Direkt nem ruhákat írtam, mert itt nem kizárólag ruhaneműkkel találkozhattok, sőt, abból van talán a legkevesebb...
A legutóbbi, megint igencsak sikeres shopping túrám alkalmával gondolkodtam kicsit azon, mi a siker titka vajon?

Nem turkálási mindenttudót szeretnék elétek tenni, mert rengeteg jó poszt van tanácsokkal. Én is írtam egyet már korábban a régi blogomba, ehhez a leghasonlóbb talán Juditu bejegyzése, amit szívből ajánlok! Magam se írhattam volna meg alaposabban...

Néhány fontos dolog van, amire érdemes odafigyelni a siker érdekében.
Nekem nem okoz elvi problémát, hogy olyan holmijaim legyenek, amiket más már korábban hordott, vagy pedig nem hordott, csak megvett, aztán leadott valamilyen telepen, hogy végül címkésen kerüljön a kezemben valami turiban.
Ez azzal jár, hogy néha ezek a darabok igényelnek egy kis "utómunkát". Akinek van ezzel kedve bütykölni, annak nem munka, hanem szórakozás ez, emiatt az idézőjel. 

Például nem árt, ha az embernek van egy jó kis elektromos textilborotvája (gyk. bolyhozó-amit nem is értek, mert pont, hogy nem bolyhoz...).
Sima, kézi borotva is megteszi, de ez a gép egyszerűen alapfelszereltség annak, aki használt ruha közelébe merészkedik. Főleg, ha kötött, de sokszor a pamut ruháknál is jó szolgálatot tesz, főleg a hónaljnál, vagy a combok között.
Ezt a gyapjú zoknit a veszprémin lomiztam, minden gyapjú dolgot begyűjtök, mamusz helyett használom ezeket és sokszor ebben is alszom. Emiatt egy éjszaka alatt képes a nulláról totál bolyhos lenni, néhány perc, egy maroknyi szösz és mint az új...nyilván az anyag nem vész el, csak átalakul, egy idő és jónéhány maroknyi szösz után elvékonyodnak, elkopnak, de betáraztam már elég sokat, szóval számolok ezzel...

A másik dolog, hogy a turkálós lét nem egyenlő már manapság az igénytelenséggel, bár igazából soha nem volt az...de egy mai turi már nem az a koszos, büdös hely, mint ami általában sokak elképzelésében a mai napig él.
Én mindig a jó minőségre hajtok és ennek véleményem szerint jól felismerhető külső jelei is vannak:

• Mindig megnézem a ruhában levő címkéket. A nyaknál levő címke minősége általában egyenesen arányos a ruha minőségével, ha szépen kidolgozott, taft szövésű, nem csak egy nyomott valami, az mindig jó jel. Ha az akasztója mondjuk lánc, az is azt jelzi, hogy jó márkával állunk szemben.
  A belső címkéknél az anyagösszetétel, szintén nagyon fontos. Ha műszálas, nem viszem el.
  Ha csak tisztíttatni lehet, akkor az árába ezt a tételt bele kell kalkulálni, mert így macerásabb darab...
  
  

• Sok szakember véleményével szembe menve én a cipőket is általában ilyen helyen keresem (és találom), mert itt is ragaszkodom a természetes alapanyaghoz, ami mindenképpen a bőr.
  Természetesen mindig felpróbálom ezeket is, és csak akkor hozom el, ha kényelmes. A szakemberek egyik nagy érve, hogy ha más hordta, máshogy járatta be, máshogy koptatta, mint ahogyan a mi lábunk tenné, én mégis úgy gondolom, hogy ha felvéve kényelmes, akkor az azt jelenti, nem olyan nagy ez az eltérés. És nem elhordott, hanem szinte új (a talpa kopottságán lemérhető) darabokat keresek.
  
  A másik nagy para a cipőknél általában az, hogy félünk a mindenféle gombás és egyéb fertőzésektől. Nos, én rengeteg használt cipőt koptattam már tovább, de még nem volt ilyen gondom. Senkit nem akarok rábeszélni, de a használtruhás boltok általában fertőtlenített holmikat árulnak, a cipők is átesnek ezen a procedúrán, és sajnos tapasztalataim szerint egy kiadós strandolás alkalmával nagyobb az esély ilyesmire...
  
  
• Márkák...hihetetlen, mikre lehet akadni. Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincsen, mikor vettem újonnan zara, h&m vagy mondjuk marks&spencer ruhát, hogy a nálunk még nem igazán kaphatóakról ne is beszéljek, de mégis tele vagyok velük. Persze nem hozok el valamit azért, mert márkás, ha különben nem szerettem bele igazán, de ha annak a ruhának, ami megtetszik még neve is van, az csak hab a tortán.
  Néhány márka, a teljesség igénye nélkül, amikért odáig vagyok:
  -NOANOA (http://www.noanoa.com/)
  -White Stuff (http://www.whitestuff.com/)
  -Phase Eight (http://www.phase-eight.com/eu)
  -Monsoon (http://eu.monsoon.co.uk/)
  -InWear (https://www.inwear.com/)
  ...blablablastbstbstb...(holnapig tudnám írni..)

