Idén elragadott a nosztalgikus hangulat, ezért a már említett burgundi vörös és indigó kék párosításnál maradtam ennél a festésnél is. Annyival megtekertem a dolgot, hogy a három doboz közül az egyiket nem sima dekor painttel festettem le, hanem ugyanennek a festéknek a repedő verziójával.

Ez azt jelenti, hogy nem kell külön repeszteni, hanem az alap réteg felvitele után, vagyis két lépésben kerül fel a szín, ami száradás közben szépen megreped magától.

Ezt a szettet választottam ki alapnak, ami három, ugyanolyan kialakítású, de különböző méretű dobozt tartalmaz.

A legkisebbet festettem a repedő vörössel, a középső indigó, a legnagyobb sima vörös dekor paint.
A munka során érdemes egy adott technológiai sorrendet követni a legkönnyebb és leggyorsabb haladás érdekében. A repedő festéknél minden esetben az 1-es komponens, vagyis az alap felvitele az első. 
A rendszer lényege az, hogy az alap rétegnek tökéletesen kell fednie mindenhol, mert ezen "csúszik meg" a második, repedő réteg. Ahol ez az alap nem megfelelő, egyszerűen nem fog repedni a festék. Nem kell megijedni, hogy ez a réteg fényes, a végén nem fog látszódni.

Nagyon fontos még megemlítenem így, a munka megkezdése előtt, hogy ha olyan dobozt vagy bármi mást festetek, aminek a teteje így záródik, hogy összecsúszik, ezeket az illeszkedő felületeket ne nagyon fessétek le, csak ha nagyon muszáj. A festék felhordva nem tűnik vastagnak, de ha két ilyen rétegnek kell összecsúsznia, akkor az két oldalon már négy réteg és az már okozhat problémákat. Nem biztos, hogy be fogjátok tudni csukni, vagy nagyon fog szorulni.

Ha ez megvan, akkor pedig célszerű a világosabb színektől a sötétebbek felé haladni, mert a sötétebbek ráfednek a világosabbra, de fordítva már nem biztos.
Ezért először ugye felvittem a legkisebb dobozra az egyes komponenst és utána minden dobozon kifestettem a szalagozást krémfehér dekor painttel.
A repedős doboznál különöse érdemes figyelni rá, hogy az alapozást ne fessük át, ne szaladjon rá a fehér, mert akkor szintén nem fog repedni a második réteg.

Az antikolás nagyon fontos. A paszta, amit használok, az tényleg PASZTA! Nagyon figyeljetek oda, amikor keresitek a boltban, ez nem folyékony patina, az teljesen más! Ez paszta állag!

Ha megvannak a masnik, akkor jöhetnek a színek.
Nagyobb ecsettel festettem a nagy részét, ám babra munka a masnik alá benyúkálni az ecsettel, ehhez mindenképp kisebb kell majd. Vigyázzatok, hogy az elálló masnikat nehogy letörjétek festés közben, én majdnem így jártam!

Amikor megvan a nagyja, akkor még mindig tudtok javítani a krémfehérrel, én is így tettem.

Amikor pedig úgy láttam, hogy nagyjából mindenhol stimmel a szín, elővettem a sűrű szálú körecsetem az antik paszta felviteléhez. Ebben az esetben szerintem ronggyal esélytelen felvinni a pasztát a sok ki-be ugró felület miatt. Nagyon megkönnyíti a munkát egy ilyen ecset. Akár egy stencilező verzió is beválik a célra. Körkörös mozdulatokkal vigyétek fel a pasztát, dörzsölve inkább, mint kenve, így lesz a legegyenletesebb.

Arra vigyázzatok, hogy hamar elkezd felkeményedni, ezért viszonylag gyorsan vissza kell törölni a felesleget. Ha mégsem jön vissza elég, túl sötétnek tartjátok az eredményt, színtelen viasszal még vissza lehet szedni belőle később is.

Az antik paszta igazán mesés árnyalatot ad végül. A "koszosság" annyira jól áll ezeknek a dobozoknak!

Ahogy látjátok, a legkisebb doboz közeli képén, a repedések egészen kis finomak, diszkrétek, mégis nagyon különlegessé teszik a felületet. A repedések akkor lesznek a legszebbek, ha az alapozó és a fedő réteg ugyanolyan irányú ecsetvonásokkal került fel. Az alap vastagsága nem olyan fontos, inkább az, hogy mindenhol fedjen, a fedő vastagságát pedig úgy válasszuk meg, hogy a vékonyabb réteg finomabb repedéseket ad, a vastagabb rusztikusabb eredményt.

Ha tetszett az ötlet és szeretnél még hasonlókat látni, gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak, illetve nézz körül itt a bolgban, a felső menüsor KARÁCSONY menüpontjára kattintva!