Felmerült mostanában bennem egy téma és egy ideje már forgatom magamban, hogy miképpen fogalmazzam meg. Aztán a megoldást JUDITU adta, akinek a bejegyzését elolvasva rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jól megfogalmazta, amit én is meg szerettem volna.

Azzal kezdeném, hogy tudom, nagyon sokan vagytok, akik hosszú évek, sőt, többen majdnem egy évtizede követtek már facebookon. Elismerem, hogy nagyon sok változás történt közben és engem is elég sok benyomás ért, amiket az idők során azt hiszem, sikerült megérlelnem. Meg mérlegelnem is.

Az első ilyen nagy változás volt, amikor elkezdtem, a pentartos cuccokkal festeni az obis helyett és megkaptam az első kommenteket, hogy márpedig mekkorát csalódtak bennem, hogy én eladtam a lelkem az ördögnek, hogy tökre üzleties lesz innentől a dolog, blablabla...az nem volt előtte baj, hogy obis festék volt, a pentás már baj volt. Persze értem én, magam kéne hogy kikeverjem a festéket itthon vagy nem tudom, hogy honnan kéne elővarázsolnom, hogy ne legyen üzleties, nem lenne szabad márkát megjelölnöm, passz... De akkor mindezek nélkül kissé nehezebb lenne megírnom a tapasztalataimat és segíteni Benneteket abban, hogy viszonylag kevés pofára eséssel megússzatok egy-egy vagyonokba kerülő hobbiboltos körutat.

Megvannak az elveim, még ha sokan úgy gondolják, hogy nincsenek. Van előttem egy kép, hogyan szeretnék élni, hogy tükörbe tudjak nézni és közben boldog lehessek. Ennek a képnek szentelem az egész életem, minden döntésem ez alapján hozom, és minden választásom ennek megfelelő.
Sokkal szívesebben vállalom fel, hogy egy teljesen magyar családi vállalkozás itthoni fejlesztésű és gyártású termékeit használom, mint bármi mást. 
Ha valaki ismer és Ti sokan ismertek, akkor tudjátok, hogy ahogy Juditu is írta, nem megyek bele semmi olyanba, amit nem tudok hitelesen képviselni, amivel nem tudok azonosulni.

Nem fogok senkit átverni, ha valami nem jó, ugyanúgy megírom, mint amikor elégedettség van, de azt szeretném, ha tudná, aki olvas, hogy amit használok vagy amit ajánlok, az tényleg jó. Minden szempontból.
Nem minden a pénz. Néha ez a "jó"-ság a hozzáadott értékekben nyilvánul meg, néha a személyben, aki egy-egy márka mögött áll, és szerencsés esetben a jó minőségben is egyszerre, ahogyan ez például a Lignocolor esetében fenn áll.

Vannak partnereim, akikkel igyekszem mindig korrekt együttműködéseket létrehozni, ezekben a promó együttműködésekben pedig nem szokott sor kerülni semmilyen pénzmozgásra. (Ha hiszitek, ha nem, elvből nem.)
Ha valaki megkeres és ajánl nekem valamit, legyen az hobbi termék, vagy bármi más, akkor köszönettel el szoktam fogadni, kipróbálom és ha olyan, akkor meg szoktam írni a véleményemet. De soha nem fogadok el pénzt azért, hogy bármit is kitegyek az oldalamra. Mellesleg, ha megtenném, akkor sem szólhatna érte senki egy szót sem, hiszen mind pénzből élünk és mind arra törekszünk, hogy előre tudjunk lépni.

Egy blogger élete olyan mesésnek tűnhet kívülről, hogy sokakban felmerülhet, ez egy nagyon könnyű "szakma". Aki így gondolja, az vagy soha nem próbált összehozni egy 3 mondatnál hosszabb bejegyzést képekkel együtt, vagy nem törekedett se magas minőségre, se hitelességre.
Lerombolnám az illúziókat, kőkemény meló és rengeteg lemondás, hogy folyamatos szintet tudjunk tartani, és közben meg kell bírkóznunk sokszor a saját lelkünkkel is, mert ez a fajta személyesség óriási nagy támadási felület.
Mind változunk. Ráadásul egy évtizedet felölelő történetről beszélünk esetemben, hiszen egy korábbi oldal után 2010 óta él a Pure design oldal is. Ez idő alatt sokat változott az ízlésem is és az életfelfogásom is, ám némi dilemmázás után úgy döntöttem, hogy az a hiteles, ha a változásokat is látjátok. Nem gondolom, hogy azért, mert "üzletileg" az lenne előnyös, "eljátszanám", hogy olyan maradtam.

Nem akarom, hogy magyarázkodásnak vegyétek ezt a bejegyzést, mert nem az. Egészen egyszerűen -mint mindenről- erről is megvan a véleményem és bárki előtt vállalom.

Szeretném, ha továbbra is elhinnétek, hogy nem én vagyok maga a sátán, és ugyanúgy támogatnátok, mint eddig, mert ez az egész oldal működésének a lelke. Csinálhatnék én bármit, ha Ti nem lennétek, nem reagálnátok, nem írnátok, nem lennétek JELEN.

Hozzá tartozik az igazsághoz az is, hogy számomra érthetetlen, amikor bárki számon kéri egy-egy blogger "ismerősét", hogy miért ír másról, miért változik, miért reklámoz, miért miért miért...

