Komolyan elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon a gyermekeim hogyan érzik magukat itthon, és hogy a kapuban a nyári szünet, ez fokozottan kezd érdekelni. 
Mostanában több helyen is szembe jött velem a Motessori-módszer, ennek az alkalmazására a gyerekszobában is lehetőség nyílik, ezért azt hiszem, hogy kicsit mélyebben is beleásom majd magam a jövőben.

Addig is az egyszerűsítés (nem minimalizmus, egyszerűsítés, nem ugyanaz) jegyében úgy döntöttem, hogy az átlátszó műanyag tárolókat kiiktatom. Ezek amúgy sem tetszettek és ugyan praktikussága tagadhatatlan, hogy azonnal látni, mi van benne, ugyanez a hátránya is. Nem kaptam általa olyan fokú rendezett látványt, amilyet szerettem volna.

Ehelyett inkább beruháztam néhány strapabíróbb papírdobozra, és úgy döntöttem, hogy a benne levő tartalmat a külsején is megjelenítem, így ugyanolyan gyorsan megtalálják majd, amit keresnek, pakolásnál pedig pontosan fogják tudni, hogy mi hova való.

Ehhez először is a két kritikus tárgycsoport logóját nyomtattam ki. Pannika ezerrel pónizik, pónikkal kel és fekszik, pónikat rajzol, azokkal fürdik, azokat nézi a tv-ben, Pistinél pedig a kocsik és a LEGO a favorit.
Tulajdonképpen ezeken kívül semmi mással nem játszanak.

A logókat méretre igazítottam egy WORD file-ban és kinyomtattam, majd tollal körberajzolva átnyomtam a körvonalakat a dobozok elejére.

Miután megvoltak a körvonalak, fogtam egy fehér ceruzát és nagyjából kiszíneztem, átrajzoltam, hogy lássam, hogyan kéne kifesteni. Már így is nagyon szép volt, de úgy voltam vele, hogy nem akarok fehérrel festeni kizárólag, hiszen ez mégiscsak egy gyerekszoba.A munkához a matt akrilok közül választottam, a pentart vintage szürkéjét és country rózsáját használtam kiindulási alapként.

A festéshez nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsetet használtam, és nagyon lassan haladtam előre, többször is javítottam persze. De a lényeg az volt, hogy legyen benne egy kis "kézzel készített", vagyis mindenképp szabad kézzel akartam feltenni a logókat.
Nyilván nem lett tökéletes és nem is ez volt a cél, sokkal inkább az, hogy a gyerekek megismerjék és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem lesz gond.

Puszta véletlen, hogy a kispolc épp méretes és a két doboz tökéletesen elfér egymás mellett. Emiatt is gondoltam arra, hogy ha már így belefogtam, nem kéne feladni és szépen, konzekvens módon végig kéne vinni az egyszerűsítő koncepciót az egész szobán.

Perpillanat még mindig ott alszunk mi is, mert a kis szoba továbbra is remek raktár, de ez hamarosan megváltozik és Pisti is megkapja végre a rácsos helyett a nagyfiús ágyát.
Folyt. köv.!
Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, várlak facebookon!