Van ez a patchwork-dolog, ami eddig nagyon érdekelt, de két dolog miatt nem vágtam bele. Először is, ismerem magam, tudom, nem vagyok elég pontos, és ha az illesztések nem tökéletesek az rosszul mutat. Másodszor pedig úgy képzeltem, hónapokig tart egy ilyen munka elkészítése, amihez nincsen türelmem. 

Aztán találkoztam a rag quilt nevű technikával, ami megváltoztatta ezt az én begyöpösödött előítéletes hozzáállásomat a témához.
Olyan vagyok, hogy ha valamit kitalálok, akkor nekem az azonnal kell...Türelem nulla, kitartás kicsit több, de csak ha látom az értelmét. Ebben az esetben úgy kezdődött a dolog, hogy rájöttem, rengeteg az anyagfecnim és jön a tél, a legideálisabb munka egy takaró elkészítése lenne. Mindig néztem a piacon is a patchwork takarókat, de valahogy sohasem az én színvilágom volt...

Aztán jött hozzá az is, hogy a nyári felújítási munkák idején leszedett radiátorok még nem voltak visszakötve a rendszerbe, ezért jó hideg volt már idehaza, és vágytam a melegre. Közben pedig a nagyon elfoglalt vízszerelő nem tudta megmondani, mikor jön, úgyhogy egész héten szobafogság volt, mert bármikor hívhatott, hogy most tud jönni.
Mivel nem léphettem ki itthonról, úgy döntöttem, teljesen ideális most belevágni.

Az alap méreteket a Tilda könyvből  vettem, 16x16 cm-es négyzetekkel dolgoztam, a bélés anyag mérete 13x13 cm. (Hogy miért, az később kiderül.)
Tényleg lehetek őszinte és mondhatom, hogy ész nélkül vágtam bele, ennek megfelelően nem is lett mindenhol tökéletes, de nem baj, elsőnek nagyon jó. Sokat tanultam belőle. Igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy, már most agyalok a következő anyagain...

Lássuk, milyen anyagokat használtam fel:
Építettem bele házi szőtteseket, keresztszemessel hímzett falvédőt/abroszt, függönyöket, ágyneműket, és pizsamagatyákat, ingeket, konyharuhákat...magyarul mindent, ami nem műszálas és nem nyúlik.

Érdemes nagyon ügyelni rá, hogy csupa beavatott és garantáltan a színét nem eresztő anyag legyen benne. Így nem fordulhat elő, hogy máshogy megy össze mosás közben egy-egy kocka és nem egy halvány rózsaszín masszát húzunk elő a mosógépből az első mosás után...dühítő lehet ez két nap megfeszített munka után.
Figyeljetek rá oda!

Az elsődleges célom az volt, hogy a régóta hányódó anyagaim egy helyen legyenek, méltó körülmények között felhasználva. Több olyan anyag is van benne, amit barátoktól kaptam további használatra, így ezek miatt is külön kedves nekem a végeredmény.

Néhány batiszt vékony felső anyaga is bele került. Nem hátrány, ha az anyagok nagyjából egyforma vastagok, mert bár a hátlap és a bélés anyag a merevebb, egyöntetűbb lesz az egész. A nagyon vékony anyagokra vasaltam felvasalható közbélést, vagy ragasztófátyollal egy másik vékonyabb anyagot. 
A hátlaphoz a nagynénémtől kapott lepedő darabkákat használtam, ám ez nem volt elég az egészhez, így a két végét két másmilyen, passzoló sorral oldottam meg.
Alapvetés volt, hogy a bélésanyagon kívül nem veszek hozzá semmit. Sikerült is így megoldanom.

De akkor most a sok beszéd után lássuk a konkrét munkamenetet:

Egy kb 120x180 cm-es darabhoz 13x9db négyzet kell, ez azt jelenti, hogy szükség lesz 117 db négyzetre a hátoldalhoz, 117 db négyzetre a bélésből és 117 db négyzetre az elejéhez. Ez 351 db összesen, de ne ijedjetek meg! Nem kell mindent azonnal levágni.

Egy blokk 16x16 cm, a bélés 13x13 cm.

Az anyagok kiválasztása nagy feladat, de a fent leírtakat figyelmbe véve nagyjából azonos vastagságú és árnyalatú anyagokat érdemes használni. 

Az még fontos tudnivaló, hogy mivel a hátlap anyaga és színe az előlapon is látszani fog a rojtok miatt, így át kell gondolni, hogy mi a cél... ha szeretnénk a blokkokat viszonylag határozottan elválasztani, akkor egy sötétebb, határozottabb színű hátlap jó, ha inkább visszafogottabb hatás a cél, akkor az előlapok színével harmonizáló anyag kell. 
Én is gondolkodtam azon, hogy ezeket a kékes árnyalatúakat egy kék csíkossal oldom meg hátulról, de aztán mégis úgy döntöttem, legyen fehér a hátlap.

Az előlapon szereplő anyagok mindegyike nagyon kedves a számomra, mindről tudom, hogy került hozzám. A hátlaphoz egy régi, ropogós vászon paplanhuzatot vettem elő. Ezt a piacon vettem korábban, de a vége annyira elkopott, hogy a gyerekek kicsit vehemensebb játéka során elhasadt. így most tökéletes alap lett.

Ha megvannak az ideális anyagok, akkor érdemes kivágni néhány blokkhoz való négyzetet. Magamból kiindulva ha egyszerre vágnám le a 117-et, akkor megőszülnék a végére és talán a kedvem is elmenne kicsit. így én blokkokat csinálok, és mivel ennek a technikának megvan az az előnye, hogy a kész blokkokból lehet építkezni, mint a legoban, élvezetesebb a munka.

