Szerintem sokunknak vannak otthon olyan díszei, amik igazából olyan nagy értéket nem képviselnek, ám mégis...hiszen manapság eljutott ez a világ arra szintre, hogy az üveg karácsonyfadísz luxuscikknek számít.

Adott tehát néhány gömböcske, nem szerelem, pedig akár az is lehetne, ehelyett csak úgy, visszafogottan és unalmasan függ a fán évről-évre, mintegy kitöltő díszként a néhány kedvenc között.
Ez akkora dráma az én világomban, hogy egyszerűen nem hagyhatom. 
Muszáj volt ezt a két ezüst "semmiextrát" különlegessé alakítanom. 

Először is levettem a fém "kupakot", ez az üveg díszeken általában nincsen ragasztva, ha mégis, akkor annak az a sorsa, hogy ott maradjon. Ne próbáljuk megerőszakolni, mert még a kezünket is összevágja, amikor eltörik.

Az üveg díszeket két módon színezik, vagy kívül, vagy belül. A foncsorozás általában belül van. Ezt viszonylag könnyen fel lehet oldani folyékony domestossal. Bele kell önteni töményen egy keveset, addig forgatni, amíg mindenhová nem jut belőle, pár perc pihenő és langyos vizes öblítés után víztiszta gömbjeink lesznek.

Az alap két külön egyéniség. Volt egy nagyon modern és egy nagyon régi. Emiatt két koncepció volt a tarsolyomban.

A kisebb, régit nem akartam tovább piszkálni, de ki szerettem volna emelni a különlegességét. Ezért abba "csillagpor" került. A korábbi években eltört vagy sérült és szintén viszonylag régi ezüst díszek darabjait vastag papírzsákba tettem és kalapáccsal óvatosan porrá zúztam.
(Meglepően kevés por lesz a nagy darabok után, mert elképzelhetetlenül vékony egyik-másik, főleg az idősebbek...azt vettem észre, hogy az igazán régi díszek idővel "megeszik" magukat...megszűnik létezni az anyaguk...elrakom hibátlanul és a következő évben úgy veszem elő a bombabiztos dobozból, hogy porlik szét az ujjaim között...)

Mindenesetre mindig nehezemre esett kidobni az ilyen balesetek áldozatait. Eztán már ez nem jelenthet problémát, mert nem dobom ki, egy nagy üvegedényben fogom gyűjteni, hasonló célokra.

A törmelék betöltéséhez egy kis post-itból tölcsért hajtottam, így simán be lehet szórni a helyére. Kupak vissza és kész. Kapott még egy hangulatában és színében passzoló selyem szalagot, ezzel lett teljes számomra.

Kicsit macerásabb volt a modern gömb. Idénre valamiért az a fejlővésem támadt, hogy kék és piros színekkel szeretnék díszíteni. De nem élénk kékekkel és visszafogott, koszos kék díszhez szinte képtelenség hozzájutni, főleg, ha nem metálost szeretnék.
Ezért fogtam magam és a kedvenc színemhez nyúltam, ez pedig a Pentart Dekor Paint Soft "INDIGO" árnyalata. Ici-picit felhigítottam és öntöttem belőle a gömb belsejébe, majd ezt is addig forgattam,amíg mindenhol be nem fogta.

Amíg száradt, kezelésbe vettem a kupakját. Ez nagyon modern volt és hiányzott is belőle az akasztó maga. Ezért zsinórból készítettem egy akasztót és antikoltam a fényes ezüst színt.

Ehhez a Pentart instant rozsdáját használtam. Bekentem az elemet földbarna színű matt akrilfestékkel, beledobtam az egészet a vasporos tégelybe, valósággal "bepaníroztam". Aztán pedig kitettem egy fóliára és amikor megszáradt, a rozsda effekt folyadékkal cseppentettem rá.

Így sikerült nagyjából olyan hatást elérnem, amilyet szerettem volna.Kicsit még megigazítottam a színét egy kis akrillal és két komponensű ragasztóval felragasztottam a gömbre. Végül pedig ez is kapott egy acélszürke selyem masnit, hogy passzoljon a barátjához.

Semmi problémám azokkal, akik szeretik a fát "tone in tone" tartani. Azokkal sem, akik szeretik, ha minden dísz egy kollekcióból kerül ki, mert az ő szemüknek így lesz egységes a látvány. Azért sem gondolnám, hogy ez hiba, mert nekem is volt ilyen időszakom. Tudom, milyen és miért ilyen.

De egy ideje úgy érzem, hogy a karácsonyfa ilyen szempontból inkább egy "galéria". Jó, ha minden díszhez kapcsolódik valami történet, ha van miről mesélni, ha minden alkalommal, amikor valaki ellátogat hozzánk, azzal kezdi, hogy elnézést kér és egy negyed órára elveszítjük, mert oda áll a fa elé és felfedezi.
Ilyenkor pedig a legjobb odaállni mellé és mesélni, márpedig a legtöbb ember kíváncsi. 

Elmesélni, milyen betyár hideg volt aznap, amikor a piacon hajnalban, sötétben, elemlámpával a kezemben akadt az utamba az a papírdoboznyi dísz, aminek a fele már ott és akkor is törött volt. Vagy elmesélni, hogy az új, boltban vásárolt különlegességeket miért éreztem oda valónak. Vagy, hogy melyiket kitől kaptam...

Ilyenkor fergetegesen jó beszélgetések szoktak kerekedni, sokszor egészen mély gondolatok is felszínre kerülnek és hát keresve sem találhatnánk ehhez jobb időt és teret.

Ha van Neked is olyan díszed, ami már egy ideje megújulás után kiált, akkor olvasd el ezt a posztomat a fonalgombolyag és a karácsonyfadísz kapcsolatáról, vagy gyere és kövess a facebookon, ahol nagyon sok ilyen ötlettel várlak!

Ha pedig a többi karácsonyi témájú posztom érdekel, akkor kattints a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra!
Jó böngészést!