani, hogy lesznek -mert készültek- videós elkészítési útmutatók is, amint elérhetőek, megosztom Veletek nyilván, valamint igyekszem minél előbb elkészíteni az általam bemutatott technikák összefoglalóját is, hogy aki ezúttal nem tudott ott lenni, se maradjon le a gyakorlatokról.
Elkészült a 2016-ban indult pályázat legjobb pályamunkáiból készült album, amit hamarosan nálam lehet majd megnyerni, ezért jó lesz, ha figyeltek, szerintem -minden túlzás nélkül- az utóbbi idők legértékesebb albuma lett ez.
Ha lehetek őszinte, akkor elmondom, hogy úgy érzem, sokan talán nem érezték át, hogy mekkora projekt ez, megkockáztatom, hogy nem vették elég komolyan, hogy igazi küldetéstudat vezérli a szervezőket.
Ha elolvastátok, mi minden történt itt, akkor gondolom, hogy sokkoló lesz a következő mondat:
Senkinek sem kellett egyetlen forintot sem fizetnie ezekért az életre szóló élményekért a "hét" folyamán. Ne feledjétek, hogy 30 emberről beszélünk és azért "csak" ennyiről, mert véges a Szálloda befogadóképessége!
Vendégek voltunk, egy nem is akármilyen vendégségben és nem győzöm meghálálni, hogy részese lehettem.
Remélem, hogy ezt olvasva már azon gondolkodtok, hogy a 2017. október elsején induló következő pályázatra mivel jelentkeztek. Annyit azért még elmondanék, hogy a kategóriák bővülni fognak, ahogyan a zsűri és a nyeremények köre is, de nem akarok előre minden poént lelőni. Kicsit még pihenhettek...aztán hamarosan újra a lovak közé csapunk!
A részletekért, a videókért, képekért, információkért kattintsatok a pályázat oldalára, vagy kövessetek engem a facebookon!
Üdv az új ismerőseimnek! ;)