Az alap 16x16 centis négyzetkhez csináltam egy karton sablont. Az anyagokat a tuti párhuzamos szálirány miatt hasítottam csíkokra, nem pedig vágtam. A szálirány fontos, mert ha nem stimmel, csálé lehet az eredmény mosás után.
Ha a csíkokat hasítjuk, ez elkerülhető, viszont a csíkok darabolását már ollóval folytattam, mert ha merőlegesen is tépem, esetleg túl szélesen foszlik szét a széle.

A felső képen jól látszik, hogy a bélés 2 cm vastag vatelin. Ezt én két méter széles kivitelben találtam a méteráruban, kb 1 méter kellett belőle. Kevesebb volt, mint 2000 Ft.

Jöhet a szendvicsek elkészítése. MInden szendvics három lapból áll, hátlap, bélés, előlap. Ezeket össze is lehet tűzni egy gombostűvel, hogy ne csússzanak szét varrás közben, de a fixáló ragasztóspray is segíthet. Egy idő után már menni fog anélkül is, mert ráéeztek, hogy hol tartsátok meg, amikor az első átlót levarrjátok.

Én úgy haladtam, hogy az első átló után középről két irányba két ütemben varrtam meg az átlókat a másik irányba. Ez azért volt jó, mert nem gyűrődött meg az anyag középen még véletlen se. 
Amikor kész a panel, akkor a két átló tartja össze, az oldalak nyitottak. Ezek mentén fognak egymáshoz kapcsolódni az elemek, még pedig úgy, hogy csak az anyagokat kell összevarrni, a bélések méretüknél fogva nem esnek a varrásba. Azokat az átló tartja a helyén és az oldalsó lezárások.

A szendvicseket szépen egymás mellé fogjuk sorolni, a sorokat készítjük el először, aztán a folyamat a sorok összevarrásával folytatódik. 

Az összevarrásnál ügyelni kell rá, hogy a megszokott módhoz képest pont fordítva kell illeszteni, visszáját a visszájához, hogy az összevarrás után a szélek a színére kerüljenek. A két elemet a négyzetek szélétől nagyjából egy centire kell levarrni.

Kiterítve így fog festeni, ha minden jól sikerült, az előlap és a hátlap:

Ha ez így világos, akkor az egész világos, mert ezután már nincsen más tennivaló, csak ezeket a lépéseket ismételni,amíg a kívánt méretet el nem érjük. 
A sorok összevarrásánál szintén a hátlapokat kell egymáshoz illeszteni és varrás közben érdemes figyelni rá, hogy a blokkok nagyjából stimmeljenek. Jártam úgy, hogy a sor végére derült ki, hogy az egyik rész centikkel hosszabb lett a másiknál, mert el is csúsztam a varrással, meg nem is egyformán feszítettem őket varrás közben. 

A befejező lépés az, hogy az egész takarót körbe kell varrni, szintén kb egy centire a szélétől. Ez a megoldás lehetőséget ad rá, hogy ha mégis van némi egyenetlenség, fél centivel túl lógó (magamból indulok ki megint) sorok vagy ilyesmik, azokat szépen le lehet vágni az elvarrás után.

Miután kész az egész takaró, jön a dolog legérdekesebb része, Ezeket a kb 1 cm-es szegélyeket, amik kilógnak a színére, mind be kell vagdosni kb centinként. Én sorban mentem, de így is órákig tartott, ehhez is rengeteg türelem kell, mert közben eltisztázgattam, levágtam a cérnákat és a túl lógó anyagrészeket is. 

Ha kész, akkor mehet a mosógépbe, 30 fokra. Kaptam egy nagyon jó tippet, amit ezúton is köszönök, az első mosáshoz egy pánahuzatba érdemes begombolni az egész paplant, mert szörnyen fog  szöszölni. Ez egy pár mosásig még így marad, de utána már, amikor eléggé kikoptak a rojtok, megáll és annál szebb lesz, minél egyeneletesebben szétmállanak a szélek.

Összességében ez egy nagyon jó, haladós patchwork, a többi módszerhez képest és viszonylag gyorsan okoz nagyon nagy sikerélményt, ezért mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, ha nem is egy komplett takaró, de legalább egy párna méretében!

A fenti képen is látszik, hogy nekem sem lett tökéletes mindenhol az illesztés, de ebből nem szabad problémát csinálni. Csak az nem hibázik, aki meg sem próbálja, ez a gyakorlással egyre jobb lesz!

Néhány tipp még, ami megkönnyíti a munkát:
Rengeteg szösz fog lehullani már a varrás és szabás közben is, célszerű nem szőnyegen nekiállni, inkább parkettán, mert halál összeszedni utána...egyszerűbb, ha csak össze kell húzni. 
Viszonylag nagy tér kell a munkához, ezért bevetettem a vasalódeszkát szabó asztalnak, ami amúgy is jó, ha kéznél van. 
Kell egy szemetes is, hogy a szálak nagyját kapásból oda tudd dobni, bár jó érzés lesz, hogy az anyaghalom nagy részét nem kidobod, hanem bedolgozod.
Ha nem elég egy fecni a négyzethez, akkor több kis darabból is összeállíthatod, még izgalmasabb lesz az eredmény.

Ezúton kívánok mindenkinek nagyon jó munkát, erre a hűvös időre elképzelni sem tudok jobb esti elfoglaltságot. Mondanám, hogy az igazán elvetemültek kézzel tűzik le ezt a technikát is, de nem akarom elvenni senki kedvét:)))

Ha maradt még kérdés, szeretettel várom vagy itt, vagy a facebookos oldalamon!