Bevallom, nem mindig vagyok a helyzet magaslatán, mint ahogyan sokunkra, rám is rám férnek a pozitív megerősítő gondolatok. Egy ilyen -számomra nagyon kedves és találó- szövegre bukkantam a stampéria termékei között a napokban, és elhatároztam, hogy ezt megcsinálom a nappaliba, az asztalom fölé, ahol mindig látni fogom.

Sokszor kapni a Lidl-ben festő vásznat, ami már keretre van feszítve, mindenféle méretben. Betáraztam belőle a múltkor, még nem tudtam, miért. De már tudom. A legnagyobb méret tökéletesen megfelel a stencilhez, arányos, hiszen hagy elég teret a szöveg mellett, emiatt nem is igényli a keretet.

Gondolkodtam sokáig, milyen színekkel készítsem el, de végül a Pentart matt akril festékei közül választottam ki a "conutry kék" és a "narancssárga" árnyalatokat.

A festő vászon alapvetően erős, de mégsem annyira...ezért érdemes jó vastagon lealapozni a GESSO-val, ami egy majdnem paszta állagú fehér alapozó. Viszonylag jó tartású, akár finom stencil mintákat is fel lehet vele tenni, ahogy én is csináltam a végén.

Az első lépés tehát az, hogy a vásznat egy széles fejű ecsettel le kell alapozni. Lehet játszani a vastagsággal, a felkenés irányával, ha struktúráltabb felületet szeretnél, rusztikusabb hatással, arra is tökéletesen alkalmas.

Én azt szerettem volna, ha az én képemen az alapozás nem tökéletes, ezért mielőtt teljesen megszáradt volna a gesso, papírcsíkokat fektettem bele és visszahúztam, hogy felszedje a lerakott anyagot. Olyan lett, mintha az idő múlása kezdte volna ki. Ez sasszemű olvasóimnak a bal oldali képen talán fel is tűnt. Az alap vászon is fehér, a gesso is, de más-más árnyalat, így minimálisan megmozgatja a dolgot, szerintem izgalmasabbá válik ezáltal az egész.

Én legszívesebben szivacs escettel stencilezek, de kinek-kinek megvan a maga kedvenc eszköze hozzá. Van, aki a szivacs hengerre esküszik, más meg a stencilező ecsetre. Akármelyik eszközt választjuk is, a lényeg mindenképpen az, hogy nagyon kevés festéket szabad felhordani egyszerre.

A szivacs ecsetes megoldásnál csak függőleges irányban szabad mozgatni az ecsetet, ez a dolog titka. A festékbe mártva egy papírfelületen le kell húzni róla a felesleges festéket és utána érdemes csak nekiállni a stencilnek. Ez azt jelenti, hogy sok türelemre lesz szükség, de megtérül.

Miután elkészült a felirat, elővettem egy másik kedvencem, a Pagina galéria kínálatában szereplő stencilem, és a kivitel jó minőségének köszönhetően (t.i., hogy viszonylag vastag lemezből készül a stencil), a babérkoszorú mintáját feltettem a két utolsó sor két oldalára, ezzel is kiemelve a lényeget.

A kép végül a várakozásaimat is felűlmúlva kiemelten jól mutat az új helyén, kicsit mondjuk hozzá is igazítottam a környezetet.

A használt narancs szín miatt fél lábbal már az őszben áll a dolog, legalábbis az én érzéseim szerint, de ezt nem is nagyon bánom. Az egyik nagy tervem az "új életemre" vonatkozóan, hogy minden évszakot, az év minden napját megpróbálom maximálisan megélni, hiszen tényleg nem tudhatjuk, mennyi időnk van ezen a csodálatos világon.

Ha tetszett a poszt, kérlek, mutasd meg a barátaidnak is, és gyere, kövess a facebookon is, ahol naponta megújuló tartalommal várlak!