Az árak...
Az árak egy drága turiban is (Háda) bőven alatta maradnak általában a márkás boltinak, bár igaz, hogy a kínai új néha olcsóbb...kilós vagy darabos, sőt outlet is van már...
Van egy tök jó cikk Háda Györggyel, érdemes elolvasni! Sok mindenre rávilágít!

Én őszintén azt mondom, hogy nekem a Háda turik jöttek be a legjobban, valószínűleg a drágább árért cserébe alaposan előválogatott dolgok között keresgélhetek. Ez így könnyebb feladat, mint egy "noname" turiban, bár újabban találok egész klassz helyeket is. Itt vidéken némileg nehezebb a dolgom ezzel (is), mint a fővárosban.
A darabos árai aláírom, hogy brutálisak sokszor, de egy-egy elegánsabb darab még így is jobban megéri. Mondjuk egy elegáns blézer vagy egybe ruha.
A kilósba járok a legtöbbet és az outletbe, a hírlevelet pedig járatom, így azonnal értesülök róla, ha valamilyen kategóriában a közeljövőben fél áras akció következik.

Az ócskapiacok utóbbi tendenciája, hogy ott is rengeteg a textiles, ruhás, gondolom ők is rájöttek, hogy ez az az áru, ami a rengeteg ki és bepakolás közben se törik, elég egy nagy lepedőbe kötni és feldobni a platóra. Ám ott is érdemes figyelni.
Vannak árusok, akiknél 300 Ft egy darab, de ez nagyon olcsó ár és ezek általában komolytalanok is. Ahol szebb holmi van, 1000-1500 Ft körül adja, és ez sokszor több, mint egy turiban. Érdemes átgondolni, mennyire kell igazából, vagy mellé kell válogatni még párat némi mennyiségi kedvezményért.

Időspórolás
Ezek a helyek általában nagyok. Alapterületre nem is biztos, de több ezer ruha van a vállfákon, amik nem minden esetben vannak rendezve se szín, se méret, de sokszor még típus szerint se.
Ezért én felállítottam magamnak egy fontossági sorrendet. 
Az első szempont az anyag színe és "milyensége". A vállfákon végigfuttatom a szemem és csak azokat emelem le, amiknek vagy a színe, vagy az anyaga már eleve tetszik. Aztán nézem meg, hogy méretben stimmel-e, és még mindig bukhat a dolog, ha olyan hiba vagy szakadás van rajta, ami esélytelen.

Stílus
Jó, ha az ember tudja, hogy milyen stílust szeret. De ez sem alapvetően fontos, mert a turi remek hely a kísérletezésre.
Az ember, ha elég bátor és kíváncsi, rengeteg különböző stílusú és szabású holmit próbálhat fel büntetlenül úgy, hogy ehhez nem kell ezer üzletet bejárnia.
Nekem a már korábban említett természetes alapanyagok és természetes hatású holmik a kedvenceim. Az élénk színeket továbbra sem nekem találták ki. Elsődleges szempont, mióta anya vagyok, hogy KÉNYELMES legyen, ami rajtam van. A magassarkúakat eltettem alkalmakra, hétköznap mindig lapos talpúban járok.
Szeretem rétegezni a ruhákat, a bal oldali képen pl két felső van egymáson, ami két külön márka, két külön túrából, de mégis olyanok, minta mindig együtt lettek volna. A barna felső túl rövidnek tűnt, egy ilyen tunikával ideális lett, a hossza is...

A pajzsmirigy műtétem óta nem viselek el semmit, ami szorosan a nyakamnál van, garbó, ilyesmi kilőve...
A nagy, puha stólákat viszont annál inkább, a körsálak pedig az abszolut favorit. Előbbit is gond nélkül lehet úgy formálni, mintha utóbbi lenne...

És akkor a ruhákról kicsit áttérve minden másra.
Sokan tudjátok, hogy a piac a szerelmem. Gyakorlatilag mindenünk onnan van, a kanapét és a gardróbot kivéve.
A lakberendezési holmik közül is a fent említett elveket követve szoktam választani.
Jó szín, minőségi, természetes alapanyag, és sorolhatnám...

A végére hagytam a két legfontosabb érvem:
Egyediség és ár-érték arány.

Azt hiszem, hogy nem kell magyarázni, ezek a dolgok miért egyediek.

Az ár-érték arány mit is jelent?

Az adott árért milyen értéket kapunk.

Egy boltba betérve sokszor irreális árakba futok, de az is lehet, hogy már túlságosan elkényeztettem magam a piacos árakkal, elszoktam tőlük. Nekem egyszerűen nem éri meg...
A piacon se feltétlen filléres szórakozás vásárolni, főleg az elmúlt pár évben, mióta ekkora sláger lett, de még így is sokkal jobban megéri.
A környezetvédelmi szempont pedig egy igazán súlyos érv, amit én szintén az árért cserébe képviselt érték alá sorolnék. Nem lesz szemét, az égetésével, kidobásával nem szennyezünk. Nem kell újabb állat halála a bőr cipőhöz, újabb fa a bútorhoz, újabb adag víz az organikus pamut előállításához. Jut is, marad is.

Remélem, sikerült kicsit segítenem turi-ügyben, Juditu és az én bejegyzésem elolvasása után ha csak egy olyan ember lesz, akinek eztán valódi öröm lesz a kincskeresés, én már boldog leszek!
Kutatásra fel!