Az úgy volt, hogy volt anyunak egy tünemény kolléganője a skanzenban, ott találkoztunk először, ha jól emlékszem, hosszú-hosszú évekkel (megkockáztatom évtizeddel) ezelőtt. Aztán találkoztunk néha, beszélgettünk kicsit de soha igazán mélyen és ez nem is nagyon változott néhány évvel…
Az én számomra nagyon fontos, hogy ha belépek valahová, érezzem, hogy ott eltelt már sok idő és nem vadi új, nem steril minden, hanem megvan a maga patinája a térnek. Ez általában a részleteken vehető észre és ezeket kerestem akkor is, amikor az új otthonunk felől döntöttünk.
Sok apróság "szúrt…