Fontos tudatosítani az olvasók egy részében, hogy a blogger is ember. Nem gép, hanem érző ember. Nem feladta bárkit is szolgálni, mert legtöbbször épp azért ugrik a teljes bizonytalanságba, hogy azt csinálhassa, amit szeret és ahogy szereti. Ha ez durván fog hangzani, akkor elnézést kérek, de nem kötelezhető egy író sem arra, hogy alkalmazkodjon az olvasóhoz. Ha sikeres szeretne lenni, akkor természetesen nem rossz, ha így tesz, de nem KELL neki mindenáron megfelelnie. Senkinek.

Ha valaki kitesz valamit, hogy megossza az olvasóival, az -ha komolyan gondolja, amit csinál- nem feltétlen azért teszi ezt, mert bárkit is hergelni akar (kivéve, ha Vajna Timiről van szó (sic) nem hagyhattam ki, bocsánat). Sokkal inkább azért, mert az általa képviselt komplex világba illőnek érzi, ezáltal is teljesebbé és egyben árnyaltabbá is téve a képet.
Természetesen nem kenyerem senkit védeni, de Juditunál például szintén egy folyamatos változás zajlik, nem kapkod fűhöz-fához, hanem teljesen egyértelműen mindenki értésére adta és adja is folyamatosan, hogy kicsit másfelé kanyarodik, mert túl sokáig ment egy irányba. A hangsúly az életmód felé tolódik, de a DIY ettől még bőven belefér.

Mindenkinek van valamilyen célja az oldalával. Nekem az a célom az enyémmel, hogy segítsek, mert küldetésemnek érzem, hogy ami tudást megszerzek, azt átadjam, támogassam,akit csak tudok. Másnak más a célja. Ha az lenne a célom, hogy reklámozásból éljek meg, abban se lehetne semmi kivetnivaló. Magamból indulok ki, amikor azt mondom, hogy amelyik oldal tartalma nekem nem tetszik, azt nem nézem.

Ahogy én is választottam, hogy így éljek, megteheti ezt akárki más is. Nincsenek szuperképességeim, amit elértem, elérheti bárki más is. Amikor elérte és még aztán is azt gondolja, hogy ez gyerekjáték, akkor meg fogom emelni a kalapom, addig pedig sajnos nem.

Szokás "megmondóemberként" végigszáguldani a facen és mindenhol kiosztani egy-két magvas gondolatot. Kéretlen vélemények és tanácsok is szép számmal futnak be, nincs is ezzel baj. Tudom őket kezelni, már megtanultam az elmúlt tíz évben. De ettől még mindig, minden egyes alkalommal megrökönyödve állok azelőtt, amikor valaki megírja valakinek, hogy csalódott benne, mert változik. ÉS nem kéne változnia.

Aki már egyszer kicsit is érezte, hogy ez az emberi élet mennyire törékeny, abban megváltoznak dolgok. Rájön, hogy mi számít és mi nem. És nem megy bele pitiáner vitákba, hanem egyszerűen tovább lép. Csak mert tudja, hogy van fontosabb. 
Ettől a külső szemlélő számára érzéketlennek és flegmának tűnhet, pedig nem az. Csak tudatosan rekeszti ki azokat a dolgokat, amik semmit nem adnak hozzá a mindennapjaikhoz.
A saját tapasztalataim alapján írom ezt nyilván, és nem az észt akarom osztani, hanem megvilágítani egy kicsit más aspektust annak, aki szeretne érteni engem vagy más "kollegát". Azoknak, akik kicsit szeretnének belátni a függöny mögé is.
Nekem megvannak a magam elképzelései, megvannak a hosszú távú terveim is és ezek között nagyon komoly dolgok is szerepelnek. Az elmúlt években olyan kapcsolatok születtek az életemben, amelyek a szakmaiságon felül igaz barátokat is hoztak az életembe, és erről semmiért nem mondanék le. Igyekszem őket megbecsülni és méltónak maradni a bizalmukra.

A következő időszakban, ahogy eddig is, ha olyasmibe botlok, amit szeretek, be fogom mutatni, legyen az az élet bármely területéről. Senkit nem kötelezek én sem arra, hogy kövesse a munkám. Ha a jövőben azt szeretném, hogy több követőm lássa a bejegyzéseim, ne csak az algoritmus szerinti 6-10%, akkor kiemelt bejegyzésekre lesz szükségem, mert beállíthatom, hogy csak a követőimnek jelenjenek meg ezek.
Ha olyanok vannak a listán, akiket igazából nem érdekel, hogy én milyen vagyok, akkor ezeket az értékes kiemeléseket olyanokra "erőltetem rá", akiket nem is igazán érdekel.
Ezért azt mondom, hogy ha valaki elmegy az oldalamról, az nem rossz dolog, sőt.
Aki marad, arra koncentrálok, több figyelem jut minden egyes távozóval azokra, akik kitartanak.

Sokszor visszakaptam, hogy ilyen vagyok, olyan vagyok, olyanoktól, akik nem ismernek. Olyanoktól, is, akiknek illett volna ismernie, de nem voltak rá hajlandóak, ám ez nem az én veszteségem. Aki meg szeretne ismerni, az előtt nyitott könyv vagyok és leszek is.
De a túlfejlett igazságérzetem miatt ezt most meg kellett írnom.
Elnézést kérek!